Én nem a menedzselésében látom a problémát, hanem a folyamat kifutásában.
A "kiváltás" folyamata Amerikában indulhat be elsőként látványosan, mert mostanáig már ők fejlődtek legmesszebbre. Ha igazad lenne abban, hogy ez fékezhetetlen tömegmegmozdulásokhoz vezetne, azt az amerikai módszerekkel simán megmenedzseli akár egy trump, akár egy vance, akár bárki más, aki nem sajnálja a nemzeti gárdát meg a tengerészgyalogosokat meg bárkit kivezényelni - nemzetbiztonsági okokból.
Én egyébként Veled ellentétben nem gondolom, hogy fékezhetetlen tömegmegmozdulásokhoz vezetne a dolog. Ez egy folyamat. Lassan indul be, lassan főződik a béka. És minden egyes kis békácska egyénileg szembesül - időben és térben egymástól elszigetelve - a megváltoztathatatlannal. Ez nem táptalaja a fékezhetetlen ellenállásnak. Ezeket simán lehet pacifikálni egy kis cukorkával és egy kis ostorral. Mondjuk kapjon alanyi jogon apanázst, viszont aggódhasson, hogy ezt is és minden mást is elveszíthet, ha esetleg pattogni kezd.
Én inkább azt gondolom, hogy a kilátástalanná váló helyzetében minden egyes individuális békácska visszahúzódik a maga kis virtuális világába, tv/stream, online games, szerek, stb. A családok olcsóbb lakhatás után néznek, gettósodnak. A tinédzser gyerekek halálra unják magukat, bandáznak.
Az ember személyisége cél, kreativ munka, gondolkozás, tervezés nélkül igen hamar le fog épülni.. A leépült, társadalmon kívüli emberekre viszont a társadalomnak egyre kevésbé lesz szüksége, egyre inkább eltartandó tehernek tekintheti őket.
K-alakú társadalom.
Vajon lehet-e ennek az a kifutása, hogy egy kritikus tömeg eltartandó "ballaszt" elérése után a modern világ társadalma mindenféle etikát félretéve a ballaszt eltávolítása mellett dönt?
Ezt még általánosabban is megkérdezném, az emberek/gépek társadalma átmenetre értelmezve: lehet-e az a kifutása a dolognak, hogy a társadalom felívelő része egyszerűen fizikailag megszabadul a hanyatló résztől?
Bár ilyen értelemben persze ezt is nevezhetjük menedzselésnek.
A "kiváltás" folyamata Amerikában indulhat be elsőként látványosan, mert mostanáig már ők fejlődtek legmesszebbre. Ha igazad lenne abban, hogy ez fékezhetetlen tömegmegmozdulásokhoz vezetne, azt az amerikai módszerekkel simán megmenedzseli akár egy trump, akár egy vance, akár bárki más, aki nem sajnálja a nemzeti gárdát meg a tengerészgyalogosokat meg bárkit kivezényelni - nemzetbiztonsági okokból.
Én egyébként Veled ellentétben nem gondolom, hogy fékezhetetlen tömegmegmozdulásokhoz vezetne a dolog. Ez egy folyamat. Lassan indul be, lassan főződik a béka. És minden egyes kis békácska egyénileg szembesül - időben és térben egymástól elszigetelve - a megváltoztathatatlannal. Ez nem táptalaja a fékezhetetlen ellenállásnak. Ezeket simán lehet pacifikálni egy kis cukorkával és egy kis ostorral. Mondjuk kapjon alanyi jogon apanázst, viszont aggódhasson, hogy ezt is és minden mást is elveszíthet, ha esetleg pattogni kezd.
Én inkább azt gondolom, hogy a kilátástalanná váló helyzetében minden egyes individuális békácska visszahúzódik a maga kis virtuális világába, tv/stream, online games, szerek, stb. A családok olcsóbb lakhatás után néznek, gettósodnak. A tinédzser gyerekek halálra unják magukat, bandáznak.
Az ember személyisége cél, kreativ munka, gondolkozás, tervezés nélkül igen hamar le fog épülni.. A leépült, társadalmon kívüli emberekre viszont a társadalomnak egyre kevésbé lesz szüksége, egyre inkább eltartandó tehernek tekintheti őket.
K-alakú társadalom.
Vajon lehet-e ennek az a kifutása, hogy egy kritikus tömeg eltartandó "ballaszt" elérése után a modern világ társadalma mindenféle etikát félretéve a ballaszt eltávolítása mellett dönt?
Ezt még általánosabban is megkérdezném, az emberek/gépek társadalma átmenetre értelmezve: lehet-e az a kifutása a dolognak, hogy a társadalom felívelő része egyszerűen fizikailag megszabadul a hanyatló résztől?
Bár ilyen értelemben persze ezt is nevezhetjük menedzselésnek.