Jó összefoglalás. Pár következtetést nem vont le, és kissé egyoldalúra sikerült. Valóban lehet kifogásokat találni azon, ahogy hitegettek egyes gyártókat. Korábban én is írtam ide le ilyen sztorit, amit igaznak is vélek. De azért lássuk be az sem normális eset, aki szóbeszédre (na jó.. akár politikusok ígérgetésére) legyárt 100-200 buszt a raktárként funkcionáló gyárudvarra. Vagy hülye, vagy óriási kockázatot tudatosan vállaló spekuláns. Rajta kívül ezt senki nem tudja eldönteni, de bármelyik is adott feltételek között menthetetlen. És a kimúlása akkor sem az orvos hibája lesz, ha az orvos adott esetben nem megfelelően kezelte.
Amit a korcsma egy törzsasztala háttérkutatásként meg tudott érdeklődni az valószínűleg a szerző számára is hozzáférhető. Ebből azért világosan látszik, hogy a cikkben védelembe vett hazai gyártók valójában egy perlekedő tyúkóllal modellezhetők, akik kb. annyiban értenek egyet, hogy adjon több ételt a gazda. De ezen kívül minden másban egymást nyomnák víz alá a legszívesebben, és nem a munkára koncentrálnak. Sok régi sérelem, és túlméretes egó üt vissza lépten-nyomon, amikor azt kérdezed meg a pl. mabusztól, hogy X miért nem áll össze Y-al. Na ezt most a rába vonal egybekényszeríthetné, ha megtudná az állam teremteni a jogi kereteit. (De ez viszont nekik sem megy, csak más okokból.)
Egyébként meg a Mabusz konkrétan is komoly felelősséggel bír a rába helyzetbe hozásában. Hol voltak, amikor a rába sztoriba belevágott az állam? Kiadtak egy semmitmondó közleményt, és annyi. Nevetséges. Mint ahogy a mostani nagy halál magánszám is az.
Amit a korcsma egy törzsasztala háttérkutatásként meg tudott érdeklődni az valószínűleg a szerző számára is hozzáférhető. Ebből azért világosan látszik, hogy a cikkben védelembe vett hazai gyártók valójában egy perlekedő tyúkóllal modellezhetők, akik kb. annyiban értenek egyet, hogy adjon több ételt a gazda. De ezen kívül minden másban egymást nyomnák víz alá a legszívesebben, és nem a munkára koncentrálnak. Sok régi sérelem, és túlméretes egó üt vissza lépten-nyomon, amikor azt kérdezed meg a pl. mabusztól, hogy X miért nem áll össze Y-al. Na ezt most a rába vonal egybekényszeríthetné, ha megtudná az állam teremteni a jogi kereteit. (De ez viszont nekik sem megy, csak más okokból.)
Egyébként meg a Mabusz konkrétan is komoly felelősséggel bír a rába helyzetbe hozásában. Hol voltak, amikor a rába sztoriba belevágott az állam? Kiadtak egy semmitmondó közleményt, és annyi. Nevetséges. Mint ahogy a mostani nagy halál magánszám is az.
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama