Arról beszéltem, hogy ha elszámoltatást akarsz, akkor csináld, és ne mást (pl. engem) próbálj magad elé tolni faltörő kosnak.
Márcsak azért is, mert jelentős különbség van a szándékainkban.
Én nem elszámoltatást akarok, hanem jövedelmet és minél többet. Azt, amit a cégem képes megtermelni. Másrészről pedig azt akarom, hogy a cégem ne kótyavetyélje el a vagyonát értelmetlen beruházásokra, és ennek részeként a menedzsment és az igazgatóság ténykedésének sokkal szigorúbb ellenőrzését szeretném elérni. Ha ehhez számonkérés, vagy a bűnözők bebörtönöztetése kell, akkor megteszem, DE pl. hajlandó vagyok ésszerű egyezségre, sőt a siker jutalmazására is.
Akivel erről meg tudok állapodni az Rába vonatkozásban a barátom. Aki még szóba sem akar erről állni, az az ellenségem. A kettő között meg van egy rakás árnyalata szivárványnak. Az egyes szereplők pillanatnyi álláspontja az egy adottság, és ehhez mérten cselekszem, ahol lehet és kell, de ha változik a helyzet, akkor nálam létezik az újratervezés. Egy mérce van, a piaci árfolyam+a kifizetett osztalékok viszonya a valós saját tőkéhez.
Te csak ész nélkül nyomatod, hogy miért nem pereltem már be mindenkit, hol a vágyott számonkérésed. Annak ellenére, hogy szerintem nem is ismerjük egymást személyesen, így nem tudhatod, hogy mit tettem, mit nem tettem, és mit miért. Sőt itt nem is fogod soha megtudni egyiket sem teljes részletességében.
De egy kicsit azért megmagyarázok, valószínűleg utoljára. Talán másnak is hasznos lesz, aki unja, nyugodtan lapozzon..
Márcsak azért is, mert jelentős különbség van a szándékainkban.
Én nem elszámoltatást akarok, hanem jövedelmet és minél többet. Azt, amit a cégem képes megtermelni. Másrészről pedig azt akarom, hogy a cégem ne kótyavetyélje el a vagyonát értelmetlen beruházásokra, és ennek részeként a menedzsment és az igazgatóság ténykedésének sokkal szigorúbb ellenőrzését szeretném elérni. Ha ehhez számonkérés, vagy a bűnözők bebörtönöztetése kell, akkor megteszem, DE pl. hajlandó vagyok ésszerű egyezségre, sőt a siker jutalmazására is.
Akivel erről meg tudok állapodni az Rába vonatkozásban a barátom. Aki még szóba sem akar erről állni, az az ellenségem. A kettő között meg van egy rakás árnyalata szivárványnak. Az egyes szereplők pillanatnyi álláspontja az egy adottság, és ehhez mérten cselekszem, ahol lehet és kell, de ha változik a helyzet, akkor nálam létezik az újratervezés. Egy mérce van, a piaci árfolyam+a kifizetett osztalékok viszonya a valós saját tőkéhez.
Te csak ész nélkül nyomatod, hogy miért nem pereltem már be mindenkit, hol a vágyott számonkérésed. Annak ellenére, hogy szerintem nem is ismerjük egymást személyesen, így nem tudhatod, hogy mit tettem, mit nem tettem, és mit miért. Sőt itt nem is fogod soha megtudni egyiket sem teljes részletességében.
De egy kicsit azért megmagyarázok, valószínűleg utoljára. Talán másnak is hasznos lesz, aki unja, nyugodtan lapozzon..
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama