kanyisz,
Úgy látom, Te már tökéletesen érted, hogy mit írogatok itt egy-két hónapja - talán sokkal jobban látod, mint a legtöbb a legtöbb szakmabeli.
De egy dolgot azonban sajnos nem jól látsz szerintem, legalábbis nekem nem ez a tapasztalatom. Ezt írod:
"Akinek a jövedelme megengedi előb vagy utóbb megtalálja a kiutat az állami sz@rból (nagyvállalati felső és közép vezetők már rég megtalálták)."
Valóban, akinek a jövedelme megengedi, az előbb utóbb megtalálja a kiutat, de szerintem a nagyvállalti felsővezetők sem találták még meg, de jó lenne, ha mielőbb megtatálnák. Keresik, de sajnos addig, amíg a reform-folyamatokban nem alkotnak olyan törvényeket, amelyek lehető tennék a kettős finanszírozást (azaz a kórház egy ellátásért kaphat részben az OEP-től is, és kaphat a kiegészító biztosítótól is), addig nem lesz igazán jó, csak inkább félmegoldás. Az pedig nem elég. A félmegoldás jó a biztosítónak - abból is van profitja -, de nem jó a biztosítottnak, mert ha a másik fele fordul elő vele, akkor arra olyan, mintha nem is lenne semmilyen bioztosítása. Ma hiába van valakinek OEP-es biztosítása és mellette magán-egészségbiztosítása, e kettő leginkább egymás szolgáltatását fedi le (duplikálja), és még miondig marad számtalan ellátási űr. És szerintem ez a baj, erre kellene megoldást nyújtania a reformnak első sorban.
Jól látod, valóban nem lenne drága az ilyen biztosítás, és valóban a társadalom széles köre számára elérhető lenne, ha számolnánk a tartalékképzéssel (egészségügyi megtakarítási számla) és számolnánk (szakmailag megalapozott, választható minimum, arányos és maximum) önrésszel is.
Én magam azon gondolkodom, hogy valahol az EU-ban kötnék olyan kiegészítő biztosítást - függetlenül a hazai TB-től - amely akár milliós önrésszel, nagyjából azokra a terápiákra vagy műtétekre nyújtana fedezetet, amelyeket itthon nem finanszíroz az OEP - bár kapacitás lenne rá.
Meggyőződésem, hogy díja nem lenne több, minta mennyit egy átlagos család benzinre költ havonta, pedig nem vagyok már olyan szemtelenül fiatal.
Úgy látom, Te már tökéletesen érted, hogy mit írogatok itt egy-két hónapja - talán sokkal jobban látod, mint a legtöbb a legtöbb szakmabeli.
De egy dolgot azonban sajnos nem jól látsz szerintem, legalábbis nekem nem ez a tapasztalatom. Ezt írod:
"Akinek a jövedelme megengedi előb vagy utóbb megtalálja a kiutat az állami sz@rból (nagyvállalati felső és közép vezetők már rég megtalálták)."
Valóban, akinek a jövedelme megengedi, az előbb utóbb megtalálja a kiutat, de szerintem a nagyvállalti felsővezetők sem találták még meg, de jó lenne, ha mielőbb megtatálnák. Keresik, de sajnos addig, amíg a reform-folyamatokban nem alkotnak olyan törvényeket, amelyek lehető tennék a kettős finanszírozást (azaz a kórház egy ellátásért kaphat részben az OEP-től is, és kaphat a kiegészító biztosítótól is), addig nem lesz igazán jó, csak inkább félmegoldás. Az pedig nem elég. A félmegoldás jó a biztosítónak - abból is van profitja -, de nem jó a biztosítottnak, mert ha a másik fele fordul elő vele, akkor arra olyan, mintha nem is lenne semmilyen bioztosítása. Ma hiába van valakinek OEP-es biztosítása és mellette magán-egészségbiztosítása, e kettő leginkább egymás szolgáltatását fedi le (duplikálja), és még miondig marad számtalan ellátási űr. És szerintem ez a baj, erre kellene megoldást nyújtania a reformnak első sorban.
Jól látod, valóban nem lenne drága az ilyen biztosítás, és valóban a társadalom széles köre számára elérhető lenne, ha számolnánk a tartalékképzéssel (egészségügyi megtakarítási számla) és számolnánk (szakmailag megalapozott, választható minimum, arányos és maximum) önrésszel is.
Én magam azon gondolkodom, hogy valahol az EU-ban kötnék olyan kiegészítő biztosítást - függetlenül a hazai TB-től - amely akár milliós önrésszel, nagyjából azokra a terápiákra vagy műtétekre nyújtana fedezetet, amelyeket itthon nem finanszíroz az OEP - bár kapacitás lenne rá.
Meggyőződésem, hogy díja nem lenne több, minta mennyit egy átlagos család benzinre költ havonta, pedig nem vagyok már olyan szemtelenül fiatal.
Egészségügyi reform