Ezért emelkedik az arany: érdemes még mindig tartani a portfóliónkban? Heinz Frigyes Ferdinánd, OTP Alapkezelő2024. július 17. 15:00 Az arany mint válságálló befektetési eszköz évezredek óta megragadja sok ember fantáziáját. Az elmúlt húsz évben az arany átlagos hozama meghaladta a legtöbb hagyományos befektetési eszközosztály hozamát, bár valamelyest alulmaradt az amerikai részvénypiachoz képest. Ami különös, hogy az elmúlt pár évben az aranyár emelkedése egy nagyon agresszív jegybanki szigorítási ciklus alatt, igen magas reálkamatok ellenére is folytatódott, amikor történelmileg az arany nem szokott jól teljesíteni. Távolról sem igaz, hogy az arany mindig minden körülmények között kiváló befektetés. Az alapján azonban, ami jelenleg látható a globális folyamatok alakulásból (az államadósság soha nem látott szintje, az infláció visszatérte és a geopolitikai kockázatok növekedése) az arany hasznos portfólió diverzifikációs és értékmegőrző szerepet tölthet be a befektetők portfóliójának elemeként. A múltban a nemesfémek erős felülteljesítése többnyire olyan időszakokban következett be, amikor a reálkamatok negatívba fordultak, vagyis amikor a kötvénybefektetések kamatai nem kompenzálták az infláció emelkedését. Ez azzal függhet össze, hogy az arany egy nem kamatozó befektetési forma, ezért népszerűsége inkább olyan időszakokban éri el a csúcspontját (leszámítva a válsághelyzeteket) amikor más biztonságosnak gondolt befektetések (állampapírok) nem kínálnak kielégítő hozamot. A 70-es évek stagflációs időszaka idején az arany és ezüst virágkorát élte, jelentős részt a nagyon alacsony/negatív reálkamatok eredményeként. A nemesfémek árnövekedése messze meghaladta a részvénypiacokét. AZ ELMÚLT PÁR ÉVBEN, 2022 ÉS 24 KÖZÖTT AZ ARANY ÁR EMELKEDŐ TRENDJE A MÚLTBELI MAKROGAZDASÁGI MINTÁTÓL ELTÉRŐ MÓDON KÖVETKEZETT BE. Ahogy a lenti ábrán látható, az amerikai államkötvények reálkamata és az aranyár közötti nagyon erős együttmozgás megszakadt 2022-től. A Fed agresszív kamatemelési ciklusának eredményeként megugró reálkamatok ellenére az arany ár makacsul tovább folytatta emelkedő trendjét. A World Gold Council adatai rávilágítanak az aranyár történelmileg eléggé szokatlan viselkedésének okaira. Az adatokból kiderül (lásd a lenti ábrát), hogy az aranykereslet emelkedését 2022 második fele óta, szinte teljes egészében a jegybankok kereslete magyarázza, a jegybanki tartalékok diverzifikációjának eredményeként. A jegybanki tartalékok diverzifikációja már korábban elkezdődött, de az igazi lökést az a momentum adta, amikor az orosz hadsereg átlépte az ukrán államhatárokat. Az ezt követő nyugati szankciók része volt az orosz jegybank az Egyesült Államoknál illetve Európában parkoló devizatartalékainak befagyasztása. A látványos aranytartalék emelkedésben 2022 közepe óta elsősorban nagy feltörekvő országok vitték a prímet, amelyek kapcsolata nem nevezhető felhőtlennek Amerikával. A World Gold Council-nak lejelentett adatok alapján különösen a Taiwan szigetére jó ideje furcsa tekintettel meredő Kína jegybankja emelkedett ki. De jelentősen emelte számos más feltörekvő jegybank is aranytartalékait, köztük Törökország, India vagy éppen Lengyelország. A KERESLETI ADATOK AZT IS MUTATJÁK, HOGY AZ INFLÁCIÓ 80-AS ÉVEK ELEJE ÓTA NEM LÁTOTT EMELKEDÉSE ELLENÉRE AZ ELMÚLT ÉVEKBEN AZ ARANYBEFEKTETÉSI KERESLETE VISZONT CSÖKKENT. Ezt mutatja az éveken át tartó kiáramlás az arany ETF alapokból, ami konzisztens képet mutat az arany pénzügyi kereslete és a reálkamatok közötti történelmi mintával. Az ékszerek készítéséhez használt arany kereslete, amely a teljes aranykereslet mintegy felét teszi ki, nagyjából változatlan maradt. Az arányaiban korábban sem túl jelentős arany kereslet pedig a technológiai iparágakban még csökkent is. ELŐRETEKINTVE MÉG BŐVEN LEHET TÉR AZ ARANY ARÁNYÁNAK NÖVELÉSÉRE A JEGYBANKI TARTALÉKOKBAN A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN. Az arany átlagos százalékos aránya a jegybanki tartalékokban 15% körül volt 2022 harmadik negyedévében. 