Gyönyörű mű. Tipikus példája a demagógiának és annak, hogy mindenki maradjon meg annál, amihez ért: Csoóriék maradjanak meg az írásnál.
Az összehasonlítás időintervalluma teljesen önkényes minden pontnál: hol 2001-ig, hol '90-ig nyúl vissza, ha úgy látványosabb a különbség. Fordítva is igaz, hol 2008-as adatokat ír, ahol pedig ez nem volt az írónak megfelelő, ott csak 2005, 2006-ig megyünk. Ha kell kiragadunk egy időszakon belül egy abszolút szélsőséges adatot is, pl. benzinár, csak, hogy méglátványosabb legyen a különbség.
Aztán előjön benne a szokásos önellentmondás is: minden baj, egyszer az, ha fizet az állam, máskor az, ha nem. Így van ez ezekben a topikokban is pl. a cigánysággal kapcsolatban: jaj mennyi a szegyény, a népnyúzó kormány nyomorba dönti az embereket vs. sok putris cigány, hagyni kell őket éhenhalni, minek támogatjuk őket. Az egészségügyről szóló pont is kíváló példa erre, baj ha nagy a minusz, de baj ugyanakkor, hogy kevesebb az orvos.
A legviccesebb a táppénzes napok száma:
"23. Táppénzes napok száma
2001: 43 millió nap, 2006: 36 millió nap"
Most ez rossz, hogy kevesebb a kivett betegszabadság?
És akkor a megfoghatatlan pontokról nem is beszéltem, mint pl. a külföldön dolgozó tudósok hány százaléka akar/nem akar hazatérni.
Az összehasonlítás időintervalluma teljesen önkényes minden pontnál: hol 2001-ig, hol '90-ig nyúl vissza, ha úgy látványosabb a különbség. Fordítva is igaz, hol 2008-as adatokat ír, ahol pedig ez nem volt az írónak megfelelő, ott csak 2005, 2006-ig megyünk. Ha kell kiragadunk egy időszakon belül egy abszolút szélsőséges adatot is, pl. benzinár, csak, hogy méglátványosabb legyen a különbség.
Aztán előjön benne a szokásos önellentmondás is: minden baj, egyszer az, ha fizet az állam, máskor az, ha nem. Így van ez ezekben a topikokban is pl. a cigánysággal kapcsolatban: jaj mennyi a szegyény, a népnyúzó kormány nyomorba dönti az embereket vs. sok putris cigány, hagyni kell őket éhenhalni, minek támogatjuk őket. Az egészségügyről szóló pont is kíváló példa erre, baj ha nagy a minusz, de baj ugyanakkor, hogy kevesebb az orvos.
A legviccesebb a táppénzes napok száma:
"23. Táppénzes napok száma
2001: 43 millió nap, 2006: 36 millió nap"
Most ez rossz, hogy kevesebb a kivett betegszabadság?
És akkor a megfoghatatlan pontokról nem is beszéltem, mint pl. a külföldön dolgozó tudósok hány százaléka akar/nem akar hazatérni.
politika és társadalom ahogy én látom (2)
Személyes találkozónk során egy magas rangú kormánypárti barátunk őszintén mesélt a PÁRT-ról, a 6
főből álló mindent elsöprő hatalmi csoportról (Szili, Szekeres, Veres,
Kiss, Lamperth, Gyurcsány) és a gazdasági döntések hátteréről. És Gál
J.Zoli barátjáról is, aki bár szakközepes érettségije van csak,
egyszemélyben irányítja a magyar sajtót és valójában akkor van lapzárta
a Népszabadságnál, ha Gál J. Zoli rábólint. Nincs annyi időm és erőm,
hogy mindent leírjak. Legyen elég annyi, ha eddig jelentéktelen pondró
porszemnek éreztem is magam, a tegnapi beszélgetés után még annak sem.
Semmik vagyunk. Még csak plebejusok, közkatonák, szorgos hangyák,
rabszolgák sem. Semmik.
Közöltem vele, hogy legszivesebben berontanék a Parlamentbe testemre
tekert 50 méternyi töltényhevederrel, kezemben 1-1darab, a vietnámi
filmekből ismert helikopter géppuskával és mindenkit,mondom MINDENKIT
halomra lőnék. És minden eddigi bűnömet ezzel megváltva a mennyországba
kerülnék, Szent Péter jobbjára.Közvetlenül.
Ő csak nevetett gyermeki hevülésemen. Nem sértően, picit irigykedve.
Mert azt látta bennem, amire ők pont építenek, számítanak. Az idolokba,
igazságba vetett hitet, az álmokat kergető, s ezért minden szar igéretet
elhivő naiv állampolgárt. A választót.
Akinek akarata, véleménye, álmai, céljai, fájdalmai, keserűsége, gondjai
pont senkit nem érdekelnek. Legfőképp azokat nem, akiket választhat,
akiket megszavaz."