KoronaVírus  

Legkozelebb??ez valami hulye morbid vicc lett volna??

Lehet hogy simán a szokásos magyar kórházi fertőzéses szarság. Majd legközelebb nem hagyja magát bevinni.

Na igen... a legendasan kivalo egeszsegugyunk...

Csórókámnak nagy pechje volt ,hogy nálunk kezelték. 37 éves volt....
"Steven Dick budapesti brit nagykövet-helyettes az egyik áldozata a koronavírus járványnak Magyarországon. Ő a tizedik, aki a koronavírus miatt hunyt el hazánkban. A mindössze 37 éves férfi kedden halt meg. Az Index értesülését a brit nagykövetség megerősítette.Steven Dick 2019 júniusában érkezett Magyarországra, előtte Szaúd-Arábiában és Afganisztánban volt diplomata, de dolgozott Szíriában is. A nagykövetség közleménye idézi Magyarország brit nagykövetét, Iain Lindsay-t: "A csapatunkat sokkolta és elszomorította Steven halála. Legmélyebb együttérzésünket szeretnénk kifejezni a családjának és barátainak. Steven mindannyiunk számára kedves kolléga és barát volt, akinek tavalyi érkezése nagy segítség volt a szakértelme miatt, és kiválóan beszélt magyarul is".  Szülei azt írták, hogy fiuk egy nagyon kedves, vicces és nagylelkű ember volt, aki örömét lelte a munkájában. Dominic Raab brit külügyminiszter azt emelte ki, hogy egy munkája iránt elkötelezett diplomatát vesztettek el, akit mindannyian hiányolni fognak. A nagykövet-helyettes januárban a Soma-díjátadón szólalt fel a szabad sajtó fontosságáról: "A szabad sajtó nélkülözhetetlen eleme egy demokratikusan működő társadalomnak” - mondta akkor. "

Amúgy az ingázók is simán jöhetnek......

Ezt tapasztalom Ausztriában is........

Nálunk a KKV szektort magára hagyták és ez nagyon sokaknak a vállalkozásába fog kerülni. Akinek a vállalkozása nagy nehezen túléli a mostani helyzetet, azokra majd nagyobb adóteher fog rakódni a békeidőben. Ez a nem sok jót sejtető egyszerű logikai következtetés abból adódik ami most történik illetve nem történik.

A rossz hír: a magyar mezőgazdaságban is több tízezer ------(százezer) vendégmunkásra van szükség.......spárga.......eper, címerezés  ----- lesznek gondok.

Zorrbán kivégzi a nyugdíjasokat. Ez a mesterterv. 😑

zenzációsan jól szervezett ez a Németország! A koronavírus járványvédelmi intézkedéseik hatékonyak, lassan terjed, alacsony halálozási ráta, stb. De igazán azon esett le az állam, ahogy léptek az élelmiszer-alapanyag ellátás terén.
Németországnak évente 280-300 ezer mezőgazdasági idénymunkásra van szüksége. Hamarosan kezdődik a zöldség-gyümölcs primőr szezon, ki fogja leszedni az epret, felszedni a spárgát? Nos itt az intézkedéscsomag. Imponáló!
A vállalkozó által hívott idénymunkásokat a repülőtéren külön fogadják, gyorsított eljárással segítik, hogy a célállomásra minél előbb eljusson.
Az idénymunka 115 napon át tarthat (eddig 70 nap volt).
Az idénymunkás bére után nem kell fizetni tb járulékot.
A mezőgazdasági kisvállalkozó bértámogatásban részesül: 9 ezer euró jár, ha 5 embert tartósan idénymunkára foglalkoztat, 15 ezer euró 10 ember esetén.
Flexibilis munkaidő engedélyezése. Nincs 10 órás napi limit.
és még néhány kisebb horderejű segítség, de nem részletezem, mert remélem így is meggyőző, hogy nagyjából ilyeneket a magyar kormánynak is biztosítania kellene.
Még van idő.

