Hát erről lecsusztunk! A részvényeseknek tehettek volna félre párszáz palackot... Szerintem már nincs sok belőle, valaki veszi rendszeresen a részvényeket.
már indokolt volt némi értéknövekedés, mert az utóbbi években sok fejlesztés volt, aminek ideje beérnie, de azért jó lenne tudni az okát ennek a +30%-nak
Nem tudni.ezt is tulhuztak mintnyomdat de ezt sokkal jobban tulhuztak.ez 20k és nyomda 3k .ennyi várható volt .szerintem soknak elege lett a tozsdebol.es e 2 ot vett.nyugdijas rszvenyek
Azért ez sem néz ki rosszul! Főleg nekem a 17000-es átlagommal. Bár szerintem sokan vannak ennél sokkal jobb átlaggal. Mindemellett az osztalék is csurran-cseppen.
Itt a transzparencia a lényeg, meg szerintem a profi menedzsment. Az 1400 HUF osztaléknak meg örülünk! Köszönjük! (Kár, hogy annak jelentős része külföldre megy.)
A Részvényesek Nagy Tanácskozása előtt ugyanis volt némi állófogadás, legalábbis így tűnt a zsúfolásig megtelt terem
előtti térben lévő maradványokból. Eszembe is jutott, amit az egyik
elég nagy magyar cég vezetője mesélt, hogy amikor ő a Közgázra járt,
élelmes csoporttársaival minden egyes cég részvényéből vettek egy
darabot, és minden közgyűlésre elmentek, „évi harminc-negyven ingyen
kajálás azért kijött belőle”. Korporétesentosan szólva ilyenkor akár
netvörkölni is lehetne, bár a közgyűlési résztvevők többsége olyannak
tűnt, mint akik 30 plusz éve a kárpótlási jegyeikből vettek
Zwack-részvényt, és azóta kitartóan várják az éves osztalékot, évi egy
uzsonnaebédet, illetve a néhány üvegnyi italból álló ajándékcsomagot –
plusz talán a boldog tulajdonosi érzést, azt, hogy ők is a tőkésosztály
részei. Persze voltak itt fiatalok is, meglepően sokan, nemcsak a gymben
kiszélesített vállra rápréselt slim fit ingesek, de punk frizurás és
szétvarrt tőkéstársakat is láttam. Plusz egy kamaszfiút, aki feltehetően
a Zwack vagy Underberg család sarja, és szüleinek angolul arról
panaszkodott, hogy majdnem lecsukódott a szeme. Néhányan viszont igen lelkesek voltak. Ez kiderült abból is, hogy,
amint írtam, érkezett néhány jobbító szándékú, minimum formabontó
hozzászólás, jobbító javaslat is a kisrészvényesektől. A döntéshozatalok
utáni utolsó napirendi pont, az Egyéb ugyanis szabad teret
engedett mindenkinek, hogy kérdezzen vagy ötleteljen (igaz, volt, aki
ezt meg sem várta, és már a marketingtervről szóló rész után felvázolt
néhány kitörési pontot). Minden eredeti ötletet talán nem sikerült
leírnom, de jöjjön néhány olyan, amit a legnagyobb szippantások után sem
találnának ki a Krisztina körút cápái sem:
Legyen üveg helyett eldobható, tetrapakszerű anyagból készülő, de gömb formáját megőrző unicumos üveg, mert az biztosan olcsóbb.
Legyen valami olyasmi csoki, csak unicumos ízben, mint a sportszelet.
Az unicumban olyan sok gyógynövény van, hogy patikákban is árusítani kellene, a gyógyhatását kiemelve!
Miért
külföldi ásványvizet [Evian] forgalmaz a Zwack, amikor az országunk
tele van pompás ásványvizekkel, le kellene cserélni az egyik magyarra az
importot.
És a végén egy hozzászólás, amit szinte szó szerint sikerült lejegyzetelnem: „Izraelben terjeszkedni kell, van egy nagyon jó vodkánk, és hát
ott nagyon sok orosz él, azok meg… hát tudjuk… isznak. Lehetne
univodkának hívni”. Ezek után, gondolom, nem kérdés, hogy az unalmas szavazgatás
ellenére jövőre is eltöltöm a magam néhány óráját a tőkésosztályban. És
ha nem felejtem el, becsszó, rákérdezek, mi a helyzet az unicumos
sportszeletféleséggel.
