Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
Ha igen, akkor azzal meg is ölik. Sok sikert lehet kívánni hozzá nyugodt szívvel, mert innen már nem lesz nehéz. És persze ehhez még társul, hogy fizessék ki a saját tőkét. Plusz, amit az ingatlan furcsa számviteli kimutatásáért kiperelünk majd még évek alatt. És aki még élni fog a végén, az majd ülje le a büntetést a saját tőke csorbításáért. Ica szerint kinek jó ez?
Pintér Balogh illetve a becsüs magyarázkodása nem sok jót vetít előre . MNV szakmátlan bürokrata ,jogászok Befogadja a becslést ,igazoltnak tekinti és bólint Ez egy szervezet így a balhét könnyebben nyeli be ! Ami most prioritás a hatalomnak a voksok a tisztesség visszaszerzése és ettől a tisztességtelenség sem tántorítja el.
Mert még nincs meg a pénz. Nyilván ezért járt Szíjjártónál, és ezért említi a végén nagyon helyesen a miniszterelnököt. Ezt valójában csak nála lehet elintézni megnyugtatóan. Neki meg csak egy tollvonás, ha a megfelelő javaslatot kapja számára releváns emberektől. " A papír mindent elbír, de az emberek idegrendszere nem. "
Meglátjuk. Remélem gyorsan és korrekten lemegy az alku. Ha bele akarnak vágni, akkor célszerű mielőbb birtokon belül kerülni a szükséges területtel, és amit látjuk ehhez közgyűlés kell, meg MNV árverés.
Ha így lenne már régen vennék mások is. De nem. Tavaly az intézményeik nettó eladók voltak. És nem is fogják venni, amíg nem bizonyosodik be, hogy termeli a pénzt és nem elnyeli. Az MNV-nek lehet, hogy nem fáj pár milliárdot elbukni a végtelen állami vagyonból, de mindenki más a profitért száll be egy vállalkozásba. Ha az nincs, akkor a cég sincs már sokáig. Ki akar egy lepattant hajléktalannal menni a bálba? A jó emberek elmennek, a hosszútávú stabil partnert kereső üzleti kapcsolatok is elkezdenek más felé is kutatni. Ez egy láncreakció. Nem csak a túl nagy nyereség üt vissza a partnereknél, de a túl kicsi is. Nagyon észnél kellene lennie a cégvezetésnek, hogy meddig feszítik a húrt.
Ez kb mekkora terület ? . “A Rába-gyár mostani területén pedig lesz egy kulturális centrum, a színház, a balett, a koncert- és konferenciaterem, valamint egy nagy ifjúsági közösségi tér, a” . Látva a becsüs értékeket ezt a politika olcsó pénzért lenyúlja. Akarva akaratlanul a becsüs, menedzsment ehhez asszisztál ? Miközben munkahelyeket szeretne a polgi Itt is kezdődik a hadova ? 10 Mrd ment egy új gyár építésébe, a régit a múltat elengedve? . 120 éve ez a telek a Rába vagyona.
Félreértés elkerülése érdekében Vételre viszont hibátlan. Jó perspektíva a cég ,szerintem jól fejlődik,épül. Céget nem adják el, céget nem akarjak eladni. MNV alapból nem versenyszféra,menedzsment kifujt, kifáradt. Pintérben van volt kis karizmatikus vonás,de csapata a válság óta görcsös erőlködő. Lazítani kéne a stíluson, több kockázatvállalás nagyobb átláthatóság és színesebb kommunikáció. . A jelentések számokban is de retorikában is csöpögnek a magyarázkodástól és a félelemtől . .
Eredmények szándékosan kozmetika ? Ica (ő a csapos) nem pszichológus ,de pszichopata vonásokból fakadóan kimagasló pszichikai érzékkel bír. Ő mondta, hogy sértődött önbizalom hiányos agresszív kismalac képet fest az MNV-Rába menedzsment -részvényesek torzsalkodása. Amig a szereplők nem változnak addig a kép szürke, felhős és átláthatatlan. . Szerintem vissza kéne menni a kályhához és az alap problémát kéne eliminálni. . A piac soha nem bocsát! A telekérték nélküli államosítás miatt beragadt több száz kisrészvényes (volt dolgozok,privatizációsok,Győriek) nem bocsátja meg a menedzsmentnek, hogy verbálisan támogatta az államosítást. Mi több sumákolva mutyizva vagy dilettánsan alul is érzékelteti a telket .., Magyarázkodik ragaszkodik a téves gondolataihoz. Ezt a buliz már nehéz volna Pintérnek levakarnia magáról ,szerintem nyugdíj előtt ereje sincs ehhez. Kb Itt van a rossz hír hangulat s árfolyam gyökere elásva. A Rába így semmi több mint vételre alkalmas olcsó (mondhatni a szereplők is?) részvény eladásban gondolkodni nem lehet.
Igen, egyre kevesebb ember hozza ugyanazt az árbevételt úgy 4-5 éve. Konklúzió? #1: az emberek leterheltebbek, kiugró produkció esélye konvergál a béka fenekéhez. #2 vagy ha ez nem igaz, akkor korábban egy csomó felesleges embert fizettettek ki velünk, ami nem szép dolog, és rögtön kérdéssé is válik, hogy most éppen mi az igazság, mennyi megy el a zsebünkből a haverokra, hogy rábamagazint írogassanak több hónapot késő hírekkel, vagy külön alvállakozóval várják a soha meg nem csörrenő telefont a befektetési kapcsolattartásra. #3 a menedzsment évek óta képtelen volt új piacot szerezni/teremteni, ami a felszabaduló munkaerőt munkával látta volna el. Utóbbira nyilván majd elmondják újra, hogy a régi gyártósor korlátozta őket. De ez nem válasz arra, hogy miért nem csináltak mást helyette. 3 év alatt egy főiskolát, vagy egy komplett új szakmát lehet kitanulni az unatkozóknak, az automatizálás miatt feleslegessé válóknak. Szóval a tény az tény marad. Nincs fejlődés, és nincs ígéret sem arra, hogy lesz. Ebben az egyben őszinték.
Rekonstrukció egyúttal automatizálás is . Szóval kevesebb humán is hozza a formát. Menedzsment ? Érdekes témát feszegetsz. Az előző válság óta sérült az önbizalom ( Nincs tulajdonosi inspiráció hajtás lelkesedés Befelé forduló összezárt lett a menedzsment “Szegjük le a fejünket és megyünk előre “ A talpra állásig ez egy ösztönszerű jó reakció viszont a száguldás már megjelenést is kívánna. Q1-Q2 érdekes lesz Ez az év telek segítségével minimum átvészelve .
Nem kell elküldeni, mennek maguktól. Van aki nyugdíjba, van aki máshová. Nem véletlen ment lefelé minden évben a létszám. Azért volt a rekard felvásárlás, hogy pár évre meglegyen az utánpótlás. De valójában a tartós megoldás csak az lenne, ha a maga szektorában olyan lenne (vagy legalább próbálna), mint mondjuk az audi a sajátjában. Presztizs, profit, piaci potenciál. (Aztamindenit feltaláltam a "4P"-t, így szombat reggel.) Könnyen belátható, hogy a munkavállalóknak érdekes módon hosszútávon ugyanaz lenne az érdeke, mint a tulajdonosoknak. Hazavinni a bontott téglát a gyár bezárása után csak egyszer lehet. Ez a jelenlegi sunyítás csak a menedzsment lazsálását, vagy a kapitális hibák eltakarását támogatja, semmi mást. Elég sok gyártós mérnök ismerőstől hallottam az elmúlt évek során, hogy a Rába kifejezetten rossz hírű a basáskodó vezetés, előmeneteli lehetőségek hiánya miatt. Igaz, hogy ezek közül egy sem dolgozott ott, de nem is akar!! És aki velük beszél ezt hallja vissza. Hova vezet ez? Hogy fog ez változni, ha ilyen eredményeket produkálnak, mint 2019 és egy büdös mukkot nem hallani tőlük, hogy "bocs, elkúrtuk, de már tudjuk mi volt a baj, és a gyerekeink életére esküszünk, hogy kijavítottuk..." ? Nem tudnak új piacot szerezni. Nem tudnak stabil profitot termelni. Az arcunkba nevetnek, hogy nem értünk a céghez, meg az üzlethez, miközben az irányításuk alatt állami támogatás nélkül valószínűleg abszolút nullás, vagy veszteséges az új kovácsüzem. Vagy direkt kozmetikázzák a számokat lefelé. Melyik a szimpatikusabb? :( Egy ember volt az elmúlt tíz évben, aki dícsérte őket saját tapasztalata alapján. Az egy szoftver sales-es kolléga. Elmondása szerint kifejezetten jó vevő a Rába. Gondolom piacról élő emberként vannak tippjeid miért..
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama