a tegnapi falbontó események is végképp feltették bennem a kérdést, hogy mi lesz az országgal?, mert véleményeket hallani a FIDESZ-ről, Gyurcsányról, holott a kérdés az, hogy mi lesz veled Magyarország?, erre kell a választ keresni!
2007/40. szám - október 4. Csák Csongor, Lambert Gábor, Cseke Hajnalka és Dózsa György
Még soha nem volt olyan kedvezőtlen a magyar politikai elit megítélése, mint az idén nyáron, s a választók egyre nagyobb számban várják a megváltást egy harmadik erőtől. Ám hiába erősen értékcsökkent a politikai közeg, a nagy pártok szakadásának, vagy egy meghatározó új tömörülés létrejöttének mégis kisebb az esélye, mint a már meglévő kis pártok taktikus újrapozícionálásának.
Fognak velem találkozni 2010-ben is! - köszönt be a napokban Gyurcsány Ferenc a még csak két és fél év múlva esedékes választásokra. Szocialista körökben morgolódtak ugyan - ha csak diszkréten is -, hogy a miniszterelnök így jelenti be igényét a pártelnöki-kormányfői státusz meghosszabbítására. Mint ahogyan a Fideszben is csupán halkan berzenkednek amiatt, hogy Orbán Viktor is maradni akar a párt élén. „Szereti nézegetni az aktuális közvélemény-kutatási adatokat, és kizárólag akkor jöhet el bármilyen utód ideje, ha a pártelnök azt látja, hogy vele mégsem tudnak nyerni” - rögzíti a legnagyobb ellenzéki párt belső viszonyait jól ismerő forrásunk a képletet. A belső ellenzék a szocialista és a polgári pártban egyaránt jelen van ugyan, ám pillanatnyilag semmi sem utal arra, hogy akár a Fidesz, akár az MSZP az „arcmodor” megváltoztatásán törné a fejét. Mintha a politikai elit minden lényeges döntést a 2010-et követő időszakra napolt volna el.
PÁRTJUKAT KERESŐK. Közben a különböző közvélemény-kutatások szerint még soha nem volt olyan kedvezőtlen a magyar politikai elit egészének a megítélése, mint az idén nyáron (Szonda Ipsos). A teljes népesség körében a jelenlegi pártok között választani nem tudók tábora a második legnagyobb erő (Medián). A lakosság túlnyomó többsége szerint kockázatos az ország jövője szempontjából, ha csak két nagy monopólium uralja a politikai életet, és ugyancsak közel 60 százalék gondolja úgy, hogy a jelenlegi politikusok nem képesek megoldást találni az ország gondjaira (Századvég). A választók egyharmada pedig egy olyan pártra szavazna, amely még nincs is. Lengyel László közírói minőségében a napokban meg is hirdette a kétpárti rendszer alkonyát: véleménye szerint keresik pártjukat a polgári liberális, liberális konzervatív szavazók.
A lapunk által megkérdezett - névvel és név nélkül nyilatkozó - politikusok és politológusok, véleményformálók, gazdasági szakemberek egyetértenek abban, hogy ha bármilyen új erő próbálná meg átrendezni a magyar politikai palettát, úgy annak a közeljövőben meg kell mutatnia magát. Erre nem sok az esély, valószínűbb, hogy a két nagy tömb valamikor később majd vezércserékkel próbálja konzerválni a kialakult struktúrákat, s ez esetben a jelenlegi állóháború legalább a 2009-es európai parlamenti választásokig elhúzódhat. Ám ez sem zárja ki, hogy a „mellékfrontokon” ne induljon el már most is heves mozgás.
Honnan jöhetne az új párt?
Amennyiben az elkövetkező időszakban új szereplővel gazdagodna a magyar politikai paletta, arra elemzők szerint a következő forgató-könyvek mentén kerülhetne sor:
• A politikai színtér jelenlegi két nagy pártján belüli törésvonalak mentén új politikai tömörülések alakulnak ki.
• A meglévő két nagy párt valamelyike (vagy mindkettő) mesterséges konjunktúrát teremt - elsődlegesen az ellenoldal megosztásának céljával -, azaz „párt alapít pártot”. Erre elsősorban a nemzeti radikális tábor környékén nyílhat lehetőség.
• A civil társadalom és a politikából ideiglenesen kiábrándultak mutatják fel az akár a választások kimenetelét is eldönteni képes „harmadik erőt”. Erre ma leginkább a környezetvédelem kérdésköre mentén lehet esély.
Beszélgetőpartnereink többsége arra lát kisebb esélyt, hogy a vezércserék körüli belső vitákban kiéleződnek a két nagy párton belüli konfliktusok, s a törésvonalak mentén az MSZP-ről, illetve a Fideszről leszakadó vadonatúj politikai tömörülések alakulnak ki, bár az 1990-es leosztás újrakeverése mellett is vannak érvelők (lásd a keretes írást). A reálisnak tartott forgatókönyvek azonban inkább a jelenlegi pártstruktúra változatlanságát vetítik előre, amit az valószínűsít, hogy a két nagy párt - az MSZP és a Fidesz - nem kockáztat, azaz legalább az EP-választásokig kitart a jelenlegi felállás mellett. Más kérdés, hogy a szövetségeskeresés közben átrendeződhetnek a kisebb parlamenti és a parlamenten kívüli pártok pozíciói, s ezek a történések főként az MDF-et, az SZDSZ-t, a KDNP-t és a Jobbikot érinthetik. Ám, ha esetleg mégis új politikai párt lép színre a mérleg nyelveként, akkor azt alkalmasint vagy a már meglévő nagypártok hívják életre, vagy jobb esetben a civil társadalom már kipróbált erői állnak politikai csatasorba (lásd külön).
Ezek az elemzések abból indulnak ki, hogy a meglévő vagy kialakuló kisebb pártok esélyei részben a nagyok moccanatlanságából adódnak, részben azok stratégiai döntéseitől függenek. Legutóbb Körösényi András, az ELTE Politikatudományi Intézetének tanára tüntette fel például Orbán Viktort a jobboldali polgári politika újjáéledésének, kibontakozásának „legfőbb akadályaként” a Kommentár című, kéthavonta megjelenő folyóiratban. Ám ő is azzal számol, hogy a Fideszen belüli centralizáció és autokratikus viszonyok következtében a pártelnök megbuktatása szinte lehetetlen.
Körösényi András szerint éppen a decentralizáció, illetve egy új jobboldali párt alapításának esélytelensége értékelheti fel az MDF jövőbeni politikai szerepét. A „stíluspárt” szakpolitikai kérdésekben a jobboldalhoz tartozik, kivéve a gazdaságpolitikát, ahol inkább az MSZP-vel árul egy gyékényen. Viszont politikai-ideológiai kérdésekben is többnyire a szocialistákhoz húz, miután az MDF jelenlegi háttere „antifideszes”: a tanácsadók és mecénások sugallatára a párt jobban tart Orbán visszatértétől, mint a szocialisták maradásától. „Ha a két nagy mellett csak a Fórum jut be a parlamentbe 2010-ben, nem tennék nagy összeget egy Fidesz-MDF koalícióra a jelenlegi vezetői garnitúra mellett” - bocsátkozott óvatos jóslásba egyik forrásunk, aki szerint a mérsékeltebb jobbról a közeljövőben mutatkozhatnak olyan törekvések, amelyek az MDF „elfoglalására” irányulnak. A jobboldalra pozícionált, de jelen formájában balra tájékozódó kispárt egyes vélemények szerint elméletileg bármelyik irányba „felfuttatható” - ez nyilván a megfelelő szándék és az alkalmas anyagi háttér meglétének, továbbá a mostani vezetés lecserélésének a kérdése. Ebbe az irányba tapogatóznak azok is, akik tekintélyes és anyagilag is tehetős üzletemberek színre lépésétől remélik a politikai zsákutcából való kiutat. „Egyszerűbb megvenni egy kis pártot, mint egy újat bevezetni” - fogalmazott egy politológus.
Bogár László: "Nem kizárt, hogy egy átmeneti nagykoalíció jön létre az SZDSZ-szel és a két nagy párt belsõ globalnyikjaival szemben."
Az MDF-hez hasonlóan az új profil dilemmájával küszködik az SZDSZ is, amelynek a helyzetét az a meglátás jellemzi legjobban, hogy „egy szűk belvárosi értelmiségi kör dirigál egy szűk fővárosi pártot”. Szakértőink szerint a jelen helyzetben nem valós politikai alternatíva a koalícióból való kilépés: a pártnak nem látni olyan formátumú politikusát, aki a nyakába venné, ami a szakítás után következik. Sem a vezetők, sem a tagság nem tudná megoldani a kilépés utáni helyzetet, vállalni annak ódiumát, hogy ezzel esetleg hatalomra segítik Orbánt. Ennek ellenére Gulyás József, a párt Országos Tanácsának (OT) elnöke továbbra is azzal érvel, hogy bár az SZDSZ nem rendelkezik kiugrási forgatókönyvvel, ha úgy látják, nincs esélye a közösen elfogadott kormányprogram teljesülésének, akkor felül kell vizsgálni a koalíciós szerepvállalást. Az ismert hivatalos álláspontnál azonban tovább is megy az OT elnöke, aki a koalícióból kijövő SZDSZ és a keresztény konzervatív retorikát feladó MDF között elképzelhetőnek tartja előbb a közeledést, majd akár az együttműködést is.
„A jobb- és baloldalból egyaránt kiábrándult, az összes választó közel 30 százalékát kitevő bizonytalan szavazók számára vonzó alternatívát kínálhat a szekértáborok harcát meghaladni kész közép politikája” - igazolja vissza Gulyás Lengyel Lászlót. Az OT elnöke szerint az MDF a választások közeledtével már nem kerülheti meg a második fordulóra vonatkozó, illetve a kormányalakítással kapcsolatos kérdéseket, és színt kell vallania: feladja-e a közép politikáját, eladja-e magát a két nagy párt valamelyikének. „Hitelvesztés nélkül csak középről kereshet szövetségest” - vallja Gulyás.
„A mi részünkről elképzelhetetlen” - reagált tömören Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője a liberálisokkal történő összeborulás ötletére. A politikus legfeljebb a civil szervezetek között lát potenciális szövetségest, bár hozzáteszi: az ötlet komolyra fordulásának feltétele, hogy a számos tömörülés közül kiemelkedjenek olyanok, amelyek túlélték „gyermekbetegségeiket”.
ALAPÍTÁSOK ZÖLDMEZŐBEN. A liberálisok újrapozícionálásának lehetséges iránya lehet a környezetvédelem hitelesebb felkarolása. „E téma fontossága nagyon sokat nőtt a társadalomban, a klímaváltozás mint általános, nyomasztó élmény megváltoztatja az emberek hozzáállását a témához” - állapítja meg véleményszondázásaik alapján Karácsony Gergely, a Medián kutatásvezetője. A liberális pártok Skandináviában pont ilyen posztmateriális irányba mentek el, s az SZDSZ is megpróbálhatja ezzel begyűjteni a biztos parlamentbe kerüléshez szükséges plusz százalékokat.
Kupa Mihály: "Már tizenöt évvel ezelõtt is 2,2 milliárd forintba került egy párt kampányának finanszírozása."
Azok az elemzők, akik számolnak egy ilyen fordulattal, arra is emlékeztetnek, hogy Kóka János jelenlegi pártelnök mandátuma 2009 márciusában jár le, s egyelőre nem tudni, hogy a tisztújítást az EP-választások elé vagy az azokat követő őszre időzítik-e a szabad demokraták. A későbbi időpont esetén ugyanis az új vezetésnek már nem maradna kellő ideje a korrekcióra - akkor sem, ha netán Fodor Gábor jelenlegi környezetvédelmi miniszter venné át a pártot. Mindenesetre Sólyom László ökológiai gesztusai, Fodornak a Rába-habzás elleni fellépéshez hasonló látványos politikai marketingakciói, valamint a Védegylet és az Élőlánc Magyarországért jól megválasztott tömegrendezvényei, a jövő nemzedék országgyűlési biztosa posztjának létrehozása, megfelelő szinten tarthatják a média és a közvélemény érdeklődését a zöld politizálás iránt. A lapunknak nyilatkozó politológusok szerint a Védegylet vagy az Élőlánc korlátozott hatóköre dacára is alkalmas volna a kooperációra például a mostani vonallal szakítani kívánó SZDSZ-szel. „Akár kommunikációs csatorna, közvetítő erő is lehet a jobb- és baloldali liberálisok között” - ötletelt egyik forrásunk.
Jóllehet, a környezetvédelem olyan erős ideológiai kötélzetnek is tűnhet, amelyen egy teljesen új politikai erő is felkapaszkodhat, az általunk begyűjtött vélemények szerint a lehetőség csak elméleti. „A politikában nincs olyan, hogy van egy piaci rés, és valaki majd beszáll” - mondja Karácsony Gergely. Mások is úgy vélik: akik szerint a parlamenti pártokból való kiábrándulásnak új politikai erőt kellene a felszínre hoznia, nem veszik tekintetbe, hogy Magyarországon a civil társadalmat szinte teljesen sikerült kiábrándítani a politikából. Így egyre kevesebben akarnak közösségi megoldást keresni a súlyosbodó problémáikra.
GÖRÖGDINNYE. „Magyarországon pártot csak párt tud alakítani. A 2010-es választásokon könnyen kerülhet valamelyik nagy párt abba a helyzetbe, hogy új koalíciós partnerre lesz szüksége. Nem lenne meglepő, ha egy környezetvédő pártot próbálnának felépíteni” - jósolja Lányi András, az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja. Még azt is megkockáztatja, hogy a jelenleg népszerűségi mélyponton álló koalíciónak kell több érdeklődést mutatni egy „görögdinnye - egy olyan párt, ami kívül zöld, belül vörös” - beszerzése iránt.
Lányi András: „A mediatizált tömegpártok korában egy tõkeszegény országban a politikába befektetõ üzleti, politikai, vállalkozói csoportok azonnali megtérülést akarnak.”
A közvéleménynek a felmérésekben tükröződő csodavárása egyébként is egy ideálképhez kapcsolódik: ha az valamivel is konkrétabb lenne, menten több szeletre törne a harmadikutas tábor. Ráadásul - miként azt egy, a környezetvédő mozgalomban korábban reális politikai és marketing lehetőségeket látó reklámipari vállalkozó kiábrándultan tapasztalta - a hazai „zöld piac” fragmentált és marakodó, szereplői vagy javíthatatlan idealisták vagy intellektuálisan alkalmatlanok a közéleti szereplésre.
Ám valamely más, a nulláról startoló erőnek még inkább a markáns és hiteles személyiségek, a pénz és a médiafigyelem hiányát kellene leküzdenie. A hazai politikai szerkezet roppant merev: a politikai kartellek mindkét oldalon erősek, a struktúra extrém módon zárt. Nagyon drága bejutni a körforgásba, nem úgy, mint mondjuk a kilencvenes évek első felében. Bár Kupa Mihály, ex-pénzügyminiszter megemlíti, hogy már tizenöt évvel ezelőtt is 2,2 milliárd forintba került egy párt kampányának finanszírozása, amennyiben az az egész országot „lefedve” indult harcba a voksokért, valamennyi választókörzetben indított saját jelöltet, rendezvényeket szervezett számukra, tévé- és rádióreklámokkal, óriásplakátokkal népszerűsítette őket. A pártépítés, az alapszervezetek felállítása és finanszírozása, a pártok szakértői hátországának, s ezen keresztül közéleti befolyásának fenntartása is mind-mind emészti a milliókat. Az országos szervezet kiépítése fölöttébb drága, márpedig ez alapvető a jó választási eredményhez; 2002-es vereségét követően a Fidesz is ebből a felismerésből kiindulva döntötte el a pártszervezet helyi szintű acélosítását.
Pont olyan ez a képzeletbeli masiniszta, mint gyurcsány!
Nem lát semmit, nem ismeri a célt, de törtet, amerre könnyebb az, mégha a végén vissza is ér a kiindulóponthoz.
---
A baj az, hogy a kormányzati intézkedések jelentősen lelassították az export növekedését (vagy csak az EU lassulással lassulunk mi is, csak kisebb értékre?).
Ami jó ugyanakkor (az egyenlegnek!), hogy a fogyasztást is visszafogta a kormányzati intézkedés-sorozat, így az import novekedési dinamikája mégjobban lassult...
A kérdés jogos. Nos szerintem azt még a masiniszta sem tudja, de a mozdony mindenesetre nem áll meg. Vagy így, vagy úgy, de kijutunk. Ha elég erős a mozdony, akkor áttöri a falat is, ha nem, akkor majd a következő masiniszta és csapata kiássa a mozdonyt.
Mert navigare necesse est (hajózni kell) - mondták a rómaiak.
Jó a 250 Ft-os euró?
Vagy, hogy örüljünk annak, hogy a nyugat GDP-je jobban nő, mint a mienk, mert az húzza 2% körüi értékre a mienket (mert a kormányzati inézkedések eredménye önmagában -2-5% lenne, miközben rekordok közelében van a költségvetés hiánya?)
"Az államháztartás, azaz a kormányzati szektor adóssága a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján, 2006 végén 15 557,8 milliárd forint volt, a GDP 66 százaléka." link
Veres János: A kormány tartja a 6,8 százalékos államháztartási hiányt link
Veres János bejelentette, hogy szeptemberre 200,1 milliárd forintos hiányt tervez a PM, ami az első kilenc hónapra 1182,4 milliárdot jelent, ez a GDP 4,6 százalékával egyenlő.
A 2007. évi, korábban közölt 1529,4 milliárd forint összegű - önkormányzatok nélkül - államháztartási deficit prognózis érvényben marad, ez a GDP 6 százaléka - közölte a pénzügyminiszter. link
"Az Externet Zrt. elsőként csatlakozott az elmaradt csereháti kistérségek fejlesztési projektjéhez, melynek keretében ingyenes wifi internettel szórnak be több, jórészt roma kisebbségek lakta települést Borsod-Abaúj-Zemplén megyében."
Avagy jobb az ingyenpornó, mint a gyakorlat???
Szép kis kormányzati intézkedés...
;)
Kóka csak tudja...
Augusztusban az előzetes adatok szerint az ipari termelés volumene 0.9 százalékkal emelkedett az előző hónaphoz képest - jelentette a Központi statisztikai Hivatal. A nyári hónapok mindegyikében pozitív volt a havi növekedési adat, aminek következtében az éves bővülési tempó - február óta először - két számjegyű lett.
Mi lesz veled Magyarország?