Topiknyitó: szivacs 2015. 06. 03. 00:43

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
pampa 2018. 06. 05. 15:11
Előzmény: #1259  bigyula
#1260
Ugyan már!   :)
.
Elég megnézni az a "fejlődést" amit 1900-tó elértünk.....
Növekvő népesség, csökkenő termőterület ,erdő, édesvízkészlet.
Mindez brutális környezetszennyezéssel fűszerezve....
A tengerekben, óceánokban lassan nem lesz élet .....
Műtrágyára épülő  mezőgazdaság alapja a foszfor.
A készet talán 2050-ig elég! Véges a Földön a mennyisége!
bigyula 2018. 06. 05. 14:59
Előzmény: #1257  Clint
#1259
Pampa meg Nostradamus? :)
bigyula 2018. 06. 05. 14:49
Előzmény: #1257  Clint
#1258
Hawking - sajnos - nemrég elhunyt.
Clint
Clint 2018. 06. 05. 14:45
Előzmény: #1252  bigyula
#1257
Te vagy az Hawking?
ALNiKAAA 2018. 06. 05. 14:43
Törölt hozzászólás
#1256
pampa 2018. 06. 05. 14:23
Előzmény: #1252  bigyula
#1255
Az emberiség a következő 500 évet sem éli túl!.
.
Én ettől pesszimistább vagyok és 150 évet jósolok max. az emberiségnek a Földön!
sanka 2018. 06. 05. 14:19
Előzmény: #1248  bigyula
#1254
Milyen igaz.
sanka 2018. 06. 05. 14:18
Előzmény: #1250  Törölt felhasználó
#1253
Álomvilágban élnek.
bigyula 2018. 06. 05. 14:15
Előzmény: #1247  pampa
#1252

Megint elfelejtetted odaírni, hogy "szerintem"... Mint mindig. :)
.
Az, hogy mi lesz, az nem tőled függ, és nem is tőlem. De az ésszerű irány hosszútávon adott. Előbb-utóbb az emberiségnek el kell hagynia a Földet. Nem ma, nem is holnap, de ez csak összefogással lehetséges. Feltéve, hogy egyáltalán az emberiség túl akarja élni a Naprendszer összeomlását/pusztulását.
pitcairn2 2018. 06. 05. 14:14
Előzmény: #1248  bigyula
#1251
még a jobbik is 100%-ban EU kompatibilis...
Törölt felhasználó 2018. 06. 05. 14:14
Előzmény: #1249  pampa
#1250
ébresztő!
pampa 2018. 06. 05. 14:13
Előzmény: #1240  sanka
#1249
Végre az első értelmes hozzászólás!
Nem számít?
De jó akkor simán vissza lehet csinálni!
bigyula 2018. 06. 05. 14:12
Előzmény: #1240  sanka
#1248
Pontosan. Ezért, aki az EU ellen dolgozik itthon, az gyakorlatilag az elcsatolt terülteteken élő magyaroknak árt.
pampa 2018. 06. 05. 14:12
Előzmény: #1237  bigyula
#1247
Kizárt!
.
Sem Japán ahogyan Kína  az Orosz vagy India sem fog ebbe belemenni!
pitcairn2 2018. 06. 05. 14:12
Előzmény: #1240  sanka
#1246
és remekül megy tovább az etatista kartell:)
pitcairn2 2018. 06. 05. 14:11
Előzmény: #1241  BudFox
#1245
1945-ben az egész komplett térségen átment az úthenger...
https://en.wikipedia.org/wiki/Western_betrayal
Törölt felhasználó 2018. 06. 05. 14:11
Előzmény: #1237  bigyula
#1244
++
jarisz 2018. 06. 05. 14:11
Előzmény: #1236  sanka
#1243
Mennyunk vissza K und -K ig...😂Ezt a par karakternyi idot is sajnalom erre a temara.
Migrancsozas, multbanezes, mennyi fassag 🙄
pitcairn2 2018. 06. 05. 14:10
Előzmény: #1237  bigyula
#1242
az ENSZ megálmodói különben a saját világuralmi elképzeléseiket fogalmazták meg az ENSZ-el:)
anglo-amerikai szemszögből a "világállam" mindig is anglo-amerikai dominanciát jelentett...
BudFox
BudFox 2018. 06. 05. 14:10
Előzmény: #1231  pitcairn2
#1241

igy igaz...átment rajtunk az úthenger.
Az a baj hogy mindig rajtunk ment át az útheger...az utóbbi 500 évben...
meg még a Lengyelek, akik hozzánk kb hasonlóan jártak...:-((

Topik gazda

szivacs
szivacs
4 5 1

aktív fórumozók


friss hírek További hírek

  • BÉT
  • Indexek
  • Deviza
      • Forgalom
      • Nyertesek
      • Vesztesek