Írnok Lánya, jó, valóban nagyon erős, csak az a két "volt", főleg egymás mellett, nem illik az amúgy jelenben történetben.
Törölt felhasználó2008. 04. 18. 13:54
#858
AZ ÍRNOK LÁNYA !
Leila egésznap sír! Másnap esküvő..
Odamegy hozzá az anyja:
-Miért sírsz kislányom ? Vár az élet!
-Anyám én már ismerem!
-Nem baj kislányom, én majd segítek!
Hajnalban a falu az írnok háza előtt tolong:
-Mit csinált szegény Leilával ez a gaz Achmed!...mitől zöld a lepedő?
-Szegény Leila biztos epét hányt!
(Délen későn virrad! A tinta az asztalon volt, egymás mellett volt a piros és a zöld tinta!)
Ne vedd el soha az írnok lányát!
Te kerülsz gyanúba....!
Perverz vagy?
Törölt felhasználó2008. 04. 18. 10:16
#857
amíg a saját uszodám felépül...
néha közösbe is járok!
- Fiam, rohanj már!
- De ma fél órával később kezdődik a tanítás.
- Hogyhogy? – kérdezte az anya.
- Mert, hát…
- Na ebből elég! Idén már eleget lógtál. Lódulj, ne kelljen kétszer mondanom!
Laci becsapta az ajtót. Mintha ő maga nem haladna, csak az undok iskola közeledne. Émelyegve gondolt az unalmas órákra, a bagolyarcú tanárnőre, a pókhasú igazgatóra és az idétlen gyerekseregre.
Matekórán beszélgetni kezdett padtársával a csúzligyártásról. A tanár fenyegető kopogtatásba kezdett, majd Lacira förmedt:
- Nos, Molnár úr, melyik gomblikából óhajtja kihámozni a törtek szorzását, amelyről az elmúlt öt percben regéltem?!
Az osztály förtelmes röhögésbe kezdett. A hátsó padban ülő fiú – aki kiálló metszőfogai miatt az Egér gúnynévre hallgatott - visongott, tapsolt, majd kicsordult a könnye.
- Üljön le Molnár! – mondta, és az egérfogú fiúhoz fordult:
- Mi az, Kiss? Ön szerint ez a Broadway? Ordít, mint egy fába szorult féreg!
A tanulók ismét felnevettek. A tanár, pedig azért tanár, hogy ha kell, kíméletlenül megfenyítse a bűnbakot.
- Kiss, idejön azonnal!
Az egérfogú megkapta a két fülesét, és helyre kullogott.
A hátralévő néhány óra gyorsan eltelt.
Laci ütött-kopott házacskák mellett haladt. Majdnem elaludt mentében, amikor észrevett a zöldséges üzlet előtt egy vemhes, kóbor ebet.
A halott délután legizgalmasabb jelensége apja horkolása volt, amit olykor megzavart egy szemtelen légy.
Este az anya így szólt Lacihoz:
- Szombaton cirkuszba megyünk! De ahhoz először megírod a leckédet! Azután rendet teszel! Akkora a por, hogy lassan mindent ellep!
Másnap Laci sehogy sem tudott a tanórákra figyelni; a kócos kutyus vonta el a figyelmét. Hazamenet ismét meglátta az árnyékban pihenő ebet, aki utána lopakodott. A falhoz húzódva tartotta a kettejük közötti távolságot. Laci odamerészkedett hozzá, de nem került sor simogatásra, mert a kutya elfordította a fejét.
- Jól van. Nem bántalak Buksikám!
Maga sem tudta, hogy miért így nevezte el. Az órájára nézett, megveregette a kiálló bordákat. Hazaindul, de a kutya öregesen utána kocogott. A szobájába érő fiú felfigyelt az eb szűkölésére. Apja idegesen rontott be hozzá:
- Mi ez?
Laci vállat vont. Az apa egy romlott almával közelített az ablakhoz.
- Ne! – kiáltott Laci. A szemközti házból lerontó gyerekek végül elzavarták a kutyát.
A még szendergő Laci ablakán besütött a Nap. Édesanyja csendben lopakodott be hozzá.
- Ébredj! Megyünk a cirkuszba!
Laci álmosan támolygott ki a mosdóig, felfigyelt apja észveszejtő böffenésére. Megvárta, amíg végez az evéssel, és csak azután merészkedett ki. Faggatózni kezdett:
- Anyu, szeretnél egy kutyát?
- Persze...
