HELLO1 topic  

...hiszen egyszer tökéletesen ír, ékezetes betűkkel, máskor meg a nagy és kisbetűk használatát sem tudja megoldani... ...no és a fogalmazás... ...nem erőssége, s ez nem menség akkor sem, ha már életében fél évet Magyaroszágon kívül töltött...

...biztos képessége attól függ, hogy éppen milyen idegállapotban van... :-(

Mi a gond az angollal?

Akit érdekelnek hello1 írásai, az angolul is szívesen olvassa.

MEG GYENGE es BETEG VAGYOK AKKOR MIERT HIV HOGY MENJEK SEGITSEK EPITKEZNI,MAJD?HA MEGGYOGYULOK NEM?....NE IGERJE ADDI MEG A SZOMSZED BACSIKNAK NENIKNEK ES A TANITONENIKNEk....HISZEN MAGA IS MONdTA A DOKTORBACSIK KOPOGNAK AZ AJTOnkon,HOGY ELOSZOR MEGGYOGYULjak....KEREM AKKOR MOST MI LEGYEK BETEG V IFJU erotol DUZZADO TITAN?......hello

Csókolok mindenkit, de nem lehetne inkább magyarul?

ha a gyermeked meg nem eros,hogy segitesz gyermekeddel a szomszedoknak.elemelni a nehezeket es felhuzni helyere egy uj hazat .mikor meg magatok se vagy rendben?...mert hian vagytok az az ifju titanotok erejenek..,de te mar kiabalsz a szomszednak....majd en elemelmem a problemat ..csak a gyermek kozos.hello

:)hmm

If you ever heard of bible just look at John 18: 22.

Just to understand: Ledvai Ildiko was responsible for censorship in party in the Soviet era.
And I do not believe that your only comment for the 60 minutes speach is "hantaboy". Fair enough, and very professional...

...and F. Gyurcsányi ..
who is the real HANTABOY...

... or Gábor Demszky (SZDSZ)

Hello1
obviously you are new in our country.
Censorship is in Hungary the favourite means of the left wing.
For further information ask Ildikó Lendvai (MSZP)

MERT KI AZ IGAZI HANTABOY"?:::::..........

Ha olyan kicsi a gyerek akkor nem igerni kiserletezni kell az nem jo ut szerintunk...akik a gazdasági folyamatokatban aktivan részesek. Épp onnek nem kellene igéretekkel szemben állni..nem? nem értjük,de a választok értik.Orbán Viktor évértékelő beszélgetése
2006. január 30. 10:57

Csak akkor sikerülhet a következő néhány esztendő, ha újjáélesztjük a magyar szolidaritást, ez a választások tétje, és ez lesz az új kormány feladata is - mondta Orbán Viktor évértékelő beszédében. Az alábbiakban közöljük a vasárnapi beszédnek a Fidesz honlapjára feltett, alcímekkel tagolt szövegét.

Évértékelés 2006

Kedves Barátaim, Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ismét eltelt egy év, ideje tehát, hogy jó szokásunkhoz híven számot vessünk, hol tartunk, mennyit gyarapodtunk, hová jutottunk az elmúlt esztendőben, milyen állapotban vág neki Magyarország az előttünk álló fontos évnek. Talán többen emlékeznek, gyakran azt a példát szoktuk felhozni évértékelések alkalmával, amikor a gyermeket odaállítják a szülők vagy a nagyszülők az ajtófélfához, hogy megnézzék, mennyit nőtt egy év alatt. Az elmúlt években sok érdekeset és furcsát tapasztaltunk az ilyen alkalmakkor. Volt, hogy azt kellett látnunk, a gyerek megfogadta a szokatlan tanácsot - merjünk kicsik lenni - összehúzta magát és összement. Aztán volt, hogy azt kellett megállapítanunk, hogy ugyan a gyerek kisebb lett, de már ez sem számít, mert a mértékegységek időközben megváltoztatták és a hagyományos mérést felváltotta a hantaméter.

De mi a helyzet a gyermekünkkel az idén? Nos, bármily különös és váratlan, a gyerek nagyobbnak tűnik az ajtófélfához képest. Így van, ezt látjuk és halljuk úton-útfélen. Ennek örülnünk kellene, de valahogy belül érezzük mindannyian, hogy itt valami nincs rendben. Valami nem stimmel. Valahogy mégsem sikerül föllélegeznünk, mégsem sikerül megkönnyebbülten örvendeznünk. Akkor értjük meg kétkedésünk okát, ha kimegyünk a házból és távolabbról is ránézünk a valóságra. Nos, kedves Barátaim, erre való az országjárás, a találkozások, a nyílt és egyenes beszélgetések az emberekkel, amelyekből valós képet kaphatunk hazánk állapotáról. Mert amikor távolabbról nézzük a valóságot, akkor kiderül, hogy nem a gyerek lett nagyobb, hanem a ház lett kisebb.

A magyar gazdaság nem a saját lábán áll. Költségvetésünk hiánya a választások várható időpontjára meg fogja haladni a 10 százalékot. Ha az államadósságunkat nézzük, azt látjuk, hogy a növekmény három év alatt annyi volt, mint amennyit Kádár János harminc esztendő alatt vett fel. Az aggastyánoktól a most születő csecsemőkig mindenkinek lassan már másfél millió forint adósság nyomja a vállát, és akkor azt a kérdést, hogy hol ez a rengeteg pénz, még fel sem tettük. Ha távolabbról nézzük a valóságot, jól látható, hogy a magyar gazdaság nem a saját lábán áll. Ahhoz, hogy 100 forint értéket előállítsunk 150 forint hitelt kell fölvennünk. Dolgozunk, de nem a pénzünk lesz több, hanem az adósságunk. Ráadásul csökkenti, zsugorítja ennek a háznak az értékét, hogy szolid családi házból utcavégi, ártéri odúvá minősítették.

2005 a beletörődés éve volt

Szokták mondani, a részvétel a fontos, nem a győzelem. Ezt általában a sportolókat kísérő delegációk tagjai szokták mondani, hiszen ők nem győzhetnek, ők csak részt venni tudnak, nem neveztek be e versenybe. Kedves Barátaim! Ha győzni nem is lehet mindig, de azért tudjuk, hogy törekedni kell rá. Törekedni kell a minél jobb helyezésre, a minél jobb eredményre. De a minimum, amit elvárunk saját magunktól, az az, hogy javuljunk és egyre jobb teljesítményt nyújtsunk. Akinek csak a részvétel a fontos, az eleve beletörődött a vereségbe. Már a verseny előtt feladta, és eleve kudarcra ítélte magát.

Magyarország is benevezett egy versenybe, egy komoly és nehéz versenyre, ahol a puszta részvétel egyvalamire elég, a lemaradásra. Hazánkat járva a legfájóbb és leginkább lehangoló érzésem az volt, hogy 2005-ben Magyarország elfogadta, nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. 2005 a beletörődés éve volt a magyarok számára. Magyarország beletörődött, hogy rosszabbul élünk, hogy már annak is örülni kell, hogy ha csak kicsit rosszabb ma, mint tegnap volt. És arról mintha kezdenénk elfeledkezni és lemondani, hogy lehetne jobb is. Arra szinte már gondolni sem szabad. Már gondolni sem merünk a győzelemre. Gondolni sem merünk arra, hogy utolsóból ismét elsők lehessünk, legalább az új európai uniós tagok között, ahogyan elsők voltunk négy évvel ezelőtt.

Pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, az élet nem arra való, hogy kibírjuk, elviseljük. Az élet nem teher. Az élet igazából ajándék, lehetőség és kaland. Az élet arra való, hogy éljünk vele, hogy örömünket leljük benne, hogy boldogok legyünk.

Ne hallgassunk a kishitűség hangjára!

De mi kell ahhoz, hogy ne csak résztvevői legyünk a létezésnek, hanem győztesei is? Hogy ne csak létezzünk, hanem éljünk is? Ha azt hisszük, ha elfogadjuk, hogy a részvétel a fontos, nem a győzelem, higgyék el, mindent elveszíthetünk, végül még a részvétel lehetőségét is. Magyarország mindig veszített, mindig vesztes lett, amikor nem győzni akart, amikor nem akart igazán győzni. Amikor elhitte, hogy nem képes többre. Jól ismerjük, hiszen nap mint nap halljuk a hangot, amelyik folyton arról beszél, mit miért nem lehet. A kishitűség hangja ez.

