Mindjárt kapjuk a panaszt, hogy ezt miért nem a másik topicba írjuk, de reagálnék erre. Nekem teljesen más a nézőpontom: Szerintem a segítség legtöbb formája nem segítség, hanem csak az ego kielégítése, azt az önképet erősítve, hogy "jó ember vagyok". Szerintem az a segítség értelmes, ami a probléma forrását szünteti meg. De a legtöbb nem ilyen. Például, ha valaki szegény, az az esetek 95%-ban azért az, mert kb. egész életében könnyelmű döntéseket hozott a pénzügyeit illetően. "Majd lesz valahogy", "egyszer élünk", "mikor, ha nem most", stb. Ha én segítenék nekik anyagilag, a szokásaikon, döntéseiken semmit sem változtatnának. Tehát a probléma forrása nem szűnne meg, sőt, vélhetően felbátorítaná őket ugyanazon cselekmények folytatására. A legjobb megoldás, ha nem segítek, ekkor ugyanis 1 személy esélyeit javítom: a sajátomét, azzal, hogy nem öntöm a lóvét egy feneketlen kútba. Az általános kérdés tehát az: megszűnik-e a probléma forrása a segítséggel? Nem. Gondoljatok bele: embereket küldtünk a holdra, molekulákat hasítunk szét, gépekkel 1 ember helyett 100 ember munkáját végezzük el. Arany életünk lehetne. De a problémák még mindig ugyanazok, mint a kőkorszakban: szegénység, erőszak, betegség, háború, éhezés. Nem akartam senkit megbántani a véleményemmel.
azért van némi dilemmám hogy az óvodai iskolai, stb segítség az a rövidtávon túl segítség e, vagy legitimáljuk hogy az állam mindennel is foglalkozik a dolgán kívül. Csak hosszabbítjuk a szenvedést mert később jön el a "na ez így nem mehet tovább" pillanat. Nehéz kérdés.
Egy picit fényezem is magam, de csak azért, mert ez anonim fórum, szeretek jótékonykodni is. Névtelenül, csak úgy. Nem vagyonokat ajándékozok, de azért látható összegeket. Szigorúan egyenesen a rászorultaknak, esetleg olyanokon keresztül, ahol biztos vagyok, hogy az egész eljut a rászorultakhoz. Korábban rábíztam ilyeneket az alapítványokra, szervezetekre, de mikor megtudtam, a fele elmegy az önköltségre, azonnal leálltam. 1989-ben az erdélyieknek gyűjtöttük, utánfutókkal hordtuk össze az adományokat a kamionokhoz. A sofőr elmondta, hogy egy helyen megálltak és két, három furgonnyi árut lepakoltak. Az egyik ismerősöm egyedi bundája is megjelent az egyik szervező feleségén. Az egyik bérlőm fél évig nem fizetett, azóta sem hajtottam be rajta, láttam, hogy bajban vannak. Most is elmaradoznak, de látom helyzetüket, nem irigylésre méltó. Mikor a gyerkőcök oviba-suliba jártak, minden egyes "közmunkában" részt vettünk. Sajnálkozva néztem, hogy mindig az a 4-5 ember jelent meg az egész évfolyamból. Saját zsebből fizettem a festéket, ecseteket, csavarokat, faanyagot. Magamért csinálom, meg a gyerekekért, mert jól esik.
Nekem meg pontosan ez volt az óriási előny, hogy nem volt munkahelyem. Akkor mentem, mikor akartam, úgyis tudták, ha nem hajtom az üzletet, akkor nekem sem lesz.Jó volt a cégnek, jó volt nekem. Mellette még sok mindent tudtam csinálni, csak rajtam függött, hogyan osztom be az időmet. mivel regionális képviselő voltam, a szomszéd régió, ami a kollégámhoz tartozott, az tabu volt, de fordítva is. Olyan kapcsolatok alakultak ki, hogy sokszor már telefonon is mindent el tudtam intézni. Harminc évesen jöttek az ikrek, volt bőven időm velük lenni. Tíz évig az év végén egy autó ára a számlámon volt. Aztán kezdett megerősödni a konkurencia. A pénzem ne volt kevesebb, csak egyre kevesebbet ért. Kb 20-25 év után értek utol az alkalmazotti fizetések, a coivid előtt. Mivel nem szórtam a pénzt, szépen gyűlt a számlámon, volt egy időszak, mikor a lekötött betét 20% feletti hozamot fialt. Mindenféle befektetésbe belekóstoltam, egy kis tőzsde is belefért, de mindig jobban megviselt, mikor vesztettem, mint mikor valamiből kimaradtam. Az I re a pontot a 2008 tette fel, mikor naponta 3-5%-ot veszettem a tőkémből. Azóta nem kockáztatok, csak minimális rizikót vállalok a befektetéseknél.
