Én hiányolom a kormány részéről az átfogó tájékoztatást... Az nem infó azoknak akik ott laknak, hogy már sehol sincs határérték felett.. - Az osztrák kőzúzalékot vigyék vissza és dobják nekik oda a számlát, ennyi nem bonya.... . A Dunába szívárog a barna mocsok és senki sincs elővéve , elszámoltatva.... https://www.youtube.com/watch?v=MQ8PYsgF11Y
Az országból hiányzik 7 Balatonnyi vízmennyiség de sok okos embernek az a problémája, hogy a Duna vízét nehogy beleengedjék a Velencei-tóba.....Ha kiszárad akkor lehet aggódni a halakért......
A kormány inkább foglalkozzon a Dunával a Velencei-tóval az aszállyal meg a rengeteg olasz szeméttel....Hegyekben áll az országban az olasz szemét de nincs felelős..Lassan 5 hónapja voltak a választások...
Vannak amikre már tényleg nincsenek szavak...és akkor rám mondják, hogy én túl pesszimista vagyok. Amúgy az tényleg,milyen már...,hogy valaki 40 éven át fizet egy országban egészségbiztosítást és amikor beteg lesz, bekerül a kórházba élve zabálják a kukacok. Mintha egy columbiai drogkartell kínzásáról szóló filmet nézne az ember.
"Magyar Péter egy nyilatkozatában arról beszélt, hogy tudomása szerint Kash Patelnek, az FBI igazgatójának nincs jogi végzettsége." Nekem magas erről minek kell Magyar Péternek nyilatkozni?
A kormányzati és legfőképpen a miniszterelnök hozzálásán is változtatni kellene és ezek a változások szintén nem igényelhetnek éveket. Fel kellene fogni, hogy mire kapta Magyar Péter azt az óriási felhatalmazást....,még azoktól is,akik amúgy nem szimpatizáltak vele.
Tarjányi Péter: AZ FBI NÉHÁNY ÓRA ALATT VÁLASZOLT EGY MAGYAR ÚJSÁG KÉRDÉSÉRE. ÉRDEMES EBBŐL TANULNI. Magyar Péter egy nyilatkozatában arról beszélt, hogy tudomása szerint Kash Patelnek, az FBI igazgatójának nincs jogi végzettsége. Az Index nem kezdett találgatni, hanem megkérdezte azt, aki ezt biztosan tudja: MAGÁT AZ FBI-T. Az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda néhány órán belül válaszolt, és elküldte Patel hivatalos szakmai életrajzát. Ebből egyértelműen kiderült, hogy Magyar Péter tévedett. Kash Patel jogi doktorátust szerzett, dolgozott közvédőként és szövetségi közvédőként, később pedig az amerikai igazságügyi minisztérium terrorizmusügyi ügyésze is volt. Első pillantásra ennyi a történet. Magyar Péter mondott valamit, egy újság utánanézett, és kiderült, hogy az állítás nem igaz. Nekem azonban a történet csak ezután kezdődik. Az FBI az Egyesült Államok egyik legfontosabb biztonsági szervezete. Olyan információkat kezel, amelyek nyilvánosságra kerülése műveleteket veszélyeztethet, forrásokat buktathat le, szélsőséges esetben akár emberéletekbe is kerülhet. Egy ilyen szervezetnek tehát nagyon pontosan kell tudnia, mi az, amit védenie kell. És ugyanilyen pontosan kell tudnia azt is, amit nem. Az FBI igazgatójának végzettsége nyilvános adat. Ezért amikor egy magyar újság feltett róla egy egyszerű kérdést, valaki Washingtonban elolvasta a levelet, ellenőrizte az adatot, majd néhány órán belül válaszolt. NEM AZÉRT, MERT AZ INDEX KÜLÖNÖSEN FONTOS LENNE AZ FBI SZÁMÁRA. HANEM AZÉRT, MERT EZ A DOLGUK. Ez az a pont, ahol érdemes Magyarországra nézni. Az Index ugyanis ugyanebben az ügyben a magyar Miniszterelnökséget is megkereste. A lap beszámolója szerint a cikk megjelenéséig onnan nem érkezett válasz. A különbség érdekes. Mert egy erős államnak nem attól van tekintélye, hogy hallgat. Attól van tekintélye, hogy pontosan tudja, mikor kell hallgatnia, és mikor kell válaszolnia. A valódi titkot védeni kell. Következetesen. A nyilvános információt viszont nem kell titokként kezelni csak azért, mert egy állami intézmény birtokában van. EZ NEM UDVARIASSÁG, ÉS NEM KOMMUNIKÁCIÓS TRÜKK… EZ INTÉZMÉNYI KULTÚRA… A fontos az, hogy legyen egy rendszer, amelyben a tény ellenőrizhető. Az Index kérdezett. Az FBI ellenőrzött és válaszolt. Az olvasó pedig néhány órával később már ismerhette a tényeket. Egy állam működését néha nem a nagy beszédek mutatják meg a legjobban. HANEM EGY PÉNTEK DÉLUTÁN ELKÜLDÖTT E-MAIL. ÉS AZ, HOGY VÁLASZOL-E RÁ VALAKI. Kérlek, add tovább…
