ÍGY SZEREPELT LE A TISZAVEZÉR BERLINBEN...
Nem tudunk nevetni, sírni szeretnénk. A német kancellár személyes internetes oldalain nem szerepel a magyar miniszterelnök berlini látogatása. Megvolt, túl vagyunk rajta, jobb nem gondolni rá! Valami ilyesmi járhat Friedrich Merz fejében.
A Tisza győzelme jó hír Európának, jó hír Németországnak, jó hír Ukrajnának – mondta ki az igazságot a kancellár a közös sajtótájékoztatón. Nyugi, a patrióták akadékoskodásának véget lehet vetni az EU-ban. A németeknek meg lehet mondani, hogy ne reménykedjenek az AfD-ben. Az ukránok pedig várhatják az újabb aranykonvojokat, mert menni fognak, és most már a magyarok se fogják megállítani.
A magyar miniszterelnök ottléte hitelesítette Merz szavait. Minden ok! Itt azonban a magyar miniszterelnök magánszáma következett. Neki támadt Sulyok Tamásnak, akiről vélhetően a németek többsége semmit se tud, de furcsállták, hogy pont Berlint kell pitiáner magyar ügyekre felhasználni.
Merz már azon felkapta a vizet, hogy a magyar miniszterelnök Kennedy amerikai elnök szávaival zárta mondókáját, mondván, hogy „én egy berlini vagyok.” Csakhogy Kennedyt mindenki értette, mert a hidegháború kellős közepén a Szovjetunióval szemben kiállt a nyugat által megszállt Nyugat-Berlin védelméért. Na, de most ilyet mondani, elég olcsó közhely. A magyar miniszterelnök „szabadidős programja” végleg betette a kaput. Currywurstot evett az Unter den Linden környékén, ráült a kisérő rendőr motorjára. Berlin történelmi főutcáján van néhány szobor, amit meg lehetett volna koszorúzni. Mindjárt ott van Nagy Frigyes, ha hízelegni akarna a német hatalmi tudatnak, vagy mondjuk Alexander von Humboldt szobra a róla elnevezett egyetemen.
A tárgyalásokról nem tudtunk meg szinte semmit. A magyar miniszterelnök állítólag előadta nagy ötletét, hogy Németország és Ausztria csatlakozzon a V4-egyekhez. Jó lenne, ha valaki felvilágosítaná, hogy már Károly Róbert idején, 1335-ben is azt jelentette a visegrádi együttműködés, hogy a magyarok, a csehek és a lengyelek összefognak a német befolyás visszaszorítására. A németeknek ma sem kell a visegrádi együttműködés. Ők egész Európát akarják maguk alá gyűrni, és a magyar miniszterelnök ehhez sajnálatosan a nevét adta.
Jobb, ha tőlem tudják, a németek nem felejtenek el semmit. Lehetnek nevetséges külügyminisztereik, Annalena Baerbock neve örök időkre a tudatlanság és a hülyeség szimbóluma, de a külügyi apparátus profi. Részben azért, mert kormányváltás idején nem rúgják őket ki. A rendszerváltás utáni magyar vezetők közül Antall József volt a németek kedvence. Egy nemzedékhez tartozott Helmut Kohl kancellárral. Klasszikus műveltsége volt, tudta és szerette a német nyelvet. Kohl generációja még tudta értékelni, ha valaki nem csak hallott a Niebelung énekről, hanem olvasta is. Horn Gyula semmi ilyet nem tudott, de elhitette a világgal, hogy a kelet-német turisták kiengedése 1989-ben egyes-egyedül az ő érdeme. A németek hálásak voltak, mert ez felgyorsította a szocialista NDK szétverését és kelet-német területek bekebelezését. Ja és persze, a német tőke mindent megvehetett a horni Magyarországon, amihez csak kedve volt.Gyurcsány ezt a trendet folytatta: együtt a németekkel, teljesíteni, mindent, amit kérnek. A német uralmat szentesítő lisszaboni szerződést elsőként hagyta jóvá a magyar parlament. Angela Merkel az új nemzedéket látta a nála majdnem tíz évvel fiatalabb Gyurcsányban.Orbán Viktort minden ellenkező híresztelés ellenére tisztelték a németek. Világos üzletet ajánlott: jöjjön a német tőke, segítünk is, cserébe politikai téren engedjenek nagyobb mozgásteret Magyarországnak. Magyarország partner legyen, ne szolga!
