Amikor 1945 áprilisa után a magyarországi települések utcáin grasszáló "felszabadítók" random módon fogdosták össze az ott közlekedő embereket és tették fel őket a ponyvás teherautókra egy kis "málenykij robot"-ra (ahogy ők mondták)... akkor a gulágokról hazatérők elmondása szerint az volt a legtraumatikusabb élményük, hogy nem tudták, meddig fog tartani ez a pokoli állapot...
Amikor még kicsik voltak a gyerekek, akkor többször láttam a játszótereken olyat, hogy a néhány órás önfeledt játék után több kisgyerek is éktelen sírásba kezdett, amikor szóltak neki a szülei, hogy mára ennyi volt, most haza kell menni...
De nehezen megy ez neked. Tegyük fel akkor azt is, hogy vannak olyan emberek, akik az egész örök életükben együtt akarnak lenni. Na ezek az emberek együtt a többi 10 milliárddal eltöltenek 10-10 milliárd évet. Utána jön az atom számolós rész, és utána még mindig van végtelen idejük. Mihez kezdenek vele?
Ezek szerint a Nemlét számodra is izgalmasabb alternatíva volna?...:)... vagy esetleg derék offshort-unkhoz hasonlóan te is valamiféle "aktív szabadidős pokol"-ban reménykedsz, ahol a jó meleg üstben wellness-fürdőzve csutkára tekert hangerőn hallagatod majd a Slayer-t vagy az ac/dc-t??...(megjegyzem, hogy az ilyen örökkévaló wellness-poklokról szőtt naiv tévelygések [értsd: álmodozások] egyre gyakoribbak manapság).
Nem értem a logikád,vannak emberek akik egész életüket egy emberrel akarják le élni,szerinted ha örök életük lenne itt a földön akkor már nem ezt gondolnák :)
Rendben, tegyük fel, hogy a fizikai világban is van örök élet. Továbbá tegyük fel, hogy 10 milliárd ember él a Földön. Tegyük fel, te minden egyes emberrel 10 milliárd évet együtt akarsz tölteni. Mindenkivel nagyon kreatív dolgokat csináltok a számotokra fenntartott 10-10 milliárd év alatt. Na, ha ennek vége, akkor nekilátsz megszámolni egyesével az univerzum atomjait. Ha azzal is végeztél, még mindig hátravan a végtelen időd. Mihez kezdesz?
Először is nem szoktam arról fantáziálni,hogy mi lesz velem a fizikai halálom után,tervezni e világra szoktam,majd ha odaát leszek akkor úgy is megtudom,hogy mi vár rám.A másik ,hogy ahogy e világban sem egyedül van az ember,így odaát sem lesz senki sem egyedül.De,ha már az időt így közelíted meg,akkor játszunk el a gondolattal,hogy itt a fizikai világban mondjuk 20 éves kor után nem öregszik senki és örök élete lenne.Vagyis lenne egy örökké használható egészséges teste ami soha sem betegszik meg és mindig lehet használni.Akkor egy idő után szerinted halálra unná magát az egyén,vagy elég kreatív lehetne ahhoz,hogy valami számára kedves dologgal foglalkozzon.
"...fog telni az időtök szellem alakban (mindenféle fizikai érzékszerv nélkül), akkor az örök életből hátralévő továbbra is végtelen időben mégis mi a túrót terveztek csinálni?"
Miből gondolod, hogy érzékszerv nélkül telik az örökélet?... ha egy pillanatra (pusztán gondolati játékból) megengeded, hogy valahogyan mégiscsak "van" Isten, akkor szerinted Ő "érzékszerv(ek) nélkül" létezik?
Ami a fenti mondatod második felét illeti, részemről én felettébb szívesen megtapasztalnám, hogy milyen lehet "ott"... (főleg a földi lét úgynevezett "valóságát" látva és megtapasztalva).
Korábban már írtam itt egy régi, kedves kollégámról, aki meggyőződéses ateista, de ennek ellenére gyakran és őszinte tudásvággyal forgatta a Bibliát... ő például az egyik beszélgetésünkkor azt mondta nekem, hogy amennyiben ő szabadon választhat, akkor köszöni szépen, de nem kér az örökéletből, mivel csak unatkozna. Ezt én alaposan átgondolt, derék és korrekt meggyőződésnek tartom. Ha jól tévedek, akkor az őhozzá hasonló emberek Isten előtt sokkal nagyobb becsben állnak, mint azok, akik tudatlanul és/vagy zsigeri rosszindulatból gyalázkodnak.
