Egy kicsit árnyaltabb volt a kép. Az Eni pl. kvázi átvette a Tigázt 2003-ban, amikor az addigi olasz tulajt (Italgas) felvásárolta. Tehát "kézbe kapta" az akkori jogszabályi környezetet, a maga piackövető árképzésével és az ehhez megkövetelt hosszútávú, túlnyomórészt orosz gázszerződésekkel.
A Fidesz 2010-es győzelme után bevezetésre került kvázi egyoldalúan a piaci áraktól teljesen elszakadó árképzés (voltak ugyan előzetes egyeztetések, de a szolgáltatói érveket a rezsiharc szelleme felülírta), a szolgáltatók pedig ott ültek a régi árképzésnek megfelelő hosszútávú szerződésekkel, amelyekből nemhogy kilépni nem lehetett, de még mennyiséget/árat csökkentetni sem (az oroszokkal szemben, ugye..); miközben a jogszabályalkotó az árképletben 170 ft/USD árfolyamot ismert el, a piacon pedig 220 ft-ért lehetett USD-t lehetett vásárolni (a gázszerződéseket EUR vagy USD-ben kellett fizetni), hogy csak egy releváns paramétert emeljek ki.
Ezt a szolgáltatók egy ideig tűrték, de mivel szembesültek azzal, hogy sem a beszerzési oldaluk nem javítható érdemben, sem a jogszabály nem változik az előnyükre, így visszaadták a lakossági gázkereskedelmi engedélyüket; és került minden lakossági fogyasztó idővel az állami szolgáltatóhoz. Persze ehhez tartoztak nyilván titkos háttéralkuk, valamint voltak nagyon is nyereséges üzletágaik; így összességében lehetetlen megmondani, mit hozott össze egy-egy szolgáltató a gázpiacunkon eltöltött tizenx év alatt.
A Fidesz 2010-es győzelme után bevezetésre került kvázi egyoldalúan a piaci áraktól teljesen elszakadó árképzés (voltak ugyan előzetes egyeztetések, de a szolgáltatói érveket a rezsiharc szelleme felülírta), a szolgáltatók pedig ott ültek a régi árképzésnek megfelelő hosszútávú szerződésekkel, amelyekből nemhogy kilépni nem lehetett, de még mennyiséget/árat csökkentetni sem (az oroszokkal szemben, ugye..); miközben a jogszabályalkotó az árképletben 170 ft/USD árfolyamot ismert el, a piacon pedig 220 ft-ért lehetett USD-t lehetett vásárolni (a gázszerződéseket EUR vagy USD-ben kellett fizetni), hogy csak egy releváns paramétert emeljek ki.
Ezt a szolgáltatók egy ideig tűrték, de mivel szembesültek azzal, hogy sem a beszerzési oldaluk nem javítható érdemben, sem a jogszabály nem változik az előnyükre, így visszaadták a lakossági gázkereskedelmi engedélyüket; és került minden lakossági fogyasztó idővel az állami szolgáltatóhoz. Persze ehhez tartoztak nyilván titkos háttéralkuk, valamint voltak nagyon is nyereséges üzletágaik; így összességében lehetetlen megmondani, mit hozott össze egy-egy szolgáltató a gázpiacunkon eltöltött tizenx év alatt.
NEW OPUS GLOBAL