Valóban másképp látom a politikát.
Én realistán, mások - köztük te is - idealistán.
Ti valamennyien idegesen és folyton elégedetelenül fogtok élni és úgy is fogtok meghalni.
Ezzel szemben én ekkép gondolkodom:
""Uram add meg nekem azt az értelmet, amivel észreveszem az életben a változtatás lehetőségeit; Uram add meg nekem a méltóságot, amivel el tudom fogadni a változtathatatlant; Uram add meg nekem a bölcsességet, amivel meg tudom különböztetni a megváltoztathatókat a változtathatatlanoktól.""
Vagy ekként:
"„Uram, add meg a nyugalmat, hogy beletörődhessek abba, amin változtatni nem tudok.
Uram add meg az erőt, hogy megváltoztathassam, ami megváltoztatható.
És Uram add meg a bölcsességet, hogy e kettő között különbséget tudjak tenni.”
Hát így.
Én realistán, mások - köztük te is - idealistán.
Ti valamennyien idegesen és folyton elégedetelenül fogtok élni és úgy is fogtok meghalni.
Ezzel szemben én ekkép gondolkodom:
""Uram add meg nekem azt az értelmet, amivel észreveszem az életben a változtatás lehetőségeit; Uram add meg nekem a méltóságot, amivel el tudom fogadni a változtathatatlant; Uram add meg nekem a bölcsességet, amivel meg tudom különböztetni a megváltoztathatókat a változtathatatlanoktól.""
Vagy ekként:
"„Uram, add meg a nyugalmat, hogy beletörődhessek abba, amin változtatni nem tudok.
Uram add meg az erőt, hogy megváltoztathassam, ami megváltoztatható.
És Uram add meg a bölcsességet, hogy e kettő között különbséget tudjak tenni.”
Hát így.
politika és társadalom ahogy én látom (2)
Személyes találkozónk során egy magas rangú kormánypárti barátunk őszintén mesélt a PÁRT-ról, a 6
főből álló mindent elsöprő hatalmi csoportról (Szili, Szekeres, Veres,
Kiss, Lamperth, Gyurcsány) és a gazdasági döntések hátteréről. És Gál
J.Zoli barátjáról is, aki bár szakközepes érettségije van csak,
egyszemélyben irányítja a magyar sajtót és valójában akkor van lapzárta
a Népszabadságnál, ha Gál J. Zoli rábólint. Nincs annyi időm és erőm,
hogy mindent leírjak. Legyen elég annyi, ha eddig jelentéktelen pondró
porszemnek éreztem is magam, a tegnapi beszélgetés után még annak sem.
Semmik vagyunk. Még csak plebejusok, közkatonák, szorgos hangyák,
rabszolgák sem. Semmik.
Közöltem vele, hogy legszivesebben berontanék a Parlamentbe testemre
tekert 50 méternyi töltényhevederrel, kezemben 1-1darab, a vietnámi
filmekből ismert helikopter géppuskával és mindenkit,mondom MINDENKIT
halomra lőnék. És minden eddigi bűnömet ezzel megváltva a mennyországba
kerülnék, Szent Péter jobbjára.Közvetlenül.
Ő csak nevetett gyermeki hevülésemen. Nem sértően, picit irigykedve.
Mert azt látta bennem, amire ők pont építenek, számítanak. Az idolokba,
igazságba vetett hitet, az álmokat kergető, s ezért minden szar igéretet
elhivő naiv állampolgárt. A választót.
Akinek akarata, véleménye, álmai, céljai, fájdalmai, keserűsége, gondjai
pont senkit nem érdekelnek. Legfőképp azokat nem, akiket választhat,
akiket megszavaz."