pampa jól tudja ezt. Már számtalanszor vitáztam vele. Egyszerűen elengedi a füle mellett.
Válasz helyett majd belinkel egy újabb elborzasztó izraeli harci tevékenységről szóló hírt.
Tudják ők is nagyon jól,ez a baj....
Mindent és mindenkit lőnek aki azon a trületen tartózkodik.
Az előrenyomuló izraeli hadsereg egyik lövedéke eltalált egy gázai kórházat, az épületben tűz ütött ki. Találat érte az ENSZ egyik segélyszervezetének központját is, három alkalmazott megsérült. Izraeli lövedék csapódott egy 16 emeletes gázai sajtóközpontba, amely a brit Reutersnek és több más nemzetközi médiaszervezetnek is otthont ad. Eddig 1054 palesztin halt meg az izraeli katonai csapások következtében. Izrael megbízottja csütörtökön utazik Kairóba egyeztetni.
Milyen érdekes,pont az a fránya raktár fogott tüzet amibena nagy nehezen bejuttatott segélyt tárolták....Ez annyira véletlen,mint az ENSZ megfigyelő posz szétlövése.Ki akarják éheztetni őket,de ez már így népirtás. A civileket nem engedik élelemhez,gyógyszerhez jutni. Számtalan öreg,beteg ember halhat meg az ellátás hiánya miatt. Nem beszélve a kisgyerekekről.
És a világ tűri,nemhogy tűri még vannak olyan személyek akik kimondottan ürülnek az akciónak és teljes támogatásukról biztosítják őket.
Ők ugyanolyan bűnösök mint azok akik kiadják a parancsot a rakéták kilövésére függetlenül attól,hogy izraeli vagy palesztín az a parancsnok.
Az izraeli csapatok csütörtökön benyomultak Gázaváros központi részébe. A kialakult tűzharcban tüzérségi lövedékek csapódtak be az ENSZ segélyezési központjának gázai épülete mellett, tüzet okozva. A szervezet jelentése szerint az épület tele van a napokban a rafahi átkelőn át beérkezett segélyszállítmányok termékeivel. Több tonna élelem, több ezer liter benzin és gyógyszerek vártak szétosztásra az épületben.
„Hatalmas tűz alakult ki, a Hamasz fegyveresei és az izraeliek közötti összecsapás következtében. Ég a raktár és mivel a tűzharc még most is tart, nem tudjuk eloltani” – mondta John Gig, az ENSZ segélyezési részlegének gázai vezetője.
Kapcsolódó írások
A lakóházakat lövik az izraeli tankok
Foszforlövedéket vetett be a Hamasz?
Az EU megfigyelőket küldene a Gázai övezethez
Szent háborúra hív bin Laden
Mint a CNN internetes oldala beszámolójában írja, szemtanúk szerint a harcok egyre intenzívebben folynak Gázaváros sűrűn lakott részein, ahol a Hamasz fegyveresei nagy számban meghúzódtak. Az izraeli erők először a hétvégén hatoltak be sűrűn lakott területekre.
A segélyezési részleg szóvivője, Christopher Gunnes szerint a közelben becsapódó tüzérségi lövedékek izzó srapneljei okozhatták a tüzet. A szóvivő elmondta: jelen helyzetben nincs lehetőség újabb szállítmányok beérkezésére és a kamionok sem tudják egyelőre elhagyni az épület raktárát.
Ez azt jelenti, hogy egyelőre nem tudják feltölteni a készleteket, azok a szállítmányok pedig, melyek a város más részeibe tartottak volna, szintén az épületben ragadtak. Az izraeli hadsereg a csütörtöki háromórás tűzszünet során 170 segélyszállítmányokkal megrakott kamiont akart beengedni a határátkelőkön.
Mind Izrael, mind a Hamasz visszautasította az ENSZ azonnali tűzszünetre felszólító határozatát. Ban Ki-Moon ENSZ-főtitkár hétfőn érkezett a térségbe, ahol izraeli és palesztin vezetőkkel tárgyal, de a Hamasz képviselőivel nem találkozik, mivel az iszlamista szervezetet az ENSZ terrorszervezetként tartja számon.
Mellesleg a Hamasz taktikája, hogy a palesztin polgári lakosság közé elvegyülnek, s amikor az izraeliek csapást mérnek a terroristákra, s az áldozatok között vannak persze a palesztin polgárok is, hát akkor jön a világméretű felháborodás. A Hamasz nem csak az iztaeliek, hanem saját polgárai ellen is dolgozik, és ez felháborító!
Igen,ez teljesen törvényes......hiába írjátok le ezerszer,akkor sem lesz az.
Tovább folyik az ártatlan civilk kiéheztetése, melyik ENSZ határozat teszi ezt lehetővé?
Az izraeli igazságból és az izraeli demokráciából sokan nem kérnének...
jelenleg is törvényes a kihalgatás során a gyanúsítottat "enyhe fizikai" ráhatásnak kitenni...
Izrael visszafordított egy segélyhajót
2009. január 15. 09:36 | Forrás: MTI
nyomtat | elküld
Izraeli hadihajók ismét visszafordulásra kényszerítették a Free Gaza Movement nevű, amerikai székhelyű, palesztinbarát mozgalom egy hajóját, amely segélyt szállított volna a gázai övezeti palesztinoknak - közölték csütörtökön a hajón utazó aktivisták
Kapcsolódó cikkek
Az izraeli hadsereg lankadatlanul lőtte Gáza várost
A Hamász foszforlövedéket vetett be az izraeli rendőrség szerint
A görög zászló alatt közlekedő vízi jármű visszatért Ciprusra, ahonnan elindult fedélzetén a segélyszállítmánnyal és a mozgalom 21 aktivistájával, köztük politikusokkal, segélymunkásokkal és orvosokkal.
Mint a fedélzeten tartózkodók egyike, Huvaida Arraf, a segélyszállítás egyik szervezője telefonon elmondta a brit Reuters hírügynökségnek, a csütörtökre virradó éjszakán izraeli hadihajók vették körül a segélyszállító hajót nemzetközi vizeken, Gáza városától 160 kilométernyire északkeletre, és azzal fenyegették személyzetének tagjait, hogy tüzet nyitnak rájuk, ha nem fordulnak vissza.
Az egyesült államokbeli székhellyel működő palesztinbarát Free Gaza Movement (Szabad Gáza Mozgalom) 2008 augusztusa óta visz rendszeres segélyeket Ciprusról a Gázai övezetnek.
Szerdán egy iráni hajót kényszerített visszafordulásra az izraeli haditengerészet. Az iráni vízi jármű is humanitárius segélyt szállított volna a gázai övezeti palesztinoknak.
A zsidó állam blokád alatt tartja a Gázai övezetet, amióta az élesen Izrael-ellenes, iszlamista palesztin Hamász szervezet irányítja a területet. A korábbiaknál is szorosabbra vonta blokádját a Gázai övezet elleni hadműveletének december 27-i kezdete óta, és míg korábban megtűrte a Free Gaza Movement tevékenységét, azóta nem.
Több ezer gázai lakos menekül otthonából, mert az izraeli hadsereg katonái csütörtökön elkezdték a behatolást sűrűn lakott városrészekbe. Az izraeli tüzérség és a harckocsik ezt megelőzően, hajnalban lankadatlanul lőtték Gáza városát. A húsz napja tartó izraeli offenzívának már legalább 1024 halálos áldozata van palesztin források szerint.
A Hamasz: taktikai eszköz vagy társ a stratégiai célok elérésében
A PFSZ Janus-arca
Ha valaki megvizsgálja az izraeliek és a palesztinok egymással kötött átmeneti egyezményeit, azzal a jelenséggel találkozik, hogy míg az izraeli oldalon a szerződések tartalma általában új, addig palesztin részről mindig ugyanazon kötelezettségek vállalása szerepel. Ez nem csoda, hiszen míg az izraeliek újabb és újabb területekről vonulnak ki, addig a palesztinok többszörös kötelezettségeik ellenére is adósok maradnak a végrehajtással.
Palesztin Hamasz-szimpatizánsok Irak mellett tüntetnek Betlehemben. Közös harc az "új keresztesek" ellen Fotó: Hetek-archív
Ezek közül a legfontosabbak: a PFSZ alapokmányának hatályon kívül helyezése, a terrorszervezetek: a Hamasz, az Iszlám Szent Háború és a PFSZ Damaszkuszban m?ködő szervezeteinek a betiltása, az engedély nélkül kinnlevő fegyverek begy?jtése, a terrorcselekmények elkövetőinek felelősségre vonása, amnesztia az Izraellel együttm?ködő személyeknek stb… Ezek a mulasztások kiegészülnek fegyvercsempészéssel, bunkerek építésével, a palesztin rendőrség létszámának túllépésével, háborúra uszító propagandával, a körözött terroristák rendőrségbe való felvételével, az öngyilkos merényletet elkövetők mártírként való dicsőítésével, az oktatás militarizálásával…
Mindehhez még hozzájárul Arafaték kettős taktikája. Arab nyelven és arab közönséghez az oslói megállapodásokat taktikai engedményekként állítja be, mondván, hogy a PFSZ nem mondott le Palesztina felszabadításáról, de a Palesztin Nemzeti Tanács 1974-es határozata értelmében hajlandó az önálló államot annak egy részén is kikiáltani. Hangsúlyozzák: a folyamat célja az izraeli közvélemény megosztása, majd olyan helyzet megteremtése, amelyben a zsidó lakosság többsége elhagyja az országot, Izrael helyén pedig egyre nagyobb területekre terjesztik ki a Palesztin fennhatóságot. Ehhez az egyezmények jó eszközök, de semmiképpen sem stratégiai célok. Angol nyelven, az Európai Közösség és az Egyesült Államok felé ezzel szemben a béke a főcél: egy palesztin állam megteremtése Izrael mellett, a Gázai övezetben és Ciszjordániában Jeruzsálem fővárossal.
A muszlim fundamentalizmus Palesztinában
Az oslói egyezmények végre nem hajtása szabad teret biztosít Arafaték iszlám "ellenzékének" terrorcselekmények szervezésére az autonómia területén. Ha időnként le is tartóztatnak – általában egy-egy merénylet után – néhány aktivistát, nem sokkal később szabadon is engedik őket. A politikai irodalom már el is nevezte ezt a jelenséget "forgóajtó-politikának": a terroristát beviszik a börtönajtón, s a következő pillanatban már szabadlábon is van. Ha a Savak, az izraeli biztonsági szolgálat információja alapján le is lepleznek bomba-laboratóriumokat, mindig marad elég robbanóanyag egy újabb merénylethez. Nemcsak a terroristák "forognak", hanem a bombák is.
A Hamasznak nincs két arca, mint Arafatnak. Ők nevén nevezik a gyereket: egyértelm? elutasítással fogalmazzák meg álláspontjukat a zsidók, a cionisták és Izrael ellen, és tevékenységükhöz jelentős támogatást kapnak az arab és a muszlim országoktól.
Az Iszlám Ellenállási Mozgalom, arab rövidítéssel: a Hamasz nem az izraeli megszállás és a társadalmi-gazdasági elnyomorodás szülötte. A magokat a brit mandátum időszaka alatt egy szíriai fanatikus, Izza-din al Kasszem ültette el Palesztinában. 1920-ban Haifába költözött, hogy elfoglalja az Isztiklal mecsetet. Itt megalakította "Fekete Kéz" nev? bandáját, hogy harcoljon a britek és a cionista zsidók ellen. Ez azonban csak előjátéka volt a történetnek.
Al Kasszem, akinek nevét ma a Hamasz terrorista szárnya viseli, dzsihadot, azaz "szent háborút" hirdetett a britek és a zsidók ellen. Egészen addig, amíg egy angol őrjárat le nem géppuskázta 1935-ben Somrunban. Al Kasszemet Haifa mellett temették el. Elhanyagolt sírja feledésbe merült, egészen addig, amíg a Hamasz utóbb követendő példának nem állította a térség palesztinjai elé.
Az 1936-39-es arab zavargások idején Hasszán al-Banna Egyiptomból elküldte Abd-al-Rasmant, hogy a Muzulmán Testvérek mozgalmát gyökereztesse meg Palesztinában. A jeruzsálemi muftival együttm?ködve az egyik titkos szervezetet a másik után hozták létre. A második világháború alatt már 20 ezer taggal m?ködtek. Az 1948-49-es háború után elmenekültek a megalakuló Izrael Állam területéről, az Egyiptom által meghódított Gázai övezetbe és a Jordánia által annektált Ciszjordániába, ahol folytatták lázas antiszemita és anticionista tevékenységüket. Izrael területén ezzel szemben nyoma sem maradt az iszlám fundamentalizmusnak – egészen 1967-ig.
A hatnapos háború egyesítette Izraelt Palesztinának a Jordán-folyótól nyugatra eső részével, a Gázai övezettel, Júdeával és Somrunnal. A muszlim fundamentalizmus, amely a jordán és az egyiptomi uralom alatt mindent átszövő életmóddá vált, behatolt az izraeli palesztin falvakba és közösségekbe is.
A Hamasz hadat üzen
A villámháborús izraeli győzelem, az "arab-muszlim föld" zsidó ellenőrzése megrendítette a muszlim közösségeket, amelyeknek a helyzete alapvetően megváltozott. Mivel Izrael ellenőrzése alá vonta a korábbi határ mindkét oldalán fekvő palesztinai muszlim közösségeket, ez a tény megerősítette közöttük a közös sorsszer?ség érzését. Az ekkor elindult folyamat célja egyértelm?: az alávetettség megszüntetése és harc a zsidó-izraeli betolakodók ellen.
A muszlimok az izraeli demokrácia égisze alatt szabadon újraszervezhették közösségeiket, azzal a feltétellel, hogy a mozgalom megmarad a szociális szférában. Ezt a demokratizmust szokás lett utóbb úgy idézni, mintha Izrael lenne az oka az iszlám fundamentalizmusnak. A muszlim fundamentalisták az izraeli társadalom megengedő magatartásában a "nyugati mérget" látták, amely alapvetően veszélyezteti a hagyományos értékeiket.
Mivel az izraeli uralom nagy csapást mért a tradicionális palesztin befolyásos rétegre, ez helyet készített egy fiatal, energikus vezetői garnitúra számára. Az erős iszlám alternatíva a PFSZ egyre gyengülő és korrupt tevékenységével szemben sokkal többet ígért a palesztin társadalomnak.
Az iszlám fundamentalisták sikerei Iránban, Libanonban, Jordániában, Algériában, Szudánban, valamint az 1988. évi izraeli helyhatósági választásokon elért eredmények igazolni látszottak alaptézisüket, amely szerint az "Iszlám a megoldás".
Már csak néhány drámai esemény hiányzott, amely elindíthatta a "megtisztulási folyamatot", hogy mozgósítsa a palesztinokat az "elnyomás erői" elleni harcra. Az események – mint az egymást eldöntő dominók – nem várattak magukra: palesztin zavargásokhoz, az intifádához (1987), a palesztin állam kikiáltásához (1988), az Öböl-háborúhoz és a madridi konferenciához (1991), s végül az izraeli kormányváltáshoz (1992), majd az oslói folyamat elindulásához (1993) vezettek.
Népjóléttől az öngyilkos merényletekig
Miután a PFSZ megpróbálta kisajátítani az intifádát, mintha az a saját mozgalmuk lett volna, az iszlám fundamentalisták nem ülhettek tovább ölbe tett kézzel. A helyi muszlim társaságok összefogására létrehozták a Hamaszt, mint központi irányító szervet. Alapítója a gázai Ahmed Jasszin sejk, akit gyilkosságra való felbujtásért egy izraeli bíróság életfogytiglanra ítélt. Jasszin Huszein jordán király közbenjárására tavaly szabadult nyolcévi börtön után. Az így kialakult országos szervezet már kihívást jelenthetett a PFSZ-szel szemben, megtörve annak hegemóniáját.
A Hamasz alapokmányának kihirdetése után lépett a színre 1988-ban a Gázai övezetben, Júdeában és Somrunban egy olyan központi testületként, amely összehangolta a helyi sejtek Izrael-ellenes tevékenységét. Ekkortól kezdett a Hamasz – a PFSZ-hez és az intifáda egységes parancsnokságához hasonlóan – körleveleket kiadni.
Amikor a PFSZ 1988-ban kikiáltotta a palesztin államot, úgy t?nt, hogy a népi lelkesedés háttérbe szorítja a Hamaszt. Azonban nem így történt. A helyi szakszervezetek, kereskedelmi kamarák és diáktestületek önkormányzati választásain rendre Jasszinék kerekedtek felül. A politikai sikereket megalapozta a közjólét és a karitatív területen végzett jelentős tevékenységük. A Hamasz anyagi segítséget kapott az izraeli arab közösségektől, Szaúd-Arábiától, Irántól és más muszlim, de nem arab országoktól. E tevékenységek jelentős mértékben növelték a szervezet presztízsét a PFSZ korrupt, hatékonyságot nélkülöző gyengeségével szemben.
Az 1991-es Öböl-háborúban Szaddám Huszein az iszlám zászlaját magasra emelve dzsihadot hirdetett az "új keresztesek", vagyis a Nyugat és Izrael ellen. Az iraki diktátor "új Szaladdinként" szembeszállt a behatolókkal, hogy megvédje a muszlim földet. Míg egyes arab államok, Szíria, Egyiptom és Szaúd-Arábia, ha fél szívvel is, de az amerikai koalíció mögé sorakoztak fel, a Hamasz teljes mellszélességgel kiállt az iraki diktátor mellett. Az iraki vereség sem ártott nekik, mert a PFSZ Huszeinnek nyújtott támogatása nagyobb visszhangot váltott ki a médiában. Így a háború elvesztésének súlyos következményei elsősorban Arafaték ellen irányultak, s nem a Hamasz ellen. A PFSZ elvesztette szaúdi és kuvaiti pénzforrásait, s ezzel a támogatottsága tovább gyengült. A szaúdiak a PFSZ-től megvont anyagi támogatást fokozatosan átirányították a Hamasz számára.
A madridi konferencia tovább mélyítette a PFSZ és a Hamasz közötti szakadékot, annak ellenére, hogy a PFSZ kettős játékot játszott és játszik mind a mai napig. Miközben a PFSZ "képviselői" megjelentek Madridban, a Palesztin Nemzeti Tanács elnöke a teheráni konferenciára utazott, amelyen a Hamasz is résztvett. A békefolyamatot teljes mértékben elutasító teheráni nyilatkozatot ő is aláírta a PFSZ nevében az iszlám szervezetekkel együtt. Ez világos képet mutatott a PFSZ "kettős könyveléséről": Madridban békekonferencia, Teheránban pedig "második Wansee-konferencia", az "izraeli kérdés végső megoldására".
1992 júniusában a kemény jobboldali kabinetet egy lágy baloldali váltotta fel. A Hamasz megértette, hogy a tárgyalások "veszélye" küszöbön áll, s fokozta Izrael-ellenes tevékenységét. A szervezet naponta gyilkolt, de ekkor még kisipari eszközökkel. Egymást váltották a késeléses és lövöldözéses merényletek, miközben az oslói tárgyalások zárt ajtók mögött folytak a PFSZ képviselőivel. Rabinék ekkor határozták el négyszáz Hamasz aktivista Libanonba való deportálását.
Az "Elvi Nyilatkozat" washingtoni aláírását követően Rabinék azt várták, hogy Arafat majd leszámol a Hamasszal: az ő keze nincs úgy megkötve, mint az izraeli kormányé, mivel ekkor még nem m?ködtek a palesztin emberi jogi szervezetek. Az elvárás hiábavalónak bizonyult. Arafat éppen ellenkezőleg: titokban megállapodott velük, hogy nem lesz "testvérháború", cserébe Arafat nem akadályozza a telepesek és izraeli "célpontok" elleni gyilkos tevékenységet.
Az oslói egyezmények, az izraeli hadsereg kivonulása Gázából és a Nyugati Part nagyvárosaiból alapvetően megváltoztatta a helyzetet. Az autonómia területén a Hamasz legálisan m?ködött, és ez lényegesen megkönynyítette tevékenységét. Kisüzemi merényletekről áttérhetett az öngyilkos kamikázék által elkövetett, az izraeli polgári lakosság ellen irányított bombamerényletekre, amelyeknek három év alatt 240 halálos áldozata, és ezrekre rúgó sebesültje volt. A merényletek – Arafat közbenjárására – akkor hagytak alább, amikor Pereszék válaszul leállították Hebronnak az autonómiához csatolásának folyamatát.
A Hamasz-doktrína
Bár a Hamasz alapokmányának 36 cikkelyét nem tárgyalhatjuk részletekben, talán hasznos egy összevetés a PFSZ hasonló dokumentumával, amelyet – minden ellenkező híreszteléssel szemben – mind a mai napig nem módosítottak, annak ellenére, hogy a palesztin vezetés minden egyes megállapodásban kötelezettséget vállalt erre.
Amíg a palesztin alapokmány egy politikai dokumentum, amelyet a Palesztin Nemzeti Tanács (PNT) alkotott, a Hamasz platformnak nincs szerzője. Míg a PNT módosíthatná vagy akár hatályon kívül is helyezhetné a PFSZ alapokmányát, addig a Hamaszé egy Korán-idézet alapján szinte isteni eredet?, s éppen ezért örök és megváltoztathatatlan.
Amíg a PFSZ dokumentum – a nyugati közvélemény elvárásai szerint – kerüli az antiszemita megnyilatkozásokat, annak ellenére, hogy Izrael megsemmisítésére törekszik, a Hamasz alapokmány mentes minden önkorlátozástól: a zsidók az okai minden rossznak, nemcsak a kapitalizmusnak, de a szocializmusnak is, ők alapították a Népszövetséget, az ENSZ-t, valamint olyan nemzetközi szervezeteket, mint a szabadkőm?ves mozgalom, azért, hogy aláássák és ellenőrzésük alá hajtsák az emberi társadalmakat. Ehhez jönnek még a zsidó pénzügyi és gazdasági központok, amelyek a zsidó világuralmat biztosítják.
Amíg a Hamasz az iszlám nemzetben gondolkodik, addig a PFSZ a palesztin és arab nacionalizmusban.
Amíg a PFSZ a zsidó létszám radikális csökkentésében látja a megoldást, de a maradéknak egyenlő jogokat biztosítana egy arab Palesztinában, addig a Hamasz a zsidóknak és keresztényeknek az "írás népeit" megillető alacsonyabb rend? "dzsimmi" státust szánja egy iszlám államban.
Amíg a PFSZ hajlandónak mutatkozott az Izraellel való tárgyalásokra és puhított álláspontján (kérdés persze, hogy mennyire), és az oslói egyezmények szerint hajlandó elismerni Izrael létezését az 1967-es határokon belül (hogy ez több-e mint taktika, egyelőre nem látszik), addig a Hamasz semmiféle tárgyalásra nem hajlandó. Szerintük Izrael földje Palesztina, muszlim patrimónium, szent föld, amelyről nem bocsátkoznak tárgyalásokba. Az egyetlen út a dzsihad, minden más puszta időpazarlás.
A Hamasz Izraellel való konfliktusát abszolút vallási kérdésnek tekinti, és kizár minden tárgyalást és dialógust. Az áldozatkészség, önfeláldozás és szerénység olyan modelljét nyújtja, amilyent a korrupt, elkényelmesedett Palesztin Autonómia Hatóság már nem képes nyújtani. A Hamasz követői nem haboznak életüket is feláldozni, mert a céljuk világos és egyszer?: Allah útján járni és meghalni. Céljuk elérésére hajlandók minden erővel szövetségre lépni: így szövetségesük Irán, Szudán, a libanoni Hezbollah, a jordániai Muzulmán Testvérek, vagy akár a nem vallási alapon szerveződő PFSZ-szárny, a Népi és Demokratikus Front Palesztina Felszabadítása elnevezés? szervezet.
A nagy kihívás
A Hamasz és az iszlám fundamentalizmus nem a gazdasági elnyomorodásnak a következménye. Vezetőik jórészt gazdag értelmiségiek; támogatóik
– Irán és Szaúd-Arábia – nem szegény országok. Helytelen tehát az az érvelés, amely a Hamasz-jelenség megoldását a béke következtében fellépő gazdasági növekedéssel kísérli megoldani.
Ez alighanem ellenkező hatást váltana ki: elfogadnák a modern technológiát, a beruházásokat, az iparosítás minden előnyét, a fejlesztéseket, és felhasználnák mindezt egy Izrael elleni újabb háborúban. Az intifáda is azt követően kezdődött, hogy az Izrael által ellenőrzött területek szociális, oktatási és egészségügyi állapotai olyan szintre emelkedtek, amilyet egyetlen környező arab állam sem volt képes produkálni.
A Hamasz több iszlám illetve nyugati államban is kiterjesztette csápjait, hogy propagandakampányt folytasson és pénzt gy?jtsön. Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok – miközben elt?rik a Hamasz tevékenységét országaikban – a békefolyamat lassúsága miatt többnyire Izraelt hibáztatják.
A Hamasz gyors növekedésével egyidőben indult "virágzásnak" az izraeli arabok iszlám fundamentalista mozgalma, amely Mahmud Darwis sejk vezetésével egy iszlám állam (sic!) megteremtését t?zte ki célul Izraelben. Izraeli állampolgárságuk ellenére politikai, gazdasági és néha "egyéb segítséget" nyújtanak nekik, így nem ritka izraeli arabok részvétele egy-egy Hamasz akcióban. A nemrégiben lezajlott Um-el-Fahm-beli kétnapos intifáda, majd azt követő sorozatos gyújtogatásos merényletek felelősei is az izraeli palesztinok közül kerültek ki. Még nem lehet tudni, hogy ezek az események egy belső arab felkelés előjátékai vagy pedig spontán reakciók voltak-e.
Sokan úgy vélik: Izraelnek válaszút elé kellene állítania Arafatot, mondván: a béke és a Hamasz nem megy együtt. A PFSZ-nek minden kötelezettségét teljesítenie kell, s ennek egyik legfontosabb pontja a Hamasz törvényen kívül helyezése. Ehhez azonban magának Arafatnak is határoznia kell, hogy mit akar: taktikai eszköznek, netán társnak tekinti-e a Hamaszt a teljes Palesztina felszabadításáért folytatott harcban, vagy minden együttm?ködést megszakít vele.
Afrika egyes része is választható lett volna.Meg talán Madagaszkár.
Gáza az övéké, tehát ha elvették akkor annak visszaadása nem lehet semmi feltétele.
Kivonulni a megszállt területekről kellene.
Sínai-félsziget ,Séba-tanyák, Cisz-Jordánia...
Esetleg még valami amire nem válaszoltam?
Neked is írtam egy párat én is kivácsian várom a válaszodat.
Pl. a marokkói PFSZ irodáinak lebombázására honnét volt felhatalmazása?
Vagy az Iráni atomlétesítmények lerombolására ki hatalmazta fel?
Ez nem terrorizmus?
Csak az ami Izraelt,vagy az USA-t éri?
Mi lesz veled világ?
Mint mindennek ezeknek is van hatásuk a Magyar tőzsdére.
Ezt most találtam nagyon érdekes,demokrácia értelmezés.
link