Fogolydilemmába kerültek a pénztártagok  

No ez érdekelne, hogy' is gondolod.
Milyen is volt Írország a nyolcvanas évek végéig (a változások előtt) és az alternatív lehetőségeket is tedd mérlegre.
Várom az elemző cikkedet, ami megcáfolja a bogaras konteót.

Érdekes, hogy milyen könnyen jön az "összeesküvés teória" kártya kínos ügyek kapcsán.
Ez olyan jól bevált, beskatulyázós, partvonalon kívülre helyező megoldás, amely mindig kéznél van.
Nem kell sokat magyarázni, csak legyinteni, hogy "már megint egy összeesküvés elmélet".
És le van tudva.

A cikk érdekes, legalább az összeesküvéselmélet "gyártási folyamata" szempontjából.
Azért Írországba egy 2 hetes tanulmányút ma sem megfizethetetlen, még Bogár úr is megtehetné mielőtt leírja hogy vannak az írek.
Azt már nem is várom tőle, hogy emlékezzen arra, milyen is volt Írország a nyolcvanas évek végéig (a változások előtt) és az alternatív lehetőségeket is esetleg mérlegre tegye.

Nem.

Drop, maradsz vagy visszamész az államiba?

Pampa, te visszamész az államiba?

Már értem miért nem szereti a média BOGÁR URAT!:)) tANULSÁGOS cikkecske:
"(Pap)Ír tigris


Így múlik el a világ dicsősége, mondhatnánk mostanában, amikor egy olyan ország összeomlásáról olvashatunk megrendítő tudósításokat, amelyet mint kötelező erejű, követendő példát állítottak a világ elé évtizedeken át. Írország, a „kelta tigris” agonizál, gazdasága romokban, társadalmi szövetrendszere széthullóban, és senki még csak nem is sejti, hogy mit hoz a jövő.

Ám még ennél is tragikusabb, hogy – amint azt már megszokhattuk – megint a világot uraló véleményhatalmi diktatúra intézményei próbálnak verbálisan terrorizálni minket. Olyan ócska és hamis magyarázatokat adnak, amelyek tökéletesen lehetetlenné teszik majd, hogy legalább tanulhassunk az ilyen és hasonló tragédiákból. A „politikai korrektség” vérlázító és pusztító „inkorrektsége” igyekszik ismét lehetetlenné tenni, hogy közös szenvedéstörténetünknek ez az újabb fejezete a közös tanulás forrásává válhasson. És törekednek nyilván olyan „megoldások” propagálására, amelyek nyomán, mint azt annyiszor átélhettük már, még mélyebbre csúszunk a lepusztulási lejtőn. Mindent meg kellene tehát tennünk azért, hogy – ha már ez a dráma, netán tragédia, bekövetkezik – legalább a katarzis és a tanulságok levonása segíthesse az utódainkat. Az az 1989-ben megtartott konferencia, amelynek döntései máig is a washingtoni konszenzus nevet viselik, egyértelmű fegyelmező hatalomként tette kötelezővé a világ valamennyi országa számára, hogy a neoliberális „szentháromság” parancsait (liberalizálj, deregulálj, privatizálj) mindenek fölé kell helyezniük. Ennek a globális szabadpiac apoteózisát hirdető hatalmi ideológiának persze szüksége volt egy olyan látványtechnikai bemutatóra is, amely olyan elsöprő erővel harsogja nap mint nap a világ egésze számára e stratégia egyetlen üdvözítő mivoltát, hogy minden gyanakvás és/vagy ellenvetés eleve kizárható legyen. És éppen ezt a reklámteret találta meg Írország „személyében”.

A kiváló geostratégiai adottságokkal, jól képzett angol anyanyelvű népességgel rendelkező kis ország így vált a globális hatalomgazdaság marketingkampányának leglátványosabban csillogó reklámszatyrává. Felfoghatatlan intenzitással áramlott ide a transznacionális tőke, hiszen a teljes liberalizáció és gyors privatizáció, a radikális adócsökkentés és „rugalmas” munkaerőpiac óriási vonzerőt gyakorolt. Írország a külföldi tőke és az export arányát és dinamikáját tekintve csakhamar a kelet-ázsiai sikerországokhoz lett hasonlatos. És kialakult a liberális mitológia, amely egyetlen lehetséges modellként reklámozta dédelgetett kedvencét.

A két számjegyű növekedés hamarosan Európa egyik leggazdagabb országává tette a kis szigetet.
Itt mindjárt érdemes is megállni kissé, Írország gyors gazdagodásának legfőbb mérőszáma ugyanis az egy főre eső GDP volt. Márpedig a GDP-nek mint számbavételi módnak megvan az a sajátos perverzitása, hogy azt a jövedelmet is az ország gazdagodásaként tartja számon, amely az ott tevékenykedő külföldi vállalatoknál jön létre. Ehhez azonban semmi köze az ország népének (azon kívül, hogy ő termeli meg), és amelyet a multinacionális vállalatok persze bármikor ki is vihetnek az országból. A globális konjunktúra során e gigantikus profitokat többnyire újra befektették Írországban, és így a GDP által mért virtuális gazdagság színes „lufija” egyre nagyobbra fújódott, a példa ereje még nyilvánvalóbbá lett. Az örömittas, mit sem sejtő népesség ráadásul a végtelen jövőbe kezdte kivetíteni mindezt, és a hiedelem szerint nyilván később is özönlő „biztos pénzre” szíves örömest hitelezett a globális pénzhatalom helyi ügynökhálózata. Ám a pénzhatalmi komplexum urai – akiket „globalo-bölléreknek” is nevezhetnénk (Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország = PIGS vagyis disznók) – a háttérben már magabiztos mosollyal fenték a késeket, és a tudatosan kirobbantott 2008-as álság-válsággal elindították – Adyval szólva – „ölő-gyilkos cudar komédiájukat”. Görögországot már „levágták”, és a görög társadalom talán még csak most kezdi sejteni, milyen végzetes lejtőre is került. Az ír társadalom valószínűleg még ennél is veszélyesebb helyzetben van, mert olyan felfoghatatlan számára a hihetetlen erővel rátörő lidércnyomás, hogy egyelőre még csak múló rossz álomnak tekinti mindezt. Ám ahogy már Görögország esetében is láttuk, a levágandó „disznó-országok” csak Európa kivégzésének első jelentéktelen epizódjai csupán. A tudatosan szított válsághisztéria nyomán ugyanis, akárcsak Görögország esetében, máris egekbe emelkedett Írország kockázati felára, ami azt jelenti, hogy a hitelekért fizetett, eddig is gigantikus kamatok a sokszorosukra nőnek.

Ezekkel a pénzügyi terrorakciókkal a globális hatalmi rendszer már valójában nem a PIGS-országokat, hanem a túszul ejtett Európa egészét zsarolja, és mint Görögország példája mutatja, teljes sikerrel. Európa megfélemlített, tehetetlen és korrupt uralmi struktúráinak a jelek szerint sem érvényes tudásuk, sem bátor elszántságuk nincs, hogy útját állják a most már nyíltan földrészünk elpusztítására törő gyilkos erőknek.

Néhány hét múlva az a Magyarország lesz fél évre Európa uralmi rendszerének formális irányítója, amely az elmúlt évszázadok során közvetlenül élhette át e „pusztító világerő” kegyetlenségét. Lesz-e bátorságunk nevén nevezni a dolgokat?
Bogár László"

Sziasztok!

Ami+ érdekes lehet a döntés meghozatalában, de nem tudom rá a választ:-(((
Meglévő gyermekeim(ink) -ha remélhetőleg- felsőoktatásban továbbtanulnak,ill. én rövid időn belül elhalálozok, akkor x hónapra jogosultak árvaellátásra (nálam ez cc.500 hónap. Ugye az ellátás az én megállapított nyugdíjamnak a 33%-a. Ha nem megállapítható a nyugdíjam, mivel kiíratkoztam a rendszerből, akkor mi van???

Üdv

Amennyiben lecsökkentik vmilyen ürüggyel a mnyp-ba utalható járulékot pl. 10ről 5% ra az is csökkentheti a pénztártag vagyonát.

Akkor a MNYP mellé egy megfelelő életbiztosítást is kössön?

1. Írtam erről is (a pénztárak túlélése kapcsán).

2. Sajnos az "áttért" tagok későbbi "visszatérését" nem tartom valószínűnek, mivel akkor a diszkrimináció elkerülése csak a "mindenkinek szabad választása van kilépni" megoldás lenne elfogadható, ami már csak az adathiány és a jelentős pénzkiáramlás következtében fellépő "gigantikus" GDP hiány miatt sem lesz lehetséges.
Valószínűleg egy "újraindított" mnyp lenne az egyetlen reális lehetőség, minden visszamenőleges hatály nélkül,de a most államilag lenyúlt és elkölteni szándékozott igen jelentős pénz visszapótlása már esélytelen és tényleg bedöntené a gazdaságot.

Ha viszonylag jelentős az eddig felgyűlt mnyp számlája, akkor ahhoz magas fizetése kell legyen. A jelenlegi helyettesítési ráta alapján ekkor most "magas" nyugdíjra számíthat, míg a limitált (volt és van nyugdíjplafon) befizetései miatt havi járadékként legfeljebb egyhavi befizetési átlagára számíthatna, aminek várhatóan több mint 4 szerese lesz a megállapított nyugdíja. Az 1-2 év pedig akár 2%-al is csökkentheti a megállapított nyugdíját, mely a 75%-ra vetítve is mintegy 1-1.5% körüli csökkenést jelent.

Persze ez is csak aláhúzza, hogy minden konkrét esetben konkrétan kell kiszámolni az alternatívákat.

Amennyiben valaki a magánt válassza és két ledolgozott év után egy otthoni baleset miatt rokkant lesz akkor ő mennyit kapna?

Ezt is figyelembe kell venni szerintem a döntésnél.

Sziasztok!

Természetesen nem hagy nyugodni a menni vagy maradni kérdése, és annak a kérdése sem, meddig adjak időt magamnak a döntésre. Ha jól értettem, a döntés végső időpontot február végéig kitolták, ami jó hír, hisz addig még történhet ez-az (alkotmány bírósági határozat esetleg). Gondolom azok is, akik maradni terveznek, nem az elős napokban rohannak nyilatkozni, így viszont nagyobb számú maradó esetén gusztustalan állapotok fgnak uralkodni a központokban, ez az, ami nem hiányozna senkinek, de bortékolható volt már a tervezet ismeretében is.

Egyébkét őrület és tisztességtelen, hogy a maradásról kell nyilatkozni és nem a váltásról. Számomra az is homályos, hogyan tudnak majd fennmaradni az MNYP-k az új szabályok szerinti működéssel. További kérdőjel, hogy mikor kerülhet más párt hatalomra, és hogy tényleg vissza akarja-e majd állítani az MNYP tagok nyugdíj jogosultságát, és az visszamenőleges lesz-e, azaz az "elvesztegetett" éveket is visszakapják a tagok, vagy sem. Mindenesetre undorító egy megoldás, a nyugdíjra vonatkozó hosszú távú bizonytalanságot vinnin a rendszerbe egyenesen bűn.

"Ha a pénztártag hozama kisebb mint az ígérvény kamata akkor ez nem veszteség a pénztártagnak ?"

Nem tudom milyen ígérvényről beszélsz, de számoljunk: Itt egy nagyon leegyszerűsített példa az állami nyugdíjrendszer hozamára:

A 40 év munkaviszony alatt 24+10% járulékkal számolva az éves munkabéred 1360 százaléka megy be az állami nyugdíjrendszerbe. Amikor nyugdíjba mégy, a helyettesítési ráta 40% körül lesz, vagyis a fizetésed ekkora százalékát kapod nyugdíjként. Ha 15 évig élsz nyugdíjasként (80 éves korodig), akkor ezalatt a munkabéred 15*40=600 százalékát kapod vissza nyugdíjként, vagyis a befizetett összeg 44 százalékát. Ebben az esetben tehát az állami nyugdíjrendszer "reálhozama" mínusz 56 százalék.
Kb. ilyen mértékben biztonságos az állami rendszer, és ezt lehet hasonlítgatni a manyup-hozamokhoz.

Milyen ígérvény milyen kamatára gondolsz?

Ha a pénztártag hozama kisebb mint az ígérvény kamata akkor ez nem veszteség a pénztártagnak ?