Eszembe juttattál egy pár évvel ezelőtti posztot a "ritmusról", beemelem ide:
"...A ritmus minden területen át-meg átszövi az ember életét. A fogantatáskor a vérkeringés ritmusa a meghatározó. ritmusra jár a szívünk, a nappalt éjszaka követi, a napok hetekké állnak össze. A felnőtt emberre jellemző lélegzetvétel és a szívverés percenkénti aránya: 1:4. Ez arány alakul ki a gyermekeknél a tíz éves életkor környékén.
Ennek a ritmusnak és aránynak felel meg a tanításban, hogy az ötödik osztályban találkoznak a gyerekek az időmértékes verseléssel a görög költészet kapcsán. Ez egy, az emberre jellemző mikrokozmikus ritmus. Ezek a ritmusok azonban sohasem önkényesek, pláne nem „véletlenek”, hanem valamely nagy, makrokozmikus ritmus tükröződései.
Számoljunk egy picit! Egy perc alatt átlagosan 18-szor veszünk levegőt; ez egy óra alatt 60x18, azaz 1080 lélegzetvételt jelent, egy nap alatt pedig 24x1080, azaz 25.920 lélegzetvételt. Érdekes módon éppen ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a Nap egy teljes kört megtegyen a csillagképek előtt – ezt hívta Platon kozmikus évnek.
Most pillantsunk rá az emberi lény felépítésére a ritmusok szempontjából. A fizikai test megszületését minden évben megünnepeljük. Ilyenkor szokták az édesapák odaállítani a gyereket az ajtófélfa mellé, és egy kis vonalkával megjelölni, hogy mennyit nőtt egy év alatt. Ezek a vonalkák a kedves emlékeken kívül azt is megmutatják nekünk, hogy a fizikai test éves ritmusokban él. A lélek ritmusára abból tudunk következtetni, ha belegondolunk: milyen más hangulata van egy hétfőnek, mint egy vasárnapnak, egy pénteknek, mint egy keddnek. A napok nevében megint csak ősi tudás tükröződik: a hétfő sok nyelven a Hold napja, a kedd Marsé, a szerda Merkúré, a csütörtök Jupiteré, a péntek Vénuszé, a szombat Szaturnuszé, a vasárnap pedig a Napé. Az ember lelke ebben a heti ritmusban él. Ezt a ritmust követte a régebbi időkben a ház körül végezhető munkák rendje; megvolt a kenyérsütés napja, a nagymosás napja, és így tovább..."
Szóval a ritmus ott van mindenben, ami él ;-)
"...A ritmus minden területen át-meg átszövi az ember életét. A fogantatáskor a vérkeringés ritmusa a meghatározó. ritmusra jár a szívünk, a nappalt éjszaka követi, a napok hetekké állnak össze. A felnőtt emberre jellemző lélegzetvétel és a szívverés percenkénti aránya: 1:4. Ez arány alakul ki a gyermekeknél a tíz éves életkor környékén.
Ennek a ritmusnak és aránynak felel meg a tanításban, hogy az ötödik osztályban találkoznak a gyerekek az időmértékes verseléssel a görög költészet kapcsán. Ez egy, az emberre jellemző mikrokozmikus ritmus. Ezek a ritmusok azonban sohasem önkényesek, pláne nem „véletlenek”, hanem valamely nagy, makrokozmikus ritmus tükröződései.
Számoljunk egy picit! Egy perc alatt átlagosan 18-szor veszünk levegőt; ez egy óra alatt 60x18, azaz 1080 lélegzetvételt jelent, egy nap alatt pedig 24x1080, azaz 25.920 lélegzetvételt. Érdekes módon éppen ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a Nap egy teljes kört megtegyen a csillagképek előtt – ezt hívta Platon kozmikus évnek.
Most pillantsunk rá az emberi lény felépítésére a ritmusok szempontjából. A fizikai test megszületését minden évben megünnepeljük. Ilyenkor szokták az édesapák odaállítani a gyereket az ajtófélfa mellé, és egy kis vonalkával megjelölni, hogy mennyit nőtt egy év alatt. Ezek a vonalkák a kedves emlékeken kívül azt is megmutatják nekünk, hogy a fizikai test éves ritmusokban él. A lélek ritmusára abból tudunk következtetni, ha belegondolunk: milyen más hangulata van egy hétfőnek, mint egy vasárnapnak, egy pénteknek, mint egy keddnek. A napok nevében megint csak ősi tudás tükröződik: a hétfő sok nyelven a Hold napja, a kedd Marsé, a szerda Merkúré, a csütörtök Jupiteré, a péntek Vénuszé, a szombat Szaturnuszé, a vasárnap pedig a Napé. Az ember lelke ebben a heti ritmusban él. Ezt a ritmust követte a régebbi időkben a ház körül végezhető munkák rendje; megvolt a kenyérsütés napja, a nagymosás napja, és így tovább..."
Szóval a ritmus ott van mindenben, ami él ;-)
EUR/USD