Topiknyitó: szivacs 2015. 06. 03. 00:43

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 21:12
Előzmény: #858  upgrayeddAKS
#860
A tatároknak is volt nehézlovasságuk, másrészt az akkori világ legjobb hadserege voltak (miközben meghódították a világot nagyon sokféle típusú ellenfél ellen győztek), eleve nagyobb esélyük volt a győzelemre. Az emberveszteséget kb. 15-20 %-ra teszik, azonban ez a keleti részeken elérhette a 30-at is (a románok ekkor kezdtek nagyobb számban megjelenni Erdélyben). A magyar sereg nem összezavarva volt, hanem a többség aludt az igazi támadás megindulásakor. Mondjuk ha a déli bekerítő sereg késik még 1-2 órát, akkor Batu valószínűleg visszavonul.
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 21:06
Előzmény: #856  upgrayeddAKS
#859
Nem akarok nagyon belemenni, de a magyar hadvezetés nem volt idióta, akkoriban egy túlerőben lévő könnyűlovas hadsereg ellen bevált és sikeres védekezési forma volt a szekértábor, a hiba inkább ott volt, hogy a magyar sereg többsége nem volt harckészültségben, másrészt nem fedezték a délebbi gázlókat.
upgrayeddAKS
upgrayeddAKS 2017. 06. 08. 20:47
Előzmény: #853  Törölt felhasználó
#858
Én inkább a tatárokig vezetném vissza a "kudarc-sorozatot". Az simán nyerhető háború lett volna, minden adott volt hozzá, mégis elszabtuk... következmény: a királyság szinte teljesen elnéptelenedett. Egyes történészek 50% fölé teszik az emberveszteséget, ezt az anyagiak jóval meghaladták. Azért lett volna amúgy "könnyen" nyerhető a tatárok elleni háború, mert: 1. eleinte volt egy szignifikáns létszámbeli fölényünk 2. az európai nehézlovasság korának "tankjai" voltak, ami ellen a "mongolok" nem rendelkeztek igazán adekvát eszközökkel. (Bár az is tény, hogy a tatárok lovas íjászait nem olyan könnyű a földbe döngölni lovasrohamokkal, mint mondjuk a "szokványos" gyalogos íjászokat.) Lényegében nem is nyílt csatában vesztettünk a muhi pusztán, hanem összezavarták a tatárok a magyar sereget, aztán a megbontott hadrendet ledarálták "apránként". De elég lett volna valószínűleg a muhi csatát megnyerni, olyan nagy lehetőségeik nem voltak errefelé a tatároknak a hadakozásra, háborúra. Sőt: a legolcsóbb talán az lett volna, ha fizetünk nekik. A kánok tisztelték Bélát és tartottak tőle - egy katonai / kereskedelmi célú együttműködés nagyon is benne volt a pakliban. A fél világgal hadban voltak, nem hiányzott nekik egy ennyire nyugatra fekvő "gyarmat". Ha ezt nem baltázzuk el, sok minden pozitívan alakulhatott volna.
pitcairn2 2017. 06. 08. 20:31
Előzmény: #853  Törölt felhasználó
#857
annyiban igaza van, hogy a magyar urak vmikor 1514 táján rendezték le a jobbágykérdést, ami pont egy oszmán ellenes keresztesháborúból kirobbant parasztfelkelés leveréséhez kapcsolódott ezután a jobbágyok teljesen le voltak fegyverezve + harcolni se nagyon volt kedvük a Mohács utáni helyzetet azonban a 12 évig tartó polgárháború pecsételte meg Magyar belháború (1526–38)[bevezető szerkesztése]link ami sokkal nagyobb pusztítást okozott mint a török + II Lajos is érdemelne vmi Darwin különdíjat, hogy a szedett vedett csapatával nekirontott a török főseregnek...
upgrayeddAKS
upgrayeddAKS 2017. 06. 08. 20:31
Előzmény: #836  bigyula
#856
Wow, egy történelem topik! :) Azért a hadseregek átvonulása elég lassú és élelmet rabló folyamat volt akkortájt. Nem arról van szó, hogy kb. nem hagytuk, hogy a török kamionos ráhajtson az autópályánkra, hanem arról, hogy nem hagyhatta a király, hogy az ő jobbágyait fosztogassák a törökök - ő maga akarta fosztogatni, szóval egyféle orbáni vezető volt :) Amúgy inkább a diplomácia az, amiben kudarcot vallottunk szerintem: egy normális "törökellenes" koalíciót sem sikerült összehozni. Kb. mint anno a tatárok ellen. Akkor is főképp csak ígéreteket kaptunk - nem tanultunk meg jól lobbizni. (Más kérdés, hogy a tatárok ellen még így is simán nyerhettünk volna, ha a kunokkal együtt támadunk, és nem idióta "sátortábort" hozunk létre... Julius Caesar biztos forgott volna párat a sírjában, ha tudta volna, mit művel a magyar haderő.)