Magyarország mindig akkor jutott előre, amikor nem hallgatott a kishitűség hangjára. Amikor nem hitte el, hogy a versenyben nem a győzelem a fontos. És mi tudjuk, a kishitűség mindig megszólal. Az okát nem is érdemes boncolgatni. Tudjuk, hányszor próbált lebeszélni minket, hogy mi, magyarok is győzni akarjunk. Egy idézetet olvasok föl. Így szól: "A figyelmes szemlélő csak tűnődhet, meghirdethető-e a nemzeti felelősséggel a gazdaság strukturális átrendeződésének azonnali megoldása, az infláció azonnali megfékezése, a tudományos-technikai forradalom követelményeinek holnap reggeli érvényesítése? Komolynak tekinthető-e az a kiindulópont, amely vonzó perspektívát kíván hirdetni a felelős perspektíva helyett?"

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, amit felolvastam, nem egy tegnapi kormánynyilatkozat, bár az is lehetne. Nem tévedés, ez a Magyar Hírlap 1988. április 8-i számában jelent meg az akkori Fideszről. A hatalom kishitűségét akkor legyőzte az emberek elszánása, és a rendszerváltás megtörtént. Nem lassacskán, hanem másfél év alatt. És ma szóról-szóra ugyanezeket a kifogásokat halljuk.

Magyarország többre képes

Kérem, emlékezzenek arra, hogy a kishitűség azt mondta, hogy a minimálbér jelentős növelését felelőtlenség lenne megvalósítani, de mi nem hittük el, és sikerült megvalósítani. Magyarország képes volt rá. Azt mondták, a tb-járulék csökkentése felelőtlen ígéret, nem fogjuk majd tudni kifizetni a nyugdíjakat. De amikor kormányon voltunk, sikerült jelentősen csökkenteni a járulékot és sikerült kifizetni a nyugdíjakat, sőt meg is emeltük azokat. Mert Magyarország képes volt rá.

Azt mondták a Nemzeti Színházat nem lehet felépíteni ott, ahol megépült, de mi bíztunk benne, mi hittünk benne, hogy Magyarország képes rá, és sikerült. A Nemzeti Színház évek óta áll és működik. Azt mondták, hogy a leégett sportcsarnok helyén nem lehet újat építeni, túl drága, félig sem fog elkészülni, inkább a régit kéne valahogy helyrepofozni. Mi azonban hittünk benne, elhittük, hogy Magyarország képes rá és sikerült, fölépült az Aréna. Azt is mondták, hogy a párkányi hidat sem lehet fölépíteni, mi fölépítettük. A kishitűség azt mondta, a Széchenyi-terv felelőtlen ígérgetés, nem lehet megvalósítani. Hittünk benne és képesek lettünk rá.

Azt mondták, a gyermekek utáni adókedvezményre nincs fedezet, másoktól kell majd elvennünk. De mi hittünk benne, hittünk Magyarország erejében, és kiderült, hogy van rá fedezet, nem kellett elvenni senkitől semmit. Azt is mondták, hogy az otthonteremtési támogatás irreális, felelőtlen. Mi azonban hittünk benne és 230 ezren vették igénybe. 230 ezer család jutott új otthonhoz, mert Magyarország képes volt rá. Azt is mondták, azt is fülünkbe suttogta a kishitűség, hogy nem lehet Erdélyben magyar egyetemet indítani, a magyarigazolvány pedig egyenesen istenkísértés. De mi nem adtuk föl, és Magyarország akkor képes volt törődni a határon túli magyarokkal. Mindezt megvalósítottuk.

Kedves Barátaim, Magyarország ma is többre képes. Magyarország képes győzni a versenyben, nem csak részt venni és utolsóként kullogni, ahogy most tesszük. Magyarország képes megvalósítani az előttünk álló feladatokat, ha hisznek benne, ha bíznak benne. Az emberek ma nem tapasztalnak érzékelhető javulást. Hiába a kormány látható igyekezete mégsem érzik. Kedves Barátaim, ez a kormány ennyit tud. Ígérget vagy legfeljebb a Fideszt kergeti. De Magyarország többre képes. Képes rá, hogy mindenki számára érzékelhető javulást érjen el és jobb legyen az életünk idén, mint 2005-ben volt.

Magyarország számíthat ránk, Magyarország bízhat bennünk

Engedjék meg, hogy néhány szót magukról is szóljak. 2005 a polgári erők, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség számára is sorsdöntő év volt. Emlékeznek, 2003-ban hoztuk létre a szövetséget. Azt a szövetséget, amely otthont, védelmet és lehetőséget kínál a polgári erőknek, a nemzeti érzelmű embereknek és a kereszténydemokratáknak is. 2004-ben ugyan megnyertük az európai parlamenti választást - szépen nyertük, azt az eredményt idén is elfogadnánk -, de nem akkor, hanem 2005-ben dőlt el, hogy a szövetségünk nem csak a jelen, hanem a jövő szövetsége is.

A Nemzeti Konzultáció bebizonyította, megértettük az idők szavát, az embereket ma Magyarországon nem meggyőzni kell, hanem megkérdezni és meghallgatni. Ezért lett az emberek jelöltje Magyarország köztársasági elnöke, ezért lett polgári elnöke Magyarországnak. És ezért vált a rendszerváltás óta legnagyobb és legsikeresebb interaktív vállalkozássá a Nemzeti Konzultáció, amit csak mi támogattunk a parlamenti pártok közül. Kérem, legyünk rá büszkék.

Úgy látom, ha a 2005-ös évet saját szempontunkból nézem végig, a tapasztalat éretté tett bennünket. A sikerek és a kudarcok megtapasztalása segített ehhez. Megértettük, hogy a kudarc, a vereség sok mindenre megtaníthatja az embert. A vereség figyelmeztet és elgondolkodtat. A vereség és a kudarc az élet része. Ha tanulunk belőle, javunkra válik. Mi összeértünk, egybeforrtunk és megerősödtünk. A tapasztalat és az idő visszavonhatatlanul éretté tett bennünket. Nem vagyunk már olyan fiatalok, hogy mindig igazunk legyen. Ezért lehetünk megbízható szövetségesei az embereknek. És kérem, azt se felejtsék el, hogy aki megérett, az megértővé is vált. Tud figyelni, tud hallgatni, képes megérteni. Megértjük az emberek kérdéseit, vágyait és bajait. Megértjük egymást, ezért tudunk segíteni Magyarországon mindenkinek a boldogulásban. A 2005. év bebizonyította, az emberek számíthatnak ránk, bízhatnak bennünk. Magyarország számíthat ránk, Magyarország bízhat bennünk.

A luxuspolitika nem fog változni

De a 2005-ös esztendő a kormánypolitikáról is sok mindent tanított nekünk. Járva az országot úgy látom, hogy 2005 a luxuspolitkából való kiábrándulás éve is lett. Az emberek világosan elmondták, hogy a mai hatalom politikája luxuspolitika. Amíg néhány kiváltságosnak fényűző életet és luxusprofitot eredményez, addig a többieknek bizonytalanságot, kilátástalanságot és csalódást. Egy munkanélküli Dombóváron azt mondta, hogy a luxuspolitika veszélyes, mert kiváltságosokat teremt. Ők úgy gondolják, hogy akiknek nincs szerencséjük, azok magukra vessenek, miért nem voltak jókor, jó helyen.

Egy nyugdíjas tanár Pécsett azt mondta, hogy a luxuspolitika világa sosem fogja megérteni a magyar emberek valóságát, sosem fogja átérezni gondjaikat. Éppen ezért sohasem fog megoldást és segítséget nyújtani a munkát keresőknek, az otthonra vágyóknak, a magyar vállalkozóknak és a megfizethetetlen árak ellen védelmet keresőknek. Egy fiatal Békéscsabán azt mondta, hogy a luxuspolitika számára nyűg az ország és nyűg a magyarok többsége. Azért tanácsolja azt, hogy aki boldogulni akar, menjen el innen, próbáljon szerencsét másutt, külföldön, hiszen minél kevesebben legyünk: kevesebb ember, kevesebb pont. Egy vasutastól hallottam azt Szentesen egy kávéházban, hogy a mai luxuspolitika képviselőit elkényeztette az élet. Világéletükben kiváltságosak voltak. Eleinte a pártállam politikai monopolhelyzetét élvezték, aztán ezt változtatták át könnyedén pénzügyi monopolhelyzetté. Föl is írtam a mondatot, így fogalmazott: "Előbb elkényeztette őket a hatalom, aztán elkényeztették őket a milliárdok."

