Tudomány és Csillagászat  

politikai ideológiákat:)))

Nem kell őket megvédened, ha középkorban lennénk, szerintem a "szelíd" sotime már inkvizíció elé állíttatott volna, valami sátán félével próbált engem összehozni a nicknév alapján :))

Számos kritika érte Dawkinst a tudományos világ részéről, miszerint eltorzítja és vallásellenes propagandára használja a tudományt, ráadásul rosszul, így talán nem is olyan brilliáns tudós, mint azt azt az Új Ateizmus körüli szellemi hype a kilencvenes évek elejétől sulykolta. Némelyek szerint Dawkins képzetlen, naiv, összességében komolyan nem vehető filozófus, így a szűkebb elméleti biológián kívüli, világnézeti jellegű népszerűsítő munkája még filozófiaként (és nem tudományként) kezelve is erősen megkérdőjelezhető értékű.[7]

A téveszméd egyébként, miszerint Isten egy gép, akinek hatalmát az ember mutatványosként használja, annyira szánalmas, nevetséges és szégyenletes egyszerre.....
Az a buta és hatalmas ego, ami benned dübörög, olyan porszemnyi vagy Istenhez képest, ezekből a megnyilvánulásokból látszik, hogy ennyire feljebb akarod emelni önnön magad, hogy ilyen "kísérleteknek" adsz jelentőséget és tartod relevánsnak.
Kísérletezés Istennel.
Az ember kísérletet végez Istennel.
Van-e ennél szánalmasabb?

"A kísérlet eredménye, mint az American Henri Journal 2006. áprilisi száma beszámolt róla, egyértelmű volt. Nem mutatkozott különbség azok között a betegek között, akikért imádkoztak, és akikért nem. Minő meglepetés! Azok között jelentkezett eltérés, akik tudtak róla, hogy imádkoznak értük, illetve akik vagy így vagy úgy nem tudtak róla - csakhogy rossz irányban! Akik tudtak róla, hogy imákat mondanak értük, azok szignifikánsan több komplikációt mutattak, mint akik nem. Lehetséges, hogy Isten lesújtott egy kicsit, hogy megmutassa, mennyire nincs ínyére ez az egész hibbant vállalkozás? Valószínűbbnek tűnik, hogy akik tudtak az értük mondott imákról, ennek folytán további stresszt kellett elviselniük, amit a kísérletvezetők „teljesítési szorongásnak" neveztek.  
R. Dawkins :  Isteni téveszme c. könyvéből "
Szóval nagyon okosan feltételezik Istenről, hogy tudja a neveket akikért imádkoznak -  "Arra viszont ügyeltek, hogy csak a keresztnevet és a vezetéknév első betűjét árulják el nekik. Ennyi nyilván elegendő lett volna Istennek, hogy kikeresse a megfelelő kórházi ágyat" - de ezen a logikai láncon végiggondolva azt nem feltételezzük, hogy Isten ezt kvázi cirkuszi mutatványos dologról nem tud és esetleg emiatt nem avatkozik közbe?
Másrészt az ima nem azt jelenti, hogy mindent és azonnal.

"A NAGY IMÁDKOZÁS-KÍSÉRLET 
..............................................
Francis Galton elemezte elsőként tudományos alapon a betegekért mondott imák hatékonyságát. Megfigyelte, hogy vasárnaponként Anglia-szerte egész gyülekezetek imádkoznak közösen a királyi család egészségéért. Nem lenne hát illő, ha hozzánk, többiekhez képest, akikért csak legközelebbi szeretteink imádkoznak, egészen szokatlanul jó kondícióban lennének?* 
Galton megvizsgálta a dolgot, és nem talált statisztikai eltérést. Persze megeshet, hogy mindebben az irónia szándéka vezérelte, akárcsak abban, amikor véletlenszerűen kiválasztott földeken imádkozott, és aztán megnézte, hogy gyorsabban nőnek-e a növények (hát nem nőttek). 
Ujabban Russell Stannard fizikus (Nagy-Britannia három ismert vallásos tudósának egyike, mint látni fogjuk) támogatását adta egy - természetesen a Templeton Alapítvány által szponzorált - kezdeményezéshez, amely azt az állítást próbálta kísérletileg igazolni, hogy a betegekért mondott ima javít az egészségi állapotukon.
 Ilyen esetekben, ha helyesen kívánunk eljárni, kettős vakkísérletet kell végezni, és ez a követelmény itt szigorúan teljesült is. A betegeket szigorúan véletlenszerűen választották be a kísérleti csoportba (akikért imádkoztak), és a kontrollcsoportba (akikért nem). Sem a betegek, sem orvosaik és gondozóik nem tudhatták, mely betegek tartoznak a kísérleti, és melyek a kontrollcsoporthoz. Akik a kísérleti imákat mondták, azoknak természetesen tudniuk kellett azon személyek nevét, akikért imádkoztak - máskülönben milyen értelemben mondhatnánk, hogy éppen értük és nem másokért imádkoztak? 
Arra viszont ügyeltek, hogy csak a keresztnevet és a vezetéknév első betűjét árulják el nekik. Ennyi nyilván elegendő lett volna Istennek, hogy kikeresse a megfelelő kórházi ágyat. Már egy ilyen kísérlet ötlete is jó adag gúnyolódást válthat ki, ez a vizsgálat azonban meg is érdemelte. Tudomásom szerint Bob Newhart nem írt jelenetet róla, de azért magamban tisztán hallom a hangját: 
Hogy mondod, Uram? Nem gyógyíthatsz meg, mert én a kontrollcsoportban vagyok?... 
O, értem, akkor a nénikém imái most nem számítanak? 
Na és Uram, a szomszéd ágyon Mr. Evans?... 
Az mi volt? Talán érte ezer imát mondtak naponta? 
De hát, Uram, Mr. Evans nem is ismer ezer embert... 
Ó, csak úgy mondták: Jolin E.?. De hát honnan tudtad, Uram, hogy nem John Ellsworthyre gondoltak?... Persze, te mindent tudsz, könnyen kitaláltad, melyik John E. volt az illető. De azért, Uram... * 
Amikor oxfordi kollégiumom megválasztotta a már említett főügyészt, az történt, hogy a diákok három egymást követő este közösen ittak az egészségére. A harmadik vacsoránál aztán nagylelkűen meg is jegyezte: „Kezdem jobban érezni magam." 
A kutatócsoport, hősiesen tűrte a gúnyolódást, tovább küzdött, és bátran elköltött 2,4 millió dollárt a Templeton pénzéből, Dr. Herbert Bensonnak, a Boston melletti Mind/Body Medical Institute kardiológusának vezetésével. Dr. Bensonról egy korábbi Templeton-sajtóki-advány már meg is írta, hogy
 „úgy hiszi, egyre több bizonyíték gyűlik össze a közbenjáró ima hatékonyságára orvosi környezetben". Megnyugtató módon tehát jó kezekben volt a kutatás, nem hagyott sok esélyt a szkeptikus kilengéseknek. Dr. Benson és csapata 1802 beteget figyelt meg hat kórházban, akik mindannyian szívkoszorúér bypass-műtéten estek át. A betegeket három csoportba osztották. 
Az 1. csoportért imádkoztak, de ők nem tudtak róla. 
A 2. csoport (a kontrollcsoport) tagjaiért nem mondtak imát, és szintén nem tudtak semmimről. 
A 3. csoportért imádkoztak, ők viszont tudtak is róla. 
Az 1. és 2. csoport összevetése a közbenjáró ima hatékonyságát méri, a 3. csoport pedig az esetleges pszichoszomatikus hatásokat, amikor az ember tudja, hogy imádkoznak érte. A szóban forgó kórházaktól egyaránt távol eső három templom gyülekezete mondott imákat, az egyik Minnesotában, a másik Mas-sachussettsben, a harmadik pedig Missouriban. Az imádkozó személyek, mint említettük, csak a keresztnevét és vezetéknevének első betűjét kapták meg mindazon betegeknek, akikért imádkozniuk kellett. Egy kísérletben az a helyes eljárás, ha lehetőség szerint minél jobban sztenderdizálunk, így mindegyiküket megkérték, foglalja bele az imába az alábbi szöveget: 
„a sikeres műtétért, gyors és teljes, komplikációk nélküli felépülésért". 
A kísérlet eredménye, mint az American Henri Journal 2006. áprilisi száma beszámolt róla, egyértelmű volt. Nem mutatkozott különbség azok között a betegek között, akikért imádkoztak, és akikért nem. Minő meglepetés! Azok között jelentkezett eltérés, akik tudtak róla, hogy imádkoznak értük, illetve akik vagy így vagy úgy nem tudtak róla - csakhogy rossz irányban! Akik tudtak róla, hogy imákat mondanak értük, azok szignifikánsan több komplikációt mutattak, mint akik nem. Lehetséges, hogy Isten lesújtott egy kicsit, hogy megmutassa, mennyire nincs ínyére ez az egész hibbant vállalkozás? Valószínűbbnek tűnik, hogy akik tudtak az értük mondott imákról, ennek folytán további stresszt kellett elviselniük, amit a kísérletvezetők „teljesítési szorongásnak" neveztek.  
R. Dawkins :  Isteni téveszme c. könyvéből 

szó szerint, ahogy írtad,
besírás! 
:)

"ahol ugy cenzuraztok ahogy akartok" 
igen, ott tisztán látszik, 
hogyan is képzelik el a gyakorlatban a vallásszabadságot! 