pitcairn2 2017. 06. 08. 20:27
Előzmény: #849  kukutyinbenko
#855
nem azért, de az oszmán birodalom vmi 5 millió km2 gyűrt maga alá, szóval hosszan lehet ostorozni az érintett "eliteket":)
pitcairn2 2017. 06. 08. 20:18
Előzmény: #851  kukutyinbenko
#854
nagyon hihető adatok, mivel az ipari forradalom előtt az emberek elsöprő többsége a mezőgazdaságból élt az meg a svéd éghajlat alatt meglehetősen sovány hozamot biztosított... nem véletlenül volt olyan döbbenetes méretű a kivándorlás Svédországból a XIX. század második felében... ami pedig az oroszokkal való konkurálást illeti hát az is iszonyatos emberveszteséggel végződött... Ural Swedeslink
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 19:26
Előzmény: #852  kukutyinbenko
#853
Persze, egy Mátyáséhoz hasonló központosított állam erősebb lett volna. De az erőviszonyokra jó példa a népesség összehasonlítása. Mátyás idejében a kb. 3,3 milliós Magyarország és a kb. 500 ezres Horvátország áll szemben egy kb. 7-8 milliós birodalommal, Ulászló és Lajos idejében kb. 1,5 millió cseh csatlakozott, a török birodalom viszont 13-15 millióra nőtt, ráadásul megszerezte a keletre vezető kereskedelmi utakat. Katonai szempontból valamivel előnyösebb a helyzet, egy Mátyáshoz hasonló vezető Mohács idején kb. ki tudott volna állítani egy nagyjából 40-45 ezres sereget, amivel egy kb. 60-80 ezres török sereg nézett volna szembe. Persze egy Hunyadi Mátyáshoz hasonló kvalitású hadvezér nem vállalt volna nyílt csatát, hanem visszahúzódott volna a Száva vonala mögé és onnan fedezte volna Nándorfehérvárt.
kukutyinbenko 2017. 06. 08. 18:55
Előzmény: #850  Törölt felhasználó
#852
A másik szálon azért rugózok a svéd példán, mert meggyőződésem, hogy a mi földrajzi, éghajlati adottságaink mellett, egy svéd típusú felvilágosult vezetéssel egész más erőviszonyok lettek volna errefelé. Csak a jobbágyrendszerhez való ragaszkodás eszméletlen hátrányt okozott. Egy alávetett, kiszolgáltatott, szellemi és fizikai nyomorban tartott ember milyen lelkesedéssel dolgozik vagy harcol? Valószínűleg alig várta hogy életét áldozhassa uráért...
kukutyinbenko 2017. 06. 08. 18:44
Előzmény: #847  pitcairn2
#851
Ezek bizonyára nagyon pontos listák. Ezek a csórók folyamatosan konkuráltak olyan hatalmakkal mint a Hanza-szövetség, az orosz cárok, egy ideig uralták a Baltikumot. A jobbágyságot valamikor az 1200-s évek közepén eltörölték, és parlamenttel bíbelődtek az éhező parasztok is. Az 1700-s évek közepén kajára nem tellett ugyan szegényeknek, de a sajtószabadságot pl. már törvénybe iktatták. A városaik pedig évszázadok óta fejlődnek mindenféle fejlesztési programok nélkül is, sőt az első hidat sem közadakozásból építették Stockholmban 160 éve, ahol már akkor sem földutak voltak a belvárosban. De bizonyára ők voltak a csóróbbak.
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 18:43
Előzmény: #849  kukutyinbenko
#850
Persze, nagy szerepe volt az akkori idióta elitnek is, de ismétlem az erőviszonyok is megváltoztak. II. Lajos idejében az egyesített magyar-horvát-cseh erőknek is csak egy Mátyáshoz hasonló, erélyes vezetéssel lett volna esélyük. Abban teljesen igazad van viszont, hogy egy ilyen vezetés kialakulását pont a magyar uralkodó osztály tette lehetetlenné. Mátyásnak azért volt lehetősége, mert mögötte állt a Hunyadi-ház harcedzett hadserege.
