JP Morgan: távolról sincs kamatdöntési dilemmában az MNB (2.)  

Kedves kanyisz!

„És ez a réteg az, akiknél alacsony növekedés ellenére még mindig van kereslet, és ezért akár tetszik akár nem részlegesen fenntartják a kereslet oldali nyomást.”
Itt valószínűleg másképp értelmezzük azt, hogy mit jelent a kereslet oldali inflációs nyomás. Ezt tudomásom szerint olyan kontextusban szokás használni, hogy ha minden más tényezőt változatlannak feltételezünk, akkor önmagában a fogyasztási kereslet az infláció emelkedése irányába hat. Jelen helyzetben pedig ez éppen az infláció csökkenésének irányába hat. Vagy mondhatom úgy is: a hitelfelvevők ugyan valamennyire tartják a fogyasztási keresletet, de a stagnáló fogyasztási kereslet önmagában az infláció csökkenésének irányába hat.

Felsoroltál elég sok tényezőt, ami miatt lehet, hogy nem is a monetáris politika az oka az alacsony inflának hanem az alacsony infla miatt tartjuk jónak az IT-it. Ezekkel vitatkoznék:

Globalizáció: pár éve mindenki a globalizáció infláció csökkentő hatásáról beszélt (kínai bugyi effekt), ma meg már mindenki arról beszél, hogy a globalizáció jelentős inflát okoz (Kína, India energia kereslete, élelmiszer kereslete). De a tény az, hogy az elmúlt években a fejlett országokban az infla végig 2-3% körül alakult. A 70-80-90-es évek elején ennél sokkal magasabban inflák (is) voltak ezekben az országokban.
Olajár mizéria megszűnése: miért is? Amikor az évtized elején még 20 dollár volt az olaj, most meg 100. ráadásul az elmúlt 3-4 évben folyamatosan magas volt az olajár. Reálértéken az olaj kb ott van, mint az olajválság idején. Akkor az USA-ban 10-15% körüli infla volt. Most 2,5-3,5%. Ez azért különbség.
Az állami szabályozások leépítése valóban lehetett az adott szolgáltatások esetében egyszeri dezinflációs hatású, de ezek a szolgáltatások (pl.: vasúti, légi közlekedés, energia) összességében a teljes fogyasztói árindex kis részét teszik ki, szóval nem valószínű, hogy nagy mértékben csökkenthette volna ez az inflát. Egyébként azt sem látom, hogy ennek miért lenne tartós infláció csökkentő hatása. Az ok, hogy a piac nyitásnál a verseny lejjebb nyomhatta egyszer az árszintet, de az infláció ugyebár az árszint megváltozása. Magyarán, ha a piacnyitás, mondjuk a vasúti jegyárakat 10000 ft-ról lecsökkentette 9000 ft, akkor annak volt egy egyszeri 10%-os árszint csökkentő hatása. De, hogy ezek után miért lenne az, hogy a 9000 ft (lényegesen) kisebb mértékben emelkedne, mintha állami kézben maradt volna a vasút, azt nem látom át. Egy szó, mint száz, a piac liberalizáció valszeg nem okozott 1-2 tized százaléknál nagyobb infla csökkenést.

Kb. ugyanez modható el az információs technológia elterjedésére. Nyilván amikor ez a technológiai teret nyert, jelentősen növelte a termelékenységet, így a vállalatok olcsóbban tudtak termelni. De miután a technológia teret nyert azután ez ugyanúgy nem csökkenti az inflát, mint az előző példában a liberalizáció, ugyan olyan okokból.

Egyébként ha megnézed mondjuk a fejlett országok inflációjának alakulását mondjuk 1950 óta láthatod, hogy ilyen alacsony infláció ilyen hosszú időn át még sohasem volt.

„Az MNB-nek óriási hatása van a növekedésre, sőt annak irányára is, csak nem merjük kipróbálni az alacsony kamat fokozatosan gyengülő forint konstellációt, mert dogmák (pl.: infla targeting) szerint gondolkodunk.
Persze a mai környezet nem igazán alkalmas a próbára, inkább az óvatosság a célszerű, de 2000 és kb. 2004 között sokat veszítettünk e dogmán.”

Hogyan is lehetne hatása az MNB-nek a növekedésre?
Először is versenyképesség szempontjából nem a nominális hanem a reálárfolyam számít. Ha gyengíted az árfolyamot az növeli az inflációt így végül a reálárfolyamod hamarosan ugyanannyi lesz (egy rövid reál leértékelődés után), mint korábban volt, csak gyengébb lesz az árfolyamod és magasabb lesz az infla. És a jövőbeni dezinfláció költségei jelentősen megemelkednek majd, mivel senki nem fogja elhinni a jegybankról azt, hogy valóban le akarja törni az inflációt. Egyébként nézzd meg a környező országok reálárfolyamának alakulását, mondjuk az elmúlt 10 évben. Azt láthatod, hogy az összes országnak körülbelül ugyanannyival értékelődött fel a reálárfolyama, szóval emiatt egyáltalán nem kerültünk versenyhátrányba velük szemben. Az egyetlen különbség az az, hogy ők a reálfelértékelődést sokkal nagyobb részben a nominális árfolyam felértékelődéséből érték el, és kevésbé az inflációs többletükkel. Szemben velünk.

És miért veszítettünk 2000-2004 között sokat emiatt? 2000-2004 között nem volt gond a növekedésünkkel (látszólag) ráadásul a fiskális lazítás óriási kereslet oldali inflációs nyomást generált. Ilyen helyzetben szerinted mit kell tenni? Egyszerű: monetáris szigorítás kell.

Ja és JP Morgan bort iszik és vizet prédikál.

kedves togyozó!

Bocs de nem sokat mondtál, csak az általános szakértői dumát.
Igen Mo.-n aligha van ma általános keresletoldali nyomás, ettől még persze igaz amit leírtam a deviza hitelesekre (rám is:)). És ez a réteg az, akiknél alacsony növekedés ellenére még mindig van kereslet, és ezért akár tetszik akár nem részlegesen fentartják a kereslet oldali nyomást.

A 80-as, 90-es évekre meg az igaz amit leírtam. Nem lehet tudni mi az alacsony infla oka. A jó monetáris politika, vagy a monetáris politika azért tűnik jónak, mert alacsonyolt az infla környezet.
Néhány monetáristól független infla csökkentő tényezőt felsorolnék ebből a korból.
Olajár mizéria megszünése, olajár összeroppanás két évtizedes stagnálás (kuvaiti háborúval megszakítva)
Egyéb alapanyagok árának stagnálása, esetenként kifejezett csökkenése.

Az állami szabályozások leépítése, piaci korlátok lebontása, privatizációk a nyugati államokban is.

Modern kori globalizáció felgyorsulása, termelés kihelyezése alacsonyabb költségű országokba.

Ipari forradalom méretű technológiai váltás (információ technológiai robbanás)

Japán csoda kipukkanása, deflációs környezet kialakulása Japánban.

Kommunizmus összeomlása, hatalmas olcsó munkaerő tömeg tartalék keletkezése.

Stb., stb., stb.

Szerény meggyőződésem szerint bármilyen monetáris politika mellett a 80-as, 90-es években nem lett volna infla. Az utolsó monetáris tett infla ügyben valszeg Volcker volt az olajárrobbanás hatásának megfékezésével. A többi mintha nem is létezne.

Az MNB-nek óriási hatása van a növekedésre, sőt annak irányára is, csak nem merjük kipróbálni az alacsony kamat fokozatosan gyengülő forint konstellációt, mert dogmák (pl.: infla targeting) szerint gondolkodunk.
Persze a mai környezet nem igazán alkalmas a próbára, inkább az óvatosság a célszerű, de 2000 és kb. 2004 között sokat veszítettünk e dogmán.

Kedves Kanyisz!