Ment is a dolog egészen addig, amig Merkel nem akart szakítani az oroszokkal és ellenállt a migrációnak. A németek azonban szakítottak az oroszokkal és beengedték a migránsokat. Ez már olyan mértékben sértette a magyar érdekeket, hogy Orbán nem támogatta.
A magyarországi német nagyvállalatok azonban mindig átsegítették a két kormány viszonyát a kritikus időszakokon. Merz megjelenése hozott döntő fordulatot. Merz a német válság megoldását abban látta, ha Németország lesz Ukrajna fő támogatója és az Oroszország elleni háború egyik fő szervezője. Orbán útjában volt Merznek, a fejét követelték. Megkapták!
A magyar miniszterelnök szó nélkül a német hatalmi ambíciók mellé állt. A németek cserébe visszaengedik a magyar kormányt az európai klubba. Mit ne mondjak: nem túl jó üzlet!
Merz kancellárt kirázta a hideg, amikor a magyar miniszterelnök Sulyok Tamást támadta a berlini szószékről. Csibészek uralják el a világot, de Németországban még nem szokás a saját vezetőikre köpködni. A magyar miniszterelnök rendszerváltási teóriája kevés volt ennek elfogadtatásához. Annál is inkább, mivel a németek tudják, hogy Budán egyszer volt kutyavásár, azaz rendszerváltás, az pedig 1989-ben volt. Tudják, mert javarészt ők csinálták.
Sokan talán még élvezték is a magyar miniszterelnök extravagáns allűrjeit. Trumptól már megszokták. Csakhogy, ami Trumpnál komikus, a magyar miniszterelnöknél tragikus. Nem tudunk nevetni, sírni szeretnénk! (írta: Thürmer Gyula)
Nem tudunk nevetni, sírni szeretnénk. A német kancellár személyes internetes oldalain nem szerepel a magyar miniszterelnök berlini látogatása. Megvolt, túl vagyunk rajta, jobb nem gondolni rá! Valami ilyesmi járhat Friedrich Merz fejében.
A Tisza győzelme jó hír Európának, jó hír Németországnak, jó hír Ukrajnának – mondta ki az igazságot a kancellár a közös sajtótájékoztatón. Nyugi, a patrióták akadékoskodásának véget lehet vetni az EU-ban. A németeknek meg lehet mondani, hogy ne reménykedjenek az AfD-ben. Az ukránok pedig várhatják az újabb aranykonvojokat, mert menni fognak, és most már a magyarok se fogják megállítani.
A magyar miniszterelnök ottléte hitelesítette Merz szavait. Minden ok! Itt azonban a magyar miniszterelnök magánszáma következett. Neki támadt Sulyok Tamásnak, akiről vélhetően a németek többsége semmit se tud, de furcsállták, hogy pont Berlint kell pitiáner magyar ügyekre felhasználni.
Merz már azon felkapta a vizet, hogy a magyar miniszterelnök Kennedy amerikai elnök szávaival zárta mondókáját, mondván, hogy „én egy berlini vagyok.” Csakhogy Kennedyt mindenki értette, mert a hidegháború kellős közepén a Szovjetunióval szemben kiállt a nyugat által megszállt Nyugat-Berlin védelméért. Na, de most ilyet mondani, elég olcsó közhely. A magyar miniszterelnök „szabadidős programja” végleg betette a kaput. Currywurstot evett az Unter den Linden környékén, ráült a kisérő rendőr motorjára. Berlin történelmi főutcáján van néhány szobor, amit meg lehetett volna koszorúzni. Mindjárt ott van Nagy Frigyes, ha hízelegni akarna a német hatalmi tudatnak, vagy mondjuk Alexander von Humboldt szobra a róla elnevezett egyetemen.
