A cloude válasza szerint az erste kvázi hitelez neked és koora fedezi a poziciót valós részvényel.
Mellékelem a választ:
Az alapelv, amit érdemes előre rögzíteni: **az Erste nem fogad az OTP árfolyama ellen.** Kibocsátóként (és árjegyzőként) nem akar irányultsági kockázatot vállalni — delta-semleges pozíciót épít, és a profitja a spreadből, a finanszírozási díjból és a kezelési költségből jön, nem abból, hogy te buksz. Ezért minden tőkeáttételes termék mögött van egy fedezeti ügylet. Hogy pontosan milyen, az a termék típusától függ.
**Turbó / knock-out tanúsítvány (statikus, delta-1 fedezet)**
Ez a leggyakoribb OTP-re. Egy Turbó Long lényegében részvényvásárlás hitelből:
- OTP ára pl. 30 000 Ft, a finanszírozási szint (strike) pl. 24 000 Ft.- A tanúsítvány ára ≈ (30 000 − 24 000) / átváltási arány = a "saját tőkéd".- Tőkeáttétel ≈ 30 000 / 6 000 = 5×.
A fedezet maga a részvény: **az Erste megveszi a tényleges OTP-t** (arányosan 1 darabot tanúsítványonként), te csak a 6 000 Ft különbözetet fizeted, a maradék 24 000-et az Erste "finanszírozza". Ezért a finanszírozási szint **napról napra kúszik felfelé** — ez a beépített kamat, így szedi be a hitel díját. A knock-out barrier pedig a fedezet védelme: ha az árfolyam a küszöbre esik, az Erste automatikusan eladja a fedezeti részvényt, mielőtt a finanszírozott rész veszteségbe fordulna. A barrier és a strike közti rés (ha van) az ő biztonsági pufferük a kiszállásra — ennek ára a "gap risk" felár.
**Faktor tanúsítvány (dinamikus, napi rebalansz)**
Itt állandó a tőkeáttétel (pl. 3×, 4× — a 3SUL-féle ETP-k is ilyen logikájúak, csak cukorra). Ez nehezebben fedezhető: a konstans szorzó megtartásához **naponta újra kell súlyozni** — emelkedésnél venni, esésnél eladni a fedezetet. Ennek két következménye van rád nézve: (1) path-dependency, vagyis oldalazó-volatilis piacon "volatility drag" emészti a hozamot, (2) a napi újrasúlyozás tranzakciós költsége is beépül.
**Opciós utalvány (warrant)**
Ezeknél klasszikus Black–Scholes delta-fedezés zajlik: az Erste a delta arányában tart OTP-t, és a gamma/vega/theta szerint folyamatosan igazít. Itt a volatilitás (vega) is árazási tényező, nem csak az irány.
A gyakorlati tanulság value-investor szemmel: a tőkeáttételes termék árába be van építve a finanszírozási kamat (a kúszó strike), a bid-ask spread, a gap-felár és a kezelési díj. Buy-and-hold logikára ezek lassan elszívják a hozamot — ezek inkább rövid, irányultsági pozícióra valók, nem hosszú tartásra. Ez nem tanács, csak a mechanika; a konkrét termék KID-jében (a finanszírozási szint napi mértéke, a barrier távolsága) van a pontos költség.
Melyik típus érdekel pontosabban — a turbó számszerű példája végigvezetve, vagy a faktor volatility dragjének matekja?
OTP részvényesek ide!