Oké, akkor a kérdés az, hogy mi a túrót kezdesz a "lelki érzékszerveiddel" abban a végtelen hosszú időben, amit az örök élet jelent? Gondolj bele, ennyi idő alatt egyesével megszámolhatod az univerzum atomjait, és még utána is maradna végtelen sok időd. Mihez kezdesz vele?
A fizikai testednek vannak érzékszervei e 3 dimenziós világra használatosak a fizikai testben levő lélek testnek viszont nincsenek fizikai érzékszervei viszont vannak lelki érzékszervei ,ezért utaltam arra,hogy a fizikai halál után nem lesz fizikai fájdalom de lelki fájdalom már lehet és persze lelki öröm is,fizikai viszont nem.
"Jó, csak,látod,az emberi tudomány képviselőinek,túlságosan magas
színvonalat jelent a hit tudománya,ezért nem tudnak ahhoz érdemben hozzá
szólni,ez meg szemmel láthatóan frusztrálja őket :)" . Nos, lássuk be, valóban nem könnyű olyan roppant magas szintű hittudományos elméletekhez hozzászólni, hogy "egy nap az Úr
előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap". . De nekem azért lenne egy elméleti kérdésem ezzel kapcsolatban. Ha egyszer eljön nektek az "örök élet", és valóban egy ilyen szorzóval (vagy bármilyen egyéb szorzóval) fog telni az időtök szellem alakban (mindenféle fizikai érzékszerv nélkül), akkor az örök életből hátralévő továbbra is végtelen időben mégis mi a túrót terveztek csinálni?
Jó, csak,látod,az emberi tudomány képviselőinek,túlságosan magas színvonalat jelent a hit tudománya,ezért nem tudnak ahhoz érdemben hozzá szólni,ez meg szemmel láthatóan frusztrálja őket :)
Érdekes a lenti tudománydefiníció úgynevezett "mai" részének tárgyalásánál az, hogy már a legelső lépésnél, az úgynevezett "tudományos" módszer definiálásánál is totálisan csődöt mond...:)... a régieknél fel sem vetődhetett olyan ideologikus indíttatású fogalmi kiméra, mint pld. "tudományos módszer"...;)
A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük.Az egyetemes tudomány fejlődéséhez hozzájárul (többek között) a felsőoktatás az intézményeiben folyó kutató-, alkotó művészeti munka, az új tudományos eredmények és alkotások létrehozásával, a korszerű ismeretek átvétele és továbbadása által, továbbá a kiemelkedő képességű tehetségek tudományos szintű felkészítése révén.[1]Tudományterületek: a természettudományok, bölcsészettudományok, és társadalomtudományok, valamint ezek alkalmazott területei (pl. műszaki tudományok, agrártudományok, orvostudományok) amelyek tudományágakra tagozódnak.[2]Tudomány pl.: a történettudomány, bár a történelem nem megismételhető, de annak megismerése a történeti források alapján igen. Ez lényegében ugyanaz, mint a tudomány esetében általában. A világ nem megismételhető, de annak megismerése igen.A tudományos ismeretek folyamatosan új ismeretekkel bővülnek, kiegészítve tudásunkat és pontosítva az elavult, pontatlannak bizonyult tudáselemeket.A világegyetem megismerhető és nem megfigyelhető részeinek hipotetikus művészi ábrázolása.
A tudomány mint megismerő tevékenység
Régies értelemben tudománynak, filozófiának vagy bölcseletnek nevezték a megismerő tevékenységek minden formáját, így a szűkebb (mai értelemben vett tudományágakon kívül) a művészeteket, a világnézeti gondolkodást, vallásos és mitológiai tanokat, szakmai tapasztalatokat, technikai ismereteket, megfigyeléseket, elmélkedéseket. A megismerés útjainak tekintették többek között a rációt, emóciót, intuíciót, meditációt és az imát is.