https://444.hu/2020/03/24/teljes-kijarasi-tilalom-jon-indiaban?utm_source=hirkereso&utm_medium=cpc&utm_campaign=teljes-kijarasi-tilalom-jon-indiaban
mit akarnak? 21 nap ?ésatöbbi?fakir nagyhatalom

Hány bántalmazót zár össze ez a vírus az áldozataival?” Hányan kényszerülnek szembesülni majd saját képmutatásukkal? És undorodnak el a saját életüktől, ha nem tudnak napi 8 órában a munkába temetkezve félrenézni? - kérdezi szerzőnk. Vélemény. Petrás Lilla írása - szmo.hu
2020. március 24.
Ötödik napja köhögök. Szerintem csak nátha, de ha mégsem, és csak ilyen enyhe tünetekkel megy át rajtam a koronavírus, még jobb. Öt napja vagyunk az otthonunk foglyai. A gyerek fent alszik, a férjem dolgozik a gép előtt. Én meg jázminteát szürcsölve nézem a kertben a tulipánokat.Még élvezem az összezártságot. Pár hét múlva lehet, hogy lesznek kisebb-nagyobb feszültségek, de mi sok szempontból szerencsés alaphelyzettel megyünk bele az elkövetkező időszakba. Szürcsölöm a teámat. És arra gondolok, egyre többen lesznek bezárva: Ki jobban, ki kevésbé. Ki önkéntesen, ki kényszerűségből.És az is eszembe jut, hogy hányan vannak, akik nem ilyen szerencsés körülmények közt töltik majd a bezártság heteit.Most biztosan sokan felháborodnak, de eszembe jutnak a szeretők. Mert a „bűnös” ember is ember. A magány akkor is fáj, ha nem is lenne jogod sóvárogni az iránt, aki feloldhatná.És a másik oldalon ott vannak a családosok, aki most szemtől szembe kerülnek saját megromlott házasságukkal. Vajon hányan lesznek, akik rájönnek, hogy igenis van megoldás, és igenis meg lehet találni. Hiszen nagyon fárasztó nem beszélni a nyilvánvalóról azzal, aki egész nap ott lébecol körülötted. És vajon hány családnál hiányzik csak ennyi a boldogsághoz? Kimondani a nyilvánvalót.De vajon hány családos fogja kimondani, hogy itt már nincs boldogság. És anélkül, hogy egy külső tényező – egy szerető, egy karrier, egy minden szabadidőt kitöltő hobbi - csepegtetne egy kis endorfint a keserű mindennapokba, már rég belefulladtak volna a saját életük elviselhetetlenségébe? Hányan kényszerülnek szembesülni majd saját képmutatásukkal? És undorodnak el a saját életüktől, ha nem tudnak napi 8 órában a munkába temetkezve félrenézni?Hány szülő döbben majd rá, hogy nem is ismeri a gyerekeit, és a házastársa se az az ember, akire emlékezett. Hogy eddig egy kétdimenziós álomképet ápolgatott a saját szeretteiről, amíg hosszú túlórák során a karrierjét építgette a soha-nem-elég jegyében? Vajon lesz-e nekik elég belátásuk, hogy változtassanak? Vagy erőből belekényszerítik a családot egy álságos szerepjátékba, ami megfelel a dédelgetett illúziónak?És ha már az erőnél tartunk… Vajon hány bántalmazót zár össze ez a vírus az áldozataival. Most nincs kocsma, ahol legalább elvan, és néha túl későn és túl részegen ér haza ahhoz, hogy veszélyt jelentsen az otthoniakra. Most otthon iszik. Most még több benne a frusztráció… Hány anya szíve szorul most össze gyerekei életét féltve? Hány gyerek remeg most is egy takaró alatt és ismételgeti, hogy „ez nem velem történik”? Mi lesz velük? Őket ki menti meg? Ó, bárcsak ne lenne naivitás azt hinni, hogy egy ilyen koncentrált időszak meghozza