a tegnapi falbontó események is végképp feltették bennem a kérdést, hogy mi lesz az országgal?, mert véleményeket hallani a FIDESZ-ről, Gyurcsányról, holott a kérdés az, hogy mi lesz veled Magyarország?, erre kell a választ keresni!
Jobb lett a mentés feltétele a Mentőszolgálat átszervezése után,mondta Molnár.
Nekem nem úgy tünik.
És ez már azóta a sokadik.
Remélem a sors nála is törleszt egyszer. link
Ugyan nem tudom DLPH mire gondolt, mert nem fogalmazta meg világosan (és nem is engem kérdezett), de ha már szóba került a kaposvári kórház, akkor a főigazgatójával kapcsolatban belinkelek 1-2 érdekes cikket: link link link link link link link
Konki konki ne beszélj már megint mellé :))
Halljuk a szakmai állásfoglalásodat (NEGYEDSZER KÉRDEM !)
a kaposvári kórház vs. eü reform kapcsán.
Csak hogy ez a sok náci szélsőséges baromarcú akasztani vágyó -mint én ugyi- hadd tudja már mire számíthat?
-“Több mint egy hónapja kell vizitdíjat és kórházi napidíjat fizetni. Úgy tűnik, beigazolódtak a Fidesz ezekkel kapcsolatos félelmei, sok a probléma - elég csak a kőbányai gyógyszergyári tűznél megsérült tűzoltókra gondolni, akikkel először kifizettették a 300 forintot...”
Azér szerintem kár ilyen hülye kiragadott példákkal dobálózni – módosítani fognak rajta, inkább a módosításokhoz kellene talán segítséget adni a kormánynak, hogy ne rossz irányba történjen (mert képesek rontani is, ezt tudjuk!) – ha már ennyire aggódunk nemzetünkért…
“Ebben az egy hónapban kiderült, a vizitdíj pont az ellenkező hatást érte el. Hálapénz még mindig van, az orvoshoz pedig például éppen azok a krónikus betegek nem mennek el - így a cukorbetegek, érelmeszesedésben vagy magas vérnyomásban szenvedők -, akiknek kötelező kontrollra kéne visszajárniuk. Sok háziorvos panaszkodik arra, hogy lecsökkent a betegforgalma, mert ez a néhányszor háromszáz vagy hatszáz forint sokaknak a mindennapi megélhetéshez kell.”
A személyes tapasztalataim mások, illetve ennél árnyaltabb: nem gondoltam hogy érezhető hatása lesz a hálapénz kérdésre, de látni lehet hogy van. Akinek tényleg a megélhetésre kell 300 Ft, az mellé már nem ad semmit – cserébe a nyugdíjas újra "emelt fővel tud kisétálni a rendelőből", mert kifizette ami “jár” – idézet egy betegtől. A megélhetésükért aggódók lehet hogy olcsóbban megússzák így… A kontrollra járó betegek elmaradása még nem látszik, de ezen szerintem is változtatni kellene - mondjuk az fizetne, aki NEM jár rendszeresen az indokolt vizsgálatokra.
-“A másik fontos eleme az úgynevezett egészségügyi reformnak az ágyszám-csökkentés és ezzel párhuzamosan a kórházbezárás. A kormányzat három kórház bezárásáról beszél, ön hetvenéről. Minek tudható be ez a jelentős különbség?”
Ez a legnagyobb problémám – miért nem vállalják fel? Ennek nem tudom, hogy jó lesz-e a vége, én biztos hogy nem így csinálnám, hanem a (egyébként rendelkezésre álló) statisztikai, gazdaságossági, betegforgalmi adatok alapján meghatároznám a 60-70 bezárandó, és 100 akárhány megmaradó, átalakítandó intézményt. Ami egyébként meg van határozva, csak bezárás helyett a lassú kínhalált kínálják nekik – ami borzasztó bizonytalanságot okoz majd az eü. személyzetnek, betegeknek egyaránt.
Itt biztos, hogy emögött valami politikai gyávaság, vagy célszerűség vagy akármi van. (Lehet, hogy időt akarnak adni a magánkórházzakká történő átmentéshez, átalakuláshoz?) Hm, ha optimista lennék, szeretném ezt gondolni, de itt nagy a homály számomra. Az is lehet hogy szimplán beszariak.
