1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
hát úgy látom, kis híja, hogy szívetek szomorúsága nem korbácsolta fel bennetek a vágyat, hogy porhüvelyeteket csoportosan elhagyva keressetek az úrnál vigasztalást, de szerencsére győzött az életigenlés
Tegnap este az óriási vihar után, amely megtépázta az évszázados fákat, ott álltunk az emlékmű előtt, kezünkben mécsesekkel, gyertyákkal, zászlókkal, szívünkben nagyszüleink szívének sajgásával - és a sajátunkéval.
Esett az eső - valaki sírt odafönn, nem tudta csak úgy abbahagyni az iménti viharos zokogást.
Mi ott voltunk. Ott volt az emlékmű, rajta a turul, a kettős kereszt.
És ott volt mögötte a tér és a téren a templom, tornyán a kereszt.
Kereszt, olyan, mint a Megfeszítetté, a Megváltóé, olyan, mint Jézus Krisztusé, olyan, mint Magyarországé.
Emberek beszéltek, énekeltünk.
A Himnuszunkat: "Isten, áldd meg a magyart!"
A Szózatunkat: "Itt élned, halnod kell!"
Az Erdélyi Himnuszunkat: "Maroknyi székely, őrt áll, mint a szikla!"
Boldogasszony Anyánkat: "Magyarországról, édes Hazánkról, ne felejtkezzél el, szegény magyarokról!"
és a templom tornyában a harang nem válaszolt nekünk. Néma maradt. Parancsra tette.
Mi ott álltunk elárvulva és immár némán - mint a harangok.
Az eső pedig tovább esett - valaki sírt odafönn...
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia vezetői nem hajlandóak bekapcsolódni a Nemzeti Összetartozás Napjába.
Azokat a harangokat, melyek 92 éve Magyarországért zúgtak, most némaságra kárhoztatták :-(
"...arra kér bennünket, hogy június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján délután 1 perces harangzúgással kapcsolódjunk be a megemlékezésekbe. Kérésének sajnos nem áll módunkban eleget tenni..." link
Lássuk, hogy napjainkban lényeges különbség van a vallás, az egyház és az egyház (csúcs)vezetői közt.
én eddig a kommunizmust tartottam annak, de vityáék erősen dolgoznak rajta, hogy elvigyék az aranyérmet...
persze a tatárjárás a kor viszonyai közt még tragikusabb volt az eddigieknél, de ha NPV-t :) számolunk, akkor annak a hatása már rég nem ér szinte semmit sem (ráadásul akkor még nem beszélhettünk volna a mai értelemben vett magyarságról, hisz nemzetállamok nem voltak...)
"Vajon mindig méltányosak voltunk-e más népekkel? Vajon megosztottságunk, nehézségeink idején nem keressük-e másban a rosszat, az okot, akár méltánytalanság árán is?
Súlyos kérdések ezek, de a 21. század sikere éppen azon múlik, hogy szándékunkban áll-e és képesek vagyunk-e önmagunkban végiggondolni és egymással is felelősen megbeszélni mindezt. Mert az összetartozás alapja nem lehet más, mint a pontos önismeret, ahogy az összetartozás érzése sem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából."
Dr. Áder János
Magyarország köztársasági elnöke
bingó
erről beszéltem, szivacs, talán ha áder mondja, akkor te is felfogod
a következőket írtam a személyes érzelmi oldaláról, aztán úgy forgatod ki a szavaimat, ahogy akarod:
- "nemzeti katasztrófának tartom a legjavából"
- "és ez nagyon szomorú, és elgondolkodtató"
ne csak vizet prédikálj, gyakorold a fenti érzelmeim tiszteletben tartását és ne rágalmazz ellentétes irányultsággal. nem tudom, mit kellene neked csinálni, több szövegértés kéne, vagy vitakultúra, passz, de valamit kezdj magaddal
Nem állt szándékomban vitába szállni veled, ma semmiképp. Azt gondolsz, amit akarsz, nem akarlak lebeszélni róla.
Én az érzelmi oldaláról írtam. A személyes érzelmek pedig méginkább tiszteletben tartandók, mint az egyszerű vélemények.
Egy Anya temetésének évfordulóján nem illendő esetleges gyermeknevelési tévedéseit vitatni, gyermeki szeretetünk, hálánk és együttérzésünk kifejezésre juttatása helyett.
Kár, hogy magadtól ezt nem érezted át.
Talán jobb is, ha nem erőlteted tovább a mai napon!
Marad még éppen elég nap a deheroizálásra ha azt akarod...
A viasat bikinis "focibajnokságán" képviseltette magát a kerület több Kdnp-s képviselője is nézőként - netán te is ott voltál?
A keresztény erkölcs és monogámia nevében :)
Ismerünk ilyen témájú bibliai történetet, szükség van a képmutatókra is.
Ha másért nem, elrettentő példának.
1. nyilván nem ismered a történelmet, azért nem érvekkel szállsz velem vitába. ez csak azért baj, mert közben ítélkezel, mint a gép.
2. nyilvánvaló jeleit mutatod annak, hogy nem érted, amit írok, és nem tudom, hogy csak tetteted, mert ez illik a koncepciódba, vagy mert tényleg ennyi megy. egyik rosszabb, mint a másik.
amúgy mindenki azt hisz erről a tragikus történelmi eseményről, amit akar, mint ahogy az én véleményemnek is kijár a tisztelet, nagyon remélem, hogy egyetértesz ebben.
Meg kell mondjam, hogy nem igazán szimpatikus, az a hűvös érzéketlenség, ahogy erről a nemzeti tragédiánkról írsz, melyet magyar emberek milliói személyes fájdalmukként élnek meg mindmáig.
Ha benned netán nem is lenne érzelem ezügyben, legalább a nemzeti összetartozás napján légy tekintettel azokra, akikben van és mélyen él bennük!
látom, már -5, nyilván tőled is, köszi - mit is írtam: azt, hogy nem ide tartozik a téma. ide tartozik, vagy nem? akkor meg?
ha valakit érdekel, hogy hogy lett trianon, szerintem 8a terjedelmi korlátok meg elfoglaltság miatt erősen kivonatolom):
a tatárjárást követően voltak komoly betelepítések, sőt, már a kunok azelőtt érkeztek, a tatárok elől. ekkor volt az első komoly etnikai hígulás. aztán a török hódoltságot követően, illetve kisebb-nagyobb léptékben más alkalmakkor is. ezt az átalakulást a magyar nemzetiségi politika nem követte, és a nemzetiségek idővel érzelmileg elszakadtak. a habsburgok ezt pl. kurvajól ki tudják használni 1848-49-ben. amúgy az egész monarchia alatt a magyarok megpróbáltak ügyelni, hogy a többiek nehogy egyenrangúvá válhassanak a birodalmon belül, mi akartunk az osztrákok kizárólagos hatalomgyakorló partnerei lenni, amit pár nemzetiség amúgy is nehezen viselt. amikor az I. vh.-ban a központi hatalmak oldalán jött a bünti, a végén rettenetes bajokat hozó kormányokkal, tanácsköztársasággal, a magyarság diplomáciailag teljesen lenavigálta magát minden alkupozícióból, a nemzetiségek meg egész egyszerűen kihasználták az adódó helyzetet. nem a franciák és szövetségeseik fingattak meg minket, hanem a nemzetiségek maguk, mert motiválttá tettük őket addigra, hogy ezt megtegyék. meg bénáztunk is. a két háború között és a II. vh. alatt aztán ebből következett egy csomó további nagyon hülye revízióban reménykedő kényszerlépésünk, amire még jobban rácsesztünk aztán.
és ez nagyon szomorú, és elgondolkodtató
ez az én verzióm röviden
Törölt felhasználó2012. 06. 04. 15:03
Előzmény:
törölt hozzászólás
#39
Gróf Apponyi Albert védőbeszéde, amely pontos, lényegre törő, de sajnos eredménytelen volt: link
Nagy érzéked van hozzá, hogy mások érzelmeit bántó módon nyilváníts véleményt teljesen más fajsúlyú -így sértő- analógiákat felhozva.
Azért ezeréves Hazánk kivégzése és a fogyókúrás receptek nálam messze nem ugyanaz a kategória!
Remélem nálad sem!
nézd, ezt fejtegethetem akármilyen hosszan, de a lényeg akkor is az, hogy az ember olvassa el több történész munkáját, mert hajmeresztő véleménypresszúrákkal lehet találkozni igényesnek számító kiadványokban is. ha több oldalról látod, lesz saját véleményed, és az a jó, nem a másé. ennyi.
amúgy végtelenül sajnálom, hogy a téma zsigeri feldolgozásra csábítja a fórumozók többségét - pl. én javasolni mertem, hogy ne tőzsdefórumon trianonozzunk, és lám, jönnek a mínuszok. az ész megáll, és mindenki megy tovább, pedig lehet, hogy tényleg nem tőzsdefórumon kellene ilyesmit tárgyalni. amúgy ha érdekelne bárkit, mint ahogy nem, hogy mi a véleményem, hát trianont nemzeti katasztrófának tartom a legjavából. bár hozzáteszem, hogy szerintem mi legalább annyira benne vagyunk, mint a külföld, akikre sokan legszívesebben az egész felelősséget tolnák. és mellesleg továbbra is úgy vélem, hogy nem itt van a téma helye, le is zártam a magam részéről.