2023-ban a World Gold Council kérdőívében a 44 megkérdezett feltörekvő piaci központi bank 64%-a 16 és 25% közötti aranytartalékra számított 5 év múlva, 4%-a pedig 25%-nál nagyobb arányú aranytartalékra. Ahogy a lenti ábrán látható, az aranytartalékok aránya történelmileg jóval magasabb volt mint jelenleg, még az aranystandard időszaka után is egy ideig a 70-es, 80-as években. Az elmúlt pár évben az arany arányának növekedése a jegybanki tartalékokban elsősorban a dollár és kisebb mértékben az euro kárára történt. A 2024-es World Gold Council kérdőívből az is kiderül, hogy az abban résztvevő mintegy 68 jegybank 62%-a tervezi a dollár arányának csökkentését a devizatartalékokban a következő 5 évben, míg 69%-uk növelni szándékozik az arany arányát. Ez egy elég széles merítés ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy nem kizárólag szomszéd országok lerohanását fontolgató országok szankciós félelmei magyarázzák a jegybanki vételeket. Valószínűleg a dollárral kapcsolatos növekvő óvatosságot az amerikai költségvetési fundamentumok jelentős romlása is magyarázhatja az elmúlt években. A negyedéves adatok elemzéséből kiderül, hogy a jegybanki vásárlásokat nem igazán befolyásolja az aranyár szintje. Az arany irányába történő diverzifikáció sok jegybanknál egy hosszú távú stratégia része. Azonban úgy tűnik, hogy a feltörekvő piaci jegybankok egyre inkább taktikusak az aranyvásárlásaikkal kapcsolatban. Olyan negyedévek után, amikor nagyot emelkedett az aranyár, a jegybanki vásárlások többnyire alábbhagytak. Talán ez is magyarázhatja a kínai jegybank aranyvételeinek szüneteltetését az elmúlt 2 hónapban. Azonban többnyire megveszik a visszaesések alatt az aranyat a jegybankok, ami az elmúlt években alulról jól megtámasztotta az arany árát. Ez is arra utal, hogy a kockázat lefelé korlátozott és érdemes lehet belevenni a korrekciókba. Hosszabb távon ami igazi lökést adhatna az arany árnak, az a reálkamatok csökkenése és annak a félelemnek a megjelenése lehet, hogy a költségvetési politika ismét rátelepedik a fejlett világban a monetáris politikára. Az már most is látható, hogy soha ennyi államadósság nem volt még a világban. Számos nagy országban már most is fenntarthatatlan az államadósság pályája, amit a következő évtizedek demográfiai folyamatai – a munkaképes korú lakosság arányának csökkenésével – tovább ronthatnak. Az nem igazán látszik ebben a pillanatban, hogy meglenne a politikai akarat, hogy a fenntarthatatlan adósság pályákat kizárólag adóemeléssel és költségcsökkentéssel stabilizálják. Ha csak az amerikai államadósság alakulását nézzük hosszú távon (lásd a fenti ábrát), látható, hogy a pandémia alatt a második világháború idején tapasztalt extrém magas szinteket is elérte az államadósság GDP-hez mért aránya. Ennek ellenére sem a demokraták sem a republikánusok programjában nyoma sem látszik semmi hajlandóságnak az adósság csökkentésére. Trump programja Biden programjánál is magasabb adósságpályát jelent, költségcsökkentés nélküli további adócsökkentések belengetésével. A második háború után, mint ahogy az sokszor megismétlődött a történelemben – különösen nagy háborúk után – a pénzrontás volt a költségvetés stabilizálásának a fő eszköze. Akkoriban a fiskális politika explicit módon rátelepedett a monetáris politikára a háború megnyerésének mindent felülíró céljának eredményeként. A háború alatt, 1942-ben az amerikaiak hozamgörbe-kontrollt vezettek be, amely azt jelentette, hogy a Fed 0,375%-ban korlátozta a rövid lejáratú állampapír kamatokat, és 2,5%-ban határozta meg a 10 éves kincstári kamatszint felső határát. Ez nagyon olcsó finanszírozást jelentett a háborús költségvetésnek. A hozamgörbe-kontrolt a háború utáni években is fenntartották 1951-ig, ami viszonylag magas (bár hiperinflációnak nem nevezhető) inflációhoz vezetett, és segített fokozatosan leépíteni az államadósság szintjét. Nem biztos, hogy ebben a formában valósulhat meg a jövőben a monetáris politikák fiskális dominanciája. Lehet, hogy kevésbé durva módon, például az inflációs célkitűzések fokozatos felpuhításával kezdődhet a folyamat. Az eredmény ismét egy olyan helyzet lehet, ahol a kötvényhozamok nem kompenzálnak megfelelően az infláció emelkedéséért és a reál kamatok negatívba fordulnak. A jegybanki függetlenség virágkorát élte az 1980-as évek óta eltelt évtizedekben, és szerepet játszott az infláció és az inflációs várakozások stabilizációjában. Visszaszorulása és az államadósság elinflálására tett kísérletek, ha bekövetkeznek, alááshatják a jegybankok által kibocsátott devizák hitelességét, AMI ELLEN LEGJOBB VÉDELMET REÁL ESZKÖZÖK JELENTHETIK, BELE ÉRTVE AZ ARANYAT. Az arany híveinek szemében az arany egy nyilvánvaló előnye a jegybankok által kibocsátott devizákkal szemben a kínálat korlátossága. A jelenleg rendelkezésre álló legjobb becslések szerint körülbelül 212 582 tonna aranyat termeltek ki a történelem során, amelynek körülbelül kétharmadát 1950 óta bányászták. És mivel az arany gyakorlatilag elpusztíthatatlan, ez azt jelenti, hogy ennek a fémnek szinte az egésze még mindig megtalálható valahol. Ha ennek az aranynak minden egyes unciája egymás mellé kerülne, a kapott tiszta aranykocka mindkét oldalán csak körülbelül 22 méteres lenne. Szintén az arany előnyei közé tartozik az aranyár igen alacsony korrelációja kockázatos eszközökkel, különösen a részvénypiaccal. Bár vannak időszakok, amikor együtt mozog a részvénypiaccal, nagyobb válsághelyzetekben, recessziók alatt többnyire ütésállónak bizonyult az arany. Felmerül a kérdés, hogy egy olyan befektető számára, aki bízik az arany fundamentumaiban, nem lehet-e érdemes befektetései egy részét nem fizikai aranyba vagy arany ETF-ekbe, hanem aranytermelő cégek részvényeibe fektetni. Az aranyrészvények árfolyamának alakulása sok éven át alulmúlta az aranyét, ami részben annak volt köszönhető, hogy az aranytermelő cégek nehezen tudták kontrollálni növekvő költségeiket. Az elmúlt években azonban jelentősen javult a nagy aranykitermelő bányacégek jövedelmezősége is. 2013 és 2019 között az arany ára körülbelül 300 USD-vel volt a Newmont, az egyik legnagyobb aranybányász cég teljes költségszintje felett. 2020 óta viszont átlagosan több mint 600 USD-val haladja meg az arany ára a Newmont költségszintjét. Nagyságrendileg hasonló változáson ment keresztül számos más nagy aranytermelő cég profitabilitása is. EZ ARRA UTAL, HOGY KÖZELEBB KERÜLT AZ AZ IDŐ, AMIKOR EZEK A CÉGEK ISMÉT ERŐSEBBEN ÉRTÉKELŐDHETNEK FEL AZ ARANYÁR EMELKEDÉS EREDMÉNYEKÉN. Az összességében pozitív kilátások mellett egy tényező, ami rövidtávon növelheti egy korrekció esélyét az arany piacán, az a viszonylag magas spekulatív pozícionáltság a derivatív piacokon. Ez rövid távon némi óvatosságot indokol, bár igazán extrém szintekről és parttalan eufóriáról egyelőre nem beszélhetünk. Hosszabb távon azonban valószínűleg érdemes követni a jegybankok stratégiáját és multi asset porfóliókban kihasználni átmeneti gyengeségeket, korrekciókat az arany piacán.
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20240717/ezert-emelkedik-az-arany-erdemes-meg-mindig-tartani-a-portfolionkban-698959 ;
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20240717/ezert-emelkedik-az-arany-erdemes-meg-mindig-tartani-a-portfolionkban-698959 ;
