Könnyű lenne az emberek felé sikerként eladni,mert rövidtávon több a haszna,mint a kára. De hosszabb távon,a jelenlegi fejlettségi szinteket figyelembe véve már egyáltalán nem ilyen pozitív a mérleg. Szerintem.
Saját energia és víz legyen, akkor már fellélegezhetnénk. Az euróval nem tudom miért sietnek. Ráér az még, ha már az első kettő megvan. Én a svédeket figyelem, nem igazán akarják a közös devizát, ha jól látom.
Az igazi baj az, hogy az ország tele van megoldásra váró, huszonnegyedik órában lévő problémával,és ezek így fognak azokhoz is hozzáálni. Várnak majd a jószerencsére,hátha az idő majd megoldja. Nem akarnak majd ténylegesen egy problémát sem megoldani,mert az iszonyat pénzt követelne és akkor oda lenne a 2030-as euró.
Igen, ez a ki mit mond dolog. Nem szabad ezzel foglalkozni. Azt kell nézni, hogy mikor kezdenek el csinálni valamit. Remélem elég lesz az idő, mert 18 előtt nem fog esni mennyiség, ha jól látom.
6 napja mondta. Akkor nem lefújni kellett volna a riadót,hanem tovább folytatni a felkészülést a további ínségre.„Közösen megcsináltuk, és megvédtük hazánk energiabiztonságát. Köszönjük Magyarország! Holnaptól nincs szükség az önkéntes fogyasztáscsökkentésre” – fogalmazott a politikus."
Összegzés: Mit mutat a grafikon?Ha egy hosszú távú grafikont néznénk Detroit hanyatlásának évtizedeiről, egy folyamatosan lefelé tartó trendet látnánk, amely 2008–2009-ben egy drámai padlófogással végződött. Míg a Ford befektetői türelemmel átvészelték a krízist, addig a GM és a Chrysler korábbi részvényesei szinte a teljes befektetett tőkéjüket elveszítették a csődeljárások során. [1, 2]
3. Chrysler – Felvásárlások és tőzsdei kivezetések soraA Chrysler volt a leggyengébb láncszem, amelynek önálló tőzsdei jelenléte már Detroit végső csődje előtt megszűnt a folyamatos tulajdonosváltások miatt. [1, 2]
A Daimler-korszak (1998–2007): A cég fuzionált a német Daimler-Benzzel (DaimlerChrysler néven), de a házasság kudarcot vallott. A németek 2007-ben, a válság előtt áron alul adták el a cég többségét egy magántőkealapnak. [1, 2, 3]
A kormányzati csőd (2009): A GM-hez hasonlóan a Chrysler is csődöt jelentett 2009-ben.
Külföldi kézben: A csődből való kilábalás után az olasz Fiat vásárolta fel a céget (Fiat Chrysler Automobiles – FCA), így a klasszikus Chrysler részvények megszűntek létezni. Később, 2021-ben a cégcsoport beolvadt a globális Stellantis holdingba
2.Ford Motor Company – Az egyetlen túlélő csőd nélkülA Ford volt az egyetlen a három óriás közül, amely nem ment csődbe és nem kért közvetlen állami mentőövet a 2008-as válság idején, köszönhetően egy időben felvett hatalmas magánhitelnek. [1]
A zuhanás (2008): Bár elkerülte a csődöt, a részvényárfolyam Detroit mélyrepülésével párhuzamosan így is összeomlott. A papírok ára 2 dollár alá süllyedt, és a cég évekre eltörölte az osztalékfizetést. [1]
A kilábalás: Mivel a részvények nem értéktelenedtek el a csődeljárás hiányában, a válság utáni szerkezetváltással a Ford részvényesei megmenekültek. Az árfolyam a 2010-es évekre sikeresen visszakapaszkodott a 10–15 dolláros sávba. [1]
1. General Motors (GM) – A teljes megsemmisülés és az újjászületésA GM részvényei a 20. században az amerikai gazdaság gerincét jelentették, ám a vállalat képtelen volt lekövetni a japán versenytársak térnyerését és a város strukturális válságát.A mélypont (2008–2009): A részvények árfolyama a korábbi, 2000-es évekbeli 90 dollár feletti szintről 1 dollár környékére zuhant. A papírok a Nagy Gazdasági Világválság óta nem látott mélypontra kerültek.A csőd (2009. június): A GM csődvédelmet jelentett (Chapter 11).A részvényesek sorsa: Az eredeti részvények teljesen elértéktelenedtek. A tőzsdéről kivezetett „régi GM” (Motors Liquidation Company) részvényesei mindent elveszítettek.Az újrakezdés: A kormányzati mentőöv után alapított „új GM” 2010 végén ismét tőzsdére lépett, és azóta stabilizálódott.
Sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy a tisza a fidesz útját követi. A különbség egyelőre annyi, hogy vörös csillagos mez helyett, arany csillagos mezben tündökölnek. Szerintem ez így a magyar társadalom szempontjából,sem politikailag,sem gazdaságilag nem sok mindenre lesz elég.
Eztba részt kiemelném. "Éppen ezért én nem azt szeretném, ha nem embereket cserélnénk egy székben, hanem a hatalomhoz vezető utat változtatnánk meg, úgy hogy az államfőt illető döntés a magyar embereké legyen! Ennek hiányában csak annyi történt, hogy az egyik kétharmad után jött egy másik kétharmad.Az egyik kiválasztott egy államfőt. A másik elküldte. S most ők is kiválasztottak valakit, akik számukra megfelelő. Közben pedig mi, magyar emberek továbbra is csak tehetetlenül nézzük, hogy ki lesz a mi köztársasági elnökünk.Pedig szerintem éppen fordítva kellene lennie. Nem nekünk kellene megpróbálnunk elfogadni azt, akit a hatalom kiválasztott. A hatalomnak kellene olyan államfőt választania (a magyar emberek tényleges bevonásával) akit az ország nagy része már eleve a magáénak érez."
Felföldi József facebook poszt:Köztársasági elnököt választunk. Vagyis választ a Tisza párt. Az ország helyett. Ma az Országgyűlés megválasztja Magyarország új köztársasági elnökét.Én most nem azt akarom eldönteni, hogy Baka András jó jogász-e, jó ember-e, alkalmas-e szakmailag az államfői posztra. Erről majd mindenki kialakítja a saját véleményét.De azt már most ki lehet mondani, hogy Baka András személye nem a nemzeti egység szimbóluma. Ő egy megosztó karakter. És ez nem feltétlenül azért van, mert bárki személyesen nem kedveli őt. Az életútja, a korábbi közjogi szerepe, a Legfelsőbb Bíróság elnökeként betöltött időszaka, a strasbourgi bírói munkája és az elmúlt hónapokban tett politikai nyilatkozatai miatt is van róla vita. Aki tehát azt mondja, hogy most megtaláltuk azt az embert, aki majd minden magyar számára egyformán elfogadható lesz, az egyszerűen túloz, vagy legalábbis túl optimista. De szerintem még ennél is nagyobb probléma az, ahogyan Baka Andrásból köztársasági elnök lesz. Mert itt van egy nagyon furcsa történet.Baka András azért vált a TISZA narratívájában szinte közjogi mártírrá, mert a Fidesz kétharmados többsége annak idején egy olyan közjogi átalakítást hajtott végre, amelynek következtében megszűnt a Legfelsőbb Bíróság elnöki megbízatása. Baka ezt akkor megtámadta, és Strasbourgban végül neki adtak igazat. Most pedig ugyanaz az ember egy olyan politikai erő jelöltje lesz, amely maga is kétharmaddal rendelkezik, és amely az elmúlt hónapokban több olyan közjogi változtatást hajtott végre, amelyeknél joggal merül fel a kérdés, hogy valóban az intézmények hosszú távú rendbetételéről van szó, vagy néha ugyanúgy a politikai célhoz igazítják a szabályokat, mint korábban a Fidesz tette. Gondoljunk csak az Alkotmánybíróságra. A TISZA kétharmada a 70 év feletti alkotmánybírák helyzetét is úgy rendezte át, hogy annak nagyon erős politikai következményei vannak. Lehet ezt jogtechnikailag magyarázni, lehet azt mondani, hogy generációváltás történik, lehet azt mondani, hogy új korszak kezdődik, és ez egy ehhez szükséges változás. De ha a szabályváltozás következménye az, hogy egy politikai többség számára nem megfelelő emberek egyszerűen kiesnek a rendszerből, akkor legalább fel kell tenni a kérdést, hogy mi a különbség aközött, amit most csinálunk, és aközött, amit néhány éve még joggal kifogásoltunk. Szóval mi a különbség? Valaki árulja már el, tényleg! És pont ezért kérdőjelezhető meg Baka András ebben az egész folyamatban. Ő pontosan tudja, milyen érzés, amikor egy kétharmados politikai hatalom a közjogi rendszert úgy alakítja át, hogy annak személyi következményei legyenek. Ehhez képest az elmúlt időszakban nem azt látom, hogy Baka András felemelte volna a hangját az új kétharmad hasonlóan vitatható módszerei miatt.Sőt. Nyilatkozataiban maga is történelmi lehetőségként beszélt a TISZA kétharmadáról és arról, hogy egy ilyen többséggel alapvető változtatásokat lehet végrehajtani.Éppen ezért bennem felmerül a kérdés, hogy hogyan lesz valakiből a kormány valódi fékje, ha addig nem nagyon láttuk fékezni, vagy legalább joggal kritizálni azt a hatalmat, amely most őt a köztársasági elnöki székbe ülteti?A köztársasági elnöknek akkor is nemet kell tudnia mondani, amikor a saját oldalának mond nemet. Máskülönben nem fék.Sőt valójában oldala se lenne szabad, hogy legyen. Nem lenne szabad senki emberének lennie. Legfeljebb a nemzeté. Annak meg nincs politikai oldala. Mert sokszínű. Mert sokféle. És ez így van jól. Hogy lesz ő mindenki államfője? Hogy lehetne az, ha maga is elfogult, és vele szemben is van egy jó adag elfogultság az egyik, meg ellenszenv a másik oldalról? Tovább megyek. Azt mondják, volt társadalmi egyeztetés.Valóban volt.Ha annak nevezzük azt, hogy a miniszterelnök Facebook-oldalán megjelent egy bejegyzés néhány lehetséges jelölttel, az emberek pedig lájkolhattak és kommentelhettek.De könyörgöm, ennél azért többet kell tudnia egy európai demokráciának! A köztársasági elnök nem egy új mosógép, amelyikből a Facebook-kommentek alapján kiválasztjuk, melyik modell tetszik jobban.Ez az ország államfője. Az a személy, akinek az alkotmányos rendszerben a nemzet egységét kellene megtestesítenie.Ehhez pedig szerintem nem egy kommentfolyam kellene. Hanem valódi vita. Jelöltek. Nyilvános meghallgatások. Szakmai szervezetek véleménye. Civil társadalom. Egyetemek. Közéleti szereplők. És végül a magyar emberek valódi véleménye.Mert ha csak annyi történik, hogy egy politikai többség kiválaszt néhány nevet, aztán a saját miniszterelnökének Facebook-oldalán megnézi, melyik kap több lájkot, az nem társadalmi egyeztetés. Ez közvélemény-kutatásnak is gyenge, demokráciának pedig édeskevés.És én azt gondolom, hogy a TISZA-tól ennél többet várhattunk volna! Azért, mert azt ígérte, hogy másképp fogja csinálni.Sajnos jelenleg ugyanazt a politikai logikát látom, amit korábban a Fidesznél kritizáltunk. A többség megvan. A többség dönt. Ennyi. Lehet ezt jogszerűnek nevezni, de a demokrácia nem csak a jogszabályok betartásából áll. Hanem annak elfogadása, hogy attól még, hogy kétharmadunk van, nem biztos, hogy mindenben nekünk van igazunk. És mindent nekünk kell megmondani. Éppen ezért én nem azt szeretném, ha nem embereket cserélnénk egy székben, hanem a hatalomhoz vezető utat változtatnánk meg, úgy hogy az államfőt illető döntés a magyar embereké legyen! Ennek hiányában csak annyi történt, hogy az egyik kétharmad után jött egy másik kétharmad.Az egyik kiválasztott egy államfőt. A másik elküldte. S most ők is kiválasztottak valakit, akik számukra megfelelő. Közben pedig mi, magyar emberek továbbra is csak tehetetlenül nézzük, hogy ki lesz a mi köztársasági elnökünk.Pedig szerintem éppen fordítva kellene lennie. Nem nekünk kellene megpróbálnunk elfogadni azt, akit a hatalom kiválasztott. A hatalomnak kellene olyan államfőt választania (a magyar emberek tényleges bevonásával) akit az ország nagy része már eleve a magáénak érez.Így lehetne a nemzet valójában egységes. És szerintem ennél nem szabadna lejjebb adnunk!
Panoráma