Ilyen növekedési adatok mellett aligha van ma Mo-on kereslet oldali inflációs nyomás. Jelenleg épp ez lehet az egyik legerősebb tényező, amely segíthet kordában tartani az inflációt.
Az IT meg azt gondolom hogy már bizonyította az életképességét. Mondjuk a 80-as években vagy a 90-es években Nyugat-Európában is jóval magasabb volt az infláció, mint most. Másrészről jelenleg ez a legrugalmasabb és legjobb monetáris rezsim, amivel egy alacsony inflációs ország működhet. Egyébként az IT-ban működő jegybankok egyik „szentírása” a Taylor szabály, ami egy kibocsátási és egy inflációs cél függvényében határozza meg az optimális monetáris politikai szabályt. A Fed pont ezt a szabályt szegte meg 2001-ben amikor levágták a vérbe a kamatokat…és onnan indult a mai subprime story…

„JP Morgan odahaza kamatcsökkentést ajánl, lesz@rva az inflát. érdekes egy népség. Magánéletében az ember ilyenekkel csak egyszer áll szóba.”

Talán azért, mert a Fed-nek sokkal nagyobb ráhatása van az USA növekedésre, mint nálunk az MNB-nek. Ráadásul ott teljesen más helyzet miatt alakultak ki növekedési problémák. Ja! És Amerikában pl az összes középtávú inflációs várakozás felmérés eredménye szerint „horgonyzottak” a várakozások. Ez annyit tesz, hogy a gazdaság szereplői a mostani infla emelkedést átmenetinek tekintik, és nem ennek függvényében határozzák meg a bérezési-árazási döntéseiket. Szóval szerintem nem kellene összemosni a kettőt (ettől függetlenül a saját véleményem az, hogy a Fed megint beleesik a 2001-es hibájába).

Kedves Conqui!

„A kamatemelés éppen ezért nincs, nem lehet hatással a versenyszféra béralakulására akkor, amikor a versenyszféra főbb szereplői részben külföldről szerzik be az alapanyagokat, külföldre exportálják a termékeiket és nem utolsósorban külföldi bankok külföldi devizában jegyzett hiteleit veszik igénybe beruházásaik bővítéséhez.”

Te azt kérdezted, hogy mitől lenne inflációs nyomás a gazdaságban. Én erre azt mondtam, hogy pl. bérek oldaláról. Abban igazad van, hogy a kamatemelésnek önmagában nincs hatása a versenyszféra béralakulására. Közvetetten azonban nagyon is van. Egyrészt ha az MNB nem avatkozik be, amikor az infláció emelkedését tapasztalja, akkor a gazdaság szereplői nem fogják soha elhinni azt, hogy Mo-on valaha is 3% lesz az infláció (ennyi most a jegybank inflációs célja). Ergo az áraikat és béreiket nem úgy fogják meghatározni, hogy az összhangban legyen ezzel a céllal. Ezt szokták egyébként „várakozási” csatornának hívni, amikor arról gondolkodnak a közgazdászok, hogy hogyan hat a monetáris politika a gazdaságra. Másrészt, ha az MNB soha nem emel kamatot, amikor az infláció alakulása azt indokolja, akkor pl a pénzpiac szereplői sem hiszik el soha, hogy 3% lesz az infláció, így az eurót sem tudjuk bevezetni. Ezért ugyan olyan árfolyam fenntartásához magasabb kamatokra lesz szükség a feláraink emelkedése miatt. Az árfolyam alakulása meg közvetlenül és igen erősen hat az infláció alakulására.

„A lakosság is nagy ívben leszarja a magyar hitelintézetek drága forinthiteleit, inkább áll sorban yen és CHF hitelért, ami ugye nem az MNB kamatdöntésétől függ.”
A forint kamatot lehet, hogy igen (bár pl. a lakáshitelek 30%-át még mindig forintban veszik fel), de az árfolyamot aligha. Ahhoz meg azért sok köze van az MNB kamatnak. Másrészről nem értem, hogy ez hogy kapcsolódik a témához, én csak annyit mondtam, hogy a lakosság hitelfelvétellel csökkentette a nagymértékű jövedelem csökkenést, így a kereslet sokkal kevésbé esett vissza mint a jövedelem, így az általad említett jövedelem csökkenésnek csak korlátozott szerepe lehet az infláció visszafogásában.

„Akit szinte kizárólag érint a kamatemelés, az a kormány és az ÁHT hiány-mérték, amely ezáltal 10 Mrd-okkal nőhet, kiszívva ismét olyan pénzeket a büdzséből, amely egyébként fejlesztésre, beruházásokra, adócsökkentésee vagy ne adj isten szociális célokra menne.”