kukutyinbenko 2017. 06. 08. 18:12
Előzmény: #842  Törölt felhasználó
#849
Nem tudom mennyire követted a diskurzust. Röviden, az én vesszőparipám, hogy a magyar elit évszázados csökönyös ostobasága miatt került olyan állapotba a középkori Magyarország aminek Mohács lett a vége. Nem egy generáció és főleg nem egy konkrét rossz döntés vagy történés az ok, hanem ez egy hosszadalmas folyamat eredménye. Hiába voltak jobb periódusok, ígéretes személyiségek, azok inkább az üdítő kivételt jelentették sajnos, alapvető változás nem történt a belső viszonyainkban. Szerintem legalábbis.
Phylaxa 2017. 06. 08. 18:11
Előzmény: #841  Törölt felhasználó
#848
Hűűű de tiszteltek volna minket nyugaton. :) Keresem azokat az országokat, amelyek átengedték a törököt és önálló országok maradtak. De csak szultánságot látok mindenfelé a térképeken. Hasonló lehet ez az iszlámra is. Ahova betette a lábát ott csak ő maradt valahogy, amíg ki nem pakolták onnan. :)
pitcairn2 2017. 06. 08. 18:08
Előzmény: #843  kukutyinbenko
#847
Svédország az 1 főre vetített GDP tekintetében csak vmikor az 1890-es években hagyta le az Osztrák Magyar monarchiát List of regions by past GDP (PPP) per capitaEurope 1830–1938 (Bairoch) link
Phylaxa 2017. 06. 08. 18:05
Előzmény: #836  bigyula
#846
Korrekt. Menjenek másfele! :)
kukutyinbenko 2017. 06. 08. 18:03
Előzmény: #840  pitcairn2
#845
Bocs, nem Montana hanem Wyoming. "1869-ben Wyoming szavazati jogot adott a nőknek, és így a női szavazati jog megadásában első államként szerepel." link
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 18:01
Előzmény: #841  Törölt felhasználó
#844
Ez esélytelen lett volna, gondolj bele, egy túlerőben lévő idegen hadsereg békésen átvonul az országon, aztán csak úgy kimegy? Szulejmánnak már akkor is a minimum célja volt a hűbéri függés és adófizetés, Lajosnak nem volt választása. Békét akkor lehet kötni, ha az ellenfél valamennyire tart tőled.
kukutyinbenko 2017. 06. 08. 17:58
Előzmény: #835  pitcairn2
#843
" azt azért remélem nem vitatod,..." De.
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 17:57
Előzmény: #837  kukutyinbenko
#842
"Egy jól szervezett, egységes, erős Magyarország más esélyekkel indult volna a törökökkel szemben is." Ez nagyjából a XV. század végéig volt igaz, utána nem, mivel megváltoztak az erőviszonyok. Szulejmán apja ugyanis meghódította közben a Közel-Keletet és Egyiptomot, ráadásul megverte a perzsákat is, így a legfontosabb keleti ellenfelük egy időre kiesett a porondról. Viszont II. Lajos nem csak Magyarország és Horvátország királya volt, hanem egész Csehországé is, amihez ráadásul Szilézia is hozzátartozott, így ha hasonlóan erélyesen uralkodik, mint Mátyás, akkor a cseh erőforrásokkal együtt már lett volna esélyünk. De ne rójuk fel neki, mivel csak egy húsz éves srác volt, ideje sem volt, hogy helyrehozza, amit az apja és a magyar és cseh uralkodó osztály elrontott.
Törölt felhasználó 2017. 06. 08. 17:54
Előzmény: #836  bigyula
#841
2. Lajos idején hagytak böven elég idöt a törökök, hogy rendbeszedjük magunkat, de nem tettük. Na most képzeljük el, hogy nem nagyképüsködünk, hanem elfogadjuk a szultán békéjét, és átengedjük bécs felé. Ki tudja mi lett volna, mindenesetre ami lehetett volna: elkötelezödik a szultán és nem érdeke újabb front felénk. Minden környezö hatalom legyengíti egymást. További idöt nyerünk. A nyugati hatalom hirtelen benne találják magukat abban a harcban, amiben minket magunkra szoktak hagyni. És ez csak egyetlen alternatíva lehetöség idöben.

Topik gazda

szivacs
szivacs
3 5 1

aktív fórumozók


friss hírek További hírek