Gábor György:„Egy működő és emberséges országban egy vezető munkáját a tettei minősítik, nem a megmondó emberek véleménye. Egy komoly hivatal vezetőjének kiválasztása nem kiszavazó show és nem szimpátiaszavazás” – írja Magyar Péter.Egy működő országban egy komoly hivatal élére mindenekelőtt szakmai teljesítmény, felkészültség, tapasztalat és vezetői alkalmasság alapján választanak embert. Különösen akkor, ha a választás egyik oldalán csekély vagy alig kimutatható szakmai és vezetői előélet, a másikon pedig hosszú idő alatt felhalmozott tudás, bizonyított teljesítmény és vezetői gyakorlat áll.A szakértelem ugyanis nem valami kellemetlen mellékkörülmény, amelyet a politika szükség esetén elegánsan félretolhat. Nem „bolsevik trükk”, nem fölösleges akadékoskodás, és nem is egy szűk szakmai kör önvédelmi reflexe. Egy működő államban a szakértelem a közbizalom egyik alapja.Az elmúlt tizenhat év talán éppen arra szolgált elegendő példával, milyen következményekkel jár, amikor ezt az alapelvet következetesen feladják. Amikor intézményvezetői állások, egyetemi kinevezések, kulturális pozíciók vagy közhivatali megbízatások esetében a szakmai alkalmasság másodlagossá válik; amikor odáig jut egy ország, hogy az egészségügy és az oktatásügy legfőbb politikai irányítása is egy rendőrminiszter kezében összpontosul; amikor olyan területek fölött születnek döntések, amelyek saját szakmai logikájához a döntéshozónak nincs érdemi kötődése; amikor az egyházakat sem az általuk végzett társadalmi munka, közösségépítés vagy szolgálat alapján ítélik meg, hanem politikai közelség szerint: egyeseket kegyekkel, pénzzel és intézményi előnyökkel halmoznak el, másokat pedig – olykor éppen azokat, amelyek a leginkább jelen vannak a rászorulók, a szegények, a betegek vagy a helyi közösségek mellett – kiszorítanak, ellehetetlenítenek, háttérbe szorítanak vagy egyszerűen kivéreztetnek; amikor a közpénz és a magánérdek közötti határ fokozatosan elmosódik; amikor a közbeszerzés a verseny helyett jutalmazási technikává válik.Egy valóban működő ország nem pusztán személyeket cserél le ebben a rendszerben. A működés logikáját cseréli le.Visszaállítja a szakmai autonómia rangját, a tisztességes verseny értelmét, az intézmények függetlenségét és azt az elemi bizalmat, hogy egy állás, cím vagy vezetői megbízatás nem politikai kegy, nem személyes szívesség és nem nehezen értelmezhető megállapodások eredménye.Tizenhat év után ráadásul minden olyan döntéssel különösen óvatosan kellene bánni, amely akár csak azt a benyomást keltheti, hogy a szakmai mérlegelést más természetű szempontok előzték meg. Nem azért, mert minden döntés mögött háttéralkut kell feltételezni. Hanem éppen azért, mert egy lerombolt közbizalmat csak úgy lehet helyreállítani, ha még a háttéralku látszatát is elkerülik.És még valami a „megmondóemberekről”.A kifejezés könnyed, kissé lekezelő, és talán érdemes volna némi történeti emlékezettel használni.Mi ugyanis ott voltunk az elmúlt tizenhat évben. Akkor is, amikor a nyilvános megszólalásnak nem különösebb előnye, hanem inkább kockázata volt. Akkor is, amikor mások hallgattak, alkalmazkodtak, vagy még javában a rendszer intézményeiben építették pályájukat és élvezték annak lehetőségeit.Mi pedig írtunk.Nem azért, mert erre bárki felkért bennünket. Nem azért, mert fizettek érte. Nem azért, mert állást, pozíciót vagy későbbi jutalmat reméltünk. Hanem azért, mert úgy gondoltuk, hogy vannak mondatok, amelyeket akkor is ki kell mondani, amikor a kimondásuknak ára van.Írtunk akkor is, amikor a nyilvánosság intézményi terei egyre szűkültek, amikor szerkesztőségek tűntek el vagy váltak hozzáférhetetlenné, amikor rádió- és televízióstúdiók ajtajai bizonyos emberek előtt egyszerűen bezárultak. Sokunk számára maradt a Facebook mint az utolsó valóban hozzáférhető nyilvános fórum.Ott mondtuk el, amit gondoltunk. Ingyen és bérmentve.És ennek ára is volt.Nem szeretnénk ebből hőstörténetet gyártani. De az sem volna tisztességes, ha utólag úgy tennénk, mintha mindez semmibe sem került volna. Mi ezekben az években nemcsak a népszerűségünket tettük kockára. Egzisztenciális biztonságot, szakmai előmenetelt, intézményi lehetőségeket, meghívásokat, fórumokat és kapcsolatokat lehetett elveszíteni azért, mert valaki következetesen és nyilvánosan szembement a rendszerrel.Én magam sem elvont lehetőségként ismerem ezt. Tudom, mit jelent, amikor egy nyilvánosan vállalt véleménynek szakmai és egzisztenciális következményei vannak. És tudom azt is, hogy nem egyedül voltam ezzel.Ezért talán különösen furcsán hangzik ma a „megmondóember” szó. Mert amit most ezzel a kissé fölényes gyűjtőnévvel illetünk, az sok esetben nem kényelmes kommentálgatás volt, hanem hosszú éveken át vállalt nyilvános jelenlét egy olyan rendszerrel szemben, amelynek nagyon is voltak eszközei arra, hogy jelezze: számon tartja, ki mit mond.És volt ennek politikai következménye is. Szakértői elemzések és becslések szerint az efféle nyilvános megszólalások, a rendszerkritikus közösségi jelenlét és az évekig fenntartott ellenbeszéd mérhető, százalékokban is kifejezhető mértékben járult hozzá ahhoz a politikai erózióhoz, amely végül a Fidesz bukásához vezetett.De talán még ennél is fontosabb volt valami más.Amikor az ország jelentős része apátiába, félelembe és reménytelenségbe süllyedt, amikor egyre többen gondolták azt, hogy semminek nincs értelme, hogy nincs hová beszélni és nincs miért tiltakozni, mi legalább annak tudatát igyekeztünk életben tartani, hogy létezik másik nyelv, másik értékrend és másik politikai erkölcs is.Hogy nem mindenki alkalmazkodott.Hogy nem mindenki hallgatott.Hogy nem mindenki mondta azt: ez már úgyis így marad.Mi nem hálát kérünk ezért. Nem jutalmat, nem státuszt, nem pozíciót és végképp nem politikai privilégiumot. Mindössze annyit, hogy ne kelljen utólag enyhén gúnyos gyűjtőnév alatt elintézni azt, amit sokan közülünk éveken át személyes, szakmai és egzisztenciális kockázatot vállalva tettek.És főként azt kérjük, hogy egy új, működő és emberséges ország ne örökölje meg az előző rendszer egyik legrosszabb reflexét.Hogy aki kérdez, attól ne sértődjünk meg.Aki bírál, azt ne tekintsük ellenfélnek.Aki szakmai érveket hoz, annak ne a motivációját vizsgáljuk, hanem az érveit.És akik tizenhat éven át azért beszéltünk, hogy egyszer egy ilyen ország létrejöhessen, azokat talán ne mindjárt az első adandó alkalommal „megmondóemberekként” tegyük félre.Nem azért, mert mindig igazunk van.Hanem azért, mert egy működő országban annak kellene természetesnek lennie, hogy meghallgatják azokat is, akik nem tapsolnak, hanem kérdeznek.