Ez megint nem így van, de már erről is írtam másik topikban. Az államadósság törlesztőterheit a hosszú hozamok határozzák meg elsősorban. Amennyiben az MNB kamatot emel, és így valószínűbbé válik az inflációs cél elérése, úgy a hosszú hozamok csökkeni fognak (mert csökken a jövőben várt infláció). Tehát ez jó a költségvetésnek. Egyébként a kormány csak maga tehet arról, hogy ilyen kamatfelárakat várnak a magyar kötvényektől. Ez az elmúlt időszak fiskális politikájának eredménye. Ez ellen meg csak a kormány tud tenni, az MNB nem.

„Ami pedig az MNB jogszabályi kötelezettségét illeti, ezek szerint neki nem feladata, hogy szándékosan drágítsa a forintot, ezért ne is várja ezt tőle senki, még ha Londonból jött is.”

Az MNB törvényi kötelezettsége az, hogy elérje és biztosítsa Mo-on az árstabilitást. Amennyiben az nem érhető el a jelenlegi monetáris kondíciók mellett, úgy szigorítania kell. Ennyi.

"...tüzzel vassal megovja a magyar valutát.. "

Hát így is lehet hívni azt a monetáris politikát, amellyel röhögve betartok az aktuális kormánynak.

A kereslet oldali infla nyomás csökkentésének ma legjárhatóbb útja az árfolyam csökkenésen keresztül megmogyorózni a deviza hiteleseket.
Igaz ez költségoldali infla nyomás növekedéssel járna.

Hát csökkentsük a költségoldali infla nyomást árfolyamemelkedéssel. Igaz ez keresletoldali infla nyomás növekedéssel járna.

ÁHT hiány nő ha nő a kamat és az árfolyam? Nem biztos, mert csökkenhet az EU támogatások forintban mért önrésze, az egészségügyi kiadások gyógyszerrésze, stb.

Jó-e az infla targeting, hát még sose alkalmazták kritikus helyzetekben ezért senki se tudja valójában mire való, de pillanatnyilag az európaiak el vannak ettől ájulva. A pontos megfogalmazás inkább , hogy sose alkalmazták, mert amit alkalmazásának hívnak az az egyébként is infla mentes korszak idején történt. Ezért aztán senki se tudja, hogy a módszer miatt volt-e alacsony az infla, vagy az alacsony infla miatt volt-e sikeres az alkalmazás.

Azért persze annyira európa se esik hasra e módszertől, hogy most is következetesen alkalmazza. Ámerikában meg hát ugy inkább azzal törődnek, hogy az inflát inél alacsonyabbnak tüntessék fel, hogy tág teret adjanak a kamatcsökkentésnek.

JP Morgan odahaza kamatcsökkentést ajánl, lesz@rva az inflát. érdekes egy népség. Magánéletében az ember ilyenekkel csak egyszer áll szóba.

Még egy kis zavaros szösszenetecske Kosztolányitól. 90 éves tapasztalata szerint infla csak politikai okokból szokott lenni. A németek (EKB szellemiség meghatározók) viszont állandóan ezt akarják csökkenteni, a rációtóleljesefüggetlenül.

Még egy aprócska magánvélemény, idéén pont ugyanannyi az esélye egy alap és élelmiszer árrobbanás miatti infla robbanásnak, mint a fordítottjának.

De persze tudományos fiúk mindkét oldalon komoly modelekkel számolják a 0/0-t, hogy aztán tanácsokat és ellentanácsokat adjanak.

gyurcsány beültette az embereit a jegybankba.. már nem járai van.. hogy tüzzel vassal megovja a magyar valutát..
Szerintem nagyon valoszinü hogy jelen helyzetbe tartás lesz csak..

Maximálisan egyetértek, a jegybanknak az inflációs cél tartása az elsődleges feladat. Ezért valóban indokolt lenne némi hawkish hozzáállás, márha arcvesztés nélkül akarják megoldani.
Persze jelen összetétel mellett nem valószínű, hogy ez fog történni, javaslat ugyan valszeg lesz emelésre, de ennyi, nem több. Sőt, Neményi és a hajnövesztős ürge tuti kamatvágásra ad javaslatot még most is.

JP mit szólsz a csigáimhoz :o) :o)
link

Üdv Medveölő! :o)

Szerintem Győző erre utalt (ha nem, akkor majd kijavít)

link

Egy kamatemelés célja az ugye, hogy a dráguló hitel révén pénzszűkét okozzon a gazdaságban, amely így közvetetten a termékek árának csökkenésével is jár.

A kamatemelés éppen ezért nincs, nem lehet hatással a versenyszféra béralakulására akkor, amikor a versenyszféra főbb szereplői részben külföldről szerzik be az alapanyagokat, külföldre exportálják a termékeiket és nem utolsósorban külföldi bankok külföldi devizában jegyzett hiteleit veszik igénybe beruházásaik bővítéséhez.
A lakosság is nagy ívben leszarja a magyar hitelintézetek drága forinthiteleit, inkább áll sorban yen és CHF hitelért, ami ugye nem az MNB kamatdöntésétől függ.
Akit szinte kizárólag érint a kamatemelés, az a kormány és az ÁHT hiány-mérték, amely ezáltal 10 Mrd-okkal nőhet, kiszívva ismét olyan pénzeket a büdzséből, amely egyébként fejlesztésre, beruházásokra, adócsökkentésee vagy ne adj isten szociális célokra menne.

Ami pedig az MNB jogszabályi kötelezettségét illeti, ezek szerint neki nem feladata, hogy szándékosan drágítsa a forintot, ezért ne is várja ezt tőle senki, még ha Londonból jött is.

Szia togyozo,

hol olvashato, melyik topikbam az a masik hsz-ed ?

Kedves Conqui!

Úgy látom könnyen eluralkodnak rajtad az érzelmeid, mikor gazdasági témákról van szó.
Milyen inflációs kockázatok vannak: egyrészről ha megnézed, hogyan alakultak a bruttó nominális bérek a versenyszférában, akkor könnyen láthatod, hogy azok nincsenek összhangban az MNB 3%-os inflációs céljával. Vagyis a bérköltségek alakulása áremelésre készteti a vállalatokat. Másrészről figyelted a híreket, hogy a „remekül” sikerült energia piaci liberalizáció mennyivel növelheti a vállalatok energia számláját? Olyan 20-30%-ról beszélnek.
„Talán az olajár, amit a jegybank fog megállítani kamatemelési sorozatával?”
Ha mondjuk a forint nem 265 körül kevirnyálna, hanem beerősödne 250 körülig az igen sokat segítene az olajár emelkedés ellensúlyozásában. De akár a feldolgozott élelmiszerek jelentős áremelkedését is mérsékelhetné.
A lakosság nettó reáljövedelme valóban erősen visszaesett, de mivel a lakosság ezt részben hitelfelvétellel ellensúlyozza, így a lakossági kereslet sokkal kevésbé esett vissza ennél. Persze a szűkülő kereslet önmagában dezinflációs hatású, de ilyen mértékű költségsokkok estében ez elég keveset számít. Másrészről azt már egy másik topikban is leírtam, hogy az MNB egy szar politikával igencsak elszarhatja az inflációt, azonban a növekedésre csak igen kis mértékben tud hatni. Ráadásul nem is ez a feladata: „A Magyar Nemzeti Bank elsődleges feladata az árstabilitás elérése…” jegybanktövény

Na most már tényleg tele van a tököm a londoniakkal. Most már ide jönnek és - hátha közelebbről jobban hallja alapon - innen búgják szirén-nótájukat a Jegybanknak.
Milyen felfelé ható inflációs kockázatok vannak? Talán az olajár, amit a jegybank fog megállítani kamatemelési sorozatával?
Komolya n, mintha közvetlenül a spekuláns alapok küldenék ide szakértőiket, hogy telebeszélje "zőccséggel" a Tanács tagjainak fejét: aszondja a jegybankot nem érdekelheti a gazdasági növekedés (értsd: csökkenés), annál inkább ezek a bizonyos inflációs kockázatok. Mondják ezt akkor, amikor a reálbér az előzetesen számítottnál nagyobb mértékben csökkent, tehát már papír is van arról, hogy nincs ellenőrizetlen bérnövekedés, így annak inflációs hatása 0. Mégegyszer leírom: 0.