Nos hát, kedves barátaim, ez is 2005 tanulsága. Ezért fogyott el a kormány iránti bizalom is. Hogyan is érthetnék meg azokat, akik mindig is kiszolgáltatottak voltak? Akik mindent a munkájukkal, a két kezükkel, a tehetségükkel, a szorgalmukkal próbáltak elérni, akik mindenhez küzdelmek és kudarcok árán jutottak. A magyar emberek többségét ugyanis nem védte, nem segítette sem a politikai monopólium, sem üzleti kiváltság. Az emberek mindig csak magukra számíthattak. És nézzünk szembe a helyzettel, ma is csak magunkra számíthatunk. Egy magát volt-MSZP-s szavazónak mondó hölgy mondta: "A luxuspolitika nem fog változni. Nem azért, mert gonosz, nem azért, mert rosszat akar nekünk vagy az országnak, hanem azért mert nem érzi, nem érti a többség helyzetét. Ezért uralkodnak ma Magyarországon - ahogy ő fogalmazott - a közöny és a kíméletlenség állapotai."

Éles kanyar következik

Nos, kedves barátaim, ennyit a mögöttünk hagyott évről, és most forduljunk a jövő felé! Számomra az országjárás legvilágosabb mondatát Pécsett fogalmazta meg valaki, aki azt mondta, az előttünk álló évben az a fő kérdés, bekanyarodunk-e, amikor jön a kanyar, vagy bátran megyünk tovább egyenesen. Egyenesen a falnak. És valóban, amikor az ember a saját autójában ül egyedül, talán akkor sem helyes, ha azzal kísérletezget, hogy kanyar ellenére is egyenesen halad tovább. Mondván minden úgy van jól, ahogy áll. De ez végülis tekinthető az illető magánügyének.

Csakhogy itt és most nem magánautóról van szó, hanem egy buszról, amelynek tízmillió utasa van. Az idei országjárás alkalmával, akárcsak a tavalyi Nemzeti Konzultáció során, egyértelműen kiderült, az emberek jól látják, hogy az utóbbi időben nem vesszük jól a kanyarokat. És az is világos, hogy most egy igen éles kanyar következik az úton. Ezt mutatják a veszélyt jelző táblák. A nemzetközi hitelintézetek leminősítései, a konvergencia-programra kapott elégtelen osztályzat. Nos, be tudjuk-e venni a kanyart, tisztelt Hölgyeim és Uraim?

Munka alapú gazdaságra van szükség

Öt kérdésről beszélgettünk az emberekkel a mögöttünk hagyott két hétben: a legfontosabb a munka volt. Azért választottuk a munkát, mert Magyarországon ma a nyilvántartások szerint 400 ezer regisztrált munkanélküli van, de pontosan tudjuk, hogy legalább 300 ezer olyan honfitársunk is él, aki hébe-hóba dolgozik, szeretne, de nem talál rendszeres munkát. Vagyis ma Magyarországon 700 ezer embernek nincs biztos kenyérkereseti lehetősége. Már korábban is mondtuk, a mögöttünk hagyott év megerősítette: elvált egymástól a jólét és a munka. Azok a nemzetek emelkednek ma föl Európában, ahol a kettő összekapcsolódik. A jólét a munka természetes következménye, és a munka természetes eredménye a jólét. Magyarországon ma egyre inkább az a fölfogás uralkodik, hogy becsületes munkából nem lehet megélni.

Emlékeznek talán, a tavalyi országjárás eredményeképpen sikerült a magunk számára pontosan meghatározni, hogy mi a különbség a munkára épülő gazdaság és a spekulációra épülő gazdaság között. Mi választja el egymástól a munkát és a spekulációt? Ebben a meggyőződésünkben idén megerősödhettünk. Munka az, amikor valaki úgy keres pénzt, hogy valaki másnak is hasznára van ezzel. Spekuláció az, amikor úgy keresünk pénzt, hogy azzal valakinek szükségszerűen ártunk. Ezért kell Magyarországnak a munka alapú gazdaság felé fordulnia.

A gazdatársadalom képviselőjét kell a mezőgazdasági tárca élére állítani

Nos, a munkanélküliség kapcsán az emberek egyszerűen fogalmaztak. Valaki például nekem szegezte a kérdést: "Mondja, Orbán úr, maga meg tudna élni hetvenezer forintból?" És ha az embert oszt-szoroz, akkor rá kell jönnie, hogy nem tudna megélni. Mert 70 ezer forintból nem lehet megélni. Ha mégis, az kész csoda. Békéscsabán egy fiatal házaspárnál jártam. Két gyermeket nevelnek, mind a kettőnek van főiskolai végzettsége. Egy 48 nm-es lakásban élnek. A rezsi után a marad a családnak 50 ezer forintja. És csak az egyik gyermek megfázása, influenzája az előző hónapban elvitt 12 ezer forintot. Hogy lehet ebből megélni kedves barátaim?

