Félreértjük Magyarország helyzetét, ha a látványosan emelkedõ munkahelyszámból arra következtetünk, hogy minden rendben van a kilátásokkal. A rekord foglalkoztatási számok ugyanis elfedik azt a borús jelenséget, hogy egyre csak
az sok lenne - a spéci ipa meg kézműves ennyi, de a miller bud meg fszmtudja átlag cucc kisvárosi kocsmákban 3-5 dollár közöttvolt nekem tavaly klf államokban, nyilván van drágább is, de ez tök normális kocsma szint, nem késdobáló.
értem....így már elképzelhető...én nem gondoltam politikát mögé.....én régebben bátrabb voltam, mertem cselekdni, mégha gazdasági értelemben is, és nem politikai értelemben....a munkanélküliség azonban nagyon gyávává tett.....félek a teljes lecsúszástól, hajléktalanságtól, ezért nem merek szinte semmit kockáztatni....tőzsdén is régebben bátrabb voltam, mostanság csak a kicsi, de biztos elv mentén merek megbízásokat adni
Nem a párttagságról van szó.
A Kádár-rendszer egyik alapvető mechanizmusa, hogy NE CSELEKEDJ.
Aki cselekszik, az hibázik.
Aki hibázik, az megüti a bokáját.
Ha jót akarsz magadnak, ne cselekedj.
Kádár apánk majd elintézi (vagy nem).
És ez nagyon beépült az átlagmagyar gondolokdásába, még húsz évvel azután hogy a kádár-rendszer (papíron) megdőlt, a felnőtt lakosság 70%-ának ez az alapvető gondolkodásmódja és ez kb a legszarabb arány az european social survey által vizsgált kb harminc országban.
Ennek mihozzánk semmi köze nincs. A szüleim 1989 előtt is végig párton kívüliek voltak, soha 1 percre se voltak MSZMP tagok. Polgári értékeket vallottak, a gondolkodásukhoz a 90 utáni MDF állt a legközelebb.
Én csodálom azokat, akik le mernek lépni. Nyilván fiatalon ez könnyebben megy. A szüleim országon belül is csak egyszer költöztek életükben. 56-ban sem léptek le, pedig apám egyetemi évfolyamából jó 40-50 % elment. Sopronból közel volt a határ, volt olyan szerencsés, aki teherautóval még a bútorát is vinni tudta....én is életemben csak 1x költöztam országon belül....ha találnék végre munkát, ma is csak ingáznék...sajnos vannak ilyen gyáva emberek, mi ilyenek vagyunk
hát nem kamuztam, lenn az akciókról írtam.....itt az árak rettenetes szórásban vannak, felvágott egy utcában 2 különböző boltban 10-szeres árkülönbséggel volt....., itt mivel a vásárlók nem nézik az árakat eléggé nagy a lenyúlás......beszéltem itt emberekkel erről és ők soha nem nézik semminek az árát, ha napi cikkekről van szó.....a tojás egyébként a nagy készletek és szavatossági idő miatt tud leesni 12 forintra
mondjuk az is igaz, hogy nálunk ez azért sem következhet be az árakban, mert annyira menők voltunk, hogy megszüntettük az 1-2 forintost.....na most akkor a kicsi coca-cola, hogy a fenébe kerülhetne 12 Forintba?.....itt bizony 49 centért tudnak adni egy tucatot és vissza is tud adni a pénztáros 1 centet
Ne fáradj, megkerestem.
Philadelphia 1,5 millió lakossal hasonló.
Itt vannak az árak:
link
Ha finom akkor lenni, akkor picit mellé lőttél (pl 12 tojás $3,09 ~ 75 Ft/db), ha kicsit élesebben fogalmazok, akkor ordas nagyot kamuztál.
bolti árak usa.......sör 150, tojás 12 (!!!!),üdítő 0,33-as 12 , a palack díja 14, érdekes......fagyi 400/liter,csirkecomb 350 forint /kg....... -stb.......sajnos nem tudom kiszámolni mennyivel olcsóbb,mint otthon......úgy kb. 30-80 %-al.......elég nagy a szórás.....az biztos, hogy havi 300 dollárból 2 ember azt eszik-iszik amit akar......
ez addig néz ki jól, amíg abban gondolkodsz, hogy mennyivel több pénzed lenne, mint itthon.
mindenféle szociológiai kutatások azt mondják, hogy az ilyen jövedelem-ugrások néhány hónapig javítják a közérzetet (*). utána visszaáll a személyes tulajdonságok által meghatározott közérzet ("jól-lét érzés"). elkezdi a jobb módú szomszédokhoz hasonlítani magát, szembesül a "gyüttmenteket" érő, akármilyen kismértékű negatív megkülönböztetéssel, stb.
szóval a pénz önmagában nem hozza meg a boldogságot. a nagy különbség a társadalmi környezet, a beilleszkedési lehetőség a helyi közösségekbe (autoriter rendszerek nem tűrik meg az önszerveződő közösségeket), baráti kapcsolatok kialakítása, stb.
(*) egy kivétel van: aki önhibáján kívül nyomorszinten él: neki tartós jól-lét érzés javulást eredményez, ha ki tud lépni a nyomorból (PC nevén mélyszegénységből). de ez nem nagyon gyakori.
Kétféle termelés van mindenütt a világon. Az egyik a hazai piacra, a másik pedig exportra. Tehát, ha azt akarjuk, hogy megmaradjon egy része egy iparágnak hazánkban, akkor a hazai termékeket kell vennünk. Nyilván drágább, de itthoni munkahelyeket teremt. A probléma az, hogy miből vegyük? Ha megtudnánk venni, akkor a töredéke menne el az embereknek a fejlett országokba. Ördögi kör. :)
én ösztöndíjasként és doktoranduszként éltem 2 évet Ausztriában és Németországban....még a Schillinges/Márkás időkben 1991-1993 között.....átszámítva kb. 750 Euro volt az ösztöndíjam, és abból csak a kollégium 250 Euro volt....nagyon spórolnom kellett, de egy pár dologra így is összespóroltam a pénzt....viszont állandóan spórolnom kellett mindenen, ezt és a német nyelvet mindenképp megtanultam....és aztán itthon le is doktoráltam, de manapság ezt már be se írom az önéletrajzomba....sőt van úgy, hogy az egyik diplomát se....
Szerintem amíg nem látják hosszabb távon a biztos megélhetést, addig nem jönnek vissza.
Ezért írtam hogy akár nehezebb körülmények köze is elmennek, ha biztosítva látják a jövőt.
Ezt ugye úgy veted össze. mintha itthon is koslatnál utána? Akkor bizony nem olcsóbb. Én mondjuk Bécsben éltem és ÁTLAGOSAN úgy 30%-kal drágább, mint Budapest. Volt akkor, 2013-ban. A napi cuccok közül a kenyér és a felvágott a lényegesen drágább, de ami igazán üt, az a kocsma :). 4 EUR alatt gyakorlatilag nincs sör...
Szerintem pedig a megélhetés miatt mennek el az emberek. Sokan visszajönnének, ha nem hónapról hónapra kellene élni. A másik pedig, hogy mehetnek. Megvan a lehetőség rá.
Jelentkeztem kinti call centerbe tolmácsnak, azt kerestek magyar munkatársak mellé. itthon 20 év alatt vállalati, de még egyetemi vezetőknek is tolmácsoltam, konferenciákon is, nem volt rám panasz. Most a kinti állásra be se hívtak, interjú nélkül elutasítottak. 2 éve hirdetem magam a neten tolmácsnak is, a korábban elkért óradíj harmadáért, de így se volt egyetlen megkeresés se. Olyan mintha leprás lennék, a kutyának se kellek. Egyedül parktakarításra közmunkásnak alkalmaztak volna.
Én speciel szeretnék itt dolgozni, és 20 évig itt is dolgoztam. Csak éppen 4,5 éve nem sikerül. próbálkozom a határ túloldalán is, de oda még egyetlen interjúra se hívtak be. Pedig már határhoz közeli iparvállalathoz udvarosnak, legutóbb határmenti vasútállomásra kisegítőnek jelentkeztem. Onnan is csak elutasítás jött, már az AMS se küldte tovább a munkakadónak a jelentkezésemet, mert azt írták, volt jobban megfelelő jelölt.
"Orbán vágyára még várni kell,hogy tömegével haza jöjjenek a Magyarok.
Egy számjegyű SZJA- 5%-os ÁFA kulcs és itthoni béremelés kell ehhez."
Ez messze nem csak pénz kérdése. Szerintem az emberek azért mennek el, akár nehezebb körülmények közé is, mert ott biztosnak látják a jövőjüket.
Itt nem lehet tudni melyik nap ki az ellenség, melyik nap milyen új törvény születik ,ami miatt a cégek elengedik a dolgozókat. Azt csak a kormány gondolja hogy törvénnyel lehet kényszeríteni a cégeket hogy több dolgozót alkalmazzanak.
A környékünkön már az a divat, hogy Szlovákiába jegyzik be a cégeket.
Hamarosan ezrével szûnnek meg a munkahelyek Magyarországon
Ugrás a cikkhez