“A Lipótmező, ahogy utalt rá, valóban kiváló hely egy luxusszállodának vagy lakóparknak, az ellehetetlenített kórházak többségét azonban vélhetően megveszik, felújítják és korszerű magánkórházakat nyitnak a helyükön. Ezt miért lenne baj?
- Azért, mert ha sorra bezárnak az állami kórházak és megnyílnak a magánkórházak, s majd jön a következő lépés, a több biztosítós rendszer is, akkor a kevésbé tehetős emberektől szép lassan elveszik a gyógyulás esélyét. Tudni kell: az egészségbiztosítás közösségi monopólium. Járulékokat kell fizetnünk egy nagy kalapba, jövedelemarányosan, cserébe közszolgáltatást nyújtnak nekünk, magyarul a betegségünk, szükségleteink alapján ellátnak bennünket. Ez a legnagyobb szolidaritási rendszer.”
Olyan szolidaritási rendszer, amit ma 3 millió járulékfizető tart fenn, “szolidaritásból”.A többiek meg “élvezik”. Ebbe azért csak bele kellene taposni, de alaposan.
“De gondoljunk bele abba is, hogy míg itthon elavult rendszernek tartják az egészségbiztosítást és ehelyett több biztosítós modellt akarnak, az Egyesült Államokban, Massachussettsben már újra bevezették a tömeges kockázatvállaláson alapuló rendszert az egyéni kockázatvállaláson alapuló modell helyett. Nemhogy követnénk tehát a nemzetközi trendet - szembemegyünk vele.”
Én nem tudom, hol és mi számít trendnek, azért mert az USÁban esetleg ilyen irányba mennek, nem nevezném trendnek – KK-Európában más a “trend”, de említhetjük az NHS-t, mint egy jóléti egybiztosítós biztosítási rendszert – ami finoman fogalmazva nem gazdaságos, és nem problémamentes. Mindkét megoldásra lehet jól és rosszul működő példákat hozni.
DLPH-nak: mindjárt megkeresem a kérdésed a kaposvári kórházról, meg utánanézek mert arról nem tudok sokat.
Ha itt üti fel a fejét az MSZP-közeli rusnya cég - hát, ők vannak kormányon, most maguknak csúsztatnak... A fent idézett Mikola az egész családját kitüntette - van akinek a pénz a fontos, van akinek a cím. Vagy ki mit tud könnyebben lenyúlni.
A mostani magánkórházak közül a félegyházi nem remekel, ugyanazon vezetők másik magánkórháza igen - nem mindenhol egyforma zsíros az a bödön.
"A külügyi bizottság fideszes elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy Gyurcsány rosszul vizsgázott európai szolidaritásból, hiszen illojálisnak bizonyult az unió március 8-9-i, az új közös európai energiapolitikáról meghozott döntéséhez, amelyet egyébként maga a magyar kormányfő is megszavazott.
A fideszes politikus rámutatott: Gyurcsány Ferenc ezzel továbbra is azt a látszatot tartja fenn, hogy a két vezeték párhuzamosan megvalósulhat, habár ez sem fizikailag, sem pedig üzletileg nem reális elképzelés.
A honatya utalt rá, hogy a miniszterelnök elhallgatja azt a minőségi különbséget, amely a két vezeték között egyértelműen fennáll: a Nabucco-vezeték Európa és Magyarország energiafüggetlenségének növelését eredményezi, míg a Kék Áramlat a függőséget jelentené. Függőséget egy olyan monopóliumtól, amely a piaci normákat nem fogadja el sem Európában, sem belföldön, súlyosan veszélyeztetve az európai és magyar energiabiztonságot - szögezte le a politikus.
Előbb-utóbb eljön majd annak az ideje, amikor a magyar miniszeterelnöknek tiszta vizet kell önteni a pohárba, mert a szavahihetőségünk forog kockán, nemcsak európai, hanem orosz vonatkozásban is - húzta alá Németh Zsolt."
Bocsánat, ezt nem értem.
Ha felépül a Nabucco-vezeték, amely az energiafüggetlenség növekedését eredményezi, akkor egy vele "párhuzamos" vezeték miért okoz "függőséget" ???
Az okozna függőséget, ha nem épülne fel a Nabucco-vezeték. Akkor függenénk az oroszoktól.
Az egy másik kérdés, hogy a jelenlegi eladósodott helyzetben szvsz. az adósságot kellene csökkenteni, és nem lenne szabad nélkülözhető beruházásokkal még jobban eladósodni.
Ennyire lúzer nem lehetsz. Nem veszed észre, hogy többen szóba sem állnak veled?
Hogy attól ilyen bősz nyugodt és kiegyensúlyozott ez a topic?Jó elvagytok itt belterjesen nagy egyetértésben.
----------------------------------------------------------
Mindent elolvastam nagy koszorús költőnk Conquieaustino tollából,
a neked feltett érdemi kérdésekre adott válaszod : NULLA.
Az ellenvéleményt meg nagyon nem szereted :)
De már verekedni akartál ezen topicban, anyáztál és káromkodtál rendesen, (idézhetlek egy sóhajodba kerül).
--------------------------------------------------------
Oly boldog vagyok hogy ily boldognak látlak !
Senki nem kérdez kényelmetleneket, dolgozhatsz bátran.
A szokásos kikerülöm a választ, mismásolok, csúsztatok egy nagyot, vagy lököm a hivatalos propagandaszöveget,
ez nagyon megy nálad.
Arra nem méltóztatik emlékezni, hogy feltettem egy kérdést az egészségügyi reformpropagandamunkád kellős közepén, hogy hallani szeretném a sztorit a kaposvári kórházról?
Hogy ebben mi az egészségügyi? Vagy mi ebben a reform?
De hát várhatom én a választ, helyette díjkiosztó ünnepséget szerveznél.
-----------------------------------------------------------
Hát adogass csak magadnak Oscar-t , Lenin rendet ,bármit. Szerinted mit gondolnak rólad a jóérzésű emberek?
Magyarországon az összes energiaigény kielégítésére 1200 PJ forrás áll rendelkezésre, amelynek 35%-a (420PJ) hazai termelés, 65%-a (780PJ) import energia hordozó.
Fontos, hogy a nemzetközi statisztikai előírások a nukleáris villamos energia termelést hazai forrásként engedik feltüntetni. Ha atomerőművi termelést (130PJ) a hasadóanyag importra tekintettel nem hazai termelésként vesszük figyelembe, akkor az import energia hordozó mennyiség részaránya 76% (910PJ).
A növekvő részarányú földgáz felhasználás és a stabil részarányú nukleáris termelés együttes importfüggősége a 2006. január 2-i energiasokkot követően érzékelhető politikai reakciókat váltott ki Magyarországon és a krízis cselekvésre ösztönözte a kormányt, amely a miniszterelnök ígérete szerint 2006. március végéig új energiakoncepciót alkot az 1993. évben elfogadotthoz képest. A feladat adott: helyre kell állítani az 1990-es években százmilliárdos nagyságrendben támogatott földgázprogram eredményeként létrejött torz energiamérleget, amelyben a földgáz aránya elérte a 45%-ot, amellyel a földgáz részarányt tekintve Magyarország Hollandia mögött második az európai listán. Fontos ugyanakkor, hogy Hollandia nettó exportőr, Magyarország viszont 80%-ban egyforrású (Gazprom) importra szorul, mivel a német Ruhrgas és a francia Gas de France által az osztrák határon belépő HAG-vezetéken importált földgáz eladója szintén a Gazprom.
Ilyen érelemben gondolom azt, hogy nem oszt nem szoroz 1MDm3 további tároló építése, sokkal inkább minden erőforrást az importfüggőség csökkentésére kell fordítani, másrészt a gázfüggőség csökkentésére a jelenlegi politikai helyzetben vállalhatatlan, ugyanakkor kézenfekvő megoldás lehetne a mesterségesen eltérített (alacsonyan tartott) lakossági gázárak jelentős emelése, amely takarékosabb felhasználásra ösztönözne és megállíthatná a gázfelhasználásra épülő erőművek további építését.
majd még írok (inkább bemásolok, mivel már megvan) néhány sort a villamos energia fogyasztási és termelési szerkezet feszültségéről, és arról, hogy mi olcsó és mi nem
kis történelmi áttekintés a jelenlegi függőséghez.
