Na igen, az, hogy a reform jó irányba halad, illetve az, hogy olyan vaktyúk is talál szemet alapon vannak benne jó, vagy legalábbis elfogadható elemek, nem ugyanazt jelenti.
A vizitdíj és a dobozdíj bevezetése kétségtelenül pozitív dolog volt.
Az, hogy az ingenyes gyógyszerek túlfogyasztását visszaszorítjuk, még egyáltalán nem jelenti, hogy a reform jó irányban halad, bár kétségtelen, hogy bizonyítja egy általam sokat hangoztatott alapelv igazát: Idővel a drágább lesz az olcsóbb, s az olcsó drága lesz, s a legdrágább az, ami ingyen van.
Ezt a lépést már 10-15 évvel ezelőtt lazán megtehették volna mindenféle reform-kommunikáció nélkül is, és talán nem a rendszerváltás után 17 évvel kellene a társadalmat ráébreszteni arra, hogy a teljes és mindenkire érvényes ingyenesség hosszabb távon csődhöz vezet...
Szerintem ennek az egészségbiztosítási modellkeresésnek éppen az a rákfenéje, hogy kitűztük célul: Nem lehet drágább, mint a mostani. Pedig éppen ezzel van a baj. Rá kellene ébrednünk végre, hogyha nem lesz meg a lehetőség arra, hogy azok, akiknek van pénzük, igénybe vegyenek jobb és - sztem ezáltal szükségszerűen - drágább eü szolgáltatásokat, semmi esélyünk nincs arra, hogy javuljon az ellátás minősége. Ha költségvetési kérdést csinálunk az egészségügyből - és minden alkalommal, amikor valamilyen új és hatékony eljárás finanszírozhatóságáról kell döntenie az OEP-nek - évekig halasztja a döntést, vagy éppen a magas költségek miatt utasítja el a bevezetést, akkor meg fogunk rekedni a mai színvonalon. Még szerencse, hogy 3-400 éve még nem az OEP fizette az ellátást, hanem a valódi piaci viszonyok és az orvostudomány fejlődése párhuzamosan vezett az eljárások fejlődéséhez. Ha nem lettek volna piaci viszonyok, csak költségvetési szempontok, talán még mindig a pióca, meg az érvágás lenne a módi... A piaci viszonyokkal kapcsolatban ajánlom figyelmetekbe a következő cikket: link
A lényeget itt idézem:
"Nincs piac sem a beteg-orvos, sem a beteg-biztosító viszonylatban.
Az egészségügy egyik alapvető problémája, hogy a klasszikus piaci verseny feltételei nem állnak fenn. A piaci logika alapvető feltétele, hogy mind a vevő, mind az eladó informált legyen, és tudjon saját érdekeinek megfelelően dönteni. Az egészségügyben azonban ez a feltétel nem teljesül. A vevő, vagyis a beteg, nem informált, ezért nem is tud általában a saját érdekei szerint felelős döntést hozni."
A klasszikus piaci verseny feltételei pedig sztem a következők (bár erről korábban is írtam):
1. Eü szolgáltatási protokollok kialakítása, ÁRLSITA,
2. Szabadon választható önrész lehetősége,
3. A biztosítói érdek és az eü szolgáltatói érdekek különválasztása. (Biztosító nem lehet az eü intézmény fenntartója, a kórháznak önálló gazdasági társaságnak kellene lennie.)
4. A szolidáris járulék és versengő biztosítási díjak különválasztása
"„ha több biztosító lesz, többet kell majd fizetni, mert a profitorientált magánbiztosítók ki fogják kényszeríteni a járulékemelést. "
Na igen, "jó érvek" ezek, szoci megvalósítás esetén előfordulhatnának, de a több biztosítós rendszer lényege éppen az lenne, hogy nincs járulék, hanem biztosítási díj van, és amelyik biztosító nem versenyképes, az sokkal magasabb díjakkal operál, és tönkremegy előbb-utóbb, hiszen bárki beléphet a mindegyiknél olcsóbb államiba...
Felhívom a figyelmeteket a leglényegesebbre.
Miért drágább a több biztosítós modell?
Mert tízszeres működési költséggel dolgozik, ha a biztosítás költségvetéséhez viszonyítunk.
"Szolidáris egészségbiztosítás vagy szegények kukája?
Varga Mihály:
„ha több biztosító lesz, többet kell majd fizetni, mert a profitorientált magánbiztosítók ki fogják kényszeríteni a járulékemelést.
A több-biztosítós modell működési költségei nagyobbak, hiszen egy helyett nyolc-tíz profitorientált magánbiztosítót kell fenntartani… Ki kell fizetni a magánbiztosítók vezetőségi tagjainak fizetését, magasabbak lesznek az adminisztrációs költségek, fedezni kell a részvényesek nyereségét és a hatalmas hirdetési költségeket is.
…ma a magyar egészségügy két lényeges ponton versenyképes: egyrészt nemzetközi összehasonlításban is alacsonyak a működési költségei, másrészt rövid a várólista, vagyis nem kell hónapokat, éveket várni az ellátásra. Varga Mihály szerint mindkettőt elveszíthetjük a több-biztosítós modell bevezetésével.
Míg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár teljes költségvetéséből, 1050 milliárd forintból 2-5 százalékot, vagyis mintegy 21 milliárd forintot fordít saját fenntartására, addig nemzetközi tapasztalatok szerint a magánbiztosítóknál ez az arány 25-30 százalék, azaz 250-350 milliárd forint is lehet, mondta a Fidesz alelnöke.
Csáky András(MDF): „A több-biztosítós modell bevezetése még inkább lebetegítené, agonizálná az egészségügyet, az állampolgárok nagyon rosszul járnának… az SZDSZ által javasolt kompromisszumos megoldás, sem járható, ez a "legkártékonyabb, az OEP lenne vélhetően a kuka, ott maradnának a szegény, valóban ellátásra szoruló betegek”.
Igen, az eddigi reformlépések a takarékosságról szóltak, és az államháztartás szempontjából sikeresek voltak. Kérdés, hogy az emberek egészsége és élete is kockára tehető-e az államháztartási célokért. Julius Caesar már régen megmondta: a cél szentesíti az eszközt.
Sajnos még ma is nagyon sokan vannak, akik cinikus módon így gondolják, és el is fogadják. Ha én is cinikus lennék, azt kívánnám, hogy személyesen Ők legyenek a következő áldozatok...
A káosz-teremtés tényével egyetértek, de azt azért nem állítanám, hogy ez szándékos, bár nem elképzelhetetlen. (A politika a történelem folyamán sok eszközt használt már arra, hogy változást kényszerítsen ki, a káosz szándékos létrehozása is bevett politikai gyakorlat.) A káosz a hozzánemértésből is adódhat. Szándékoság és hozzánemértés. Számomra egyik sem elfogadható indok.
Intézmény bezárás meghaladja a képeségeimet, de kívülről úgy látom, hogy nem kidolgozott stratégia mentén haladnak, hanem csak a takarékosságról szól. Ennek már közép távon jelentős káros hatásai lehetnek.
Egy- több biztosítós modellel kapcsolatban nekem nem egyértelmű bármelyiknek is az előnye. Innentől kezdve mindegyikben működtethető a rendszer. Egy biztosítós rendszert sem tudunk rendesen működtetni, akkor a többbiztosítós rendszert ugyananezen emberek hogy fogják? Nem ez a legfontosabb problémája a rendszernek, ezért nem erre az elemre kellene koncentálni.
Ennek ellenére az szdsz- nek ez valamiért nagyon fontos.
Egyet továbbra sem értek a gondolataidból: azt írod, hogy az átgondolatlan intézményi átszervezéssel nem értesz egyet és a több-biztosítós rendszerrel.
Ebből arra következtetek, hogy szerinted átszervezésre más formában ugyan szükség lenne, de több biztosítóra semmilyen formában sem.
Én viszont azt mondom, hogy a felülről jövő intézményi átszervezés eleve nem lehet jó - ezt a piacra kellene hagyni - viszont a több-biztosítós rendszernek lehetséges olyan hatása, mellyel a piaci alapú átszerveződés megvalósulna. A több-biztosítós rendszert pedig megintcsak nem fölülről kellene meghatározni, hanem csak hagyni, hogy kialakulhasson, olyan törvényeket alkotni, ahol lehetőség van egy kórháznak akár több biztosítóval is szerződni. Sőt, a biztosítóknak kötelező lenne bármely akkreditált eü intézmény szolgáltatását megfinanszírozni. Sajnos ma erre nincs lehetőség. Vagy OEP kórház, vagy zsebből fizetett kórház. Olyan nincs, hogy egy magánkórházban OEP finanszírozásban is igénybe vehessek szolgáltatást, mégha milliókat is fizetek évente járulékként az OEP-nek.
Csak a lehetőségeket kellene megteremteni, szabályozni csak a biztosítások tartalmi minimumait kellene.
Az biztos, hogy borzalmas az égszségügy állapota.
Nagyon értelmesen és érthetően szólsz hozzá.
De amit a kormány részéről hallok az nem ilyen (fordítva szerencsésebb lenne).
Az egész reform csomaggal két gondom van: többbiztosítós rendszer bevezetése, és az átgondolatlan intézményi átszervezés.
Törölt felhasználó2007. 05. 18. 12:35
#1447
Gondolatok már vannak
"Biztosítói modell-választás - határidő: április" - legalábbis így ütemezte be optimistán a kormány. Mostanra tehát el kellett volna dőlnie, hogy az egészségügy finanszírozását egy- vagy a több biztosítóra bízzuk-e a jövőben. Április elején az egészségügyi reform több szabálya is hatályba lépett, de a biztosítói rendszerről még javában zajlik a politikai és szakmai vita. Nem meglepő, hogy a tárca sajtóosztálya még csak megbecsülni sem akarta, mégis mi a végső határidő. Rendelkezésünkre bocsátottak viszont egy prezentációs anyagot Gondolatok a biztosítási rendszerről címmel.
Kevésbé érthető, miért nem kaptunk felvilágosítást a tárca másik két, áprilisra kitűzött feladatáról. Nem sikerült ugyanis illetékes minisztériumi munkatárssal beszélni arról, mi történt az egészségügyi dolgozók jövedelmi helyzetének és munkaidejének javítása érdekében az elmúlt időszakban. Ahogy az egészségügyi intézmények átlátható, ellenőrzött gazdálkodása érdekében tett erőfeszítéseik is rejtve maradtak. A tárca a sok állami szerv által előszeretettel használt "zajlanak a munkák" formulához folyamodott.
Egy hónapja tart a pár napos késés
A kormányzat egyik célkitűzése, hogy országszerte mindenhol - a nagyvárosoktól a legkisebb falvakig - ugyanolyan ellátásban részesüljenek a betegek, az egységesítés szabályait márciusra kellett volna kidolgozni. Mikor erre épp egy hónapja rákérdeztünk, azt a választ kaptuk, hogy pár napot ugyan késnek vele, de április elején már kinn lesz a honlapon. Mivel még most sem találtuk, ismét feltettük a kérdést. Kiderült, még egyeztetniük kell a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel. Amint ez lezárul, valóban közzéteszik a honlapon - tette hozzá a sajtóosztály.
Ugyanakkor szerintem a klotyópapír olyan dolog, ami bizony beletartozik az ellátásba, ráadásul 0 közeli kiadás, és nem kell összekeverni az ember saját tisztálkodási eszközeivel.
Valahol kell egy határ, hogy mit ad a kórház, mert lassan eljutunk odáig, hogy semmit, még gumimatracot is hozhatsz otthonról, ha nem akarsz végigállni egy három hetes kuruzslást.
A szóban forgó őstermelők járuléka egyébként úgy néz ki, hogy a bevétel 20%-a az alap, ami után 8.5%-ot fizetnek.
Vagyis a bevétel 1.7%-át.
2 milliós bevételnél mondjuk 34 eFt-ot.
Ezt egy minimálbéres után 3 hónap alatt fizeti be a munkáltató, még akkor is, ha kibújt a dupla járulékfizetés alól...
Ha végigolvasod újra a hozzászólásaimat, szerintem sehol nem fogsz olyat találni, hogy a reform-lépésekkel feltétel nélkül egyetértek, de az is biztos, hogy olyat sem fogsz találni, hogy a reform szükségtelen, mert minden egyes lépése rossz. A legrosszab szerintem az lenne, ha senki sem csinálna semmit, senki sem próbálkozna semmilyen változtatással.
Szerintem éppen azért vitázunk, hogy közös gondolkodásra késztessük egymást (és magunkat is) a valószínősíthetően megfelelő reformlépésekről. Kritizálunk egyes lépéseket, míg más, helyesnek vélt lépések - vagy részletek - mellett érvelünk. Vagy új ötletekkel állunk elő, és azon vitázunk.
Kár lenne kijelentenünk a reform egészéről, hogy rossz, de gyanúgy hiba lenne az egészre azt mondani, hogy minden jó irányba halad. Egy biztos: a gyökeres változtatásra már elég érett a rendszer!
"Így aztán kiderül, hogy a kutyus ott van elásva, hogy túlságosan nagy azoknak a biztosítottaknak a száma, akik törvényesen nem fizetnek, illetve a törvény miatt bolhapukinyi kis pénzt fizetnek, ami egy esetleges kórházi ellátásuk során a klotyópapírra se elég. "
A klotyópapírnak vajon mi köze a biztosításhoz? sztem épp ez a baj, hogy a biztosításunktól sokszor olyan dolgot is elvárunk, amit teljesen fölösleges elvárnunk, és ha ez is átfolyik a rendszeren, akkor ezek lesznek az ellenőrizhetetlen kiadások. Miért is ne lehetne azt mondani a betegnek, hogy mi szakszerűen meggyógyítjuk, de a gyógyítással nem közvetlenül összefüggő költségeket (pl. wc-papír, szappan, ágynemű mosatás, stb) kiszámlázzuk, vagy hozzon otthonról?
Már írtam, hogy néhány éve voltam kórházban, de eszembe nem jutott, hogy ne vigyek magammal wc-papírt, meg tusfürdőt, meg fogkefét, fogrémet. A reggelit és ebédet is megoldottam önerőből, mondtam, hogy eszükbe se jusson behozni a "kincstári hadtápot" (honvéd kórház).
Szerintem ez alapvető gondolkodásmód-váltás kérdése: A politikának (mindegyik oldalnak) konszenzusra kellene jutni abban, hogy senki se kommunkikálhassa ezentúl azt, hogy az egészségügy ingyen van. Tudom, ez nehéz és fájdalmas lesz, de - ahogy néhány gondolattal ezelőtt is elhangzott - a világban ott elégedettek a betegek az egészségügygyel, ahol a társadalom tisztában van azzal, hogy nincs ingyen, de azzal is tsiztában van, hogy a társadalom egyes szereplői miként járulnak hozzá anyagilag a rendszer működéséhez, röviden mindenki tudja, hogy pontosan mit és mennyiért fog megkapni.
OK, újraolvasva a véleményedet, valóban félreértettem.
Valóban, a versenynek első sorban a szolgáltatók között kellene megteremtődnie, de szerintem nem a biztosítóknak kellene közöttük válogatni - mint ahogy a reform-kommunikáció ezt sugallja -, hanem a betegeknek maguknak. Ja, hogy egyes betegek nem lesznek képesek eldönteni, hogy melyik a jobb szolgáltató? Sztem azt meg pláne nem lesznek képesek eldönteni, hogy melyik biztosító lesz számukra a jobb.
Másrészről viszont mindenkinek joga van hülyének lenni és rosszul választani, mint ahogy sajnos milyen sokan vannak, akik megveszik a közértben cigit naponta, ahelyett, hogy gyümölcsöt venne a gyerekének, és közben csak panaszkodik, hogy milyen sokba kerül az iskoláztatás. (Mintha nem 6-7 éve lett volna fölkészülni arra, hogy megvegye a tanszereket. Ez más témának hangzik, de sztem az öngondoskodást már itt is meg kellene tanulnunk, ha ez nem megy, hogyan menne a nyugdíj, vagy egészségügyben?)
Ha a biztosítókat "beékeljük" a biztosítottak és a szolgáltatók közé úgy, hogy csak a - választott biztosítóval - szerződött kórházba mehessünk, azzal éppen a verseny korlátozását érjük majd el, de szerintem így látja a tárgyi cikk szerzője is - aki nem mellesleg a versenyhivatal munkatársa, mint jogász-közgazdász.
Ebben az a szomorú, hogy a nagy hévvel beharangozott potyautasok feléről kiderült, hogy nem is potyautas. Paff.
A 60 ezer őstermelő sem fogja megváltani a világot, mert ezek annyira pici pénzt fizetnek, hogy szinte több megy el a banki ügyeltekre, átutalásokra, mint ami bejön belőle.
Így aztán kiderül, hogy a kutyus ott van elásva, hogy túlságosan nagy azoknak a biztosítottaknak a száma, akik törvényesen nem fizetnek, illetve a törvény miatt bolhapukinyi kis pénzt fizetnek, ami egy esetleges kórházi ellátásuk során a klotyópapírra se elég.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy mikor hajlandóak változtatni vezető elvtársaink azon a "jól bevált" gyakorlaton, hogy 3 (vagy esetleg 3.5) millió rabszolga fizeti 10 millió számláját.
Egészségügyi reform