Nap, mint nap 20%-ot emelkedtünk. Az első tíz perc kereskedési
időben ennyi történt, aztán a többi néma csend. Nap, mint nap, sokadszor. Akkoriban
nagyon egyedül voltam, így aztán nem volt kit kérdeznem, tudtam magamtól, hogy
ebből a ralliból – mert egyszer vége lesz – nagy zutty lesz… és szokás szerint
megint én leszek az oka a nagy veszteségeknek. A ralli negyedik napján már az
50 forintos ár is esélyesnek tűnt másnapra. Fogtam magam, az éjjel írtam egy
levelet a BÉT-nek, hogy függesszék fel a napi limitet, hadd fussa ki magát a
papír és legyen kevésbé megrázó a bizonyosan bekövetkező esés. Na erre a
levelemre nem válaszoltak... viszont a levelében rákérdezett Bajusz Tibor
barátunk, aki a BÉT-en a tőzsdei kontrollerűnk volt, hogy minek tulajdonítom a
ritkán (talán addig soha) nem látott emelkedést?! Gondolhatják, a tököm tele
lett – mit lehet egy ilyen kérdésre válaszolni? Minden esetre válaszoltam, négy példát
hozva fel, miért is nőhetett a kereslet a HUMET részvények iránt. A negyediket szántam
slusszpoénnak. Történt ugyanis, hogy a sok beszorult, de nekem szurkoló
részvényesem közül három idős hölgy még imaközösséget is alakított, hogy
sikerüljenek a dolgaim. Ezt közölve, postai úton egy kétnyelvű (angol-német)
Bibliát is kaptam Tőlük. Tudták ugyanis, hogy hosszú repülőutak adódnak a
munkám során, így legalább a két fontos nyelvet gyakorolhatom Istenhez
közelebb, odafenn a Szentírás olvasásával. Erre emlékezve írtam, hogy „bár
magam nem vagyok hívő, de mivel az emberiség 90%-a valamiféle Istenben hisz, fel
kell tételeznem, hogy a három kedves hölgyrészvényesem imája meghallgattatott,
és mivel Isten nem gazdasági szakember, ezúttal tévedett és nem az
árbevételemre, hanem az árfolyamomra gyakorolt hatást…” Állítólag ezen a napon is, meg azt követők során jelentős
ideig a BÉT-en húsz példányban másolták a faxon küldött leveleimet. Az ottani
alkalmazottak kíváncsiak voltak: Írt-e ma valamit a Civin?
Akkoriban a szentendrei tenisztársaságban többen voltak, akik
már régóta tőzsdéztek. Néha 2005 nyarán-őszén döglődő HUMET-re is
rákérdeztek, esetenként oktattak, mi is lenne a teendőm. Mivel a dolog érzékeny
téma volt, ők provokáltak, de én mindig hallgattam, vagy csak annyit mondtam,
hogy „erre válaszolnom bűncselekmény lenne”. Ment a MOL-ozás, az OTP-zés, de szóba kerültek olyan
őselemek is, mint a Csepel, meg a Globus. Én nem úsztam meg egyetlen játék
utáni kávézást sem, mindig volt egy kis HUMET-ezés is, de én csak annyit
mondtam: „erre válaszolnom bűncselekmény lenne”. Már-már szólás-mondás lett
ebből; már a HUMET-et senki nem vette komolyan, viszont ha bárki kifogyott az
érvekből, engem idézett a már unalomig ismételt mondatommal. Az igazán nagyszájúak oktattak is rendesen. Ezek egyike, aki
tényleg nagyot kaszált többször a tőzsdén, Karácsony tájt elutazott valami
meleg tenger mellé és hazajövet kinyitva az újságot először az árfolyamokat
nézve nem hitt a szemének. A HUMET aznap 100 forint fölött zárt. Rögtön hívott
engem, mi történt, mire én: Kornél, erre a kérdésedre válaszolnom bűncselekmény
lenne… Kurázsi.mama őszinte híve
NUTEX részvényesek topikja