OROSZ-UKRÁN háború  

Lehetne szó Mo-ról is, de Ukrajna ezt úgy teszi, hogy nem EU tag. Az összes támogatás könyöradomány, nem az egyesség alapján jár.
Magyarország nagyon sok mindenről lemondott, hogy csatlakozhasson az EU-hoz, ezért kapja a támogatásokat. Ukrajna viszont semmiről nem hajlandó lemondani.

"
. 
Mi történik most az ukrajnai háborúban?
. 
2022. június 6. 20:01  
  
A saras időjárás, a raszputyica befejeztével és a jelentős átszervezéssel, azaz a valós lehetőségeihez való alkalmazkodással úgy tűnik, lendületet vett az orosz offenzíva Kelet-Ukrajnában.   
  
Ha valahonnan elmaradnak a hírek, az két dolgot szokott jelenteni: jót vagy rosszat. A kelet-ukrajnai frontól érkező hivatalos hírek ritkulásával elkerülhetetlenül ez a mondás jutott az eszembe. Ráadásul úgy, hogy eközben a szokásos források váratlanul feltekerték a hangerőt, és Tom Cooper, az ISW, valamint a többi blog is egyre csak a heves harcokról, a század erejűre olvadt orosz zászlóalj-harccsoportokról, valamint az orosz erők hanyatló moráljáról ír.   
  
Nos, az egyszeri elemzőben ilyenkor megszólal a vészcsengő. A mindenhonnan özönlő „jó hírekkel” ellentétben a saras időjárás, a raszputyica befejeztével és a jelentős átszervezéssel, azaz a valós lehetőségeihez való alkalmazkodással úgy tűnik, lendületet vett az orosz offenzíva Kelet-Ukrajnában.   
  
Ahogy már korábban is említettem: a II. világháborúban, az akkor még jelentősen kisebb lakosságú Ukrajna ellen közel egymillió német és román katona indult meg 1941. június 22-én. Ez utóbbi időpont egyébként nemcsak azért nevezetes, mert Napóleon is ugyanezen a napon kezdte meg támadását a cári Oroszország ellen, hanem azért, mert addigra már biztosan felszáradt a mozgást – a kiépített utak kivételével – lehetetlenné tevő mély sár. A fenti adattal szemben az orosz katonai vezetés 200 ezer fő körüli erővel kezdte meg támadását Ukrajna ellen, és a kezdeti időszakban súlyos veszteségeket szenvedett, még ha ezek nem is érik el az ukrán propaganda által terjesztett számokat. 
  
A szárnyakon, leginkább Popászna körül elért térnyerésük ellenére az átszervezett orosz erők a Luhanszki Népköztársasággal szemben kiépített ukrán védelmi állásokon áttörve érték el legnagyobb sikereiket. A korábban leküzdhetetlennek tűnő védelmi rendszeren való átjutáshoz szükség volt a tüzérség maximális támogatására is, de ez még mindig nem teljesen magyarázza meg, hogyan került Szeverodonyeck városának nagy része orosz kézre. Magyarázat lehet a módszeresen bombázott ukrán üzemanyag-infrastruktúra éppúgy, mint az, hogy meglepően hosszú idő után, de beindult az orosz harcászati/hadműveleti elektronikai hadviselés is. 
  
Ennek köszönhetően a műveleti szinten jelentős mértékben drónok által nyújtott információkra támaszkodó ukránok nemcsak, hogy szinte megvakultak, de kommunikációjuk is rendkívül nehézzé vált. Ezt még Tom Cooper is kénytelen elismerni, de őróla később. Idetartozik, hogy az immár több mint száz napja tartó háború során másodszor és rövid időn belül ismét ki kellett látogatnia Zelenszkij elnöknek a frontra, amely szintén arra utal, hogyaz orosz támadás jelentős nyomás alá helyezte az ukrán fegyveres erőket.   
  
Hogy gyorsulni fognak az események, arra nemcsak Ramzan Kadirov csecsen vezető ilyen értelmű szavai utalnak, hanem szinte az összes tényező arra mutat, hogy a „különleges katonai művelet” más sebességi fokozatba kapcsol a közeljövőben. Úgy tűnik, sikerült elsimítani az ukrán katonai és politikai vezetés közötti nézeteltérést, és a politikai vezetés is megértette, hogy jobban jár némi terület feladásával, valamint az azokat védő jól kiképzett alakulatok megóvásával. 
  
Az ukrán reguláris erők logikusnak tűnő fokozatos visszavonulása is hozzájárul valószínűleg a gyorsuló előrenyomuláshoz. Érdekesség, hogy az orosz vezetést eközben nem balról, vagy mondjuk úgy a béke irányából érte kritika, hanem jobbról: több veterán szervezet is kifejezte ugyanis értetlenkedését, amiért nem került még sor teljes mozgósításra. Ez utóbbi azért is fontos, mert az orosz társadalom növekvő támogatását jelzi a háborús erőfeszítések fokozására.   
  
Ezzel párhuzamosan RUMINT forrásokból is érdekes hírek érkeznek. A pletykákból származó információk szerint elsősorban Nagy-Britannia az, aki további ellenállásra sarkallja az ukrán vezetést. A korábbi fő támogató amerikai vezetés álláspontja módosulni látszik, elég csak Biden elnök vonakodására gondolni az akár 300 km lőtávolságú MLRS rakétavetők átadásával kapcsolatban. Ezt a hadműveleti képességű fegyverrendszert nem, mindössze a kisebb lőtávolságú kerekes HIMARS rendszert ajánlotta fel az Egyesül Államok. Sőt néhány nappal ezelőtt Biden elnök lényegében megismételte Kissinger korábbi nyilatkozatát az ukrán területi engedmények szükségességéről. 
  
Szavai és a fenti rakétavetős totojázás nyomán úgy tűnik, hogy az USA-nak is kezd kényelmetlen lenni a háború. Ne felejtsük el: félidős választások lesznek novemberben, és már az Egyesült Államokban is mindenki a bőrén érzi a hatásait, de leginkább a Biden-szavazó szegényebb rétegek. Őket nem érdeklik a magasztos eszmék, csak az, hogy alacsony életszínvonaluk ne romoljon tovább a magas élelmiszer- és energiaárak miatt.
  
Bár még hónapok vannak hátra a választásig, a felmérések nem biztatóak a demokraták számára. Akár az is előfordulhat, hogy a törvényhozás mindkét házát elveszítik, és Biden elnök ciklusa hátralévő részében béna kacsaként küzdhet az ellenséges republikánus többséggel szemben. Eközben a britek végül vállalták saját MLRS rakétavető rendszereik egy részének átadását Ukrajnának, több mint érdekes kérdéseket vetve fel. 
  
Visszatérve Tom Cooperhez: a háború 100. napja után túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy a függetlennek hitt szakértők is kivétel nélkül az ukrán oldalt támogatják. Mondjuk a térképeivel elhíresült Institute for the Study of War alapítójáról, Kimberly Kaganról lehetett tudni, hogy a befolyásos, beavatkozáspárti neokonzervatív Kagan család tagja.  
  
Azonban utólag Tom Coopert visszaolvasva is kilóg a lóláb. Persze lehet, hogy a nyugat-európaihoz hasonló „független” és „szólásszabadságban gazdag” környezetben még egy magát elfogulatlannak tartó személyiség is kénytelen beállni a sorba. Különösen akkor, amikor a közösségi média is szünetelteti egyik, ha nem a „legfontosabb” alapelvét: a gyűlöletbeszéd tiltását. 
  
Persze minden szimpátia – különösen Magyarországról – a szabadságáért küzdő ukrán népé, de ilyen helyzetben még hatványozottabban érvényesül a latin mondás: inter armas silent musae, azaz háborúban még a múzsák is hallgatnak. Fentiek szerint azonban nemcsak a múzsák, hanem Iustitia, az igazság istennője is el lett hallgattatva.  
  
