Éva, erre most mit mondjak?
Semmi nincs ingyen. Azon lehetne vitakozni, hogy a konkrét számladíj drága-e vagy sem, de azért be kell látni, hogy MINDEN termék esetében van olyan határ, ami alatt nem éri azt meg tartani, fogyasztani.
Ha veszel egy autót és a garázsban áll és csak a sarki közértig mész vele le hetente egyszer, az autó piaci értéke akkor is csökken, akkor is öregebb lesz, biztosítást, adót akkro is fizethetsz rá, a műszakija akkor is lejár x évente, stb. stb.
Ha egy terméket/szolgáltatást veszel, tudnod kell, hogy annak ára van és az neked megéri, vagy sem.
A példabeli ember saját lustaságának áldozata. Ennyi.
Semmi nincs ingyen. Azon lehetne vitakozni, hogy a konkrét számladíj drága-e vagy sem, de azért be kell látni, hogy MINDEN termék esetében van olyan határ, ami alatt nem éri azt meg tartani, fogyasztani.
Ha veszel egy autót és a garázsban áll és csak a sarki közértig mész vele le hetente egyszer, az autó piaci értéke akkor is csökken, akkor is öregebb lesz, biztosítást, adót akkro is fizethetsz rá, a műszakija akkor is lejár x évente, stb. stb.
Ha egy terméket/szolgáltatást veszel, tudnod kell, hogy annak ára van és az neked megéri, vagy sem.
A példabeli ember saját lustaságának áldozata. Ennyi.
CHF devizahitelesek
De egy szösszenetnyi gondolatmenettel már el is juthatunk a mondandómig.
Egyik oldalon áll a pénzügyileg képzetlen ügyfél, akinek elmondták, hogy az árf. kedvezőtlenül is alakulhat stb.
Másik oldalon a sok tudor közgazdász elemzőt alkalmazó bankok.
Ha a bankok előrelátták pl. a svájci frank hitelezés ilyetén veszélyeit, akkor becsapták az ügyfelet, nem lett volna szabad ekkora kockázatot vállaltatniuk. Ha a bankok se látták előre, akkor az ügyféltől hogy lenne elvárható?
Amikor a bank kínál egy konstrukciót, akkor a normál kockázatot (mondjuk 20-30%) rátelepítheti az ügyfélre, de a rendszerkockázatokat neki kell viselni, hiszen ő találja ki ezeket a lehetőségeket, konstrukciókat, neki kell előre látni, hogy milyen veszélyeket rejt, és neki is kell vállalni a worst case scenariókért a felelősséget. Azt nem lehet, hogy a felfutó devizahitelezés minden gyümölcsét élvezem, de a kockázatait meg mind áthárítom.
És nem bankadó formájában kell besápolni a pénzt, hanem az érintetteknek célzottan folyósítani, vagy eleve el se venni tőlük a magasabb törlesztőt.
Összegezve: az ügyfélnek kellene viselni a kockázatot mondjuk 30% árf változásig, minden továbbit meg a banknak.
Arról meg már szót se ejtsünk, hogy a nulla közelébe eső svájci alapkamatot Mo-n a svájci frankhitelek kamatának emelkedése kísérte. Nonszensz.