Olvastam ma. Ha MP kicsit belenézne a kommentmezőkbe (és nem fidesz trollozna le mindenkit), akkor láthatná, hogy most egy rohadt nagy öngólt lőttek. Tóth László szélsőjobbos fidesz szatelit vezér örülhet, nem esik baja a gazdájának.
Rengetegen megszólaltak és adtak hangot csalódottságuknak,az üggyel kapcsolatban. És nem Unger Annával van gondjuk,hanem a kiválasztás,megválasztás módjával.
Felföldi József facebook poszt:Vállalkozóként nézem, ahogy döntenek rólunk. És bevallom néha ezt nem könnyű elfogadnom. Amikor egy ország több mint harminc év után végre létrehoz egy olyan hivatalt, amelynek kimondott feladata a közvagyon sérelmével kapcsolatos ügyek feltárása és a jogellenesen kikerült vagyon visszaszerzése, az ember azt gondolja, hogy itt most tényleg valami fontos kezdődik. Nem egy újabb semmitmondó hivatalról beszélünk, ahol lehet sajtótájékoztatót tartani és szépen elmondani, hogy mennyire elszántak vagyunk. Ennek az intézménynek az lesz a dolga, hogy utánamenjen annak, ami eltűnt. Hogy megnézze, hogyan tűnt el, kik döntöttek róla, kik segítettek benne, és ha lehet, visszahozza oda, ahová tartozik, a magyar emberekhez. Éppen ezért szerintem teljesen természetes, hogy amikor eldőlt, ki vezeti majd a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, az emberek nem legyintettek egyet, hanem kérdeztek. Sőt, nagyon sokan ennél tovább mentek, és azt mondták, azt kérték gondoljátok át még egyszer. Nem azért, mert Unger Anna személyével bármi baj lenne. Én nem ismerem őt úgy, hogy a munkájáról felelős véleményt mondhassak. Azt viszont látom, hogy a kiválasztás körül olyan szakmai vita alakult ki, amit nem lehet egyszerűen lesöpörni az asztalról. A végső jelöltek között ott volt Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi vezetője, akinek éppen a korrupció feltárása és a közpénzekkel kapcsolatos jogi munka a szakmája. Nem véletlen, hogy többen őt tartották alkalmasabbnak erre a feladatra. Ezt még a Tisza egyik saját képviselője is kimondta, amikor szakmai meggyőződésből nemmel szavazott Unger Anna jelölésére. Viszont sajnos ennél a pontnál elmaradt a fontos lépés. Az emberek ugyanis nem azt látták, hogy a felmerült kritikák után újra megvizsgálják a döntést. Nem azt látták, hogy a kormány azt mondja, rendben, ha ennyi szakmai kifogás érkezett, akkor nézzük meg még egyszer, van-e jobb megoldás. Nem történt meg az a hátraarc sem, amit korábban Polgár Judit esetében már láttunk. Most nem hátráltak meg. Kiálltak Unger Anna mellett, és az Országgyűlés meg is választotta őt. Én ezt önmagában nem tartom bajnak. Sőt, bizonyos szempontból még tisztelem is bennük, hogy nem az első komolyabb támadásnál változtatják meg a döntésüket. Egy vezetőt nem lehet minden nap újraválasztani a kommentek alapján. Magyar Péternek ebben részben igaza van. Azt mondta: „Egy működő és emberséges országban egy vezető munkáját a tettei minősítik, nem a megmondó emberek véleménye. Egy komoly hivatal vezetőjének kiválasztása nem kiszavazó show és nem szimpátia szavazás.” Az első felével teljesen egyet tudok érteni. Egy vezető munkáját valóban a tettei minősítik. Ezért én is azt mondom, hogy Unger Annának jár az esély. Megválasztották, vállalta a feladatot, most pedig dolgozzon, és mutassa meg, mire képes. De éppen ebből következik a másik