Összefoglalva a fentieket: az átszervezett, hagyományos harcászati és hadműveleti elveihez visszatért orosz hadsereg a száraz időben már el tudott szakadni a könnyen védhető szilárd burkolatú utaktól. Több, tőle független, további tényező együttes hatásának köszönhetően felgyorsulni látszik térnyerésének üteme. Hogy az orosz előrenyomulás meddig tart, a veszteségek miatti kifáradása, vagy az erősítések beérkezte történik-e meg előbb, az megjósolhatatlan.  
  
A korábbi súlyos orosz veszteségek ellenére, most egy ideig orosz sikerekről fogunk (nem) hallani. Hogy ez, illetve a nyugati támogatás egyelőre valószínűnek tűnő csökkenése elég lesz-e az ukrán fegyveres vagy a politikai erők számára a küzdelem feladására, azt még nem látni. 
  
Egy dolog azonban biztos, a mozgósítható erőforrásokban fennálló óriási aránytalanság miatt a küzdelem kimenetele – sugalljon akármit a volt kijevi kínai nagykövet vagy éppen a BBC – nem lehet kétséges. 
  
És amikor ezzel, egy váratlan összeomlás képében jelentkező, elkerülhetetlen valósággal találkozik majd az ukrán győzelemre számító nyugati közvélemény, nos az nagyobb károkat fog okozni az uralkodó liberális ideológiának, illetve a fősodratú média hitelességének, mint bármilyen orosz propaganda. "

oligarchák lopják el az összes odaküldött támogatásokat, 
Hirtelen azt hittem hogy mo-ról beszélsz

Ezt nem kell komolyan venni, az egész nyugati média az ukránokat fényezi. Tíz éve semmit nem teljesítettek az EU-ba való belépéshez, oligarchák lopják el az összes odaküldött támogatásokat, soros meg már 30 éve próbálja átvenni a hatalmat. Biden fia is keményen üzérkedett ott.
Most meg már Zelenskij parancsol mindenkinek, az egész EU-s elit ott hajlong a lába előtt., leszarva  a saját nemzete sorsát.

Szval én vagyok alusisakos, de az ukrán  'percről-percre" propagandaoldalakkal történő fanatizálás teljeeen ok 🤣🤣🤣

Azt nem olyan egyszerű megnyomni és igazából nem is (csak) ő nyomja meg, pont Sojgu volt az, aki jó pár évvel ezelőtt elbonyolította (értsd. bolond biztossá tette) a rendszert és hozzá a parancsnoki láncolatot.
Úgyhogy emiatt nem kell aggódnod egyelőre.

De még előtte megnyomja  a piros gombot.

Az egyszemélyes bunkerében, ahol főbe lövi majd magát, miután vesztett az ukránok ellen?

Csak nehogy a végelszámolásnál éppen ezt a jegyzetet vegye elő Putyin.