Egy másik példa. Egy elbocsátott asszony azt mondta nekem, nézzek szét az országban: az ország tele van kátyúkkal, rossz utakkal, omladoznak a kórházak, nincs elég ápolónő és orvos, a faluba nem jut el a posta, nincs iskola. Temérdek az elvégzetlen munka. Hogyan lehet, hogy egy ország tele van elvégzetlen munkával, közben nő a munkanélküliség? Dombóváron a munkanélküliségről beszélgettünk. Itt van közöttünk például Zsolt is, aki arra hívta fel a figyelmünket, hogy munkanélküliség nem csak a nagyvárosokban, nem csak az iparban, de a mezőgazdaságban is van. Jó napot kívánok Zsolt! Örülök, hogy itt van!

Kérdező 1: Én egy kistelepülésen lakom, ahol 670 ember él. A faluban két munkaadó van: a mezőgazdaság, a másik az önkormányzat. Még van iskola szerencsére, igaz, hogy kicsi, de így is az önkormányzat az egyik legnagyobb munkaadó, a másik pedig ugyebár a mezőgazdaság. A mezőgazdaságnak óriási problémái vannak. Az európai uniós csatlakozással mi vesztesek lettünk. Nem kaptuk meg a földalapú támogatást időben. A versenytársaink erősek, és nem tudunk jóformán velük mit kezdeni. Hogyha ezeken a kistelepüléseken eltűnik az iskola, eltűnik a mezőgazdaságból élő vállalkozó vagy nagyvállalat, akkor itt a munkanélküliség gyakorlatilag 100 százalékos lesz.

Köszönöm szépen, Bizonyára emlékeznek a jelenlévők, hogy a hivatalos propaganda szerint a magyar gazdák nyertesei az európai uniós tagságnak, és minden pénzt időben megkaptak, vagy ha nem is időben, de rögtön a sztrájk után, amivel kikényszerítették a nekik járó összeget.

Kedves barátaim! Ha valaki ma a magyar mezőgazdaságban körülnéz, akkor hallhatja azokat a hangokat, amelyek arról szólnak, hogy Magyarország Európa élelmiszerszemét lerakótelepévé változott. Rossz minőségű és az egészségre káros termékeket hoznak be az országba, és a kormány ahelyett, hogy megvédené a magyar gazdákat - most is hallhattuk - vagy a magyar piacot, a magyar termékeket, ezeknek inkább szabad utat enged. Egyetlen más olyan ország sincs Európában - az újonnan csatlakozott országok között sincs egyetlen olyan ország sem - amelynek egy gazdája, egy fiatal gazdája másfél évvel a csatlakozás után ilyen véleményt mondana, mint a Dombóvár mellől érkezett vendégünk. Mind a lengyelek, mind a csehek, a szlovákok nem csak hogy kifizették a gazdáknak járó európai uniós támogatást, hanem előrehozták annak kifizetését.

Ma már nem csak a nyugatiakkal kell versenyeznünk a saját élelmiszer piacunkon, hanem úgy, ahogyan az előbbi véleményből is hallottuk, most már versenyeznünk kell bizony a szlovákokkal, akiknek nincs is igazából mezőgazdaságuk, a lengyelekkel, és más most csatlakozott államokkal. Én elmondtam Dombóváron, és itt is szeretném megismételni: sehol Nyugat-Európában nem fordulhat elő, hogy egy ország a saját gazdáival szemben folytasson mezőgazdasági politikát. Az ilyen kormány sok sót nem eszik meg. Egyetlen kiút van ebből a helyzetből, és ha esély van rá, akkor ezt nekünk meg is kell cselekedni. Hosszú idő után először a gazdatársadalom képviselőjét kell a mezőgazdasági tárca élére állítani, hogy legyen, aki Önöket képviselje.

A régi munkahelyeket is meg kell védeni

Van egy másik dombóvári vendégünk is, akivel szintén a munkanélküliségről beszélgettünk, amikor ott jártunk. Parancsoljon!

