1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
Én csak annyit mondanék még az össze többi topkozónak ,hogy egy nemzeti gyásznapon meg sem emlékeztek erről ti nem vagytok margyarok(baloldali ,liberális)csűrhe vagytok!
gyurcsány ferenc ,jön a 20millió román! 2004. december 5-én került sor a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló eredménytelen népszavazásra. A referendumot durva kampány előzte meg, a baloldali kormány elutasító magatartása és a népszavazás eredménytelensége a magyarországi és a határon túl élő magyarság kapcsolatát hosszú időre beárnyékolta.
Károlyi ,Kun béla baloldi liberáis bagázs adta el magyarországot!
Törölt felhasználó2020. 06. 04. 11:34
#73
mintha kezdene megváltozni a Trianonhoz való hozzáállás magyar részről ,de a szomszédainknál is.tegnap este hallgattam a Kossuth rádiót,amiben több történész vázolta fel, hogy szerintük milyen folyamatok vezettek hozzá. nagy meglepetésemre nemcsak egyféle szakvéleményt hallgathattam,hanem a fél órás műsorban számos szakértő közérthetően nem elveszve a részletekben remekül összefoglalták a legfontosabb előzményeket, kulcsmomentumokat, így a laikus is - nem túlzok - teljes és reális képet kaphatott a témában. Nagyszerű dolognak tartom,hogy végre érdemi, árnyaltabb és nyílvános beszéd van https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2020-06-03_19-05-00&enddate=2020-06-03_19-42-00&ch=mr1 Ezen kivül a szlovák kormányfő magyarokat hívott meg a trianoni megemlékezésre, ami példátlan gesztus. ,https://index.hu/kulfold/2020/06/03/szlovakia_trianon_igor_matovic_felvidek/ egy magyar történész pld elmondta,hogy a román levéltárakban még a rendszerváltás után is akadályozták a kutatásban számos korabeli dokumentum eltitkolásával ,de ma már ezeket is szabadon vizsgálhatják, másolhatják. Úgy látom,hogy Trianon ha nem is feloldható,de feltünt egy olyan út, ahol az éríntettek közösen kezdenek gondolkozni a közös múltról és jövőről ,aminek eredménye lehet, hogy reálisabb képe lesz az embereknek és kevésbé fog fájni nekik,ha tisztában lesznek vele, mik voltak a valódi okok és nemcsak felszínes - sokszor hamis - információik lesznek.
Mementó 1990-ből: Orbán Viktor kivonult a trianoni megemlékezésről:
Orbán Viktor és a Fidesz kivonult a Parlamentből 1990. június 4-én, amikor az országgyűlés egyperces néma csenddel adózott a trianoni békekötés emlékének – állítja az MSZP.
Emlékeztetőül: Orbán Viktor és a Fidesz 1990. június 4-én kivonult a parlamenti ülésteremből a trianoni megemlékezés egyperces néma gyászszünete alatt – írta keddi közleményében az MSZP.
Álíltásukhoz egy parlamentijegyzőkönyv-részletet is mellékeltek:
"ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselői kivonulnak.) Köszönöm szépen."
Az Országgyűlés elnöke 1990-ben Szabad György volt. Az MSZP-nek 33 képviselője volt. Közülük senki sem vonult ki – írták a közleményben.
Akkor most gondold végig a mai Magyarország hány százalékban "idegen" nemzetiségű , etnikai összetételű (hogy úgy ne mondjam kisebbségi). És gondold el ez merre viszi a mai Magyarországot.
Ükunokáid teljesen reálisan érvelnek majd, hogy miért vált le kelet Magyarország az anyaországról?
Trianon előtt a nagy Magyarország lakosságának az 51 %-a volt magyar nemzetiségű!!
Túlzott volt a büntetés ez tény, de valami hasonló várható volt. Ha nem világháború, akkor polgárháború lett volna. Elnyomtuk a nemzetiségieket ez tény.
Ezek ellenére emlékezni kell, de nem elvakultan. És nem hagyni, hogy pár szónok söpredék tévútra vezessen-a nemzeti identitásra hivatkozva.
- "és ez nagyon szomorú, és elgondolkodtató" - látszik a beírásaidból, valójában mennyire vagy szomorú és elgondolkodó.
- "nemzeti katasztrófának tartom a legjavából" - katasztrófa - a legjavából???!!! :-(((
Vagyis egy kitűnő, elsőosztályú, príma, nagyszerű, sőt egyenesen fenomenális nemzeti katasztrófának tartod a trianoni tragédiánkat?
Gratulálok!
Meg is ünnepelted e katasztrófák "legjavát"?
"Az oximoron (jelentése elmés-ostoba) retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe. Az oximoron sajátságos jellegénél fogva igen alkalmas tömör irónia megfogalmazására."
Trianon, 1920. június 4.
1920. június 4-én, délelőtt tíz óra: Budapesten és országszerte "megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós, őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették: ma (...) írták alá Trianonban a magyar meghatalmazottak a békeokmányt. Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert, és béklyókat raktak dolgos két kezükre. És a világ urai ma azt hiszik, hogy befejezték művüket, hogy kifosztva, kirabolva, elvérezve és megcsonkítva már csak egy papírlapot kell ránk borítaniuk szemfedőnek. (...) A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. Temetés volt ez, valóban: egy hatalmas, gyönyörű ország, és egy éppen magára eszmélő, büszke nemzet temetése. Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ezen a napon, 16 óra 30 perckor, a versailles-i Nagy-Trianon palotában aláírta a magyarságra kényszerített békeszerződést.
(Megjegyzések: A diktátum aláírására az előzetes hírek szerint tíz órakor került volna sor, ezért, amint a fenti híradásból is kiderül, akkorra időzítve tartották az országos gyászmegmozdulásokat. Valójában a délutáni időpont a helyes, de mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre olyan tájékoztató eszközök, mint a rádió és a televízió, a lakosságot már nem lehetett értesíteni a változásról. A két, politikai értelemben jelentéktelen magyar aláíró személye szimbolizálta, hogy Magyarország csak a kényszer hatására írja alá a szerződést, de valójában nem fogadja el azt. Megjegyzendő még, hogy az aláírásra a közhiedelemmel ellentétben nem a Kis-Trianon, hanem a ceremóniához elegendően nagy méretű Nagy-Trianon palotában került sor, amint az a korabeli filmfelvételünkön is látható.)
A megdöbbenés és a tiltakozás nem volt ok nélküli. A történelem soha nem látott még ilyen "békét", amire inkább a "kivégzés és hullarablás" kifejezés lenne a találó.
link