Mai fogalomhasználatunkban a tudomány ennél jóval szűkebben értelmezett. Mint tevékenység csak azokat a megismerési formákat jelenti, amelyeket meghatározott módon tudományos módszer alapján végeznek. A tudományos módszertan mibenlétéről eltérő tudományfilozófiai iskolák, álláspontok léteznek. Valójában mára annyi tudományfilozófiai iskola létezik ahány eredeti gondolkodó ezzel a kérdéssel egyáltalán foglalkozni kezdett. Ezen tudományfilozófiai iskolák döntő többsége azonban a tényleges tudományos módszertanra szinte semmilyen hatást sem gyakorolt. Az egyes tudományágakban azok sajátos igényei szerint eltérő álláspontok váltak uralkodóvá. A legtöbb empirikus tudomány, különösen pedig az egzakt természettudományok területén a ténylegesen alkalmazott tudományos módszertanra szinte kizárólag a kartéziánus felfogás (René Descartes (1596-1650) nevével fémjelzett elgondolások), majd a 20. század folyamán a popperiánus tudományelmélet (Karl Popper (1902–1994) nevével fémjelzett iskola) gyakorolt jelentősebb hatást. A tudományos módszerről napjainkban is intenzíven folyó tudományelméleti viták eddig lényegében a tudományfilozófia berkein belül maradtak. " ... stb.
***********************************************
Nos, részemről én a fenti tudománydefiníció régies értelmében vagyok itt. A topiknyitó hsz-ben nem szerepel, hogy a fentiekben definiált "régies" tudományértelmezés nem képviselhető itt.
A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük.Az egyetemes tudomány fejlődéséhez hozzájárul (többek között) a felsőoktatás az intézményeiben folyó kutató-, alkotó művészeti munka, az új tudományos eredmények és alkotások létrehozásával, a korszerű ismeretek átvétele és továbbadása által, továbbá a kiemelkedő képességű tehetségek tudományos szintű felkészítése révén.[1]Tudományterületek: a természettudományok, bölcsészettudományok, és társadalomtudományok, valamint ezek alkalmazott területei (pl. műszaki tudományok, agrártudományok, orvostudományok) amelyek tudományágakra tagozódnak.[2]Tudomány pl.: a történettudomány, bár a történelem nem megismételhető, de annak megismerése a történeti források alapján igen. Ez lényegében ugyanaz, mint a tudomány esetében általában. A világ nem megismételhető, de annak megismerése igen.A tudományos ismeretek folyamatosan új ismeretekkel bővülnek, kiegészítve tudásunkat és pontosítva az elavult, pontatlannak bizonyult tudáselemeket.A világegyetem megismerhető és nem megfigyelhető részeinek hipotetikus művészi ábrázolása.
A tudomány mint megismerő tevékenység
Régies értelemben tudománynak, filozófiának vagy bölcseletnek nevezték a megismerő tevékenységek minden formáját, így a szűkebb (mai értelemben vett tudományágakon kívül) a művészeteket, a világnézeti gondolkodást, vallásos és mitológiai tanokat, szakmai tapasztalatokat, technikai ismereteket, megfigyeléseket, elmélkedéseket. A megismerés útjainak tekintették többek között a rációt, emóciót, intuíciót, meditációt és az imát is.
Mai fogalomhasználatunkban a tudomány ennél jóval szűkebben értelmezett. Mint tevékenység csak azokat a megismerési formákat jelenti, amelyeket meghatározott módon tudományos módszer alapján végeznek. A tudományos módszertan mibenlétéről eltérő tudományfilozófiai iskolák, álláspontok léteznek. Valójában mára annyi tudományfilozófiai iskola létezik ahány eredeti gondolkodó ezzel a kérdéssel egyáltalán foglalkozni kezdett. Ezen tudományfilozófiai iskolák döntő többsége azonban a tényleges tudományos módszertanra szinte semmilyen hatást sem gyakorolt. Az egyes tudományágakban azok sajátos igényei szerint eltérő álláspontok váltak uralkodóvá. A legtöbb empirikus tudomány, különösen pedig az egzakt természettudományok területén a ténylegesen alkalmazott tudományos módszertanra szinte kizárólag a kartéziánus felfogás (René Descartes (1596-1650) nevével fémjelzett elgondolások), majd a 20. század folyamán a popperiánus tudományelmélet (Karl Popper (1902–1994) nevével fémjelzett iskola) gyakorolt jelentősebb hatást. A tudományos módszerről napjainkban is intenzíven folyó tudományelméleti viták eddig lényegében a tudományfilozófia berkein belül maradtak. " ... stb.
***********************************************
Nos, részemről én a fenti tudománydefiníció régies> értelmében vagyok itt. A topiknyitó hsz-ben nem szerepel, hogy a fentiekben definiált "régies" tudományértelmezés nem képviselhető itt.
Tudomány és Csillagászat