Kérdező 2: Jó napot kívánok! Személy szerint nem engem érint a munkanélküliség, hanem édesapámat. Azzal a nehéz problémával szembesült, hogy közel 55 évesen kényszerült munkanélkülivé válni. Szerintem egyetlen nagy vágya van, hogy újra becsületes munkával keresse a kenyerét. Én már saját lábamon állok, de a húgom még főiskolás, őt még el kell tartani. Ebben a nehéz helyzetben vagyunk jelenleg.

Jól emlékszem, hogy amikor beszélgettünk azt is mondta, hogy egy egyházi fenntartású szociális intézményben dolgozik.

Kérdező 2: Így van. Egy, az evangélikus egyház által működtetett idősek otthonában dolgozom.

Hadd kérjem meg, hogy mondjon nekünk pár szót arról, hogy mi a helyzet 2006. január végén.

Kérdező2: Szomorúan tekintettünk a költségvetési törvényre, ugyanis ahogy az egyház által működtetett iskolákat, úgy az idősek otthonait is nehéz helyzetbe hozta. Nem csak a normatíva csökkent, hanem az egyházaknak járó kiegészítő állami normatíva is jelentősen csökkent. Ami jelenti, hogy ugyan az idősek ellátását, a szolgáltatás színvonalát nem csökkenthetjük, így tehát a dolgozói létszámból történhet lefaragás. Ez is ugye további munkanélküliséget gerjeszthet ezen a területen.

Köszönöm szépen. Nos, engedjék meg akkor, hogy néhány gondolatot elmondjak Önöknek a munkanélküliséggel kapcsolatban. Két kitüntetett veszélyben lévő csoportja van ma a magyar társadalomnak. Az egyik - ahogy Andrea mondta - az 50 év körüli, munkájuk elvesztésétől aggódók, akik úgy gondolják, hogyha el fogják veszíteni az állásukat, többet lehetőséghez már nem jutnak, sehol nem lesz rájuk szükség, és akkor hogyan fogják segíteni, ha fiatalabb gyermek van, akkor fönntartani a családjukat. A másik ilyen csoport az asszonyoké.

A legsúlyosabb mondatot Szentesen mondta nekem egy 39 éves asszony, akinek sok év kereskedelmi gyakorlata van, elvesztette a munkáját, és már több mint tízszer próbálkozott új munkahelyhez jutni. Amikor tizedszer is nemet mondtak neki, akkor megkérdezte az őt éppen elutasítótól, hogy mondja meg, mit tegyen hogy 39 évesen, iskolázottan, szakmai tapasztalattal a háta mögött munkát kapjon. Akkor mosolyogva azt mondták neki: először is tagadjon le tíz évet, másodszor tagadja le, hogy van három gyereke. Akkor majd kaphat munkát.

Ez az a helyzet, ez az a kép, ez az az állapot, ez az az ország, amiben nem szeretnénk élni. Pontosabban nem ilyen Magyarországon szeretnénk élni, ahol három gyermeket nevelő tisztességes családanyáknak ilyet lehet mosolyogva mondani! Mindaz, amit Andrea mondott, fölhívja a figyelmet arra, hogy nekünk nem csak új munkahelyeket kell teremtenünk, hanem a régi munkahelyeket is meg kell védeni.

A tb-járulékot csökkenteni kell!

Segítséget kell nyújtanunk az 50-es éveiket taposóknak, hogy ne tegyék ki őket az utcára végleg elvesztve a munka lehetőségét. Tettünk egy javaslatot új munkahelyek létrehozás érdekében is. Önök is hallhatták ezt. Ha polgári kormány alakul Magyarországon, akkor 2006. július elsejével a mostani 29 százalékpontról 19 százalékpontra fogjuk csökkenteni a tb-járulék mértékét, amely egy egyharmados csökkentés. Amikor a polgári kormány 1998-ban megkezdte munkáját, akkor 39 százalék volt a tb-járulék. Azt levittük a mai 29-re. Hallottuk az érveket a kormánytól, hogy ezt nem lehet megvalósítani, mert ezzel kockára tennénk a magyar költségvetés helyzetét.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, öntsünk hát tiszta vizet a pohárba! A tavalyi évben Magyarországon mintegy 60 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. Nem az a kérdés tehát, hogy hány új munkahelyet hozzunk létre, hanem 2006-ra gondolva az is kérdés, hogy mennyit tudunk megvédeni. Ha ugyanis nem tesszük meg ezt a lépést, akkor 2006-ban további 60 vagy esetleg 80 ezer ember veszíti el az állását. Kiszámolta már valaki, hogy egy évben 60 ezer új munkanélküli mibe kerül a költségvetésnek? Mibe kerül a magyar gazdaságnak? Mert annak is ára van, nem csak a tb-járulék csökkentésének. A gazdaság teljesítőképessége 60 ezer új munkanélkülivel úgy csökken, úgy változik, abból a költségvetésnek körülbelül 170-175 milliárd vesztesége keletkezik. És Magyarországon arról nem beszélnek, hogy egy munkanélküli egy évben 750 ezer forintjába kerül a költségvetésnek. Ha ezt is kiszámolom, az további 45 milliárd.

Vagyis elmondható, hogy tavaly csak azért, hogy mert rossz volt a gazdaságpolitika, mert fölültünk annak az érvnek, hogy a munkanélküliség a piac velejárója, 60 ezer ember elveszítette az állását és a magyar költségvetést körülbelül 220 milliárd forint veszteség érte. Nem az tehát a kérdés, hogy képesek vagyunk-e ezt megtenni, hanem az a kérdés, hogy van-e egyetlen érv is, ami azt mondja, hogy ne tegyük ezt meg? Nincs más választásunk. Magyarországnak július elsején legalább a mai 29 százalékról 19 százalékra kell csökkentenie a tb-járulék mértékét. Saját tapasztalatunkra is hivatkozhatunk. 1999-ben 6 százalékkal csökkentettük a tb-járulék mértékét, és még abban az évben 117 ezer új munkahely jött létre, a következő évben pedig további 37 ezer, tehát körülbelül 150 ezer új munkahelyet hoztunk létre akkor.

A magyar fiatalok itthon boldogulhassanak!

Forduljunk a fiatalok problémái felé is. A fiatalok munkanélkülisége a másik súlyos kihívás Magyarország számára. Az iskolákból kikerülőknek 20 százaléka nem jut munkához. 20 százaléka a fiataloknak úgy kezdi iskola után a felnőtt életét, hogy kezd benne megerősödni a gondolat, hogy rá nincs szükség. Réka Szentesen elmesélte nekünk a saját történetét. Megkérhetem, hogy tegye meg ezt most is?

Kérdező 3: Én egy év múlva végzek, akkor leszek diplomás. Nagyon sok ismerősömtől hallom azt, hogy már nem is próbálnak munkát keresni, mert tudják, hogy nem tudnának megélni abból, amit kapnának friss diplomásként. Ezért egyből azt tervezik, hogy kimennek külföldre. Szerintem ez nagyon nem érheti meg az államnak, hogy saját pénzén taníttatja a diákokat, és ők külföldön kamatoztatják a megszerzett tudásukat. Tehát nagyon sokan kimennek külföldre.

És Önnek mi a terve?

Kérdező 3: Majd meglátjuk, hogy jönnek-e hozzám ajánlatokkal, vagy nem...

Tervez-e családot?

Kérdező 3: Igen, szeretnék.

Rögtön az iskola után, vagy még előtte szeretne elhelyezkedni?

Kérdező 3: Szeretnék elhelyezkedni egyből az iskola után, mert kell valami egzisztencia, hogy fel lehessen nevelni a gyereket.

És vannak-e olyan példák is a környezetében, amelyek inkább biztatóak?

Kérdező 3: Vannak olyanok is akinek ezt sikerült ezt megtennie, de nagyon nehéz összeszedni annyi pénzt, hogy egyből lakásra is legyen, és hogy úgy tudjanak együtt élni. Vagy akinek még nincsen párja úgy tudjon élni, hogy az elfogadható legyen.

Tud-e valami arányt mondani, hogy az Ön ismerősei közül mennyien tudtak elhelyezkedni az iskola után, és mennyien maradtak munka nélkül?

Kérdező

Az 5let valóban jó, csak az alany hajlandósága kérdéses...:)

kedves matgab,

zseniális ötlet! ezentúl én is mindig itt fogom keresni hello hozzászólásait.

Why do you always remove the comments of the user 'hello' with the title
'Introducing Euro'? How can this be possible? Freedom of speech? In
Hungary is it perhaps some kind of a right wing intervention? Terrible!
Unbelievable! Portfolio! This is not the right attitude!

:)

Ne ide is,...Csak ide kérlek!

Köszönjük szépen. irunk ide is. Minden jót!