oldala is. Ha azt mondjuk, hogy egy vezetőt a tettei minősítenek, akkor Unger Anna nevében sem beszéljünk előre eredményekről, de ne is magyarázzuk meg előre a kudarcot. Ne mondjuk azt, hogy hat év alatt legfeljebb feltárni lehet majd az ügyeket, jogerős ítéletekre pedig ne számítsunk. Unger Anna a bizottsági meghallgatáson arról beszélt, hogy hat év alatt a visszaélések feltárására és a vádemelésekig való eljutásra lehet idő, jogerős ítéletekre viszont nem feltétlenül. Én vállalkozóként erre azt mondom, hogy hat év egy ember életében hosszú idő. Egy ország életében még hosszabb. Egy olyan ügyben pedig, amelyben egy egész nemzetet érintő, pofátlan vagyonvesztés gyanúja merül fel, nem szeretném azt hallani, hogy majd hat év múlva meglátjuk! Nem azt várom, hogy szeptember 2-án bilincsben vigyenek el bárkit. A jog nem így működik, és nem is szabad így működnie. Azt viszont igenis elvárom, hogy legyenek rövid időn belül látható eredmények. Legyenek feltárt ügyek. Legyenek nyilvánosságra hozott összefüggések. Legyenek megnevezett felelősök. Legyenek elindított eljárások. És legyen világos, hogy mikor, milyen eredményt várhatunk. Egy vállalkozásban sem mondom azt a tulajdonosnak, hogy adj nekem hat évet, aztán majd kiderül, hogy sikerült-e. Megvan a terv, megvannak a mérföldkövek, és folyamatosan látni akarom, hogy haladunk-e. Egy ekkora állami intézménynél szerintem ugyanez a minimum! És még valamit fontosnak tartok. Az elmúlt napokban nagyon sok kritikus hang jelent meg Unger Anna kiválasztása miatt. Olyanok is megszólaltak, akik évek óta a korrupció feltárásáért dolgoznak, és olyan emberek is, akik nem a Fidesz oldaláról támadják a Tiszát. Sőt, a Tisza saját közösségeiből is voltak, akik azt kérték a képviselőjüktől, hogy ne támogassa Unger kinevezését, mert Ligeti Miklóst alkalmasabbnak és szélesebb társadalmi bizalmat élvező jelöltnek tartják. Ezeket az embereket én nem nevezném egyszerűen „megmondó embereknek”. Ők is azok közül kerültek ki, akik április 12-én behúzták az ikszet a Tiszára. Ők is hittek abban, hogy lehet másképpen csinálni. Ők is hozzátették a maguk részét ahhoz, hogy ez a kormány ma kétharmaddal rendelkezik, és létre tudja hozni ezt a hivatalt. Talán ezért megérdemlik, hogy amikor szólnak, legalább meghallgassák őket. Nem azt mondom, hogy mindig nekik kell igazat adni. Egy országot nem lehet kommentekből kormányozni. De meghallgatni azokat, akiknek a bizalmából hatalomra kerültünk, szerintem nem gyengeség, hanem vezetői kötelesség! Unger Anna egyébként éppen azzal mutatott valami fontosat, hogy nem zárta be maga mögött az ajtót. Azt mondta, számít Ligeti Miklós szakértelmére, és kifejezetten várja őt az új hivatalba. A hivatal sikerének alapját a közbizalomban látja, és mindenkit a fedélzetre vár, aki tenni akar a korrupció ellen. Ezt én jó jelnek tartom. Mert lehet vitatkozni azon, hogy ki lett volna a legjobb elnök, de most már megszületett a döntés. Unger Anna szeptember 1-jén munkába áll. Innentől nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki nyerte meg a pályázatot, hanem az, hogy mit kezd ezzel a lehetőséggel. Ha jól végzi a munkáját, én leszek az elsők között, aki ezt elismeri. Ha bebizonyítja, hogy képes olyan embereket maga mellé állítani, akik valóban értenek a nyomozáshoz, a