A II. világháborút követő időszak nyugati energia politikájának meghatározó vonása az olcsó energia biztosítása volt. A háború után drasztikusan csökkent a kőolajkereslet, ugyanakkor a kőolaj-kitermelés bővülése, a piacok felosztása stabil piaci viszonyokat alakított ki a szénhidrogénipar területén, amelyet az árak alacsony szintje jellemzett. Az OPEC megalakításáig nem is kellett hogy más legyen az energiaimportőrök politikája az energiafogyasztók, azaz a kereslet szempontjai által meghatározott piacon. Az energiapolitikai váltás előjele az 1956-os szuezi válság volt, de a valódi energiapolitikai fordulópontot az OPEC által kirobbantott 1973-as olaj-válság jelentette. Nyilvánvalóvá vált, hogy az energiát importáló államok gazdasági tevékenysége milyen ingatag alapokon állt. Az energiastratégia eddigi célkitűzését (olcsó energia) felváltotta az energia ellátás biztonságára törekvés. Elsődleges kérdéssé vált, hogy az energiahatékonyság növelése mellett hogyan oldható meg a Közel-Kelettől való függőség csökkentése. A szénhidrogénimport diverzifikálásának motívuma a Szovjetunió felé fordította a Közös Piac figyelmét és az 1960-ea évektől a szovjet szénhidrogénimport volumenének növekedését figyelhetjük meg a Közös Piac néhány országának (Olaszország, Németország és Franciaország) energiamérlegében. Az 1973-as olajár válság jelentősen erősítette ezt a trendet és alapjaiban változtatta meg néhány európai ország és a Szovjetunió kapcsolatait.
A Szovjetunió számára az 1973-as olaj-válság egyrészt Európa sérülékenységét mutatta meg, de ezen túlmenően logikusan vezetett saját (szénhidrogén) nagyhatalmi pozíciójának újraértékeléséhez is. Az Európába irányuló szénhidrogén export fellendítése lehetőséget adott a szovjet befolyás növelésére, azaz a hidegháború eszköztárába került a szénhidrogén export. Ez a függőségi viszony 1973 előtt a kelet-európai államok függőségét garantálta (egyéb, direktebb eszközök mellett), de ezt követően a szovjet szénhidrogén befolyás kiépítése megkezdődött Nyugat-Európa irányába is. Elméleti szempontból érdemes megemlíteni, hogy ekkor vált ketté az energia stratégia értelmezése a hidegháború felei között. Míg nyugaton defenzív meghatározással az ellátásbiztonság megteremtését értették rajta, addig az energia stratégia offenzív (szovjet) értelmezése szerint a szénhidrogén kapcsolatok alkalmasak politikai nyomásgyakorlásra.
A trianoni határokkal jelentős szénhidrogén lelőhelyek kerültek az országhatáron kívülre, ezzel összhangban pl. Románia európai szinten meghatározó földgáztermelő országgá vált. A II. világháborút követő szovjet megszállás a hazai szénhidrogén termelést azonnal közvetlen szovjet irányítás alá vonta. Az 1960-as évektől fellendülő szovjet földgáz import, majd a földgázprogram is annak a szovjet koncepciónak a megvalósítását szolgálta, amely maximalizálta a szovjet földgáz arányt a KGST országok energiamérlegében. Az 1980-as évek dinamikus földgáz vezeték építési politikája a földgáz olcsóságának érvét használta. A nemzetközi viszonylatban az átlagot jóval meghaladó sűrűségű magyarországi földgázhálózat kiépítésének elhatározása egyértelműen szovjet politikai megfontolásokra vezethető vissza. A rendszerváltást követően számos elképzelés látott napvilágot Nyugat- és Kelet-Európa kőolaj- és földgázhálózatának összekötésére, amely lehetővé tette volna a közép-európai energiaellátás diverzifikálását. Ezek az elképzelések azonban az árkérdésen elbuktak: az alternatív forrásokhoz képest mesterségesen alacsonyan tartott orosz szénhidrogén export árak miatt elmaradt a fenti tervek megvalósítása, azaz fennmaradt az orosz szénhidrogén import meghatározó szerepe (Forrás: Magyar Nemzet Magazin, 2005.01.07.; Szemerkényi Réka, Nyomásgyakorlat).
Szvsz. Mikolának igaza van, Molnár Lajos leépíti az egészségügyi ellátást.
Ez is olyan folyamat, mint amikor a kis falvakat megfosztották a postahivatalaiktól, vasútvonalaiktól, iskoláiktól...
Régen a társadalom magára vállalta, hogy a kisebb települések lakói ne legyenek hátrányban, és erre volt is pénz.
Volt is pénz mindenre, amíg felelősségteljes gazdaságpolitika folyt ebben az országban.
Az ország eladósítása, az adósságszolgálat növekedése mindent tönkretesz.
A nagy magyar hazug nemzetpusztító, remélem, egyszer oda kerül, ahová való... börtönbe...
"Reform helyett ámokfutás - Mikola István interjúja
Olyan példát látva, hogy bezárják a pszichiátriai intézetet, de nem biztosítják az ott ápoltak elhelyezését az a minimum, hogy szakmaiatlan ámokfutánsak nevezzem a minisztérium lépéseit - mondta a Demokratának adott interjújábna Mikola István.
- Több mint egy hónapja kell vizitdíjat és kórházi napidíjat fizetni. Úgy tűnik, beigazolódtak a Fidesz ezekkel kapcsolatos félelmei, sok a probléma - elég csak a kőbányai gyógyszergyári tűznél megsérült tűzoltókra gondolni, akikkel először kifizettették a 300 forintot...
- Valóban azt tapasztaljuk, hogy azok az indokok, amiket felhoztak az újabb sarcok kapcsán, néhány hét alatt a feledés homályába vesztek. Indokolatlan gyógyszerfelírásokról beszéltek, potyautasokról, vattabetegekről, meg arról, hogy visszaszorul a paraszolvencia. Ebben az egy hónapban kiderült, a vizitdíj pont az ellenkező hatást érte el. Hálapénz még mindig van, az orvoshoz pedig például éppen azok a krónikus betegek nem mennek el - így a cukorbetegek, érelmeszesedésben vagy magas vérnyomásban szenvedők -, akiknek kötelező kontrollra kéne visszajárniuk. Sok háziorvos panaszkodik arra, hogy lecsökkent a betegforgalma, mert ez a néhányszor háromszáz vagy hatszáz forint sokaknak a mindennapi megélhetéshez kell.
- Ez milyen következményekkel járhat?
- Ha egy beteg nem megy orvoshoz, amikor kellene, akkor a baj elhatalmasodik, sőt szövődmények léphetnek fel bizonyos betegségeknél, ami azt jelenti, hogy később komolyabb kezelésekre lehet szükség. Tehát nem hogy csökkennének, hanem nőnek a társadalombiztosítás költségei. És ez csak a gazdasági része az okozott bajnak.
- A másik fontos eleme az úgynevezett egészségügyi reformnak az ágyszám-csökkentés és ezzel párhuzamosan a kórházbezárás. A kormányzat három kórház bezárásáról beszél, ön hetvenéről. Minek tudható be ez a jelentős különbség?
- Álságos az a propaganda, ami három kórház bezárásáról szól. Másik, közel hatvan-hetven intézményt ugyanis valóban nem zárnak be, viszont ellehetetlenítik a működésüket, ami egyenlő a megszüntetéssel. A szikszói kórház például, amelyet milliárdos összegből készítettünk fel az aktív betegellátásra, ezentúl csak krónikus betegeket fogad. Ebből biztos, hogy nem fogja fenntartani magát, tehát tulajdonképpen padlóra küldik. És ez csupán kiragadott példa, van még hasonló több tucat.
- A bezárandó intézmények listája is meglepő. Halálra ítélték például a pótolhatatlan szerepet betöltő Országos Pszichiátrai és Neurológiai Intézetet.