Gratulálok! Jó olvasni az utadat, szuper, hogy így megosztod! Nekem továbbra is 2026.december a FIRE dátumom, 100M-os tőkével, a férjem dolgozik tovább és 2 gyerek van még a "portfolióban"!😁 Az "én" részem egy biztonsági 6-7%-os hozammal számolva produkálja a jelenlegi(vagy majd az akkori) fizetésemet, a férjem hozza a saját fizuját, így kezdjük a 2027es évtől. Egy fél nyugdíjjal én is számolok később és sajnos ha eljön az ideje, örökséggel is! A gyerekek kirepülése jelenleg nem tűnik megterhelőnek, mert a lányom(nyáron lesz 16) ígéretes sportkarrier elé néz, így az egyetem vagy nem lesz téma, vagy csak később, esetleg a sportklub által támogatva. A fiam még csak 11 éves, ő esetében is egyelőre a sportos irány látszik, de amilyen koponya matekból, nem aggódom érte, imádja követni velem a tőzsdét, higgadtan elemezve, értéket talál a sportfogadási piacon, szóval lesz belőle valami, ha a foci nem jön össze! Nekem kb 50/50 arányban van a részvény/kötvény+garázsok. Mivel USA kitettségem nincs, így áprilisban elkerült a pofon. Nekem is vannak terveim az szabad életre, amikor szabadnapon vagy több napos szabadságon vagyok, tesztelem is, eddig jónak tűnik, de ha minden nap szabad lesz, az már más, akkor majd kiderül. Mivel egész életemben katonáskodtam, ezért a munkaerőpiacon elveszett lennék, nem sok lehetőségem lenne értelmes dolgot csinálni, ahhoz valamit tanulnom kellene, amire még nincs kiforrott ötletem. De nem ezzel fogom kezdeni a szabad életet...
Igen, a részvénysúly már egyéni ízlés és választott stratégia kérdése. Én a 4%-ot csak részvényre vagyok hajlandó számolni, a kötvényhozam csak arra elég, hogy az inflációt ellensúlyozza, szvsz.
Emlékeim szerint 40 valahány éves a topikgazda, korábban 200 milliót akart elérni, azért az egy fokkal biztonságosabb összeg lett volna, de ha néhány éven belül úgy látja, hogy túl gyorsan ég a tőke, még elég fiatal ahhoz, hogy visszatérjen a munka világához. Én kb. a következő öt évben szeretnék eljutni ahhoz, hogy a tőke egyharmadát a gyerekeknek félretéve is meglegyen a korai nyugdij lehetősége (igaz én idősebb vagyok, igazából csak néhány évet nyernék). Trump azért visszavetett, nekem az április 2 nem a "libertation day"-t jelentette, pláne mert azóta próbálok kisebb összegeket is realizálni óvatosságból, kiszállni a certikből amint lehet.
Feleségem már FIRE, én még otthonról dolgozom. Feleségem szeret sütni-főzni, ez a hobbija, úgyhogy finomakat eszünk jó áron. Ezen kívül én feketeöves akcióhősnek hívom, nagyon érti az olcsó beszerzéseket (nem a termék olcsó, hanem épp az ára). Eleve az otthonról dolgozás is spórolás (nincs közlekedési költség, kantin, drága ruha se kell). Az én kilépésem majd akkor jön el, ha kiégek vagy megunom az egészet, vagy összeveszek valakivel. Egyelőre napi átlag 5 óra munka 8 óra pénzért, de sajna rendelkezésre kell állni, tehát korlátozott hétköznapi szabadság. Szurkolok Kulionak
Nem szabad hogy mind részvényben legyen, még feltételezni sem szabad ilyet. Ha így tettem volna, most nem 164Mft lenne az egyenlegem, hanem 80Mft. ----- Van még egy kedvenc mondásom, időről időre ezt is meg fogom osztani: ---> "SLOW MONEY BETTER THAN NO MONEY" :)
Ha feltételezzük, hogy jelentős bér jellegű jövedelem volt legalább 20 év munkaviszonnyal, akkor elég a hivatalos nyugdíjas korig kihúzni, vagyis a tőke egy részét is fel lehet élni. Pontos számokhoz ismernünk kell az életkort. Másik oldalról pedig kérdés, hogy a gyerekek útra indítását milyen összegben szeretné ebből fedezni.
Kulio's F.I.R.E. portfolio (Financial Independence Retire Early)