Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
Most nézegettem az econet-et az apport hegy előtti állapotában és arra jutottam, hogy olyan 8-39Ft lehetne egy elfogadható ártartománya, szemben a mostani 200-al. Ez azért már gáz szerintem
(hsz: link
2007.06.30: link )
Nemtom, 2008. május 31-re 3501 az árfolyamcél :-) de csak akkor kell nagyon kapkodni ha a célokat jelentősen túllépi az árfolyam (lásd Pplast 4000 helyett 8000-on is ki lehet szórni, vagy GSPark 750 helyett 1500-ön szórhatod), vagy ha a növekedésben nem tudna a cég tovább menetelni. Ha meg nem kerül veszélybe idén a 4mrd, jövőre a 6mrd EBITDA, akkor neg nincs miért sietni.
peterung, én is melegszívvel nézegetem az 1k Rábámat 560-ról :-) de a 2200-esen sem szomorkodom :-)
Rettenetes nap volt !
Szünet nélkül szakadt az esõ, és neki semmi kedve nem volt beszédet mondani.
Nem elég, hogy az iraki mocsárban elsüllyedt a 'demokrácia' ügye és egyik robbantás követte a másikat, nem elég, hogy a demokraták mindenhol leszavazták és legfõbb szövetségese Blair lelépett a színrõl, most még a piros gombot is hiába nyomta ! Reggel, miután kinyitotta a szemét megnyomta háromszor is - az ellencsapás reményében - de semmi sem történt ! Csak legyen már vége ! Legyen vége ! Fogta a fejét. De semmi nem történt.
Egy ideig még azzal áltatta magát, hogy talán a távolból nem ért még ide a hatás, de idõvel fel kellett hagynia a reménnyel. Még ez sem sikerült ! A piros gombot régen kikötötték, díszlet volt csupán az Elnöki lakosztály falán.
Egy ideig tétován kóválygott a hatalmas teremben, de kisvártatva rányitott az öltöztetõje, ruhát adott rá és lekefélte. Kicsit késõbb mellé adták a feleségét is és autóba ültették õket.
Sima futómûveken gördültek nem is oly távoli céljuk felé.
Zökkenõmentes út volt, amit egy zökkenõmentes - ám annál hivatalosabb - ebéd követett.
Csámcsogás, koccintás, frakkos pincérek sürgése-forgása, öltönyös vendégek értelmetlen szófoszlányai. Köszöntõk! Az egész egy furcsa álomhoz hasonlított.
Késõbb egy emelvényen állt, alatta sok száz ember (mind öltönyben) elõtte mikrofon!
Beszédet mondott ! Õ maga is meglepõdött, hogy milyen simán formálta a szavakat, nem is kellett gondolkodnia, a mondatok úgy követték egymást, mintha egy jól összerakott kirakós játék építõkövei lettek volna.
Az apróság, hogy összekeverte az APEC-et az OPEC-el, és Ausztráliát Ausztriával nem tûnt fel neki, hiszen a közönség udvariasan tapsolt. Lehet, õk sem tudták pontosan, mi is a különbség. Elégedetten mosolygott.
Egy kicsit szédült ugyan, de túl volt rajta ! Végre ! Elfordult a mikrofontól, tétován és irányt vesztve tett néhány lépést és …
... -Tessék, mi tetszik ? - kérdezte Ica, a csapos.
- Hogy ?
- Mit akar inni ? - fonta szûkebbre pupilláját Ica, hangjában alig türtõztetett indulattal.
- Inni ? Well ... megremegett és ügyetlenül megpróbált megkapaszkodni egy üres sörös korsóban.
- Ica !!!! Léptem oda gyorsan, még éppen idõben, hogy elkapjam a korsót és még mielõtt Ica kitörhetett volna.
- Ica !!! Kicsit elõzékenyebben az Elnök úrral !!! Nem ismeri meg őt ???
Ica nem szólt semmit, de a szemén láttam, hogy egy elfojtott kitörés izzik benne valahol mélyen, mint a lávafolyam, mely nem talál lefelé vezetõ utat a tûzhányó oldalán.
- Elnök úr, kérem üljön le ide, itt ez a sarokasztal éppen jó lesz.
- Ica! Egy Whiskyt szódával a magas vendégnek ! Jól van már, miszter Prezident, ne Bushuljon!
Szemem sarkából láttam ahogy Ica meglepetten az alig használt Whiskys üveg után matatott.
A szokatlan szavaktól, úgy mint Elnök úr és Whisky (mely ebben a csehóban ritka nedû volt), mintha megjuhászodott volna.
- Látja fiam, erre majdnem 'rabasztam' ! - mondta, fejével a tüzes tekintetû fehér nép felé intve.
- Most rajtam volt a meglepõdés sora: Ön beszél magyarul ?
- Nem beszel, csak nehany szo. Enyem nagyonapa lenni volt magyar. Õ mondta volt mindig, na fiam, erre most nagyon 'rabaszhatunk', ha a Kongresz leszavaz.
- Elnök úr ! Önök már Vientamban is 'rabasztak', most meg Irakban, ám igazán 'rabaszni' csak mi magyarok tudunk. - Mi már az I. világháború.után is tanultuk ezt, aztán a II. világháborúban is, és az ötvenes években megint. Mostanra újraalkottuk ezt a fogalmat.
- Így hát megtanultuk, mi a különbség a 'rabaszas' és a Rábázás között, vagy legalábbis próbáljuk. Ha összetartunk, akkor nem fogunk ráfázni. Elnök úr, aki egyedül próbálkozik, az biztos, hogy ráfázik! Együtt ! Csakis együtt megy! Kicsi nép + Nagy széthúzás = Nagy 'rabaszas' ! Kicsi nép + Összetartás = Esély. Ezt mondják úgy manapság - RÁBÁZÁS ! Össze kell fognunk, és akkor van esélyünk !
- Nézze csak !
Prospektusokat mutattam neki, fotókat meg egy honlapot, céges eredményeket ! Egy csapatmunka testet öltött válotazait. Felvázoltam egy perspektívát, kilátásokat, lehetõségeket.
- Az ebadta ! Hát ezt nem gondoltam volna, mondta végül angolul.
- Well, I am really surprised !
Ezután rövid kiejtési gyakorlat következett, megpróbáltam segíteni neki, hogyan lesz a 'rabaszas'-ból RÁBÁZÁS, és a végén már egész jól ment neki.
Miközben benyomta a Whiskyt, amit Ica meglepõen szelíden az asztalára tett, nagy fekete autók gördültek a korcsma elé.
- Nos Elnök Úr, búcsúznunk kell. A titkosszolgálatai megtalálták Önt!
Kezembe nyomta névjegyét. A névjegykártyán Richardson állt, telefonszám, email.
Zavart pillantásomra mentegetõzve tette hozzá:
- Az asszisztensem. Õ indítja majd a tranzakciót.
Miközben tagbaszakadt öltönyösök sora közeledett a korcsma bejárata felé, még hozzáfûzte.
- Well, I am also informing the Pentagon about all this and they will get in touch. I think we have some requirement of a few hundred army vehicles. Or maybe a few thousand ??? Details have never been my strong point - you know....
Amikor kikísérték, a 18-as villamos elkeseredett csilingelése közben még éppen hallottam jókívánságát:
- Jó 'rabaszast fiam' !
Hmmm, úgy látszik a fogalmakat még egy kicsit tanulnunk kell - gondoltam magamban - de jó úton haladunk:-)
Tudtommal Neked van bejelentési kötelezettséged, hiszen a broki honnan tudná, hogy másik cégnél mit csinálsz.. De szerintem ilyenért még sennkit sem büntettek meg mutyisztánban, úgyhogy izlés szerint. (Bár az árfolyamnak szvsz használna egy újabb 5%-os tulaj bejelentés).
Úgy látom a problémát kétféleképpen lehet orvosolni:
1) Add meg úgy a megbizásodat, hogy 2008 május 31-én járjon le.
Ebben az esetben akár hosszabb idöre el is utazhatsz.
2) Bizd a pénzedet a Reiffeisenre, akkor ök rövid távon menedzselik.
Ebben az esetben egy lakatlan szigetet ajánlok utána.
nekem sajna nem :-(
múlt héten nem voltam 4 napig csütörtöktől keddig és biztos ami biztos betettem pár darab Rábát eladásra 3050-re (2200-nél), de sajna nem teljesült :-))
ez tiszta hülyeség...mióta van ez, mert 1 hétig nem voltam..ezért mondja, hogy nincs elég pénzem, mert az összes tegnapi bennmaradt, pedig csak normált vittem be..
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama