Trump nem éppen a legélesebb kés a fiókban. Ezt (is) sikerült jól elcseszni. A beragadás a legrosszabb forgatókönyv volt. Nálam akkor szokott jönni a rossz érzés, amikor a pozi túl nagy, ott nem feszítem a húrt tovább. A bukókat nem szoktam így átszámolni, mert csak megbénítana. Az ideális mértékegység a százalék, nem az X3. :) ui.: baszki, inkább ne számoltam volna át - miattad van :)
A leggyengébb három hónapom volt az elmúlt harmincból. Az olaj, a műtrágya, a NOK, az ADM és az IBKR hozott, az arany viszont vitt. Az idei eredmény eddig egy kövér nagy nulla. Az előző három év hozama alapján viszont ez bőven belefér. Az esést most láttam jönni. Vettem SPX-re és GLD-re is put-ot. Írok, ha növelni kezdtem az aranyat.
A biztosítás nincs ingyen, ezt el kell fogadni. Itt nem fenyegetett a veszély, hogy elszalad az arany. És még a volatilitás növekedését is fizeti. Ha lesz trend felfelé, szépen zárom...
Olyan szélsőségesen beavatkozásfüggővé vált a rendszer, hogy hiába van igazad az alapfolyamatokat illetően, közben simán elbukhatod a pozíciódat. A pénzügyi rendszer egyszerűen egyre kevésbé reprezentálja a fizikai valóságot; a kettő fokozatosan eltávolodik egymástól. Ma már egy 10 éves államkötvény hozama is számtalan ponton torzított a monetáris, szabályozási és intézményi beavatkozások miatt. A méterrúd maga torzul.
Irányról nem írtam, csak a paradoxnak tűnő mozgások egyik lehetséges okáról. A pénzmennyiség bővülése matematikai kényszer, ezért a hosszú távú trend szerintem elég egyértelmű. Az aranyba bele lehet ragadni, de bukni rajta nem kötelező. A volatilitás pedig kihasználható.
Ha a világ egyre nagyobb arányban aranyban tartalékol, annak van egy kellemetlen mellékhatása is: az energiaszámlát vagy a devizapiaci intervenciókat végső soron ebből kell finanszírozni. Emiatt az arany piaca várhatóan jóval volatilisabb lesz, mint a korábbi időszakban.
Én nem látok "levarázsolást". Attól, hogy egyre több ország arányosan több aranyat tart a tartalékaiban, a rendszer még mindig dollárra épül - energiát venni kell, a devizapiacon be kell avatkozni, és a jegyzés továbbra is alapvetően dollárban történik. Ezért amikor likviditási stressz van, pont az aranyat kell elpasszolni, hogy dollárhoz jussanak. A törökök is komoly mennyiséget adtak el a líra védelmében. Nem manipuláció történik, hanem mérlegkényszer... Közben a kötvényesek hatalmas bukókat szenvedtek el, a MOVE megugrása pedig szűkíti a likviditást. Nagy arany pozíció mellé nem árt valami, ami a kamatokra és nyersanyagárakra másképp reagál.
Az a véleményem, hogy teljesen mindegy, ki a döntéshozó: csak idő kérdése, hogy valamilyen hozamkontrollt elővarázsoljanak. Ha belegondolsz, az intézmények állampapír-vásárlásra kötelezése gyakorlatilag már ezt jelenti soft formában. A problémát viszont nem oldja meg, csak átkonvertálja. Például az aranyad brutálisan felértékelődne…
Növekedés nélkül mindig nagy kérdés, hogyan kerüljön pénz a gazdaságba. A lehető legrosszabb módszereket választották. Lényegében tuti biznisz volt alacsony kamaton eladósodni, majd arbitrálni a hitelt. Az elszálló árak pedig kiváló fedezetet adtak az újabb hitelek kihelyezéséhez. Egy inflációs világban ez a stratégia működhet is, de jelenleg nem ide tenném a pénzemet. Drágák a magyar ingatlanok.
Az elmúlt 10–12 évben kevés eszköz hozott annyit, mint a magyar ingatlan. Most még a HUF is rátolt egy extra boostot. Picit sem olcsó jelenleg. Olyan 2008-feeling...
A búza tőzsdei ára csak a jéghegy jól látható csúcsa, a kenyér ára valójában a teljes energetikai lánc lenyomata, egyfajta energia proxy. Érdemes egymás mellé tenni egy széles árupiaci kosarat (pl. AIGA) és az olajat, mert a kettő kéz a kézben mozog fáziskéséssel. Minden egyes szelet kenyérben ott van a traktorok gázolaja, a műtrágyához használt földgáz és az öntözéshez szükséges áram is, vagy a kereskedő rezsije. A malmok működtetése, a szállítás és a sütés óriási energiaigénye mind-mind megjelennek az árban. Az élemiszer ára pedig emeli az inflációt, ami visszacsatol a folyamatra. A gabona ára remek indikátor.