Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
Demján : "... állami részesedések eladása, amit megörökölt a kormány és amelyek nem befolyásolják a GDP-t. A MOL-vásárlást helytelennek tartjuk ilyen szempontból, a Rábába történő beszállás viszont jó lehetőség - jegyezte meg...."
Ebben van valami és életszerűnek is hangzik.
Viszont kétségbeejtő, ha hazánkban egy (felejtsük el a könyvet,mérleget,részvényárfolyamot) 20 mrd érő vagyont,céget, mint egy rongylabdát kezelnek.
Lehet, hogy meglepetés volt, de egy állam, egy hatalmas apparátussal illetve tudás, eszköz és kapcsolati tőkével sem tudja ezt a meglepetést kezelni, ott fejeknek kell hullatni, ha nem, akkor populáció döntéshozásból ki is fogja „rekeszteni”.
Ez akár legyen választások akár vezetői felelőségre vonás….stb
Ebben nem segít ha Wáberer vagy hasonló nevekkel reklámozva akarnák palástolni az eredményt vagy tehetetlenségüket!
Mint már írtam a nép a piac tévedhetetlen max átmenetileg manipulálható.
Én nem hiszem, hogy felelötlen ovodások kazében lenne a Rába, vélhetöen kommunikációs hiányoság,de az megbocsátható.
A múltkor még nyár végéig vártunk, aztán őszig, most már Karácsonynál tartunk..:-)
Aztán majd így megy ez egy 5xx-as árfolyamnál még lehet pár évig...
hmm?
...na, szóval - találgatási szinten -, addig jutottam, hogy kb. már 2 éve, merülhetett fel ez az államosítási opció...!
...csakhogy, messze nem ekkora mértékben lehetett rá igény...!
...azt gondolom, hogy ebben a volt menedzsment, vagy annak tagja lehetett az "gondolat atyja" (merthogy, az egyes "alapkezelők" - talán - rossz irány felé is tarthattak, stb.), amit Borkai Zsolton keresztül juttathatott el a döntés hozó(k)hoz...!
...majd valakire "rá osztotta a feladatot", az államosítás stratégiájának a kidolgozására, aki lehetett akár Polacsek is...!
...de ugye, más az "ándung" és más a valóság...!
...amikor "beérkezett" a píz, indulhatott el az "egyeztetések" folyamata, amiben a PSZÁF "elméretezhette" a lehetőségeit, a Psztv. 37.§ (1) meg az 50.§ (1) alapján...!
...eddig, a TISZTESSÉGTELEN bírósági eljárások okán, be is jött ez a stratégia...!
...csakhogy, a jócskán alulértékelt "vételi ajánlat", meglepő eredménnyel járt...!
...szinte az összes "alapkezelő" megszabadult a RÁBA részvényeitől, ami NEM VOLT VÁRHATÓ, a szándékosan "alacsony értékre manipulált" vételi ajánlat okán...!
...szerintem, a stratégia ott lehetett hibás, hogy 50%+1 megszerzése volt a cél...!
...amikor a menedzsment - szinte - az összes részvényét felajánlotta, néhány nappal a zárás előtt, akkor még igencsak a 33% sem jöhetett addig össze...!
...ám ez a lépés, "földrengést" okozhatott, majd minden alapkezelőnél...!
...azaz, az MNV "marhára" túlnyerhette magát, amire messze nem lehetett felkészülve...!
...azaz, sem koncepciója, sem elgondolása nem lehetett...!
...még, igencsak az is döntésre várt, - talán még most is -, hogy mi a francot is csináljanak ezzel a "meglepivel"...!
...stb. stb. stb...!
Félre értettél.
Szerintem már az 1 évhez nincs egy napjuk sem.
Én a döntéstől, hogy megveszik, a Rábát datálom
A cselekvési ésszerűséget, hatékonyságot onnan számolom.
Ha onnan számolva egy év és nincs cél vagy elnagyolt stratégia, akkor a Rába megy a levesbe!
Aszem még akkor sem túloznék, ha azt mondanám az elvárható a döntést megelőző lett volna !
Szerintem nincs egy év türelmi idő az intézkedésekre, maximum az árfolyamnak reagálni. Ismerek olyan véleményt, hogy össze-vissza 1-2 hónapjuk van dolgozni, és beindítani a dolgokat.
Nem hiszem.
Ezt az évet mindenkép érdemes kivárni, mit termel, a Rába mit mond az MNV…
Rövidtávú spekulációs szemmel nézve úgy tűnik kéne még további vagy egy határozottabb beesés, hogy vételek legyenek.
Úgy látszik a kockázatmenteséghez a piacnak (815 ft hoz képest) a -20 % kevés.
Ez az, ami valóban kicsit elbizonytalanít, ez azt sugallja, hogy a Wáberer és állam páros az általam vártól, vagy az elképzelt negatív megítéléstől lejjebb van !
Nem hiszem, hogy az ok a tisztességtelenség.
Egyszerűen az állam lomha illetve a benne dolgozok döntésképtelenek mindig a kollektív döntés fele mennek.. bizottság főnők..stb
Ezt tudtam mikor a Rábában maradás mellett döntöttem
DE
Jött az ellenérvem, vélelmeztem Wáberer ezt ellensúlyozza vagy kompenzálja…
Még nemvagyok hitevesztett a befektetés sikerével !
1 év türelmi idő belefér.
Árfolyam csorgását nézve billeg a léc, de átmenetileg -15-25 % a bizonytalanság az infóhiány magyarázattal belefér.
Soha nem tagadtam, hogy a piac árazása nem megkérdőjelezhetetlen!
Viszont amire mindig is „tippel” a befektető az a jövő, akár közel akár közép vagy hosszútáv.
Önkritikát kell gyakorolnom nem reménytelen a Rába , de aktívabb lendületesebb publikusabb munkát vártam a nagytulajdonostól, Wáberertől.
Egyelőre még hiszem az alaposságot okként, de néha felmerül már bennem a maszatolás gondolata is.
Komoly lehetőséget vettek kézbe, ha ezt érdekek sokaságával kell egyeztetni akár süllyesztőbe is kerülhet a cél.
Tegnap egy gondolat megfordult a fejemben és kicsit bosszankodtam is.
Érvek ellenérvek felsorakoztatásakor nem vettem figyelembe a jelenlegiek stílusát! Egyes érdekeknél, ha biztosak magukban seperc és sebészi pontossággal, de viszont alkalmanként használjuk, ismét ezt a jelszót maszatolnak (IMF…szerkezetátalakítás..stb)
Rábát 1 éve eldöntötték, hogy megveszik, ha még mindig nem ismert részükről, hogy miért, akkor gáz van és nem csak árfolyamilag!
Lehet, hogy ezt árazza a piac, de lehet, hogy egyelőre az álfontoskodó és értelmetlen hallgatást?!
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama