A segélyeket is IMF pénzből fizetjük...
Tegnap láttam egy vérlázító riportot. Pécsen szociális otthonból kikerült huszonéveseknek INGYEN szociális lakást adtak. A riport arról szólt hogy kiszedték az ablakokat, felszedték a padlót, otthagyták a kifizetetlen rezsi számlákat és leléptek.
És nem arról szólt a riport, hogy sitten ülnek életfogytig, vagy hogy eljárás folyik ellenük, hanem jaj szegény Önkormányzat...
Hurrá... :(
Tegnap láttam egy vérlázító riportot. Pécsen szociális otthonból kikerült huszonéveseknek INGYEN szociális lakást adtak. A riport arról szólt hogy kiszedték az ablakokat, felszedték a padlót, otthagyták a kifizetetlen rezsi számlákat és leléptek.
És nem arról szólt a riport, hogy sitten ülnek életfogytig, vagy hogy eljárás folyik ellenük, hanem jaj szegény Önkormányzat...
Hurrá... :(
Államadósság csökkentés.
Az ötletet az interneten olvasható nyílt levél egyébként tovább is fejleszti: aki befizet, annak a neve jelenjen meg az interneten, illetve a fővárosban egy kivetítőn, újságban és tévéadásban is, és közben azt is látni lehessen, ahogy pillanatról pillanatra csökken az államadósság. Ez a koncepció egy kicsit emlékeztet engem a honi televíziók különféle adománygyűjtő showműsoraira, de hát miért is ne lehetne így szervezni és propagálni a dolgot? Bár az a gyanúm, hogy a siker reményében akár egy egész állomást huszonnégy órára kellene lefoglalni, ha elég pénzt szeretne az állam összegyűjteni, illetve elég pénzt akarnak az emberek összeadni az adósság érzékelhető csökkentése érdekében. Az adakozók számára pedig lehet, hogy kicsit lehangoló lesz, ha a kivetítőn a millió számjegy közül csak az utolsó hat-hét mutat változást.
Mindenesetre az egyszerű állampolgár azt írja, idézem: „Minden postán ki lehetne tenni olyan kis sárga csekkeket, amin rajta van a bankszámlaszáma vagy hitelszámla száma az ország hitelének. Lehet, hogy aki sorba áll és meglátja a csekket, annak eszébe jut, hogy ’na egye fene adok fel 500 Ft-t az államadósság csökkentésére.’ vagy bankátutalással oldja meg.” És ha sokmillió kisember gondolja így, az már komoly segítség, írja a kisemberek egyike. Hozzátéve még két fontos dolgot, az egyik, hogy ezeket az adományokat azért lehetőség szerint ne terhelje postaköltség vagy átutalási illeték. A másik, hogy azért ennek az akciónak oda kellene torkollnia, hogy egyáltalán ne csak a kisemberek adakozzanak, érezzék a kisemberek ezrei és ötszázasai után a gazdagok kötelességüknek, hogy ők a vagyonukhoz mérten járuljanak hozzá az államadósság csökkentéséhez.
Sőt, a politikusok külön versengenének, hogy ki mennyit szán erre a nemes célra, gyanítom, ez egyszerűvé tenné a választásokat is, nem kell túl nagy kampány, meg a programok sem lesznek annyira fontosak, az egyszerű állampolgárok szemében eléggé nyilvánvaló lesz, kire voksolnak, arra, akinek a neve mellett a legnagyobb felajánlás szerepel.
Félre ne értse senki, nem akarok rosszízűen viccelődni a dolog felett, ha a dolog valóságos, nem pedig valamiféle játékos de azért rosszízű humoros állevél. Ugyanakkor kissé gyanús, hogy azért is kell az egyszerű állampolgárt visszatérően így emlegetnem, mert ennél többet nemigen tudunk meg róla, a nevét semmiképp. A másik kissé gyanús pont az a kikötése, hogy az adományokat ne valamilyen kormány által nyitott számlára fizessük be, hanem magára arra a számlára, ahová a magyar kormány fizeti be a törlesztő részleteit, mert – idézem megint – „az emberek már nagyon csalódottak és önök hiába hoznának létre egy adományszámlát arra már nem volna kedvük befizetni, mert attól félnének, hogy eltűnik a pénzük a süllyesztőben”. Azért ez a kissé pikírt hang a valódi bizalmatlansággal mintha egy humoreszk része lenne.
Én ennek ellenére szívesen csatlakoznék a magam ötszázasával a mozgalomhoz, és a tömegek részeként várnám, ahogy az a bizonyos kijelző valamikor a nullára ugrik, mekkora lesz az ováció. Az viszont elgondolkodtat, hogy a levélhez fűzött hozzászólásokban van minden, cigányozás, a szokásos szövegek a szétlopott országról, akad, aki ugyancsak kételkedik a levél valódiságában, olyan is akad, aki a kormányfő nevében ír ugyancsak szarkasztikus választ, egyvalaki arra emlékezteti a dühödtebb hozzászólókat, akik nem akarnak az állam helyett fizetni, hogy az állam tulajdonképp az állampolgárok összessége. De olyan hozzászóló egy sem akad, aki csak annyit mondana, hogy oké, egye fene, nekem van egy ötszázasom vagy ezresem a magyar államadósság rendezésére.
Source: link