- De nem olyan szoba-ebet...
- Ezt hogy érted?
- Hát o-olyan kóbor félét.
- Menj már, azok büdösek és veszettek!
A cirkuszban orosz akrobaták adták elő az első számot. Piros ruhás bohóc futott a porondra, utána fehér kutyusok. A két lábra álló ebek kört alkottak. Nyelvükre a tréfamester cukorkát rakott.
Laci körül púderezett belvárosi pondrók ültek. Egyikük hisztérikus elbűvöltséggel kiáltott fel:
- Hát nem édesek? Ilyen szép és okos állatokat még nem láttam!
Lacit alig várta az előadás, és a pöffeszkedő házisárkány artikulátlan vihogásának végét. A ráadás következett. A mellette türelmetlenkedő, gonoszarcú némber ismételt ujjongásba tört ki.
- Hát nem kedvesek?
Laci tudta, hogyha nem szól, szétrobban szőröstül-bőröstül.
- Az én Buksim sokkal aranyosabb, mint ezek az elkényeztetett plüsskutyák!
A varanggyá fújódott asszonyság összeráncolta a homlokát:
- Mit képzelsz, te csibész? Hogy mersz hangoskodni?
A párkány alatt gyülekező madarak mohón kapkodták fel a földre hullott kenyérdarabokat. Az egyik pufók tubi jó ideje ügyetlenkedett egy méretesebb falattal, ide-oda dobálta, sehogy sem bírt vele. A következő kísérletnél a darab messze landolt, erre várt egy veréb. Mire a tubi észrevette csemegéjének hűlt helyét, a csuri már jóllakottan pihent a közeli ház ereszcsatornáján.
Beköszöntött a tél. Ünnepelni készült a város. Laci ablakából leste a Szivárvány utcából közeledő Buksit. Hetek óta nem látta. A szemközti ház földszinti erkélyéről egy öregasszony kezdett rikácsolni:
- Jaj, jaj, tüntessék el ezt a mocskos dögöt! Széttépi a macskámat!
Cipők koppanása, gyermekkacaj ugyanabból a lépcsőházból. A lecsörtető két fiú kegyetlen fintorral közelített Buksi felé. Laci rájuk kiált:
- Hagyjátok békén!
- Miért, tán a tiéd?
A fiúk elzavarták a kutyát.
- Szadisták!
- Vigyázz, kis taknyos! Hetedikbe járok, a tesóm pedig nyolcadikos, tudd, kikkel beszélsz! Különben is, ez a ronda állat megette volna Rozália néni macskáját!
- Ti vagytok a ronda állatok!
Laci fáradt mosollyal nézte az ablaküvegről visszapattanó kavicsokat. Apja rontott be.
- Mit kiabálsz, te szarházi? Rám hozol szégyent?
Úgy becsapta az ajtót, hogy festékdarabok peregtek a szőnyegpadlóra.
Másnap Laci elindult megkeresni Buksit. Gondolta, elrejti a ház mögött korhadó kutyaólba. Senki sem jár arra, csupán néhány lakó szór oda szemetet. Laci megvizsgálta a kiszemelt helyet, ám amint lehajolt, igencsak megrémült. Két lidérces szempár villogott rá a sötétből. Kisvártatva Buksi orra kandikált elő.
- Te kis honfoglaló, jól rám ijesztettél! Hogy kerülsz ide? Na, kifelé lustaság! Hadd tegyem be a takarót.
Laci Buksit a mellső lábainál kezdte húzni az ólból. A kutya nyüszített, két hátsó lábával igyekezett visszatornászni magát. Odabenn, a sarokban pamutgombolyagnyi kutyakölyök lapult. Talán rájuk támadtak, és Buksi csak egyik kölykét tudta megmenteni.
Laci fáradtan ért haza.
- Apádnak vendége jött, köszönj tisztességesen! - mondta az édesanya. A szobában hat sörösüveget pillantott meg az asztalon. Először a drabális, szakállas kollegát vette észre. Apja háttal ült.
- Csókolom! Szia apa!
- Szervusz, te vagy Lacika? – kérdezte az idegen. Az apa odamordult:
- Mutatkozz be Andris bátyádnak!
A fiú, miután kezet fogott a megtermett melóssal, majdnem összevizelte magát. A kőszikla úgy megszorította a kezét, hogy Laci felszisszent. Az ember ezután bocsánatkérőn, egy szintén fájdalmas barackot nyomott a fejére. Az apa így szólt:
- Ugyan, Andris, edződnie kell. Bokszolót faragok belőle!
- Hát akkó’ jó, úgy mingyá’ más.
- Menj a szobádba! Tegyél rendet, vagy csinálj, amit akarsz, csak lódulj! Hadd beszélgessek András bátyáddal!
Laci tudta, hogy nem való hallgatózni, mégsem bírt ellenállni.
- Andrisom, láttad, hogy a raktárosnőnek micsoda combjai vannak?
- Ugyan már, kövér, mint a molybáb.
- Legalább van mit elkapni rajta! He-he-he! Amúgy, Bandikám, a második szinten kiegyengettétek a csavart? Mert ha nem, akkor megbasz minket a főnök! Ugye azt tudod?
- Persze, persze, aztat megcsináltuk a Gyulával, csak még a huszonnyolcas kulccsa’ nem húztuk meg a miafenéket.
Laci dühében majdnem kiugrott az ablakon apja szokásos kérésétől:
- Édes Andrisom, egyetlen, arany haverom, ugye megengeded, hogy feltegyem a kedvenc lemezemet?
- Na hallod?
A porosnak nem nevezhető lemezjátszón felcsendültek az elmúlt tíz év legsikeresebb, Sárgarózsa-díjas lakodalmasai. Az apának ez az egy lemeze volt, olykor négyszer is végigbömböltette egymásután. Rendszerint kitárt ablak mellett, hogy megtudja a világ; neki van ilyen eredeti ízlése. Laci csak akkor tarthatta meg a születésnapi buliját, ha az apja feltehette a lemezét. Az agyonhallgatott nóták nem tettek nagy hatást a gyerekekre, egyedül az apa ugrándozott a nagyszobától a konyháig, és vissza, kezében egy sörösüveggel. Azóta is dicséri fia akkori buliját; büszkén emlegeti, hogy milyen remek hangulatot varázsolt aznap estére.
Lacit ínycsiklandozó illatok ébresztették, édesanyja sündörgött a konyhában. A szülők nekikezdtek karácsonyi vitájuknak:
- Értsd meg asszony, hogy az élő hal frissebb és olcsóbb!
- A tisztítottal viszont nincs annyi gond, elég nekem a süteményekkel bajlódnom.
- Biztos megint a pénzzel variálsz, úgy teszel, mintha te keresnéd!
Természetesen most is, mint mindig, az apáé lett a döntő szó. Az anya engedett, holott tudta, hogy urát a gyilkolás izgatja.
Az apa a piacról hozott alélt halat a kádban térítette magához. Kiment a bárdért. Megparancsolta családjának, hogy amíg harcol, álljanak vigyázban a fürdőszoba előtt, ezzel igazolva az iránta tanúsított tiszteletet.
Visszatért a harc színterére, megdörzsölte kezét, a kádból leeresztette a vizet, és megitatta fél deci rummal a vergődő halat, mondván legalább ennyi öröme legyen halála előtt. Különben is, finomabb a rumos hal.
A felhajtás csak ezután következett: hisztérikus harci sikoltásba kezdett – alighanem az indiános filmekből tanulta -, majd négy-öt erőteljes csapást mért bárdjával ellenfele fejére.
A szomszédoknak fogalmuk sem volt, hogy mi történt odaát minden Karácsony délben. A ponty kimúlása után az apa kilépett a fürdőszobából, véres kezét családja felé tartotta, és halkan kijelentette:
- Én győztem… a többi az asszony dolga.
Az anya – a hal méretéhez képest – hatalmas vérfürdőt talált odabenn. Homályos félig lehunyt szemek néztek rá. A kád alján újabb repedés, a száradó ruhák is véresek lettek.
A takarítás után békésen ültek az ünnepi ebédhez. Az apa a rántott-hal fogyasztása közben igazát próbálta bizonygatni:
- Ugye mondtam, hogy jobb a friss hal…
Nem sikerült befejeznie, mert egy szálka akadt meg a torkán. Krákogva rohant az előszobába, és a fejét ütemesen a kemény falba verve óbégatott:
- Én egeket szaggató barom! Jaj nekem, meghalok!
Délután az anya a karácsonyfát díszítette, az apa aludt, Laci pedig az ajándékokat csomagolta.
- Megjöttek az angyalok! – énekelt a rézcsengettyűt billegtető anya. Laci először egy pompás szánkót pillantott meg. Az apa kábán pislogott a fa körül izgő-mozgó gyermekére.