joghoz, a vagyonvisszaszerzéshez, és ha a hivatal rövid időn belül kézzelfogható eredményeket tud felmutatni, akkor szerintem nagyon sok mostani kritikusa is meg fogja változtatni a véleményét. De az emberek azért félnek, mert túl nagy a tét. Nem kegyetlenek. Nem bosszúra vágynak. Nem azért szeretnének eredményt, mert valakit látni akarnak rács mögött. Hanem azért, mert harminc-egynéhány éve hallgatjuk, hogy majd egyszer minden ki fog derülni, majd egyszer lesz elszámoltatás, majd egyszer felelősségre vonják azokat, akik közvagyont vittek el. És közben túl sokszor az történt, hogy a „majd egyszer” lett a vége mindennek. Én ezért nem Unger Anna ellen beszélek. Éppen ellenkezőleg. Most már azt szeretném, hogy legyen lehetősége bebizonyítani: azok tévedtek, akik szerint nem ő volt a legalkalmasabb. De ezt nem nyilatkozatokkal kell bizonyítani. Hanem munkával. És nem hat év múlva. Hanem folyamatosan, láthatóan, számon kérhetően. Mert itt és most az a valódi tét, ez az ország végre képes-e olyan rendszerváltást végigvinni, amely nemcsak a politikai hatalmat cseréli le, hanem a közélet morális rendjét is helyreállítja. Ezért figyelek! És szerintem most már mindannyiunknak figyelnie kell. Nem mondom azt ki előre, hogy Unger Anna alkalmas vagy alkalmatlan. De nagyon figyelek és kritikus leszek azért, hogy hat év múlva ne kelljen megint azt mondanunk: kár volt az egészért! Én ennél többet várok! És szerintem az ország is!
Igazából 89 óta,de lehet már a honfoglalás óta ugyanaz az "elit" irányítja a háttérből az országot és nem jutottunk velük semmire, valószínűleg eztán sem fogunk.
Úgy tűnik a rendszerváltás elnapolva. Akkor viszont nem kell itt fidesz lightolni. A tisza nem fidesz light,a tisza maga a fidesz. Ezek a párt megnevezések csak reklámtáblák vagy cégérek,nem az fontos mi van rájuk írva, hanem hogy mi folyik a háttérben.
Puzsér Róbert facebook poszt:Unger Anna politológus-egyetemi oktató pár napja azt a kijelentést tette, hogy a magyarok hat éven belül ne is számítsanak jogerős ítéletekre a fideszes pártmaffia politikusbűnözőinek törvényszéki pereiben. Az Országgyűlés tiszás többségű igazságügyi bizottsága ennek ismeretében Unger Annát jelöli a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére. Bár ezt a hatéves prognózist jobb lett volna egy jogásztól hallani, mint egy politológustól, az ettől függetlenül olyan kilátást ígér, amihez aligha csak nekem nem lesz türelmem. A kommunisták elszámoltatása 1990 után elmaradt, Gyurcsány és bűntársai elszámoltatása 2010 után elmaradt, és az Unger Anna kinevezése mögött kirajzolódó politikai szándékot elnézve most is lesújtóak a kilátások. Ebben az ügyben a rendszerváltás forog kockán. Magyar Péter az ország szétrablóinak számonkérésére kapott példátlan mértékű felhatalmazást, és az irattartók roskadoznak a bizonyítékoktól, úgyhogy ha a magyaroknak valóban hat évet kell várniuk a bűnösök megbüntetésére, abba a Tisza-kormány bele fog bukni, mert a fennálló közhangulatban az itt élők ezt biztos, hogy nem tűrik el.
Azt hiszem kevesen voltak akik olyan sokat tettek az orbán kormány bukásáért mint Hadházy. Minimum elgondolkodtató, hogy semmilyen hivatalos szerepet nem szántak neki a rendszerváltásban!....,mi csoda,hogy nem is volt rendszerváltás....,hát ez egyre nyilvánvalóbb.