Egy dolog az édes-bús merengés azon, hogy milyen nagyok voltunk - ez lehet valamiféle közösség formáló erő is (bár én irtózom tőle) és megint más az a zagyvaság amit írsz, már ha komolyan gondolod.
Örüljünk, hogy van Európa, ahol a magyar ember határok nélkül élheti meg magyarságát.
De miért érnénk be a trianoni határok visszaállításával? Emlékeim szerint Magyaroszág, a Magyar Korona országainak legnagyobb kiterjedése Mátyás idején volt, és a befolyásunk is akkor volt a legnagyobb Európában...
Szerezzük vissza azt, ami az országé. Ha kell, az ördöggel is összecimborálunk, de addig nem lehet nyugtunk. Ezzel tartozunk őseinknek, hőseinknek, déd- és ükszüleinknek. A nyugat sohasem segített rajtunk, csak ígérgetett. Amikor pedig alkalma nyílott egy háborúban kivéreztetett országnak megadni a kegyelemdöfést azonnal megtette, szomszédaink segítségével.
Magunknak állnunk talpra, hiszen van célunk. Mutassuk meg, kik vagyunk!
helló, teszteletben tartva a témát udvariasan azt javaslom, hogy az ilyesmit más típusú fórumokon tárgyaljuk, mint ahogy nem értekezünk ezen a felületen gyereknevelésről, fogyókúrás receptekről vagy numizmatikáról se.
Hát ez van, nem rinyálni kell és régen se az kellett volna, hanem elfogadni ami történt (rinya nélkül) vagy meghalni a hazáért és küzdeni, csak ugye a másodikat azt nem sokan szeretik....
Tragikus.Csak úgy tudom elképzelni mintha jelen országunk 60%-át lecsatolnák, Balaton vagy Mátra ill. a fejlett infrastrukturával rendelkező megyéket / út,ipar, mezőgazdaság +lakosság stb. Mi maradna itt a túléléshez ?
Franciaországban megalakul egy fiatalokból álló szervezet, mely célul tűzi ki a trianoni béke igazságtalanságainak megoldását
Franciák, akik felelősséget éreznek
" sok francia diák segített a szervezésben, sőt ők annyira megértették Magyarország problémáját, hogy jövő héten Franciaországban megalakul egy fiatalokból álló szervezet, mely célul tűzi ki a trianoni béke igazságtalanságainak megoldását. Ezen kívül alapítottak egy lapot, ami ezt a célt hivatott segíteni, mert Torockai elmondása szerint úgy érzik, felelősséggel tartoznak a diktátum jóvátételéért. "
""ELNÖK: Tisztelt Képviselõtársaim! Több oldalról fordultak hozzám képviselõtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselõtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselõi kivonulnak.)"
(Parlamenti Napló, 1990. június 4.)"
igen ez a fidesz igazi arca!!!!!!
ocsmány, képmutató erkölcsi nullák
"ELNÖK: Tisztelt Képviselõtársaim! Több oldalról fordultak hozzám képviselõtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselõtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselõi kivonulnak.)"
Üzenem haza, az otthoni hegyeknek:
A csillagok járása vátlozó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esõnek, hónak, fellegeknek,
És nincs ború örökkévaló.
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
Üzenem a földnek: csak teremjen,
Ha sáska járja is le a vetést,
Ha vakond túrja is a göröngyöt,
A világ fölött örök a rend
És nem vész magja a nemes gabonának,
De híre sem lesz egykor a csalánnak,
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
Üzenem az erdõnek, ne féljen,
Ha csattog is a baltások hada,,
Mert erõsebb a baltánál a fal
És vérzõ csonkról virradó tavaszon
Újra erdõ sarjad gyõzedelmesen.
És mindig lesznek fák, amikor a rozsda
A gyilkos vasat már rég fölfalta,
S a sújtó kéz is szent jóvátétel
Hasznos anyaggá vált a föld alatt ...
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
Ha egyenlõvé teszik is a földel,
Nemzedékek örségváltásain
Jönnek majd újra boldog építõk,
És kiássák a fundamentumot,
S az erkölcs õsi, hófehér kövére
Emelnek falat, tetõt, templomot!
Jön ezer Kõmûves Kelemen,
Ki nem hamuval és emberi vérrel
Köti meg a békesség falát,
De szentelt vízzel és búzakenyérrel,
És épít régi kövekbõl új hazát!
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
A fundamentum Istentõl való.
És Istentõl való az akarat,
Mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
És üzenem régi barátaimnak,
Akik megtagadják ma a nevemet,
Hogy fordul egyet újra a kerék
És én akkor újra barátjuk leszek.
S nem lesz bosszú, gyûlölet, harag,
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk...
S leszünk egy cél és egy akarat.
És üzenem mindenkinek,
Testvérnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, jónak, hûségesnek, alávalónak,
Annak akit a fájás ûz, és annak,
Akihez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok...
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.
MARADNAK AZ IGAZAK ÉS A JÓK!
A tiszták és a békességesek,
Erdõk, hegyek, tavak és emberek!
Jól gondolja meg ki mit cselekszik.
Lyukasztják már fenn az égben a rostát,
És a csillagok tengelyét olajozzák
Szorgalmasan az angyalok.
És leszen csillagfordulás megint:
És miként hírdeti a Biblia:
Megméretnek az emberek...
Ki mint vet azonképpen arat.
Mert elfut a víz, csak a kõ marad,
A kõ marad!
Szabad vagy nem ?Kit érdekel!Beszélni kell róla!Elmondani a gyerekeinknek,unokáinknak!Mert ha nem beszélünk akkor megtagadjuk azt amiért nagyon sok ember küzdött,harcolt,meghalt!
Nórika biztos csak tettette magát,hogy lehetőséget adjon a fiatalembernek kifejteni a témát.
Tényleg!
Szabad-e beszélni arról ,amiről nem szabad beszélni soha?
A 14 éves kézdivásárhelyi László Attila megtiszteltetésnek vette hogy ezen a napon felléphetett a"Csillag születik"-ben.Mire Ördög Nóri megkérdezte hogy milyen nap van ma! Attila elmagyarázta neki,hogy mi is történt Június 4-én!
Egy éve kb. ezren voltunk a trianoni termek előtt a 90. évfordulón. Egyetlen média sem adott hírt róla. Ma kb. kétszázan lehettek ahogy hallottam.
A Magyarok Világszövetsége szervezésében, akiktől még az első Orbán kormány vonta meg az állami támogatást mert nem volt hajlandó Csóri Sándort elnökül választani.
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Mert, akkor is egymással marakodtunk, ameddig a környező népek összezártak ellenünk.
Mert fontosabb volt ki fehér és ki vörös, mint egy ember mögött felsorakozni.
A törököknek ott volt Atatürk, aki rendet vágott és kiűzte a görögöktől az olaszokig a teljes törökökre támadó antantot és a csalós hiénáikat.
Nekünk ilyen nem volt, mert ameddig egy egyik fél a fronton vérzett addig a másik a háta mögött szervezkedett ellene és ez esetben is mindegy volt, hogy a vörös hadsereg védte a Tiszát vagy a királyi hadsereg védte Zimonyt.
Nézzétek meg a románokat, szerbeket ők elsősorban hazafiak aztán szocialisták, liberálisok, demokraták, fasiszták, stb.
Mi ezt a sorrendet már akkor is megfordítottuk.
Ausztria császára volt aki hadat üzent Szerbiának mégis Ausztria tudott kiharapni belőlünk területet és nem fordítva.
Gondolkodásban kellene fordulni egy kicsit, de Mohács óta nem sikerül sajnos.
Ennek egyenes következménye Trianon és a nemzet megcsonkítása.
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
És ezt fogjuk idén nemzeti ünneppel köszönteni a fidesznek köszönhetően.
Törölt felhasználó2011. 06. 03. 21:57
#2
Tartsd magad, nemzetem!
Tarsd magad, nemzetem tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!
Azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál,
zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál.
Hittél a Nyugatnak, s mindenkor becsaptak,
elvennék múltadat, ásnák a sírodat.
Táltosok repülnek át az éjen,
s kitűzik az ökör-koponyát.
Sebeinket begyógyítják szépen,
s megvédik majd Árpád otthonát.
De addig szüntelen, légy résen nemzetem,
nézd a sok csillagot, 48’, '56 ott ragyog.
Értsd meg a lényegét, fogjuk egymás kezét,
fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még!
Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!
Trianon, 1920. június 4.
1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
link