A szemközti házból bömbölt a zene. Rozália néni ablakpárkányán nyújtózó Miska macska álmosan bambult a téli napfénybe, majd az olvadó havon folytatta a sütkérezést. Buksi kirontott kuckójából, végigsprintelt a házfal mentén, üldözőbe vette a rémült macskát, aki az utolsó pillanatban ugrott vissza a párkányra. A vircsaftra kirontó Rozália néni visítani kezdett:
- Segítség! Ismét ez a dög! Jaj nekem, majdnem felfalta Miskát!
Laci az utcára rohant. Rövidesen megjelent a két nagyobbacska testvér.
- Megint a korcs! Üssük agyon!
Laci felkapott egy jókora követ.
- Ezt vágom a fejetekhez, ha közelebb jöttök!
A fiúk értettek a szóból, lassan visszakullogtak. A nagyobbik fenyegetőzve:
- Kis hülye, megmondunk apunak, mert rendőr és vannak sintér barátai!
Rozália néni ismét rázendített:
- Megállj kölyök, holnap elvitetem ezt a dögöt, és te… te is megkapod a magadét, átkozott kölyök!
- Nagyon jó költő lenne a néniből, csak az a sok ő hangzik furán a nénitől – szólt Laci, majd a kutyájával együtt eltűnt a szürkületben.
Laci másnap reggel az ablakból figyelte, ahogy Miska megint letornássza magát. Ruháját magára kapta. Az úttest túloldalán feltűnő Buksi csak azzal törődött, hogy mielőbb elkaphassa a fránya macskát. A semmiből előrobbant egy teherautó.
Buksi, mint mozdulatlan szőrbucka, feküdt az út szélén. A távolodó gépjármű ablakából hallani lehetett a káromkodást. Emberek bámultak mindenfelől, köztük Rozália néni.
- Látod fiam, döntött az égi bíróság! Valaki hívja a dögszállítókat!
Buksi még élt. Laci felkapta a kutyát és édesanyja barátjának, Gyuri bácsinak állatorvosi rendelője felé rohant vele. Fehér pólóját átitatta a vér.
A rendelő zsúfolásig tele volt. Laci megkérdezte egy hölgytől:
- Benn van Gyuri bácsi?
- Igen, de mindenki rá vár, légy türelemmel!
- Be kell mennem! A kutyám alig él.
Kinyílt a rendelő ajtaja, a doktor Laciékat hívta be. Gyuri bácsi miután megvizsgálta Buksit:
- Sajnálom, legjobb, ha elaltatom. Gyuri bácsi a fecskendővel az állathoz lépett. Laci, kutyája mancsát szorongatta.
- Te voltál a leghűbb barátom… - zokogta.
Az imádott hang hallatán - akár egy kelletlen festőpamacs - a farok lomhán mozogni kezdett. A fiú támaszkodó kezén végigvánszorgott a forró nyelv. A tű már érintette a bőrt, amikor az eb felemelte a fejét, s könyörgő szemével Gyuri bácsira nézett, aki - se szó, se beszéd - az asztalra tette a felhasználatlan injekciót. Laci átölelte Buksit.
- Meg fogsz gyógyulni!
Gyuri bácsi a fiú vállát paskolgatta.
- Jól van pajtás, most menj, sok vért vesztett, megműtöm. Holnap érdeklődj az állatkórházban.
Másnap, ébredés után, Laci első útja Buksihoz vezetett. Gyuri bácsi elmondta, hogy komplikált műtéten vannak túl, nincs sok remény.
Laci kiballagott a közeli parkba. Betonasztalokon a liget antik tartozékai: padhoz nőtt nyugdíjasok sakkoztak és kártyáztak. A fiú két sakkozó öreget kezdett figyelni.
- Józsikám, rögtön véged!
- Ne bolondozz, a huszárom nyerő!
- Ugyan már! Hova mereng szép szemed világa? Matt!
- Hű az anyádat, ezt nem láttam!
A bácsik elbúcsúztak egymástól, a vesztes hazaindult. A padon ülő odaszólt Lacinak:
- Jössz játszani, fröccsi?
- Igen!
- Jól van, te kezdhetsz!
Az öreg az első lépéseit lekicsinylő mosollyal dobálta ki. Laci vehemensen támadott. Ellenfele passzív, beszorult figurái már-már belefulladtak a sakktábla kockáiba.
- Fene beléd, kölyök! Nem megy a játék, de várj csak… erre mit lépsz?