Jol erted. Ahany ember, annyifelekeppen lehet valamit kovetni. Nem gondolom, hogy az en utam az egyedul udvozito, vagy egyedul helyes. Ezert nem tudok, persze nem is akarok, teriteni senkit, hirdetni senkit.

Amúgy a többiektől bocsi az Off-ért.A vallási viták kezdetéig örömmel és csodálattal szoktam olvasni ezt a topikot.

Nekem az előzmények alapján nem így tűnt,de lehet én tévedek.Rendes tőled,hogy nem akarsz megsérteni ez abszolút kölcsönös.A "rajtatok"megszólítás semmiképpen sem sértő,de nem helytálló mivel nem vagyok hívő, legalábbis nem ilyen formában.Azt ,hogy milyen felsőbb erőben hiszek azon még nem is gondolkodtam el igazán.A klasszikus hívőket általában jóravaló szelíd embereknek ismerem,ezért nincs szívem beléjük rúgni és ha azt látom,hogy bántják őket szóban vagy tettben késztetést érzek arra ,hogy védelmezzem őket.Persze nem a vallásuk miatt, hanem az ártalmatlanságuk miatt ami megbecsülendő, kihaló félben lévő tulajdonság.

"Inkább azon gondolkodj el miért tetszik az neked annyira ha más lelkén nagyot ütnek,miért idegesít téged annyira hogy valaki hisz valamiben amiben te nem."
Hogy te is megértsd, azért nevettem pit kommentjén, mert szerintem nem az volt a célja, hogy rajtatok is üssön egyet.
  
"Mit tudsz felajánlani a hívőknek a vallás helyett?"
Inkább nem mondok semmit, hogy ne legyen sértődés.

Inkább azon gondolkodj el miért tetszik az neked annyira ha más lelkén nagyot ütnek,miért idegesít téged annyira hogy valaki hisz valamiben amiben te nem.Mit tudsz felajánlani a hívőknek a vallás helyett?

Az meg milyen "tudományos" logika, hogy a tanításaival nincsen bajod, csak hát te azért nem követed, mert a másoknál látott követés neked speciel nem tetszik? Ha tehát a másoknál látott "követés" módja alapján te tisztán látod, hogy az miért és miben hibás, akkor onnantól semmi akadálya sem volna, hogy te helyesen kövesd... jól értem amit írtál?

Most nagyot ütöttél a hívők lelkén. :))

helyesebben:
ma a demokratikusan megválasztott politikusok töltik be azt a szerepet amit anno a klérus játszott...
ők moralizálnak nekünk végtelenítve és közpolitikát csinálva:)))

A követése az útkeresés.
Ami nem olyan könnyű...

Máté evangélium 7. fejezet

14 Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

"Jó akkor eljutottunk oda, hogy az egyházak csak megélhetési hívők, az igazi hívők messziről kerülik őket."
Hogy mennyi az ember által alapított egyházakban az, aki tévedésből, de jó szándékkal van benne a rendszerben, az megint más kérdés és ki tudhatja?
És igazi hívó lehet az is, aki benne van a rendszerben és teljes szívéből keresi Istent, csak meg van tévesztve.
De az:
a, észreveszi ezt előbb-utóbb és kikívánkozik a rendszerből
b, érthetetlennek fog tartani olyan irányzatokat és gondolatokat, amik Istennel nem összeegyeztethetőek vagy ellene mennek és érezni fogja azt, hogy nem helyes és vívódni kezd. És ennek lehet a folyománya az "a" pont idővel. 
Valami ilyesmi játszódik le úgy vélem, az emberben ekkor.

Semmi bajom nincs Jezus tanitasaival. 
A kovetesben vannak kivetnivaloim. 
Nem vagyok meglepve, hogy nem erted :) 

Rendben. A te döntésed.  
 
Pedig az Istentől való írások egyáltalán nem olyan kenetteljesek, mint a földi egyház(ak) számtalan megnyilvánulása. Amikor az Evangéliumokban pld. szűkszavú tárgyilagossággal azt olvassuk, hogy: "...akkor azért előfogá Pilátus Jézust és megostoroztatá", az nem valami olyasmit jelent(ett), mint amikor egy lovaglóostorral párszor valakinek könnyedén az ülepére suhintanak, hanem ezt: 
 
https://www.youtube.com/watch?v=jTzW8gm1yhY