Az én megközelítésem ehhez az ügyhöz más, mint a TEBÉSZ-é, de valószínűleg én nagyobb rálátással bírok/bírtam a személyes (értsd: privát) indokokra, mint egyébként az lehetséges lenne bárki számára.
Az alaphelyzet a Genezis állapota az ún.: bányász-apport előtt. A Genezis mérleg szerinti halmozott vesztesége 4,5 mrd forint volt, amelyért egyszemélyben Rényi volt a felelős. Egy hülyére volt szüksége, aki eme 4,5 mrd forintos seb elfedéséhez kellő ngyságú „leukoplaszttal” rendelkezik. Ez a leukoplasztos ember volt Varga, aki képes volt – nyilván Rényi irányításával – egy teljesen értéktelen projektet 28 milliárd forintos apporttal betapasztani.
Megjegyzem, hogy Rényi volt akkora -----, hogy az apportba belerakott a bánya-humbugon felül néhány hektár dél-amerikai őserdőt, hogy ő (Rényi) is nagytulajdonos legyen (azért, hogy az apportálást követően pár százmillióval még megszívassa befektetőit), másrészt a végtelenül narcisztikus és idióta Vargát arra is rávette, hogy vele (Rényivel) menedzsment-szerződést kössön, miáltal folyamatosan növekedő adósságba verte a HUNMining-ot. Ez utóbbi számlakövetelés tömeg lett most az a hitelezői pozíció, amivel gyakorlatilag Rényi mindent visz a végén (most).
Ez nem sok (sőt szinte semmi, mert a Baritmix eladhatatlan), de a lényeg a leukoplaszt…! ha Varga nem jön és nem apportál, akkor neki (Rényinek) kellett volna a pár év alatt 4,5 milliárddal bebuktatott cég múltjáért felelnie.
Nem kellett, mert Varga végtelen hülyesége már elég nagy volt ahhoz, hogy az egész Rényi / Genezis simlit bőven lefedje. Nos… ez a Varga képes manapság itten is shoppingolni egy magyar aranybányával – anélkül, hogy bárki felmérte volna, hogy a kezdés, a folyamatos kitermelés és a rekultiváció (stb.) mibe is kerülne. Ez az adat sehol nincs meg és ne is legyen, mert egyből világossá válik, hogy többe kerül a leves, mint a hús – azaz minden egyes forint aranybánya befektetés 1,2 – 13szoros ráfizetést, tehát csődöt generál.
II.
Körülbelül ennyit mondhattam el az ottlétem (2011) során Vargának, amikor néhány váltóról és egy – később kiderült – végtelenül csalódott ötszázmilliós (!) befektetője újabb befizetéséről vartyogva leintett. Mindazonáltal a mondókám nem volt hatástalan, mert pár napra rá Varga csapot-papot otthagyott – mindent üvöltözve és közölve, hogy még aznap tegyék közzé, hogy ő (Varga) távozott a cégtől.
Aztán persze két nap múlva újra ott volt, főnököt játszani próbálva, engem meg leinteni.
Azóta is ő viszi, vitte a puskát, engem meg azóta nem szeret…
A váltókat egy Jansen nevű figura állította ki a Járdaszigeteken bejegyzett cége nevében, darabonként sokszázezer euróról. Emlékszem, hogy néhány mikroszekundumnyi időm adódott – talán Varga levegőt vett – hogy feltegyem a kérdést, hogy miért nincs a váltók között legalább egy darab 50.000 euróra és azonnali lejáratra, nota bene: a fizető bankra kiállítva? Egy ilyen teszt nélkül átvenni millió eurókat érő(?) váltókat és várni, hogy valamikor majd Jansen (? – miért nem a bankja?) fizessen – tökéletes dilettantizmus, hozzáértés nélküli Vargát jelenített meg el