Lépett egy rosszat, közben úgy majszolta banánját, mint egy majomcsemete. A fiú lenyert egy futót.
- Fene beléd, kölyök! Tényleg nem megy ma a játék… há-há- há, várj csak egy kicsit, erre mit lépsz?
Újra lépett egy gyöngét. Még küzdöttek egy darabig, ám Laci hamarosan mattot adott.
- Szerencséd volt gyerek, vannak jó meglátásaid, bár sok hibával játszol. Ha gyakorolsz, lehet belőled valaki – tanácsolta útravalónak az öreg.
Éjszaka Laci alig aludt, csak hánykolódott. Reggel az állatkórházba rohant. Se Gyuri bácsi, se a kutya. Otthon anyja fogadta:
- Na mi újság? Hol csámborogtál?
Elállt a lélegzete, amikor a fűtőtest mellett egy kosárban meglátta a lábadozó Buksit és a mellette szuszogó kölyköt. A kosár mellett Gyuri bácsi guggolt. Az asztalon egy torta a következő felirattal: „Sok szeretettel a három barátnak!”
Buksi felélénkült Laci láttán. Az anya átölelte könnyező fiát.
- Gyuri bácsi elmondta, hogy milyen sokat tettél értük.
Az apa szótlanul ült a fotelében, ez nem az ő napja volt. A kutya odacsoszogott a morózus férfihoz. Amikor a két tekintet találkozott, Buksi megnyalta a szagos lábfejet, az apa tréfásan:
- Két állattal több vagy kevesebb, mindegy. Így is elég nagy állatkert vagyunk, nem igaz?
Estére a kutyák beköltöztek Laci szobájába. Mozgalmasan telt az éjszaka: a kicsi kotorászott, Buksi olykor belenyalt az alvó fiú fülébe.
Laci előszedte a két pórázt, amelyeket nagyapja hagyott rá. Ahogy kiértek az utcára, mit ad Isten - ilyen korán - ott matatott ablakánál Rozália néni pongyolában. Éber keselyűhöz méltóan rögvest lecsapott a hármas fogatra:
- Há- há- há…
A nagy háhogást Laci fejezi be:
- Pppcci! Egészségére, drága Rozália néne!
- Ne pimaszkodj, te taknyos! És különben is e- e-ez a döglött izé mit keres itt? Ráadásul kettő. Segítség! Legalább száz sintért, hogy biztosan végezzenek velük!
- Ne tessék már kiabálni. Egyébként ez a „döglött izé” elevenebb, mint maga. Hát ezt is megértük.
Rozália néni tátott szájjal bámult.
A kutyakölyök apró tappancsaival nehezen tudta tartani a lépést. Buksi felkapott a földről egy cubákot.
Az utca másik oldalán egy partvisfejű eb kószált, épp oly bátortalanul, mint azt Buksi tette nem is olyan rég. A pici játékra próbálta invitálni a partvisfejűt, ám az leült, és szomorkásan figyelte a kölyök esetlen mozdulatait. Buksi elengedte a csontot és a kóbor társ felé pofozgatta. Visszanézve látták, ahogy amaz a csonthoz merészkedett.
Elindultak, ám a partvisfejű utánuk eredt. Laci bevárta követőjét. A kóbor orra hamarosan előbukkant a tűzfal mögül, de - láss csodát - nem kanyarodott be utánuk. A kutyától húszméternyire egy vissza-visszanéző kócos lurkó bandukolt.
Laci sietősre fogta, nem akart mindjárt az első nap elkésni. Csigalépésben haladtak, mert a kölyöknek minden fánál, szemetesnél, madárnál le kellett állni érdeklődni vagy pisilni.
Kiraboltak egy patikát Angyalföldön
Fegyverrel kényszerítette az eladót
Kiraboltak egy patikát szerdán este Budapesten, a XIII. kerületi Nővér úton - közölte a Budapesti Rendőr-főkapitányság.Az elsődleges adatok szerint nem sokkal este nyolc óra előtt egy ismeretlen férfi ment be a gyógyszertárba, az alkalmazottakat pedig feltehetően fegyverrel arra kényszerítette, hogy adják át a bevételt, majd beugrott a pult mögé és a pénztárgépből kivette a pénzt - olvasható a police.hu oldalon.
A 20-25 év körüli elkövető elmenekült a helyszínről.
A közlés szerint a bűncselekmény során lövés nem történt, személyi sérülés nem keletkezett.
ha netán ismertek valakit, aki anyagilag tudna segíteni a három verseskötetem után esedékes első novelláskötetem megjelentetésében, írjatok a merenyi.krisztian@chello.hu-ra.
Cserében a támogató neve megemlítve a kötetben és tiszteletpéldányt is kapna.
Nem én találtam ki, a kiadó javasolta, hogy a majdani - talán újabb reménytelen - pályázat előtt is ki lehet adni, ha van rá pénz.
Munkahelyem nem ad, pedig a vízművek nem szegény cég. Az önkormányzat nem írta ki a beígért pályázatot, igaz ott se lenne sok esély, hisz a 13. kerületben hemzsegnek a befutott írók (Baranyi Ferenc, Bari Károly, Csoóri Sándor, stb.
Ha valaki tud segíteni, természetesen megoldható, hogy ne nekem, hanem a kiadónak utalják a pénzt.
Ezer forintnak is örülök, persze nem biztos, hogy hamarosan lesz könyv, össze kell gyűlnie...
Könyvkiadó már van, pályáztak is, de minden ötödik könyv kapott csak támogatást az MKA-nál.
Én extra szerencsétlen helyzetben voltam, vagyok, mert az elnök fasírtban van a kiadómmal, valami helyi, pécsi vita... vagyis nem feltétlenül én nem kaptam támogatást, hanem a kiadóm már 3. éve egyáltalán, pedig jó nevek jelentek már meg itt, mint pl.: Balla D. Károly, Bertók László, Czigány György, Illyés Gyula, Kodolányi János, Pomogáts Béla, Szávai Ferenc, Szepesi Attila, Tüskés Tibor, Takáts Gyula, vagyis régi nagyok, mostani József A és Kossuth-díjasok.
Karcag város egyik udvarában, három eb vigyáz a semmire. Az elkerített kertrész kevés mozgásteret biztosít számukra. Enni akkor kapnak, ha gazdájuknak épp jó napja van. A szomszéd még a disznaját is különbül tartja.
A saras udvarrészt jobbról a szomszéd betonkerítése, balról gazdájuk házának fala, hátulról a kukoricás, az utcai oldalról pedig rozoga deszkakerítés határolja. A víz vájta kerti árok a három eb felségterülete felé lejt, csupán a kerti csap megnyitásakor lefetyelhetnek a zavaros vízből.
A környék csendjét néhány fáról-fára szálló madár, a járókelők egyhangú cipőkoppanása, és olykor a kutyák marakodása töri meg.
A lógó fülű, kisméretű korcsot, Bolhát, az utcáról fogadták be, míg a másik kettőt, Rotit és a dobermann Ördögöt még kölyökkorukban vették a falusi vásáron. Ha Bolha a tál közelébe merészkedik, amazok úgy fültövön marják, hogy alárendeltjük egy időre emlékezetébe vési, kié is az elsőbbség joga. Bolha éjszaka nem bújhat a kutyaólba; kénytelen megelégedni az olykor földhöz fagyó, foszladozó szivacsával. Amikor a kerítés mellett elhaladó gyalogosokon végre kitombolná magát, nem teheti, mert amazok fenyegető oldalmorgással tudatják vele, hogy azt egyedül nekik szabad.
Legkorábban a korcs ébred, néha még a kakast is megelőzi. Ilyenkor hosszú perceken keresztül lesi a morcos, ráncos pofájú büszkén magához térő Rotit, és az álmában izgágán kapálózó Ördögöt, aki általában riadt, éles ugatással pattan fel fekhelyéről.
Egyik délben a szokásosnál is kihaltabb a környék. Beborult. Mintha az égi ravatal készülne rászakadni a föld e parányi pontjára.
Roti és Ördög morogni kezd. Föl-alá loholva hasítják a földet. Bolha a porfelhő miatt csak később figyel fel a közelben lakó robusztus komondorra és a mellette osonó behemót farkasölő óriásra.
A két agresszor szeme haragosan izzik, mintha valami hajdani sérelmet jöttek volna megtorolni. A házőrzők szakadatlan csaholásától amazok is bevadulnak, és a legszerencsétlenebbül összetákolt kerítésdeszkára ugranak. A kerítésomlás robajától Bolha is dühöngni kezd; a kutyák összekeverednek a porral. A két támadó, mintegy erőgyűjtés céljából meghátrált, majd csaholva követelik a területvédők behódolását.
Mindegyikük több sebből vérzik. Roti és Ördög a kidőlt kerítésdeszka darabjain toporzékol.