Az orkológusok legnagyobb bánatára júniusban felpörögtek a katonai támogatások (re: "belefáradt" Európa a háborúba)
"Májusban mintha kissé alábbhagyott volna az Ukrajnának nyújtott nyugati, főleg európai fegyverszállítások üteme. Az USA továbbra is reagál az aktuális hadi helyzetre és ha néha kis habozás után is, de egyre hatékonyabb rendszereket küldenek. Rengeteg kritika érte Németországot, amiért alig vállalnak részt ebben a folyamatban, amit megígértek az se nagyon akaródzik megérkezni a frontra. Svájccal kapcsolatban is rengeteg probléma merült fel, mert az ország a semlegességre hivatkozva rendre blokkolja az általuk gyártott eszközök továbbadását.A múlt héten aztán felgyorsultak az események és egymást követték a bejelentések.Az ukránok legnagyobb problémája jelenleg az orosz tüzérség semlegesítése, ennek pedig a legegyszerűbb megoldása az, ha ők messzebbre tudnak lőni mint az agresszor.Ennek a feloldására az USA M142-es HIMARS (angolul: High Mobility Artillery Rocket System, magyarul: „nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer”) platformokat küld, melyeknek a hatótávolsága nagyjából 80 kilométer. Korábban ennél nagyobb, 300 kilométerig hatásos rendszerekről is volt szó, de ilyeneket végül nem engedélyeztek attól tartva, hogy ezekkel már vastagon be lehetne lőni orosz területre is.Az amerikai felajánlásra a britek is rátromfoltak és hasonló képességű M270 MLRS rakétatüzérségi rendszereket ajánlottak fel.A napokban kiderült, hogy a franciák által korábban felajánlott CAESAR önjáró lövegekből 6-ot már használnak az ukránok (lent a képen). A francia sajtó kicsit marketing szagú híradása alapján már 80 orosz üteget ki is lőttek velük. Valami alapja azért lehet ennek a számnak, mert ezek a lövegek 40 kilométerre is ellőnek. Bejelentették azt is, hogy a korábban közölt 12 darab helyett 18 kerül a frontra.Arról is jött hír, hogy a németek által adományozott Panzerhaubitze 2000-es önjáró lövegekre is zajlik már az ukránok kiképzése. Ebből összesen 12-t kapnak (7 német és 5 holland) majd, ezekkel pedig akár 60 kilométerre is el lehet lőni, ráadásul volt róla hír, hogy ezeket már összekötötték a szuperhatékony ukrán GIS Arta tűzvezetési rendszerrel, ami a felderítés által megadott célokat mindig a legközelebbi tüzérütegnek osztja ki.A hét egyik legkomolyabb ajánlata a spanyoloktól jött, akik a raktáron lévő 40 darab Leopard 2A4-es tankjaikat adnák át, légvédelmi rendszerek mellett. Az előbbit valószínűleg a németeknek is jóvá kellene hagynia, ugyanakkor komoly precedenst teremtene, hiszen eddig nyugati tankok nem kerültek Ukrajnába.Noha a görögök korábban azt nyilatkozták, hogy nem tudnak több eszközt küldeni, a héten egy szép csomagot jelentettek be: 122 BMP-1 gyalogsági harcjármű lőszerrel, 15000 73-mm rakéta, 2100 122-mm rakéta; 20000 AK-47 gépkarabély, 3 millió 7.62-es lőszer, 60 darab FIM-92 Stinger légvédelmi rakéta, 17000 155-mm tüzérségi lőszer, 1100 darab RPG-18 tankelhárító rakéta.A BMP-ékért cserébe Németországtól kapnak majd Mardereket.Svédország szintén a napokban adta hírül, hogy RBS 17 hajók elleni rakétákat, AG 90-es rombolópuskákat és 5000 darab AT4 tankelhárító rakétát küldenek. Emellett 60 millió svéd koronát is felajánlottak a NATO pénzalapjába, amit az ukrán hadsereg támogatására hoztak létre."

Ez nem más, mint a FSZB propaganda osztályának a "terméke", aminek a célja a közvélemény befolyásolása, amivel Amerika mossa kezeit. Ezt az inflációt a tömérdek pénz kinyomtatásával idézték elő, most meg rá szeretnék kenni az oroszokra. Arról nem szól a hír, hogy már a háború előtt elszabadultak az árak.  Persze van az a pénz, hogy a hűséges európai politikusainkat maguk mellé állítsák, azok meg szemrebbenés nélkül elárulják a saját népüket.

Hidd el aki nem érti, sose fogja. Kaptam én is hideget-meleget pedig egyik felet sem védtem, csupán a nép az egyén érdekeiről.....
.
Mondjuk örülök hogy látom, nem vagyok valami furcsa lényként egyedül a véleményemmel.

Folyt. köv.: II. Egyesült Államok és Európai Unió; III. Kína és Magyarország
Egy kattintással:
https://www.facebook.com/kardblog/posts/7354859331255294

a két írás forrása: Konzervatív Alternatíva: Reform és Demokrácia (KARD @kardblog)

"Az általános várakozással szemben Ukrajna még mindig egy létező, működő állam, amely bár jelen állás szerint elvesztette a területének ötödét, fel tudta tartóztatni az orosz hadsereget és cselekvő aktorként lép fel saját megszűnése ellen. A frontvonalban vérüket és életüket adó katonák mellett, ebben minden kétséget kizáró érdemei vannak Ukrajna elnökének, Volodimir Zelenszkijnek, aki nem csak hogy, felismerte a helyzet történelmi súlyát, de volt bátorsága és képessége is helyt állni. Emlékezhetünk, a háború kitörésekor az Egyesült Államok felajánlotta neki, hogy evakuálják, akkor hangzott el a sokat idézett mondat: "I need ammo, not a ride". Lőszer kell, nem fuvar. Ehhez pedig azóta is tartják magukat.Zelenszkij nem csak hogy tartást és példát mutatott az országa védőinek, de tökéletes érzékkel állította maga mellé nyugati közvéleményt és politikusokat is, közben pedig minden lehetéséges formában próbálja gyengíteni az oroszok diplomáciai pozícióit. Oroszbarát körök gyakran gúnyolják bohócnak, utalva színészi pályájára (egyébként jogász végzettsége van). A helyzet iróniájaként nem ismerik fel, éppen hogy ez a múltja és a közönséggel való kapcsolattartásban szerzett tapasztalata az, ami biztosította saját maga és ezzel Ukrajna számára is a túlélést. A közvélemény civilizált része nem a nyáladzva fenyegetőző félbarbár senkiházikat, hanem a kulturált, szimpatikus, de határozott politikusokat kedveli.Putyin egyik nagy tévedése volt, hogy Ukrajna nem képes identitást adni a lakosainak, így azok majd sóval és kenyérrel várják az orosz megváltást. A háború kitörése után ez már nem kérdés. A lakosság 85%-a az oroszokat tartja felelősnek a helyzet kialakulásáért és 93%-uk hisz a győzelemben. Az ukránok számára ez a háború olyan generációs élmény, amely évtizedekre meghatározza a gondolkodásmódjukat. Európa felelőssége, hogy miként vesz részt ennek rögzülésében. Csak nézzük a magyar példát, ahol a népesség nagy hányada még mindig azon az alapon utasítja el a segítséget a szomszédunknak, hogy "nekünk se segítettek '56-ban". Ez a dögöljön meg a szomszéd tehene is attitűd pedig a magyar "néplélek" egyik olyan mentális defektusa, ami sok esetben korlátja az ország fejlődésének.Ukrajna jövője ettől függetlenül is nagyrészt azon múlik, hogy mennyire lesznek elszántak a saját sorsukat illetően és hogy mennyire tudják fenntartani a Nyugat érdeklődését a helyzetük iránt. Ebben partnerre leltek az orosz fennhatóságot nem felejtő balti és kelet-közép-európai államokban (köhh, köhh), ugyanakkor nagy kérdés, hogy az Európa előtt álló kihívások közepette (energia válság, infláció, valószínűsíthető migrációs nyomás), mennyi energia marad a támogatásukra közép és hosszútávon.Nem kérdés, a Nyugat nem engedheti meg magának, hogy precedenst adjon arra, hogy agresszióval célt lehet érni velük szemben. Ez ugyanis a szabad világ létezésének alapját veszélyeztetné, ennek pedig jelenleg az ukrán ellenállás a védelmezője. Amíg az ukránok harcolni akarnak és tudnak, addig a Nyugatnak nem csak hogy morális kötelessége segíteni őket, hanem az orosz agresszió elleni jogos önvédelem jegyében jól felfogott érdeke is.OroszországPutyin hős akart lenni azzal, hogy a legnagyobbak nyomdokaiba lépve, Oroszország, Belarusz és Ukrajna egyesítésével létrehozza Nagy-Oroszországot, NovoRossziját, a Szuper-Szovjetuniót, vagy mindegy is hogyan nevezzük. Abban mindenki biztos lehet, hogy Európa és benne különösen Magyarország szerencséje, hogy ez nem sikerült. Az nem az orosz birodalmi gondolkodásmód része, hogy oké, megvan a még nagyobb, még szebb országunk, most már békében építhetjük tovább a nemzetet, jólétet adva az impérium lakóinak. Ezt Putyin eddig is megtehette volna, hiszen kiépült a fosszilis energiára alapuló pénzpumpa Európával, így a lehetősége meg lett volna arra, hogy sosem látott jólétet hozzon a népének.Oroszország nagyhatalmi helyzete ezzel szemben súlyosan megrendült, a katonai ereje nyilvánvalóan semmilyen összehasonlításban nem veheti fel a versenyt a NATO-éval. 144 milliós lakosságának összesített gazdasági ereje néhány éven belül a 18 milliós Hollandia szintjére eshet le. A nyersanyagok terén továbbra is kiemelt fontossága lehetne, de a megbízhatatlansága miatt a következő években ki fognak épülni a megkerülését célzó ellátási láncok és alternatív technológiák. Ha nem történik drasztikus változás a jelenlegi folyamatok dinamikájában, akkor az oroszoknak nem marad más az évtized végére, mint az Észak-Korea jellegű állandó ökölrázogatás, hogy nekünk van atomunk.Itt álljunk meg egy pillanatra, ugyanis fontos rögzíteni ezt a különbséget a nyugati életmód ajánlat és a keleti (ha úgy tetszik illiberális) autoriter államok ajánlata között. Míg a nyugati értékrend alapvetően a szabadságjogokra épül és az általános anyagi jólét felé tart, a kelet ajánlata az, hogy részesülhetsz valamiféle izolált törzsi soviniszta csoport élményben, amely megadja számodra a nagyság illúzióját, ezért cserébe viszont add fel a szabadságod és mondj le a jóléti állam kialakulásának lehetőségéről. Az eddigi tapasztalatok szerint ezzel az ajánlattal a világ nagy részén nem versenyképesek. Az ajánlatuk elutasítása és ezzel a kulturális nagyságuk el nem ismerése pedig elvezet az évszázados léptékű nagy orosz frusztrációhoz, aminek kifejezésére egyéb eszközök hiányában nem marad más csak a fenygetőzés, az agresszió, az elnyomás és a háború.Ennek tükrében is megállapíthatjuk, hogy az orosz mentalitás inkább az lett volna Ukrajna megtörése után, hogy oké, a birodalom alapjaival megvagyunk, merre tudunk még továbbmenni. Aligha lehetett véletlen, hogy a háború kitörése előtt már a vasfüggöny lehullása előtti biztonsági rendszer visszaállítását követelték a Nyugattól. Beleértve ebbe például Magyarország NATO tagságának megszűntetését, ami nem csak hogy a magyar belügyekbe való beleszólás, de a nemzet önállóságának nyílt megkérdőjelezése is.Három nap alatt mégsem sikerült elfoglalni Ukrajnát, ami hónapokig tartó zavarokat okozott a Kremlben. Június elejére azért már látszik, hogy kezdenek alkalmazkodni a helyzethez és stratégiát váltottak. Feladták a több frontos háborút és csak egy területre koncentrálnak. Ennek meg is lett az eredménye és ha lassan is de haladnak, miközben a valódi háború már más színtéren zajlik.Az oroszok tudják, hogy ha a Nyugat fenntartja a haditechnikai támogatást, akkor az ukránok kitartanak (hacsak nem rendelnek el általános mozgósítást, ami viszont már egy teljesen új szintje lenne a konfliktusnak), ezért inkább a nyugati támogatások erodálása és az ukrán ellenállás kifárasztása lett a prioritás. Ezt célozza az oroszok élelmiszerháborúja és dezinformációs kampánya. Az ukrán gabona kiemelt fontosságú az afrikai és közel-keleti területeken. Ezt egyébként Oroszország akár pótolni is tudná ha akarná, idén rekord termésre készülnek, de a céljaikba jobban illeszkedik, hogy ha kisebb éhínség tör ki, ami újabb migrációs válságot eredményez. Afrikában egyre erősebb az orosz narratíva, hogy az EU hibája a gabonaválság, közben az oroszok megmentőként léphetnek majd fel miután néhány százezren már éhen haltak, néhány millióan pedig útra keltek, ez részben alku kényszerbe vezetheti Európát. Emellett a növekvő energiaárak rosszul hatnak a nyugati politikusokra, akik Putyinnal ellentétben a választási ciklusok rabjai. Az igazi politikai játszma még csak most kezdődik.Az oroszok tehát tudnak várni néhány hónapot, akár néhány évet is, miközben Ukrajnában pörög a vérszivattyú, de túl sokat azért már nem. A Nyugat szankciói nem fogják megállítani a jelenleg zajló háborút, viszont néhány éven belül döntési helyzet elé fogják állítani az akkori orosz vezetést: általános nyomor, a háború feladása és kiegyezés, vagy pedig a szuverenitásuk részleges átadása Kínának."

