na akkor még egyet
látom, már -5, nyilván tőled is, köszi - mit is írtam: azt, hogy nem ide tartozik a téma. ide tartozik, vagy nem? akkor meg?
ha valakit érdekel, hogy hogy lett trianon, szerintem 8a terjedelmi korlátok meg elfoglaltság miatt erősen kivonatolom):
a tatárjárást követően voltak komoly betelepítések, sőt, már a kunok azelőtt érkeztek, a tatárok elől. ekkor volt az első komoly etnikai hígulás. aztán a török hódoltságot követően, illetve kisebb-nagyobb léptékben más alkalmakkor is. ezt az átalakulást a magyar nemzetiségi politika nem követte, és a nemzetiségek idővel érzelmileg elszakadtak. a habsburgok ezt pl. kurvajól ki tudják használni 1848-49-ben. amúgy az egész monarchia alatt a magyarok megpróbáltak ügyelni, hogy a többiek nehogy egyenrangúvá válhassanak a birodalmon belül, mi akartunk az osztrákok kizárólagos hatalomgyakorló partnerei lenni, amit pár nemzetiség amúgy is nehezen viselt. amikor az I. vh.-ban a központi hatalmak oldalán jött a bünti, a végén rettenetes bajokat hozó kormányokkal, tanácsköztársasággal, a magyarság diplomáciailag teljesen lenavigálta magát minden alkupozícióból, a nemzetiségek meg egész egyszerűen kihasználták az adódó helyzetet. nem a franciák és szövetségeseik fingattak meg minket, hanem a nemzetiségek maguk, mert motiválttá tettük őket addigra, hogy ezt megtegyék. meg bénáztunk is. a két háború között és a II. vh. alatt aztán ebből következett egy csomó további nagyon hülye revízióban reménykedő kényszerlépésünk, amire még jobban rácsesztünk aztán.
és ez nagyon szomorú, és elgondolkodtató
ez az én verzióm röviden
látom, már -5, nyilván tőled is, köszi - mit is írtam: azt, hogy nem ide tartozik a téma. ide tartozik, vagy nem? akkor meg?
ha valakit érdekel, hogy hogy lett trianon, szerintem 8a terjedelmi korlátok meg elfoglaltság miatt erősen kivonatolom):
a tatárjárást követően voltak komoly betelepítések, sőt, már a kunok azelőtt érkeztek, a tatárok elől. ekkor volt az első komoly etnikai hígulás. aztán a török hódoltságot követően, illetve kisebb-nagyobb léptékben más alkalmakkor is. ezt az átalakulást a magyar nemzetiségi politika nem követte, és a nemzetiségek idővel érzelmileg elszakadtak. a habsburgok ezt pl. kurvajól ki tudják használni 1848-49-ben. amúgy az egész monarchia alatt a magyarok megpróbáltak ügyelni, hogy a többiek nehogy egyenrangúvá válhassanak a birodalmon belül, mi akartunk az osztrákok kizárólagos hatalomgyakorló partnerei lenni, amit pár nemzetiség amúgy is nehezen viselt. amikor az I. vh.-ban a központi hatalmak oldalán jött a bünti, a végén rettenetes bajokat hozó kormányokkal, tanácsköztársasággal, a magyarság diplomáciailag teljesen lenavigálta magát minden alkupozícióból, a nemzetiségek meg egész egyszerűen kihasználták az adódó helyzetet. nem a franciák és szövetségeseik fingattak meg minket, hanem a nemzetiségek maguk, mert motiválttá tettük őket addigra, hogy ezt megtegyék. meg bénáztunk is. a két háború között és a II. vh. alatt aztán ebből következett egy csomó további nagyon hülye revízióban reménykedő kényszerlépésünk, amire még jobban rácsesztünk aztán.
és ez nagyon szomorú, és elgondolkodtató
ez az én verzióm röviden
Trianon, 1920. június 4.
1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
link