"Az olajozottan haladó közgyűlést egyetlen közjáték zavarta
meg: az egyik szavazásnál a megjelent nagyjából 1,5 milliónyi
részvényből körülbelül egymilliónyi nem szavazott (a szabály egyszerű
volt: egy részvény, egy szavazat). Kiderült, hogy hiba van a
rendszerben, elromlott egy szavazógép. Igen, egy. Amikor az első sorban
vagy az első sorok egyikében felállt az érintett személy, a
kisrészvényesek körében, ahogy mondani szokás, itt-ott felmorajlott a tömeg,
„figyeled, annak a manusznak egymillió részvénye van” – súgta a
mellettem ülő kisrészvényestárs a másik oldalán mellette ülő
kisrészvényestársnak. Nem úgy tűnt, hogy irigykedve, mi, tőkések, nem
vagyunk irigyek mások sikerére, kinek tíz, kinek tízezer, kinek
egymillió. Azért amikor megszavaztuk a részvényenként 1400 forintos osztalékot,
megint összesúgtak, hogy akkor mennyit is fog majd kapni. (Nyilván a
cég egyik nagytulajdonos intézményi befektetőjét képviselte, a
Zwack-papírok 76 százaléka 50:26 megoszlásban a Peter Zwack &
Consorten H.AG és a Diageo Holdings Netherlands B.V. tulajdonában van, a
többi a tőzsdén forgó úgynevezett közkézhányad, amin több ezren
osztozunk). Segítek, ha olvassátok, kisrészvényestársaim, nem 1400 ezermilliót, ahogy elsőre, fejben kijött a matek.
A tőkésosztályban eltöltött óráim egyik szomorú tapasztalata tehát
az, hogy a részvényesi hatalomgyakorlás nem túl szórakoztató mulatság,
inkább egy elhúzódó matekóra és egy jogi szeminárium furcsa
torzszülöttjére emlékeztet. A másik szomorú tapasztalat, amivel az éveim
során már számtalanszor szembesültem: nem érdemes elkésni, illetve
nemhogy elkésni, de percre pontosan érkezni sem. Igaz ez arra is, ha az
ember közgyűlésre megy."
https://444.hu/2024/06/26/eletem-elso-harom-oraja-a-tokesosztalyban "Nem mintha szimbolikus mennyiségű Zwack-részvény tulajdonosaként, a
kisrészvényesek egyik legkisebbjeként (ha jól számolom, nagyjából
0,000644 százaléknyi szavazati súlyom volt a közgyűlésen) bármi érdemi
beleszólásom lett volna bármibe is. De ez a cég valahogy mégis olyan
barátságosabbnak, bensőségesebbnek tűnt. Mondjuk megszólalni meg lehetett volna, a közgyűlés, ahol a több
mint háromezer részvényesből nem egész háromszázan jelentünk meg, de így
is képviselve volt a részvények több mint 77 százaléka – nem kell nagy
matektudás ahhoz, hogy néhány nagyon nagy és sok többé-kevésbé
kisrészvényes formájában –, szóval a közgyűlés pompás alkalom volt arra,
hogy bárki, akinek csak egyetlen részvénye is van, elmondja a
véleményét a cégről, ötletekkel és tanácsokkal segítse azt. Ilyenekből szerencsére volt is szép számmal. Kevesebb, mint egy
átlagos lakógyűlésen a társasház felvirágoztatására vonatkozó és a
szomszédok bosszantására irányuló javaslatból, de legalább annyi,
amennyi elviselhetővé tette életem tőkésosztályban eltöltött első
nagyjából három óráját.
A részvényesek élete ugyanis egyáltalán nem játék és mese. Semmi
pezsgőzés, szivarfüst, nem is beszélve az üvegasztalról felszívott
csíkokról. Legalábbis akkor, ha közgyűlésről van szó. Legalábbis erről a
közgyűlésről. Helyette még egy ilyen kis, családias hangulatú cégnél is órákon át
tartó szavazás beszámolókról, jelentésekről, lezárt üzleti évről és
előttünk álló év, évek terveiről. Röpködtek a milliók és milliárdok, a
Windows 3.1 hangeffektjeivel kísért szavazások – pitypitypity az elején,
kikapcsolást hangját idéző dallamsor a végén – pedig olyan mechanikusan
és szinte hibátlanul mentek le, mintha mi lennénk a parlamentben az
olvashatatlanul megírt salátatörvényeket olvasatlanul megszavazó
NER-mamelukok nagy tömbje. Na jó, itt az esetek többségében 99+
százalékos volt az előterjesztések támogatása, hol van ettől az
örvendetes állapottól még dicső hazánk!"
miért lenne ? Simán vehetsz 1 db-t és mehetsz vele közgyűlni! Csóró diák koromban mindig vettem utsó pillanatban 1 részvényt. elmentem az ingyen piáért, másnap eladtam 0 körül és megittuk a haverommal. boldog egyetemi kor... :)
Zwack részvény