Hadházy, facebook poszt: Sajnos hozzám is eljutott az idei tüzijátékmutyiról szóló teljes levelezés, néhány mailt közzé is teszek belőle. Azért sajnos, mert ezekből kiderül, hogy Radnai Márk gyakorlatilag az összes levélen címzettként szerepelt, tehát mindenről tudott. Ez pedig azért baj, mert a Telex által részletesen bemutatott ügy nagyon súlyos. Sokkal több annál, minthogy időhiány miatt “kicsit lazábban vették a szabályokat”. Az alábbiak miatt: 1) Néhány mondatban leegyszerűsítve az ügy: - NEM az a baj, hogy időhiány miatt nem folytattak le nyílt , azaz bárki számára nyitott közbeszerzést -hanem az, hogy a meghívásos közbeszerzést versenyt korlátozó módon, törvénytelenül manipulálták -a később nyertes cég már három héttel a közbeszerzés kiírása előtt tudta, hogy meg fogják hívni őket ajánlattételre. Így három héttel korábban, mint a másik két cég. - így a később nyertes cég -Radnai Márkra hivatkozva- három héttel korábban elkezdhetett készülni, mint a később alibiből meghívott vállalkozás. Nem véletlen, hogy azok nem is adtak be ajánlatot. - a később nyertes vállalkozás azonnal felvette a fideszes Balásy cégével a kapcsolatot és részletes információkat kapott az addigi előkészületekről és árakról. A mailekben aztán szépen meg is köszönik az értékes információkat, ami természetesen teljes versenyelőnyt jelentett a “versenytársakkal” szemben - a nyertes cég végül 14 embert ki is kölcsönzött a szervezésre Balásyéktól. 2) a levelezés alapján a manipuláció fő szervezője az a Zelcsényi Miklós volt, aki korábban Orbán fogorvosával együtt talicskázta ki a pénzt a triatlon szövetségből, abban az ügyben gyanúsított is. Ezután átállt és a Tisza rendezvényeit szervezte, ami még rosszabb optikát ad a tüzijátéknak: miért nevezzük rendszerváltásnak azt, hogy eddig fideszes cég rendezte az ünnepséget, most meg tiszás? 3) Az eddigi kormányzati reakciók nagyon lehangolóan, a korábbi kormány mellébeszéléseihez hasonlóan térnek ki a valódi válasz elől. -A miniszterelnök csak arról beszélt, hogy az esemény az eddigieknél olcsóbb és amúgy szép volt. Mindkettő igaz lehet, csakhogy ez nem jelenti azt, hogy ne manipulálták volna a közbeszerzést tiszás vállalkozók és azt sem, hogy ne loptak volna akár jelentős pénzt. Az viszont sajnos határozottan állítható, hogy valódi verseny híján ennek ellenkezőjében sem lehetünk biztosak. (Kaptam olyan információt is, hogy milliárdos túlárazás lehetett, de ezt természetesen csak egy komoly független kivizsgálás cáfolhatná vagy bizonyíthatná) Ráadásul a miniszterelnök úr az almát a körtével hasonlítja össze. A korábbi rendezvények árába jóval tőbb tartalom számított bele, így a -helyesen- szerényebb rendezvény ára nem hasonlítható össze a korábbiakkal. -Radnai Márk pedig azzal védekezett, hogy 16 év után csak fideszes vállalkozások vannak. Ez szerencsére így nem igaz, a rendezvényszervező piacon vannak "semleges" vállalkozók is -egyikük sem reagált az egyetlen fontos kérdésre: miért kezdhettek a tiszás vállalkozók három héttel korábban készülni a közbeszerzésre, mint a másik két cég? 4) A kormánypárti kommentelők között elterjedt nézet, hogy nem lehetett volna máshogy intézni ezt az ügyet az idő rövidsége miatt. Pedig két egyszerű megoldás is lehetett volna: -egyrészt a törtémelmi aszály által súlytott és emiatt az energiakrízis és a tragikus mezőgazdasági károk miatt százmilliárdokat vesztő országban nem lett volna ördögtől való elhalasztani az