Bolhát némileg kárpótolja, hogy éles fogát belevájhatta a fehér komondor fülébe.
Amazok újra közelebb és közelebb merészkednek. Bolha középen csahol. Az idegenek megközelítik a házőrzőket. Ekkor a korcs fenyegető sátáni morgással állta útját a támadóknak; nem tágít, amazok felé vicsorog. Időzített, élő pokolgéppé válik. Füléig húzza ínyét, torkaszakadtából ugat, apró szeme lánglavinákká hatalmasodik. Ellenfelei már nem a vakarcsot látják benne -, akivel egy középerős gerincharapással végezni lehet - hanem az őrjöngő fenevadat. A támadók bizonytalanul hátrálnak, de Bolha utánuk, s rájuk veti magát; ám azok - újra a kisvakarcsot látják benne - két figyelmeztető harapással leterítik. A korcs nyüszítve sántikál arrébb.
Roti és Ördög Bolha mellett hasal; mancsukon pihenő kobakjukból szomorkásan bámulnak ki a kutyaszemek. A hazaérkező gazda közönyösen szegeli vissza a darabokra hullott kerítést, ügyet sem vet sérült ebeire.
Késő este kihuny az utcasarki lámpa. Az éj előtti csend előcsalogatja a teliholdat. A három összebújó szőrgombolyag csupán távolról tűnik mozdulatlannak; Roti és Ördög atyai gondossággal nyalogatja Bolha sajgó sebeit.
ez így van, azért írtam, hogy önbeteljesítő, hisz ha alakul a fülescsésze egy emelkedőben, akkor mindenki venni kezd, nő a forgalom... az elején fontosat írtál, támaszok, szintek, ez is nagy igazság, mert inkább teszem a stoppomat 7180-ra, mint 7220-ra, mert a 7200 támasz megfoghatja márcsak a kerek számok törvényszerűsége miatt.
Annyira nem bohóckodás, hogy az, aki ért az elemzéshez BE TUDJA ÁLLÍTANI A CHARTOKAT, SZALAGOKAT stb a kívánt szintre....
csak kellő pénz és alacsony likviditás kérdése...
Egy Soros György nagyságrendű spekuláns a devizákat, pl. a forintot is ide-oda rángathatja...hát még egy részvényt, vagy akár a buxot!
Akinek ANNYI DOLLÁRJA VAN ahány forint egy kereskedési napon megfordul a magyar parketten, a hóna alá kapja és odaviszi, ahová akarja!
DE ! DE! de tudnod kell, hogy az összes spekuláns a vezérürü és a chart után megy, mert ilyen a természetük -
ezért a TA jobban teljesít, mint a vaktában
történő kereskedés..jobban beválik !
köszi!
megnézem, bár a technikai elemzés csak bohóckodás, a nemzetközi hangulat, a vállalat tényleges mozgása, a makroadatok mozgatják, aztán néhány okos kitalálja, hogy a rés valamikor betöltődik, hát persze, egyszer biztos, az lenne az érdekes, ha a rés 8700-8900 között örökre betöltetlen maradna, vagyis ott sosem kereskednének már. a techn. elemzés olyan, mint a horoszkóp, nagyon hihető, ne manipulatíve önmagát teljesíti be egy nyugodt időszakon belül, mikor pl nincs recesszió
cégek kiadják a híreiket+ a portfolio stb
elemzásei ...(pl 2-3 cikk van Genesis, Phyla, a többi nagyobb cég elemzésével : tozsdeforum.hu, trendlines.hu)
Törölt felhasználó2008. 04. 15. 19:13
#843
Egy virág
Délnyugat felől ködfátyol ereszkedik az erdőre. A rét mellett fürge patak folyik. Fenyves fogja körbe a hegylábat. Keleten sziklás hegység.
Tavasszal tarka virágszőnyeg gördül a dermedt földre. Fölötte madarak markolják a szelet vitorlaszárnyaikkal.
Alig les ki a nap a fák mögül, a deres fűről épphogy felszárad a harmat, a virágok és az állatok reszketni kezdenek.
A nap az ég tetejéig gurul, mégsem tudja melegségét a tisztásra árasztani, a feltámadó szél felhőket görget eléje. Fél órán keresztül tombol a zúgó orkán.
Mihelyst megszűnik a félelem, távoli rengés hasít a mélybe. A mező maroknyi részén megnyílik a föld, a hasadékból parányi levelek kandikálnak a felszínre. Egy álmos arcú virág bújik elő. A többiek kérdőn pislognak a nyújtózkodó újszülöttre.
A Hold felkúszik a feszülő égboltra. Amikor mindenki mélyen alszik, tündérek lepik el a környéket.
Az első reggelen a többiek szapulni kezdik új lakótársukat:
- Kotródj vissza a földbe, te illatnyomorék!
A virág lehajtja fejét, röstelli seszínű szirmait, törpe mivoltát és virágtalan formáját. Kitárja szárkarjait, és kétségbeesetten fordul a többiekhez:
- Mégsem ti vagytok az én családom?
A föléje magasló növények száraz gyökereket szórnak rá.
A második napon a virág, ébredező társaira néz. Bánatkönnycseppek gördülnek apró arcáról a kopár földre. Egy billegő méh pihen meg szirmain, és nyaldosni kezdi annak bársonyosságát. A virág kalapáló szíve majd kiszakad a szártestből.
A harmadik hajnalon a virág meglátja az erdőbe inaló pocsolyaszínű közöny varangyos hátát. A fák részvéttel bólogatnak, atyai gonddal óvják a délutáni nap melegétől.
A mellette élő pipacs szüntelenül szidalmazza. A virág a rét legértékesebb kincsét dobja neki cserébe: egy megkristályosodott harmatcseppet, amit a pipacs a tarisznyájába rejt, közben tűnődik, hogy Istennek e csúf teremtménye miért tett jót vele.
Beborul. Vihar tépázza a föld felé hajló virágot. Megfeszíti rostizmait, még így is ölelésre tárja gyönge karját. A többiek kórusban kívánják a halálát.
A virág éjszakára megpihen, de a negyedik nap újabb gyötrelmeket hoz; estére a forróságtól és a szitkok ezreitől rosszabbul esz.
Az ötödik napon az élőlények madárcsivitelésre ébrednek. A gyászoló fák vigyázzban állnak. A patak csendesen folydogál, az északi hegység felől lágy fuvallat éri a mezőt. Újra évszázados nyugalom költözik a térségbe.
A pipacs sikoltásra nyíló szájjal néz a virág görcsbe rándult testére. Színtelen szirmai lehullottak, kopasz fejét férgek rágják. A nap hátat fordítva törölgeti könnyeit.
Egy kóró dühösen zavarja el az élősködőket. A többiek a szellő ringatta holttestet nézik.
Este az avarból rágcsálók csoportja faragott koporsót cipel elő. Az élőlények lélegzetvisszafojtva hallgatják az égből érkező muzsikát. Aligha lehet más, mint a virág bolyongó lelke.
Éjszaka a holttest mellett szentjánosbogarak őrködnek. A pipacs a virág fölé hajol.
Mikor legmagasabban jár a hold, az élőlények felriadnak, és figyelni kezdik a bogárőrségtől halványan megvilágított, koporsóba fekvő virágot. Feje mellől a szirmokat elfújta a szél. A kiszáradt holttestnek nincs virágformája, letört mákgubóhoz hasonlít.
A többiek kábultan pislognak. A vöröslő fellegekből egy alászálló angyalpár selyemtakaróval fedi be a halottat, azután felemelkedik vele az égbe.
Másnap az élőlények hozzáfognak szokásos teendőikhez. Senki sem emlékszik az előző napok eseményeire.
A pipacs a kopár földre tekint, mély sóhajjal nyugtázza, hogy amit valónak hisz, talán csak álmodta. Álmosan nyúl a tarisznyájába. Kezébe akad egy kemény gömböcske; a megkristályosodott harmatcsepp.
ne búsulj, lesz még ez jobb is - rosszabb is, csak figyelj!
nem mondhatom, melyik papir mit csinál - igaz annyira én sem tudom, pedig tanfolyamokra járok még mindíg (1994.
óta foglalkozom konkrétan részvénnyel!)
olvasgasd a cégek híreit, ne csak a fórumokat ! a fórumon dumálnak, nincs felelősség!
Merenyi 1 novellái !
Komolyan mondom tehetséges horror-krimi-pszicho írót avatunk:
M E R E N Y I 1 személyében..
A gyerekszeretők klubját, vagy A parók címűt melegen ajánlom a figyelmetekbe!
Eddig 3 írását olvastam:
Exkluziv fórum!
Kizárólag a Phylaxia (Erősödő Phylaxia) topik olvasóinak...előfizetőknek drágább!