- Így igaz, nagyon fájdalmas és felháborító döntés ez is. Az OPNI-ban, a Lipótmezőn több száz elmebajban szenvedő beteg lakik, akik között sok ön- és közveszélyes lehet nem megfelelő kezelés esetén, nem szabad őket csak úgy szélnek ereszteni. De kezelnek ott emellett agyvérzéses, agytrombózisos, úgynevezett Stroke-betegeket, s van drogambulancia is. Ez valóban egy elismert, nagyon fontos feladatokat ellátó intézmény.
- Olyannyira elismert, hogy a Stroke-központot Észak-Amerika és Európa 180 hasonló intézménye közül a hatodik helyre rangsorolták... Mi indokolja akkor a költöztetést?
- Mi ingatlanspekulációra gyanakodunk a háttérben, hiszen ez egy rendkívül nagyértékű ingatlan, mert jó helyen fekszik, és az intézetet nagyméretű ősfás park veszi körül. Azt mondják ugye, hogy korszerűtlen az épület. Ez igaz, de annyi pénzből, amit a méregdrága felszerelések, gépek átszállítására, a befogadó intézmények átalakítására költenek, fel is lehetne újítani a Lipótmezőt.
- Molnár Lajos azt nyilatkozta, a költözés nem jelent problémát, mert az orvosok és az eszközök ugyanazok lesznek, az elavult épület és a jó levegőjű park helyett pedig van már sokkal korszerűbb megoldás: a gyógyszer. Igaza van a miniszternek?
- Talán mondanom sem kell, hogy nincs. Ez ugyanolyan arcátlan és hozzá nem értésről tanúskodó nyilatkozat, mint amikor Horváth Ágnes államtitkár azt mondta, az asztmás gyerekek nem a jó levegőtől gyógyulnak, hanem a gyógyszertől. Pimaszság ilyet nyilatkozni, és akkor finoman fogalmaztunk. Arról nem is beszélve, hogy az OPNI elmebajban szenvedő betegeinek elhelyezése nem megoldott. Ráadásul nekik nem mindegy, hogy egy belvárosi épület folyosóin sétálgathatnak, vagy kimehetnek a kertbe és a megszokott fájuk tövében leülhetnek egy padra. Aki valamennyire is ért ehhez a területhez, az tudja, hogy ez semmivel sem pótolható. Még gyógyszerrel sem. Külföldön, ha van egy kiváló orvoscsoport, akkor köréjük építik a kórházat, mert tudják, milyen pótolhatatlan érték a szakértelmük. Nálunk meg épp az ellenkezője történik: lebontják a kórházat. Azt mondják, ha jó szakember valaki, akkor talál magának munkát. Ez sajnos, hála például a megszorításoknak, nem így van. Talán ezért keres magának április elsejéig nagyjából 1500 orvos és négyezer egészségügyi dolgozó új helyet...
- Szakmailag tehát teljesen elhibázottnak tartja az intézkedéseket?
- Igen. Olyan példát látva, hogy bezárják a pszichiátriai intézetet, de nem biztosítják az ott ápoltak elhelyezését, vagy mondjuk azt hallva, hogy egy kórháznak sugárterápiás kezeléseket finanszíroznak, miközben nincs is megfelelő eszköze hozzá, az a minimum, ha szakmaiatlan ámokfutásnak nevezem a minisztérium lépéseit. De ezeken a kirívó eseteken kívül az is elfogadhatatlan, hogy bizonyos, egyáltalán nem ritka vagy különleges kezelésekre 200-300 kilométereket kell utazni, mert szétzilálták a betegfelvétel rendszerét.
- A Lipótmező, ahogy utalt rá, valóban kiváló hely egy luxusszállodának vagy lakóparknak, az ellehetetlenített kórházak többségét azonban vélhetően megveszik, felújítják és korszerű magánkórházakat nyitnak a helyükön. Ezt miért lenne baj?
