Péter az egyik törzstag volt a HUMET Nyrt csapatában. Vállalkozóként dolgozott nekünk, nekem. A múlt héten meghalt. Tudtommal ő az első halottunk.
-------------
Hihetetlen, hogy elment. Évek óta nem tudok róla, pedig éveken keresztül napi kapcsolatban voltunk, a semmi, majd egyre gyengébb angolomat pótolta, hatékonyan és elképesztő szorgalommal.
Néha el kellett gondolkoznom azon, mit is bír ez az ember?... Péterrel – nem, nem így fogom említeni most sem, mert mint egy intézményt, vagy híres embert, csak a vezetéknevén, Zajkásnak hívtuk – szóval Zajkással 2003 nyarán Phoenix-be repültünk azért, hogy az áldott jó HUMET-emet Amerikában eladjuk. A partner – akinek a nevéből a maga módján szóviccet gyártott – úgy vélte, hogy nem leszünk képesek 60 oldal angol nyelvű szerződést 12 óra alatt átnézni és tárgyalni róla, hiszen jó öreg este volt, másnap este pedig indult a repülő velünk vissza…
Zajkás az első öt oldalt áttette magyarba és egy floppyn ideadta, amit én magyarul javítottam, majd jött a következő öt oldal… a hatvanadik oldal után elkezdte a magyarjaimat visszafordítani angolra. Másnap a reggelinél átadtuk a kinyomtatott javított, így általam javasolt szöveget a partnernek, aki mit tehetett mást, vitt az ügyvédjei irodájába, ahol este hétkor végeztünk, aláírtunk, majd rohanás a repülőtérre… egy 5 millió dolláros szerződést hozott nekem össze a Zajkás. Én, egyedül nem lettem volna erre képes.
Néha beugrik az első találkozásom vele, amikor 14 órát (tizennégyet) húzott le szinkrontolmácsolással egy huzamban… hajnali hatkor végeztünk, de már négy körül szemmel láthatóan önkívületben volt, oda-vissza ő tolmácsolt. Neki köszönhetem életem egyik legjobb beszólását. Az ellenfél – az Austria Telekom gazdasági vezére, Rudolf Fischer egy kijelentésemre 3 percen keresztül rikoltozott, hogy így meg úgy feljelent a nyugati sajtóban, a magyar kormánynál, satöbbi, satöbbi… Így leírva három perc az semmi, de hallgatni, az félelmetes. Három perc ebből rengeteg, Zajkás meg- - mint mondtam önkívületben szinte – fordította az osztrák kirohanását, amíg abba nem hagyta. Voltunk vagy huszan a teremben a két tárgyaló fél részéről, én meg agyontörtem a fejemet, hogy erre mit lehet válaszolni…? Beugrott egy novellája fordulata, amit ott és akkor Karinthy Frigyestől gyorsan elloptam és a három perces tirádaözön végén csak annyit mondtam: - Nézze Herr Fischer, én is meg a tolmács is igen fáradt már, késő van ugyebár. Nem értettem pontosan mit mondott… Nem ismételné el még egyszer?
Zajkás nem fogta fel, mit fordít (mint mondta nem is emlékszik soha abból semmire sem, amit fordít) de a felcsattanó nevetés visszahozta az önkívületből. Ő is és mások is igen hálásak voltak azért a pár perc szünetért, ami ez után következett.
A most következő szünet a végtelenségig tart… Elment a Zajkás. Ő hívő volt, én nem vagyok az. Mégis biztos vagyok abban, amit leírok most: amit életében teljesített és főleg, amit a halála előtt kiállt, arra csak olyanok képesek, akik a szó legnemesebb értelmében emberek, jó emberek, mondhatni a mai élet mindennapjainak a szentjei.
Volt, s az egyik legjobban teljesítő papírom egyike az elmúlt 6 évben, így nekem semmi bajom vele, azon kívül, hogy teljesen illikvid lett ,így már nem lehet vele kereskedni, keresni, sajnos teljesen tönkre ment, nem csak árfolyamra értem, hanem a forgó darabszámokra/kötésméretre. Régen több száz ezer db-okat lehetett adni venni, olyan likvid volt, ej de szép idők voltak. Végig skalpoltam 120-8 Ft-ig, aztán a százszorozás óta már vége a likviditásnak, s a szép időszakot lezártam. S mentem másik papírra csontozni.
NUTEX: működik a Varázspálca, ugranak a spekulánsok