az áldozatok elszántságát egy meneküléshez, egy váláshoz…De hát ilyen időben válni se egyszerű. Vajon, hogy érzi most magát az, aki február végén döntötte el, hogy válni kéne. Pont mielőtt leállt – vagy legalábbis drámaian lelassult volna a világ. Ők most egy fedél alatt élnek? Hiszen pont a szülőkhöz nem lehet most hazaköltözni. Hogy zajlik egy reggel egy ilyen lakás konyhájában? Talán ez a fajta ellenséges légkörben megélt társas magány jobban felőröl, mint az egyedüllét.De azokért a fiatalokért is fáj a szívem, akik egyes egyedül egy 28 négyzetméteres garzonban ragadtak. Mint egy modernkori Robinson. Ott a chat, a videotelefonálás, a Netflix. De egy idő után körbe-körbe járhatnak kis odújukban, mint egy őrület szélén vergődő aranyhal a körakváriumban. Kis szerencsével néha besüt a nap az ablakon, de hogy bírják majd a bezártságot azok, akiknek csak egy sötét belső udvar macskaköveiről visszaverődő fény jut?És a negyvenéves szinglivel mi lesz? Aki a nárcisztikus anyjával ragadt a gyerekkori szobájában? Neki megváltás volt, hogy a munkahelyén legalább nem alázzák meg minden levegővételért. Persze kedvesen mosolyogva – hogy ő legyen a hülye, ha megvédi magát a „semmitől”. Ő meddig fogja bírni? Neki milyen gondolatok kavarognak majd a fejében pár hét múlva. Vajon elege lesz, és a végén inkább elköltözik akármilyen nyomorúságos odúba, vagy annyira összeroppan lelkileg, hogy örök bénult kínlódásra ítéltetik a psziché börtönében?Eszembe jutnak a friss szerelmesek. Ó, milyen törékeny is egy kapcsolat az elején! Mennyi jó élménnyel kell körbebástyázni, hogy ne csússzon meg az élet nehézségei által odakészített banánhéjon. És most ők az első csók elcsattanása után – vagy még pont előtte – elszakadnak egymástól. Hány hétig lehet életben tartani egy éppen belobbant lángocskát virtuálisan?De felmerülhet ez a kérdés azoknál a házaspároknál, akik külön városban, országban dolgoznak, és csak a hét egyik felében, esetleg csak hétvégén tudnak találkozni. Munka és magány – létbizonytalanság és együttlét? Nehéz döntés. És ahogy telnek a hetek, egyre nehezebb lesz, bármit is választottak.És ott a sok „hétköznapi” gond. A három gyerek 64 négyzetméteren. A home office, a távoktatás, a menzát pótoló állandó főzés, és az idős szülők ellátása. Hiába vannak rendben az alapok: a szeretet, a bizalom, az intimitás. Egyszerűen ledarálhatnak a hétköznapok, ha túl sok dolog zsúfolódik össze – térben, időben, igényekben.Itt állok a tulipánjaim felett, és könnyen beszélek. De ha már mást nem tudok tenni azokért, akikre most egy nagyon nehéz időszak vár,azt hiszem legalább mondanom illene valamit.Akárki vagy, és akárhova zár be a sors a következő hetekre, kívánom, hogy erősebben gyere ki ebből. Erősebben, mert megtaláltad azt a sok apró kis megoldást, amik pont segítenek a jelenlegi életed gyenge pontjait élhetőbbé, jobbá tenni. Vagy mert mindent megpróbálva bizonyosságot nyerhetsz: ez így nem megy tovább.De bárhogy is lesz, kívánom mindenkinek, hogy találjon egy-egy pillanatot a mindennapokban, ami erőt ad és átlendít a következő napba. Nekem például tulipánjaim vannak.

a történelem ismétli magát?

nem ücsörögtek tovább.