egészet. Meggyőződésem, hogy a 3.5 millió szavazó megértette volna, ha az idén elmarad , vagy csak jelzésértékű a buli. -Ha mégis kell az ünnepség, akkor pedig minden lehetőség meg lett volna három-vagy több- céget ugyanakkor megkeresni, amikor a tiszásoknak szóltak. AZokat a bennfentes információkat, amiket ezekben a mailekben a későbbi nyertes jóelőre megtudott, ők is megkaphatták volna - csak rá kellett volna tenni őket is a mailek címzettjei közé. Végül néhány általános megjegyzés. Ez az egész történet nagyon szomorú, de lehet még belőle happy end: ha végül mégis lenne a dolognak komoly következménye. Sajnos az eddigi reakciók inkább az Orbán kormány reflexeit idézik . Mindenesetre ha a kormány továbbra sem foglalkozik az üggyel, akkor én is feljelentést fogok tenni. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok kormánypárti szavazót nem zavar ez az eset, elfogadva azt az érvelést, hogy ez a 4.8 milliárdos mutyi semmiség a fideszes ezermilliárdokhoz képest. Azonban egyrészt érdemes a lejtő legtetején figyelmeztetni az elguruló autót, mert akkor még jobb esély van rá, hogy megállítják. Másrészt arra kérem azokat, akik szerint ez egy bagatell ügy, írják meg nekem, akkor hány milliós vagy milliárdos csalás legyen az a határ, amíg nézzek félre. Az ügy viszont azt is jól megmutatja, milyen nagy baj, hogy a teljhatalommal rendelkező kormánypártnak nincsen valódi ellenzéke. Az, hogy a maffia maradéka vagy a velük kollaboráló zsebnácik szóvá tették az esetet a Telex cikke után, csak megkönnyítette a kormánynak, hogy félresöpörje az ügyet. Ha egy maffia maradéka vagy a velük kollaboráló zsebnáci párt mond igazat, az az igazságnak egyáltalán nem tesz jót.
"Hazánk esetében jelenleg 'Alert' (Riasztás) a besorolás: ez a leghevesebb fázis, ahol a talaj kiszáradása miatt a növényzet és a mezőgazdasági kultúrák már láthatóan stresszhatás alatt állnak" Sok fontos feladatot kell megoldania az új kormánynak,vajon felismerik e,hogy a sok fontos feladat közül a vízmegtartás az első!?
Káncz Csaba facebook poszt: A Copernicus Combined Drought Indicator (CDI) a Copernicus Vészhelyzet-kezelési Szolgáltatás (CEMS) és Európai Aszálymegfigyelő Központ (EDO) által fejlesztett korai előrejelző eszköz, amely az agrár- és ökoszisztéma-aszályok kialakulását, súlyosságát és lefolyását figyeli. Az indikátor lényege, hogy önálló hidrológiai adatsorok helyett három különböző környezeti tényező (csapadék, talajnedvesség és a növényzet állapota) műholdas és reanalízis-alapú anomáliáit kombinálja egyetlen, könnyen értelmezhető mutatóvá. A reanalízis-alapú vizsgálat olyan meteorológiai vagy klimatológiai módszer, amely a múlt időjárási adatait számítógépes modellekkel újraértékeli és egységes, folyamatos rendszerbe foglalja. Hazánk esetében jelenleg 'Alert' (Riasztás) a besorolás: ez a leghevesebb fázis, ahol a talaj kiszáradása miatt a növényzet és a mezőgazdasági kultúrák már láthatóan stresszhatás alatt állnak (FAPAR anomália). A nyári becslések szerint Franciaország után Magyarország szenvedte el a második legnagyobb gabonatermés-kiesést Európában az elhúzódó és súlyos aszály miatt. Magyarország esetében 2,4 millió tonnával romlott az összes gabonára vonatkozó előrejelzés. https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2026/07/gabonatermes-pusztitott-az-aszaly-buza-kukorica ; • Kérlek, támogasd az oldalamat. Köszönöm! https://www.donably.com/kancz-csaba-geopolitikai-jegyzetei
Panoráma