- Azért, mert ha sorra bezárnak az állami kórházak és megnyílnak a magánkórházak, s majd jön a következő lépés, a több biztosítós rendszer is, akkor a kevésbé tehetős emberektől szép lassan elveszik a gyógyulás esélyét. Tudni kell: az egészségbiztosítás közösségi monopólium. Járulékokat kell fizetnünk egy nagy kalapba, jövedelemarányosan, cserébe közszolgáltatást nyújtnak nekünk, magyarul a betegségünk, szükségleteink alapján ellátnak bennünket. Ez a legnagyobb szolidaritási rendszer. Ezt szétverni nemzetromboló magatartás. Mert mi lesz azokkal, akik nem tudnak fizetni? Róluk is kötelességünk gondoskodni! Az egészségügyben nincs helye a szabad versenynek, a profitorientált üzleti magatartásnak. Nem lehet követendő elv, hogy aki gazdag, annak adunk esélyt a gyógyulásra, aki pedig szegény, az kap valami ellátást, aztán vagy rendbe jön, vagy meghal.
- Mit tudnak tenni az egészségügy lassú ellehetetlenítése ellen?
- Egyrészről ahogy kijöttek a kórházi ágyak struktúrájának átalakításáról szóló határozatok, több oldalról megtámadjuk ezeket a Fővárosi Bíróságon. Másrészt pedig egyre több megkeresés érkezik, mert a kórházak, illetve az ezeket fenntartó önkormányzatok úgy érzik, az egészségbiztosító diktátumokat akar elfogadtatni velük. Mi abban próbálunk segíteni, hogy az intézmények és fenntartóik ki tudják harcolni: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár olyan finanszírozási szerződést kössön velük, ami teljes mértékben fedezi a betegek ellátását. Mindezek mellett készülünk a népszavazásra.
- Tegyük fel, hogy a remélt hat kérdésben megtartható lesz a referendum. Mennyire tudják majd eljuttatni az üzeneteiket az emberekhez? Hiszen a kormányzati propaganda már most is erős.
- A média többsége nem velünk van, de az egészségügyi ámokfutás kapcsán azt látom, hogy a kormánypárti sajtó mintha egyre inkább elgondolkodna azon, mi folyik itt. Nyilván a balliberális újságírók is járnak orvoshoz, kapják a panaszkodó levelek százait, nem tudnak úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Egyébként pedig minden cikknél, nyilatkozatnál, reklámnál beszédesebb a személyes tapasztalat, márpedig aki orvos közelébe került az elmúlt hetekben, az látta a hibákat, és ezek a problémák sajnos hónapok múlva is ugyanígy meglesznek. Hiába jönnek majd újra és újra azzal, hogy mi csak követjük a jól működő nyugati példákat, az emberek nem fognak hinni nekik. És jó is, ha nem hisznek. Mert hogyan követhetnénk például a német rendszert, ahol egy évben egy ember gyógyítására 3400-3500 dollárt tudnak költeni, nálunk maximum 400-500 dollárt.
Az egy jóléti társadalom, Magyarországon pedig a jobboldalisággal nem vádolható Ferge Zsuzsa szociológus szerint is két-két és fél millió öngondoskodásra képtelen ember van. Egyre több az idős, a nyugdíjas, a keresetek egyre messzebb vannak az uniós átlagtól, nem várhatjuk el, hogy az emberek mind többet áldozzanak a saját gyógyulásukra, miközben az államkasszából ki tudja, hová folyik el a pénz. De gondoljunk bele abba is, hogy míg itthon elavult rendszernek tartják az egészségbiztosítást és ehelyett több biztosítós modellt akarnak, az Egyesült Államokban, Massachussettsben már újra bevezették a tömeges kockázatvállaláson alapuló rendszert az egyéni kockázatvállaláson alapuló modell helyett. Kaliforniában pedig Schwarzenegger kormányzó készül ugyanerre, mert nem tudja nézni, hányan maradnak megfelelő ellátás nélkül. Nemhogy követnénk tehát a nemzetközi trendet - szembemegyünk vele. Bándy Péter"
Őszintén rendkívül elégedett vagyok ezzel a topikkal. Színvonalas, érzelmi kitörésektől és anyázástól mentes vita folyik a legkülönbözőbb témákban.
Sajnos energiapolitika ügyben nem tudok érdemben hozzászólni, ha meg nincs véleményem, hát inkább hallgatok. Viszont érdeklődéssel olvasom a hozzászólásokat akárcsak tőzsdenyúl.
Ha megalapítják a topic-Oscar-t, majd jelölni fogom ezt a topicot .:))
Mi lesz veled Magyarország?