"Trump kevés erénye közé tartozik, hogy elnöksége alatt komoly nyomást gyakorolt Európára: jó lenne, ha az öreg kontinens országai elkezdenének végre költeni a hadseregeikre és nem szívnák rá magukat teljesen az orosz energiahordozókra, mert annak előbb-utóbb az lesz a vége, hogy megint az USA-nak kell majd beavatkozni, hogy kihúzza sejhajukat a bajból. Ez hamarabb bekövetkezett, mint ahogy számítani lehetett rá, ami viszont egyáltalán nem hiányzott az Egyesült Államoknak, hiszen az ő kihívójuk a globális színtéren Kína. Az ő stratégiájukban elsősorban a csendes-óceáni térség biztosítása a fő szempont és nem az, hogy állandóan ide kelljen jönni Európába rendet csinálni, mert itt mindenki belekényelmesedett az USA által garantált biztonsági helyzetbe.Oroszbarát körökben népszerű álláspont, miszerint a USA beleprovokálta Oroszországot a háborúba. Ezzel az érveléssel több probléma is van. Egyrészt, ha valakiből ki lehet provokálni az agressziót akkor az valójában gyenge mint a harmat, mert nincs semmi más eszköze az érdekérvényesítésre, mint az erőszak. Ha az USA érdeke volt a háború és ebbe meg Putyin belement, az megint csak az oroszoknak problémás, hiszen akkor Ukrajna lerohanásával Putyin vagy az USA érdekeit szolgálja, vagy egy idióta. Ezek a megfejtések nem lennének túl hízelgőek Oroszországra nézve.Az Egyesült Államok ugyanúgy érintett a gazdasági nehézségekben, mint a világ többi része. A növekvő energia árak és a hosszú idő óta először meglóduló infláció olyan dolgok, amiket az amerikai politikusok nem szeretnek, mert ezek nem tesznek jót a népszerűségüknek. Olyan dolgokat pedig nem csinálnak szándékosan ami ezeket a nehézségeket még fokozná is. Oroszország kikerülése a világ energiapiacáról pedig nyilvánvalóan ilyen.Emlékezzünk vissza, hogy az USA gyakorlatilag már tavaly ősszel elkezdte mondani, hogy mi történik az orosz-ukrán határ mentén. Kis túlzással naponta közölték, hogy mekkora csapatösszevonások vannak, hogy a háború bármikor kitörhet. Ez egy olyan biztonságpolitikai eszköz volt, amit még korábban nem láttunk. Az USA lényegében nyilvánossá tette a hírszerzési adatait és élőben közvetítette mi történik. Persze nem hitt nekik senki, mert a hülye is tudta, hogy Oroszország nem támadja meg Ukrajnát. Ha az Egyesült Államoknak érdekében lett volna a harcok kitörése akkor nem kiabálták volna tele a globális médiát, hanem ezeket az információkat titokban tartva készülnek az oroszok csapdába csalására. Az viszont kétségtelen, hogy ha már kitört a háború akkor beleálltak szügyig. Ha elkerülni nem tudták, akkor megpróbálják belőle kihozni a legtöbbet. Ez a legtöbb pedig Oroszország olyan szintű meggyengítése, hogy a következő években már ne lehessen képes ilyen jellegű katonai fenyegetést felmutatni és ezzel lekerüljön a globális nagypolitika térképéről. A látszattal ellentétben itt nagyon kényes az egyensúly. Az nem jó, ha Oroszország véglegesen kimerül, ne adj Isten szétesik, hiszen az túl nagy teret adna Kínának, ráadásul beláthatatlan módon destabilizálná a Közel-Keletet és Közép-Ázsiát. A cél itt most az lehet, hogy Oroszország belekerüljön egy évekig húzódó lefelé tartó gazdasági spirálba, a lassú kivérzésük vége pedig elérje azt a pontot amikor a nyugati világ és szövetségesei már nem függenek az orosz fosszilis energiától. Vagy úgy általában a fosszilis energiától. Ezen a ponton pedig sakk-matt (nem az orosz papírmakett csodarepülő), Oroszország évtizedekre beleragad a középszerűség nyomorába.Az USA-tól ez persze komoly kompromisszumokat kíván: például le kell ülni tárgyalni olyan figurákkal, akikkel nagyon nem akartak, mint például a szaudi herceg, vagy a venezuelai Maduro, hogy pótolják a kieső olajat a saját és Európa piacairól. Ez a folyamat már elindult és egyre fokozódni fog. A pénz elől nem fog elugrani senki, Szaud-Arábia pedig majd barátságosan veregeti az oroszok vállát, hogy nagy barátok vagyunk mi, közben pedig kiszorítják őket a jól jövedelmező nyugati piacokról és megszedik magukat még egyszer, mielőtt lezárulna a fosszilis energiahordozók korszaka.Az sem véletlen, hogy az oroszok nagyon szerették volna, ha Trump marad és Biden nem lesz elnök. Trumpot el lehetett volna altatni hülyeségekkel és az egójának a simogatásával, Biden politikai szocializációja viszont még a hidegháborúban volt. Lehet, hogy elszunyókál az ENSZ közgyűlésen, de nem lehet megetetni az orosz hazugságokkal és pontosan érti a gondolkodásmódjukat. Amikor Oroszország elnöke pedig egy KGB ügynök, akkor ez bizony nagyon nagy előny.Az Egyesült Államok jelenleg kényelmes helyzetben van. Az orosz probléma megoldása nagyrészt átfed a hazai gazdasági problémák megoldásával (olcsó olajat kell szerezni, vagy pedig minél gyorsabban kiváltani az energia mixből). Az USA diplomáciai mozgástere össze sem hasonlítható az oroszokéval (Lavrov tegnap Szerbiába sem tudott beutazni, mert a környező országok lezárták a légterüket a gépe elől) és erősen használják is. Kínát a háború első napjaiban helyre tették, hogy nincs ugribugri, a többi orosz csápot pedig folyamatosan vagdossák le. Meg kell még oldani az élelmiszer válság kérdését, de ha azt is sikerül megugrani akkor a továbbiakban már csak a fegyvereket kell küldeniük Ukrajnába és amíg az ukránok harcolni akarnak a szabadságukért ezt meg is fogják tenni.Ilyen olcsón, mint az oroszokat még egy világbirodalmat sem sikerült tönkretenni és ehhez az USA-nak különösebben össze se kellett törnie magát. A munka nagy részét elvégezte helyettük Putyin."

Mit szólsz az orbán maffiához?

Bizony, a nyugat az utolsó ukránig hajlandó harcolni, hogy tesztelhesse a fegyvereit élesben. A régi leselejtezett eszközök úgy néz ki elfogytak, uh jöhetnek az újabbak, de persze csak pár db esetleg egy tucat.

A maffia nem küld hadüzenetet.