Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
Sz6tem el mert eléggé negatívan látja, vagy csak ezt az érzetet kelti.....
Amúgy meg ez egy fórum, de nem hinném,hogy ez a sok "kukacoskodás" egy percig is előremozdítaná a Rába ügyét......
Jó reggelt!
Ok.
De ha ez így is lenne akkor is csak tünet.
És nem a vásárló, hanem a vásárlásának következménye.
Szóval nem nagy esélyt látok én erre, persze a lehetséges variációk közt ott van.
Én továbbra is optimistán nézek a Rába és a részvény jövőjére.
"...Most már pedig Pintér beszámolója óta kimondottan jól érzem magam benne, és pozitív jövőképem van..."
...na, ebben látjuk különbözően a jövőt...!
...merthogy, - itthon -, elkezdtem - segítséggel -, végig elemezni ezt a Pintér féle előadást...!
...és itt bicsaklott meg a logika...!
...merthogy, egy közmondás szerint: "az kiabál, akinek a háza ég", alapon nem lehet még eldöntött az, hogy veszi, vagy nem, tovább az MNV, a részvényeket...!
...és, ezt az ex-lex állapotnak az eldöntéséhez nyújtott Pintér egy szempontot, azzal, hogy jelezte a tőzsdén maradás BIZTOSÍTÁSA elengedhetetlen, az együttműködő piaci szereplők irányából...!
...merthogy, a peres eljárások hozhatnak olyan eredményt is, hogy meg KELL ismételni az ajánlatot, magasabb értéken, aminek meg a következménye, a tőzsdéről való kiszorulás is lehet...!
...azaz, az MNV-nek társat is szereznie KELL, ha a tőzsdén kívánja tartani a RÁBÁT, ami SZÜKSÉGES...!!!
Én azt mondom .
Nem adtam a részvényeim mert az ár nem felelt meg nekem.
Továbbá akkor bennem nem okozott olyan nagy félelmet, gondot az állami szerepvállalás jövőképe...
Most már pedig Pintér beszámolója óta kimondottan jól érzem magam benne, és pozitív jövőképem van.
Az ajánlat törvényességében pedig már nem érzem magam érintetnek.
Nincs okom hogy annak érezzem magam.
...nem vitatom a "kalandor" magánbefektetői veszély lehetőségeit...!
...csakhogy, ott - szerintem -, a PSZÁF sem hozott volna határozatot a benyújtást követő másnap...! ...:-)))...!
...és "cree1" érve is az volt, hogy "állam apu" sem csinálhatja másképp, mint egy magán befektető...!
...:-)))...!!!
...Te meg abban hiszel, hogy dehogynem...!
"...Azon kívül, hogy megtartottad / nálad maradtak a részvényeid..."
...nálam, az a különleges helyzet adódott, hogy én, az "elfogadó nyilatkozatot" benyújtottam ugyan, - ám az eljáró bank -, a "szorosan csatolt", "jogfenntartó nyilatkozatom" okán, azt nem fogadta be...!
de a hiteden kívül, más pozitívum, alig akad benne...
Ez nem igaz !
Az állami szerep a Rába részére vagy semleges, vagy pozitív lesz.
Működésben üzletszerzésben….
Én nem hiszek az aggodalmakban megfogalmazott, rablás, kifosztás…stb elméletekben .
Persze megtörténhet, de majd akkor reagálok.
Egyes magánbefektetőknél ezt jobban elhinném, de a Rába tradicionális cég, kockázatos volna kilopni, kirabolni…stb Túl látványos lenne.
Szóval örülök, hogy nem egy középkategóriás befektetőnek nevezett szélhámos vette meg.
A megváltozott közkéz (leharmadolt) 26 % az eddigiekhez képest nagyobb elmozdulást okozhat!
Szerintem ezek jobbára tények érvek…és nem bizakodások.
Az esélye vagy valószínűsége, egy elhangzott vagy sajtóállttal sugallt kifosztásnak az állami szerepvállalásnál kisebb, mint egy kalandoráltali felvásárlásnál.
Tudom, hogy jól hangzik szapulni a rendszert (bármelyiket) de a valószínűség ezt mondatja velem.
Szerintem a Rába árfolyam rövidesen új pályára áll.
Esni semmiképp nem tud )) max toporog Kósa módjára … a toporgás pedig nem negatív hanem a pozitív és negatív közti középút.
Tehát ne mértem a negatív hullámokat))
Szerintem te is valami hasonló miatt tartottad meg és nem adtad.
De akkor nem értem a félelmed!
...egyszerű a válasz: ...csak reménykedem abban, hogy a jogkereséseim eredményre vezetnek valahol...!
...másrészt, - bár ebben messze nem reménykedem egyelőre -, a piaci körülmények, egyszerűen ki kényszeríthetik, - talán még időben -, a körülmények figyelembe vételét...!
...addig pedig, igen "savanyú lehet a szőlő"...!
...tehát semmi nyomósabb érvem sincs a bizakodásra, de lépés kényszerem sem, a részvényeim eladására vonatkozóan...!
...egy mondás szerint: "elvagyok, mint a befőtt"...!
Azon kívül, hogy megtartottad / nálad maradtak a részvényeid milyen nyomósabb érv kellhet arra, hogy bízz a cég jövőjében? :))
És megfordítva: abban a pillanatban, hogy elveszted a hited a cégben, és 0 lesz az árfolyamvárakozásod, az egyetlen logikus döntés a pozitív értékű árfolyam mellett az azonnali eladás. Miért nem teszed? Talán mert mégis bízol valamiben? És ha igen, akkor miben?
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama