A baj az, hogy az ellenzéki kommunikáció - talán éppen a válság teremtette szükségszerűség miatti megszorítások ellenpontjaként - főként a több pénzt ide, több pénzt oda, több pénzt a zemberek zsebébe c. popzenét nyomja, amiből nem világlik ki, hogy valójában mely területeket fogja és milyen szinten preferálni.
Nekem meggyőződésem, hogyha az egészségügyi reform abban a formájában befejeződik, ahogy azt Molnár anno elkezdte, akkor legalább az eü-finanszírozás ma már átláthatóbb lenne. A puding próbája az evés - mint köztudott, de ez a puding még főzés közben odaégett, úgyhogy a valódi ízét senki sem kóstolhatta.
A közérzetről pedig csak annyit, hogy ma az ország gazdaságilag bizonyos szempontból a vadkapitalizmus korát éli. e tekintetben a tervezhetőség nem mindig elvárható, az útkeresés szükségszerű velejárója, hogy bizonyos ösvények nem a valódi cél felé vezetnek.
Nekem meggyőződésem, hogyha az egészségügyi reform abban a formájában befejeződik, ahogy azt Molnár anno elkezdte, akkor legalább az eü-finanszírozás ma már átláthatóbb lenne. A puding próbája az evés - mint köztudott, de ez a puding még főzés közben odaégett, úgyhogy a valódi ízét senki sem kóstolhatta.
A közérzetről pedig csak annyit, hogy ma az ország gazdaságilag bizonyos szempontból a vadkapitalizmus korát éli. e tekintetben a tervezhetőség nem mindig elvárható, az útkeresés szükségszerű velejárója, hogy bizonyos ösvények nem a valódi cél felé vezetnek.
politika és társadalom ahogy én látom (2)
Személyes találkozónk során egy magas rangú kormánypárti barátunk őszintén mesélt a PÁRT-ról, a 6
főből álló mindent elsöprő hatalmi csoportról (Szili, Szekeres, Veres,
Kiss, Lamperth, Gyurcsány) és a gazdasági döntések hátteréről. És Gál
J.Zoli barátjáról is, aki bár szakközepes érettségije van csak,
egyszemélyben irányítja a magyar sajtót és valójában akkor van lapzárta
a Népszabadságnál, ha Gál J. Zoli rábólint. Nincs annyi időm és erőm,
hogy mindent leírjak. Legyen elég annyi, ha eddig jelentéktelen pondró
porszemnek éreztem is magam, a tegnapi beszélgetés után még annak sem.
Semmik vagyunk. Még csak plebejusok, közkatonák, szorgos hangyák,
rabszolgák sem. Semmik.
Közöltem vele, hogy legszivesebben berontanék a Parlamentbe testemre
tekert 50 méternyi töltényhevederrel, kezemben 1-1darab, a vietnámi
filmekből ismert helikopter géppuskával és mindenkit,mondom MINDENKIT
halomra lőnék. És minden eddigi bűnömet ezzel megváltva a mennyországba
kerülnék, Szent Péter jobbjára.Közvetlenül.
Ő csak nevetett gyermeki hevülésemen. Nem sértően, picit irigykedve.
Mert azt látta bennem, amire ők pont építenek, számítanak. Az idolokba,
igazságba vetett hitet, az álmokat kergető, s ezért minden szar igéretet
elhivő naiv állampolgárt. A választót.
Akinek akarata, véleménye, álmai, céljai, fájdalmai, keserűsége, gondjai
pont senkit nem érdekelnek. Legfőképp azokat nem, akiket választhat,
akiket megszavaz."