A tárgyalásokról nem tudtunk meg szinte semmit. A magyar miniszterelnök állítólag előadta nagy ötletét, hogy Németország és Ausztria csatlakozzon a V4-egyekhez. Jó lenne, ha valaki felvilágosítaná, hogy már Károly Róbert idején, 1335-ben is azt jelentette a visegrádi együttműködés, hogy a magyarok, a csehek és a lengyelek összefognak a német befolyás visszaszorítására. A németeknek ma sem kell a visegrádi együttműködés. Ők egész Európát akarják maguk alá gyűrni, és a magyar miniszterelnök ehhez sajnálatosan a nevét adta.
Jobb, ha tőlem tudják, a németek nem felejtenek el semmit. Lehetnek nevetséges külügyminisztereik, Annalena Baerbock neve örök időkre a tudatlanság és a hülyeség szimbóluma, de a külügyi apparátus profi. Részben azért, mert kormányváltás idején nem rúgják őket ki. A rendszerváltás utáni magyar vezetők közül Antall József volt a németek kedvence. Egy nemzedékhez tartozott Helmut Kohl kancellárral. Klasszikus műveltsége volt, tudta és szerette a német nyelvet. Kohl generációja még tudta értékelni, ha valaki nem csak hallott a Niebelung énekről, hanem olvasta is. Horn Gyula semmi ilyet nem tudott, de elhitette a világgal, hogy a kelet-német turisták kiengedése 1989-ben egyes-egyedül az ő érdeme. A németek hálásak voltak, mert ez felgyorsította a szocialista NDK szétverését és kelet-német területek bekebelezését. Ja és persze, a német tőke mindent megvehetett a horni Magyarországon, amihez csak kedve volt.Gyurcsány ezt a trendet folytatta: együtt a németekkel, teljesíteni, mindent, amit kérnek. A német uralmat szentesítő lisszaboni szerződést elsőként hagyta jóvá a magyar parlament. Angela Merkel az új nemzedéket látta a nála majdnem tíz évvel fiatalabb Gyurcsányban.Orbán Viktort minden ellenkező híresztelés ellenére tisztelték a németek. Világos üzletet ajánlott: jöjjön a német tőke, segítünk is, cserébe politikai téren engedjenek nagyobb mozgásteret Magyarországnak. Magyarország partner legyen, ne szolga!
Ment is a dolog egészen addig, amig Merkel nem akart szakítani az oroszokkal és ellenállt a migrációnak. A németek azonban szakítottak az oroszokkal és beengedték a migránsokat. Ez már olyan mértékben sértette a magyar érdekeket, hogy Orbán nem támogatta.
A magyarországi német nagyvállalatok azonban mindig átsegítették a két kormány viszonyát a kritikus időszakokon. Merz megjelenése hozott döntő fordulatot. Merz a német válság megoldását abban látta, ha Németország lesz Ukrajna fő támogatója és az Oroszország elleni háború egyik fő szervezője. Orbán útjában volt Merznek, a fejét követelték. Megkapták!
A magyar miniszterelnök szó nélkül a német hatalmi ambíciók mellé állt. A németek cserébe visszaengedik a magyar kormányt az európai klubba. Mit ne mondjak: nem túl jó üzlet!
Merz kancellárt kirázta a hideg, amikor a magyar miniszterelnök Sulyok Tamást támadta a berlini szószékről. Csibészek uralják el a világot, de Németországban még nem szokás a saját vezetőikre köpködni. A magyar miniszterelnök rendszerváltási teóriája kevés volt ennek elfogadtatásához. Annál is inkább, mivel a németek tudják, hogy Budán egyszer volt kutyavásár, azaz rendszerváltás, az pedig 1989-ben volt. Tudják, mert javarészt ők csinálták.
Sokan talán még élvezték is a magyar miniszterelnök extravagáns allűrjeit. Trumptól már megszokták. Csakhogy, ami Trumpnál komikus, a magyar miniszterelnöknél tragikus. Nem tudunk nevetni, sírni szeretnénk! (írta: Thürmer Gyula)
ORBÁN VIKTORT KEDVELŐK!