Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézet
(Régi nevünk: SVÁBHEGYI ÁLLAMI GYERMEKGYÓGYINTÉZET)
Érdekelne a nézőpontodból :
1, Minek?
2, Hova menjenek az asztmás gyermekek?
3, Mi lesz az ingatlannal?
/ ha nem tudod tippelj, majd én is tippelek, aztán visszanézzük fél év múlva mi lett/
4, Hogy látod ennek a lépésnek "integrációját " ebbe az úgynevezett
egészségügyi reformba? Másképp : erről szól? Ez egy része? Vagy ez nincs a reformba
benne? Vagy mi?
a 90-es évek eleji tapasztalatból indul ki? Ébresztő! 2007 van...
A szlovák modell pedig - korábban már írtam róla - egyáltalán nem követendő modell, nagy baj lenne, ha nem látnánk egy kicsit messzebbre is - a megfelelő modelleket keresve: pl.: Franciaország?
cetas!
Kíváncsi lennék a személyes véleményedre is. Megosztanád Velünk?
"Gógl Árpád szerint sok állami pénzt emészt fel a szlovák több biztosítós rendszer
18:40
Gógl Árpád nem tud arról, hogy a Fidesz figyelmébe ajánlotta volna a több biztosítós egészségügyi modellt a szlovákiai MKP, ő maga ilyen megbeszéléseken nem vett részt. A fideszes politikus, volt egészségügyi miniszter a Megbeszéljük című műsorában beszélt erről, és felhívta a figyelmet, hogy elmondta, hogy időközben a Szlovákiában csődbe ment egészségbiztosítók szanálása hatalmas állami összeget emésztett fel.
Gógl Árpád emlékeztetett: a 90-es évek elején Mikola Istvánnal, és más szakemberekkel együtt ő maga is járt az USA-ban, ahol különböző egészségügyi modelleket elemeztek
Mérlegelték a lehetőségét, de azok alapján elvetették a több biztosítós egészségügyi rendszert." link
"minek végigjárni ugyanazt az utat amit a kiegészítő és magán eü és nyugdíjpénztárak már megtettek és még előttük áll. "
Szerintem azért, mert így alakulhat ki piaci körülmények között, hogy a sok tagok számláló és/vagy eredményesebben működő pénztárak/biztosítók maradnak fenn, és a kevés taggal rendelkező, ill. kevésbé vonzó pénztárak meg szép lassan megszűnnek. Így szabályoz a piac, és többek közt Milton Friedmann szerint sincs olyan minősítő rendszer, amely a piacnál katékonyabban és eredményesebben tudná elősegíteni a minőségi szolgáltatások kialakulását...
"én egy vagbélműtét miatt biztos nem utazon le pestről szegedre, még ha ott jobb ellátásban részesülnék is"
Valószínűleg még nem voltál ilyen döntési helyzetben, talán ezért is mondod ezt. Ettől függetlenül a fogyasztói szokások - mint ahhogy a vélemények is - különbözhetnek egymástól, és ez így van jól....
akkor is több biztosító van, ha van egy állami OEP és van egy magánbiztosító, nem?
minek végigjárni ugyanazt az utat amit a kiegészítő és magán eü és nyugdíjpénztárak már megtettek és még előttük áll.
Ugye ezek a kezdetekkor nagyon sokan indultak. azután konszolidáció, felvásárlás egyesülés stb címen csökkent a számuk. ez a tendencia a jövőre is igaz. azaz elképzelhető hogy egyszer csak pl egy magán nyugdíjpénztár lesz.
akkor meg mit érünk el az egésszel? mert annak az egy magánnak nem a jobb egészségügyi ellátás lesz a célja, hanem a minél nagyobb haszon.
"rendelők, a kórházak és az orvosok, tehát a szolgáltatók versenyezzenek az emberekért"
hát ez is eléggé behatárolt, mert én egy vagbélműtét miatt biztos nem utazon le pestről szegedre, még ha ott jobb ellátásban részesülnék is, (egy szívműtét esetén már meggondolnám). egészségházba (ez most az sztk trendi neve) még másik kerületbe sem mennék mint ahol lakom.
Törölt felhasználó2007. 05. 10. 14:25
#1413
Remélem, azért még érdekel valakit...
"? Mi olyan rendszert javasolunk, ahol az emberek dönthetnek: maradnak az állami biztosítónál, vagy átmennek magánbiztosítóhoz. Szerintünk egy demokráciában meg kell adni a választás jogát. "
Evvel egyet tudok érteni. Kanadában Quebec tartományban az állam évekig ellenállt ennek a jogos társadalmi igénynek, míg végül olyan alkotmányos válság kerekedett belőle, hogy a bíróság tette lehetővé a magánszolgáltatók elterjedését.
"? Miért nem elfogadható önnek az MSZP elképzelése, amely csak a kiegészítő szolgáltatások piacára engedné be a magánbiztosítókat?
? Erre két nagyon komoly ellenérvem van. Ha a kiegészítő biztosítások erős rendszerét teremtjük meg, az azt jelenti, hogy akinek van pénze, jobb ellátást vásárolhat magának, akinek nincs, annak marad az állami alapellátás. Ez vágná igazán ketté a társadalmat. Csodálkozom, hogy egy baloldali párt ilyet javasol. Mi azt akarjuk, hogy azok is jobb ellátást kapjanak, akik nem tudnak többet fizetni. Ahol rosszul működik az egészségügy, ott alakult ki fejlett kiegészítő biztosítási rendszer. Angliában például, ahol az állami egészségügyben másfél évet kell várni egy csípőízület- vagy egy szemlencseműtétre, a tehetősebbeknek viszont csak néhány hetet."
Szerintem akinek van pénze, az most is, és mindig fog tudni magának jobb ellátást vásárolni. Ha biztosítással nem megy, akkor majd kifizeti zsebből vagy tartalékból.
A kevésbé tehetősek - pláne az inaktívak - megfelelő ellátásának biztosítása nem azon múlik, hogy a biztosító állami, vagy magánbiztosító. Az Ő ellátásuk minőségét első sorban a szolgáltatásminőségi minimum (sla) alapján lehet garantálni, ami szerintem első sorban állami feladat. Hibás gondolkodásra vall szerintem, ha olyan embereket, akik a pénzükkel (díjfizetésükkel) nem képesek hatást gyakorolni a szolgáltatás minőségére, kiengedjük a piacra. Szerintem a piacra azokat engedjük ki, "akiknél van pénz". A többiek ellátási minőségét az államnak kellene garantálni, a pénzügyi fedezetét ígyis úgyis a gazdaság jövedelemtulajdonosai, adó- és járulékfizetői fogják megteremteni a társadalmi szolidaritás alapján. Tévedés lenne azt gondolni, hogy az államnak ezen feladata/kötelezettsége áthárítható lenne a magánbiztosítókra azáltal, hogy bárki választhat magánbiztosítást. Meggyőződésem, hogy magánbiztosítókhoz kizárólag a jövedelemtulajdonosokat, járulékfizetőket szabadna "engedni", de természetesen meghagyva a jogot, hogy maradhassanak, ha akarnak. A francia egészségügyben sem mehetnek az inaktívak/eltartottak a magánbiztosítókhoz, nekik az állam garantálja a megfelelő ellátást. Sőt, még az állam alkalmazottai és hivatalnokai sem választhat az állami helett magánbiztosítót, nekik is az állam garantálja az ellátást piacgazdaságból származó adóbevételekből. És ez így nagyon jól működik Franciaországban. Ha a világon az egyik legfejlettebb eü rendszer így működik, miért akarnánk mi föltalálni a "spanyol viaszt"?
(Hozzáteszem, ha a közalkalmazottak és vezetők is az állami rendszer biztosítottjai lennének, az megfelelő sla-t jelentjetne bárki számára, aki az állami rendszerben maradna...)
"? Mert betegség esetén ugyanabba a kórházba kerülök, nem kapok kényelmesebb kórtermet, kedvesebb nővéreket.
? Igen, de van egy másik ok is: miért fizetnének az emberek a járulékon felül több pénzt, amikor ? ha szükségük van többletszolgáltatásra ? azt hálapénzért olcsóbban megvehetik? Nem kell létrehozni a kiegészítő biztosítási rendszert, hiszen a hálapénz miatt feketén, torz formában ma is létezik."
A jobb kórterem nem biztosítási kérdés. A jobb kórterem árát ki kell függeszteni az árlistán, mint a szállodában, és aki olyat szeretne az majd hivatalosan számlára fizetheti. Minek ehhez biztosítás? Elég lenne az árlista is...
Jónéhány éve magam is így feküdtem egyágyas szobában: Kértem, üres volt, befeküdtem, elmentem a pénztárba, és kifizettem, kaptam számlát. Szerintem meg kellene próbálni ezt minden kórházban központilag bevezetni, mert ha erre nincs központi kényszer, akkor majd csak uram-bátyám módszer alapján lehet ilyet "szerezni". Szerintem nem lenne túl bonyolult... (Egyébként pedig egyáltalán nem az egyágyas szoba miatt választottam ezt a kórházat, hanem mert azt az orvost ajánlották az ismerősök, hogy az egyik legjobb szakember.)
"? Ha szélesre tárják a kaput a magánbiztosítók előtt, de maximálják a nyereségüket, akkor miért lenne érdekük belépni rajta?
? Ők akkor járnak jól, ha több biztosított választja őket. És akkor választja őket több biztosított, ha jobb szolgáltatást nyújtanak. A szép és jó magánrendelések finanszírozásába ma azért nem száll be az OEP, mert az állami- önkormányzati intézményekkel kell szerződést kötniük. A magánbiztosító aszerint válogat az intézmények között, hogy melyik rendelőben, kórházban elégedettebbek a betegek. Ahol jó az ellátás, de rossz állapotú az épület, megéri beruházni."
Szerintem meg egyszerűen azért nem ruház be az OEP ugyanabba, amibe a biztosítók majd szívesen beruháznának, mert hiányzik a tulajdonosi szemléletük. (A magánbiztosítóknak is ugyanazzal az önkormányzattal és állammal kellene szerződést kötniük, mint a ma az OEP-nek...) Az OEP miért nem tudja fölmérni, hogy melyik kórházban elégedettek a betegek? Az OEP miért nem tud bevezetni olyan kényelmi szolgáltatásokat, amelyeket hivatalosan megfizethetnénk zsebből, amiből majd fölújíthatja a kórtermeket, meg a mellékhelységeket, stb. Vagy miért nem tudja megtenni ugyanezt a fenntartó önkormányzat? A válasz szerintem kézenfekvő: Mert hiányzik a tulajdonosi szemlélet.
"Ami biztos, a magánbiztosítók a mai járulékokkal is jobb szolgáltatást tudnának nyújtani."
Itt gondolom, hogy az egészségügyi szolgáltatás minőségére gondolt.... Szerintem azonban az egészségügyi szolgáltatást nem a biztosítók nyújtják, hanem az egészségügyi szolgáltatók maguk. A minőséget az egészségügyi szolgáltatókon kellene számonkérni, a bitosítókon pedig a kockázavállalás körét és mértékét.
"? Mit szól Horváth Ágnes miniszterségéhez?
? Örülök neki. Felkészült, elkötelezett politikus. Az elkezdett tíz hónapot együtt csináltunk végig, természetes, hogy ő folytathatja."
Ja, politikus? Azt hittem szakember... A politikusok nem csak a szavazatmaximalizáláshoz kell, hogy értsenek? Az eü reform szerintem elég súlyos szakkérdések összessége ahhoz, hogy csak úgy egy "politikusra" lehessen bízni a vezetését... Talán szerencsésebb lett volna ha "szakember"-nek titulálja. Nekem legalábbis szimpatikusabb lett volna ez utóbbi megnevezés...
"Alulírottak arra kérjük, hogy szavazzon "nem"-mel a közeljövőben a Tisztelt Ház elé kerülő olyan törvényjavaslatra, amely szabad utat engedne a magánbiztosítási üzletág vállalkozóinak a társadalombiztosítás vagyonához."
Ez a mondat ugyan enyhe demagógiával is átitatott, azonban ha az okok mélyére gondolunk, talán egyet lehet érteni azzal a törekvéssel, hogy a járulékok szolidáris részét valóban nem kellene átirányítani a magánbiztosítóknak. A járulékfizetők által befizetett járulékoknak a saját biztosításukra eső részével azonban hadd rendelkezzenek szabad akaruk szerint maguk a járulékfizetők! Azaz miért ne fizethetnék annak a biztosítónak, akitől jobb szolgáltatást remélnek? Ennek feltétele lenne az, ha különválasztanánk a jelenlegi járulékokat szolidáris járulékrészre ill. valódi biztosítási részre.
"A nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva a kérdés szakértőinek többsége állítja, hogy az egészségbiztosítás privatizációja és piacosítása a költségek emelkedéséhez és/vagy a gyógyító munka minőségének romlásához, az ellátások körének korlátozásához fog vezetni."
A magasabb színvonalú ellátás érdekében a költségek mindenképpen emelkedni fognak, ezt nem lehet megakadályozni. A kérdés csak az, hogy továbbra is feketén, zsebbe fogjuk fizetni, vagy - megfelelő és átlátható szabályozással - piaci mederbe tereljük a fekete pénzeket.
A megfelelően felügyelt piac viszont az ellátások színvonalának növekedését fogja eredményezni. Az ellátási kör korlátozásának megakadályozása az államilag irányított Egészségbiztosítási Felügyelet kezében van.
Segélykiáltás egészségügyi reform közben
Levél az országgyűlési képviselőknek
A kórházak és az egységes, szolidaritáselvű egészségbiztosítás védelmében: a parlamenti képviselők mondjanak nemet – kérik a civilek.
Tisztelt Képviselőnő, Képviselő Úr!
Önnek mint választott népképviselőnek joga és kötelessége, hogy meggyőződése szerint szavazzon az Országgyűlésben. E kötelessége alól az alkotmány szerint semmiféle pártfegyelem sem mentesíti.
Alulírottak arra kérjük, hogy szavazzon "nem"-mel a közeljövőben a Tisztelt Ház elé kerülő olyan törvényjavaslatra, amely szabad utat engedne a magánbiztosítási üzletág vállalkozóinak a társadalombiztosítás vagyonához. A nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva a kérdés szakértőinek többsége állítja, hogy az egészségbiztosítás privatizációja és piacosítása a költségek emelkedéséhez és/vagy a gyógyító munka minőségének romlásához, az ellátások körének korlátozásához fog vezetni. Kérjük, mondjon nemet a szolidaritáselvű, nemzeti kockázatközösségen alapuló, egységes egészségbiztosítás felszámolására!
Az egészségügy költségvetésén takarékoskodó kormányzat – az államháztartásra nehezedő nyomás átmeneti enyhítése érdekében – alapvető társadalompolitikai célokat áldoz fel. Kérjük, kezdeményezze az úgynevezett kórháztörvény végrehajtásának azonnali felfüggesztését, a kiemelkedő színvonalú, nélkülözhetetlen intézményeket (például OPNI, Svábhegyi Gyermekgyógyintézet stb.) megszüntető döntések visszavonását, valamint a kórházakat csőd közeli helyzetbe juttató, jelenleg érvényes finanszírozási szerződések haladéktalan felülvizsgálatát.
A tervezett intézkedések várható következményeit szakértőink A szolidaritás jövője címmel május 13-án, vasárnap 10 órakor a Budapesti MÁV Kórház előadótermében rendezendő tanácskozáson mutatják be, ahol egy alternatív egészségpolitika alapelveit is vitára bocsátjuk. Kérjük, fogadja el meghívásunkat erre a konferenciára!
Az elmúlt hónapokban beigazolódott, hogy a közvélemény ellenében, a betegellátásban dolgozók feje felett nem lehet reformálni. Ezért ismételten javasoljuk a döntéseket megalapozó érdemi vita nyilvánosságának kiszélesítését, és felajánljuk ehhez segítőkész közreműködésünket.
Budapest, 2007. május 5.
Bagi Béla, a Magosz alelnöke
Borsi Éva, Nemzeti Orvosi Szolidaritási Alapítvány
Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerész Kamara alelnöke
Jánosi Gábor, Szociális Egészségügyi Kerekasztal
Karátson Gábor, a Duna Charta elnöke
Lányi András, az Élőlánc Magyarországért elnökségének tagja
Makovecz Imre, a Magyarországért Egyesület elnöke
Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének elnöke
Prókay Éva, a Vasút-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke
Rónai György, Rózsa András, Sipos József, az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának tagjai
Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum Kerekasztala szervezője
Szebedy Tas, a Magyar Nevelők és Tanárok Egyesületének elnöke
Szilvási István, az Országos Civil Fórum Egészségpolitikai Tagozatának vezetője
Vadász György, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke
Én nem ezt látom. Én annyit látok, hogy 3-4 millió embernek eddig sem volt ingyenes, nekik most a duplájába kerül.
A többinek eddig ingyenes volt, nekik lényegében az is marad, mert azt az évi párszáz ft-ot ne nevezzük már ne nevezzük már fizetésnek (ráadásul jelentős rész még azt is megússza).
Nem lesz itt lényeges változás, néhány b@rom fizet, a többiek meg élvezik az ingyenességet.
Pontosan ezért másoltam be ezeket az információkat, hogy egyértelműen kiderüljön: az általunk mintaországnak tartott Szlovéniában keményen megfizettetik az egészségügyi ellátás költségeit a páciensekkel. Én pedig nem hallottam, hogy ennek a rendszernek a bevezetésekor országos méretű felzúdulás lett volna.
Egyszerűen szerintem sokan azt nem akarják tudomásul venni, hogy azok a "jóléti" szolgáltatások, amelyeket az un. "szocializmus" ingyen biztosított a polgárai számára, (mint az egészségügyi ellátás) mára törvényszerűen fizetőssé kell, hogy váljanak. Részben azért, hogy az állampolgár a saját zsebén keresztül érezze, milyen tömérdek pénzbe kerül a rendszer fenntartása és maga a gyógyítás, másrészt, hogy a valóban színvonalas ellátás ne zsebből zsebbe vándorló, ellenőrizhetetlen mértékű és adózatlan jövedelem formájánban legyen csak megvalósítható.
"Szlovéniában a magánfinanszírozás legfőbb erőforrása az önkéntes biztosítás, mely az
egészségügyi kiadások 13%-át képezi. Mivel a kötelező biztosítás mellett a biztosítottak 10-15%-
os arányban hozzájárulnak a költségekhez, ezt a részt a szlovének 90%-át átfogó
magánpénztárak fedezik."
A szlovén egészségügy-finanszírozásból egyértelműnek látszik, hogy az önrész jóval differenciáltabb, mint a magyar vizitdíjrendszer, az önrészek vélhetően jóval magasabbak is, mint 300 Ft. Az azonban nem derül ki világosan, hogy, hogy a - főként az önrészt kiváltó - kiegészítő magánbiztosítási rendszer valódi biztosítási rendszer, vagy inkább egészségpénztárként üzemelő egyéni számlás rendszer-e?
"Szlovéniában a magánfinanszírozás legfőbb erőforrása az önkéntes biztosítás, mely az
egészségügyi kiadások 13%-át képezi. Mivel a kötelező biztosítás mellett a biztosítottak 10-15%-
os arányban hozzájárulnak a költségekhez, ezt a részt a szlovének 90%-át átfogó
magánpénztárak fedezik."
Annak ellenére, hogy az egészségügyi ellátásukért - a kötelező állami biztosítás finanszírozásán túl - önrészként átlagosan 13%-kal maguk is hozzájárulnak, a szlovének meglehetősen elégedettek az egészségügyi ellátás rendszerével.
Lehet, hogy mégsem az az ideális, ha dekraláltan ingyen van?
Törölt felhasználó2007. 05. 09. 07:49
#1407
Lendvai Ildikó:
"A változtatások igazi célja, hogy a ?rendelők, a kórházak és az orvosok, tehát a szolgáltatók versenyezzenek az emberekért"
Eörsi Mátyás:
"A cél nem a több-biztosítós rendszer, hanem a jobb egészségügyi ellátás"
Véleményem szerint egyre többször hangzanak el valódi célok, bízom benne, hogy az eszközök kiválasztásában és működtetésében is szem előtt fogják tartani ezeket.
"A kelet-közép-európai országokban az egészségügyi szakdolgozók, orvosok bére átlagosan havi 100 és 500 dollár között ingadozik. Ennél lényegesen többet a régióban csak a szlovén egészségügyi dolgozók kapnak, akik havonta 1500-2000 dollárt is megkeresnek. A román egészségügyi dolgozók fizetése alig éri el a havi 70 dollárt."
Törölt felhasználó2007. 05. 08. 23:19
#1404
Szlovénia: Egészségügyi ellátás, betegbiztosítás, gyógyszertárak
Deutsche Apotheker Zeitung, 2006. 146, 28, 63-70.
(Erősen tömörítve)
Területe: 20273 km2
Főváros: Ljubljana, kb. 270000 lakos, elővárosokkal kb. 320000
Nyelv: szlovén
Lakosság: 1,997004 lakos, szlovén 83,6%, magyar kb. 6243, olasz kb. 2258, további lakosságcsoportok az egykori Jugoszláviából
Függetlenség: 1991 óta kilépés Jugoszláviából
Államforma: köztársaság, parlamentáris demokrácia
GDP: (2003) kb. 24,5 milliárd euró
Valuta: szlovén tolár (SIT), 1 SIT = 0,004170 euró
Szlovénia Közép- és Kelet- Európában a leghaladottabb országok közé tartozik. Az ország politikai és gazdasági fejlődésének kedvezett, hogy más rész-köztársaságokkal ellentétben a Jugoszláviából való korábbi kiválása révén alig volt érintve a szétesés háborús következményeiben.
A gazdasági szakértők között Szlovénia az egyetlennek számít a közép- és kelet-európai országok között, amely a következő évtizeden belül el tudja érni az EU-15 átlagos GDP-jét. Jelenleg ez egy főre 17400 euró (EU-15: 24300 euró). Az egészségügyi kiadások az utóbbi 10 évben viszonylag stabilan a GDP 8,3%-án álltak, kb. 25%-os privát aránnyal. A foglalkoztatási arány valamivel az EU átlagon felül van, amit egyebek között a nők magas arányára lehet visszavezetni, a családalapítás időszakában is. A születési arány a legalacsonyabb egész Európában. A szlovének a legmeggyőződésesebb EU polgárok. A 2003 márc. 23-i referendumon közel 90%-uk volt az EU-ba való belépés mellett.
Kötelező betegbiztosítás
A függetlenség elérése után Szlovénia 1992-ben egy vegyes állami-magán betegbiztosítási rendszert vezetett be. A kötelező biztosítás, ami csaknem az egész lakosságot lefedi, a betegbiztosítási intézet (ZZZS) kezében van, egy nem nyereségorientált intézet, önkormányzattal, 10 regionális és 46 helyi hivatallal. A pénzeszközök 85%-a járulékokból származik (a jövedelem 13,45%-a beleértve a munkáltatói részt). A nagyobb beruházásokat az államháztartásból fedezik.
A biztosítás a legtöbb betegségi kockázatot fedezi, ha nem is minden szolgáltatást teljesen. Az egyes területekre a minimális térítéseket törvényileg állapítják meg. A szolgáltatók, az egészségügyi minisztérium és a betegbiztosítási intézet képviselői évente megállapodnak a szolgáltatási csomag terjedelmében és az ehhez szükséges költségvetésben, amit a GDP kb. 6,9%-a fedez.
Az önkéntes betegbiztosítás csaknem kötelező
Bár a kötelező ellátás nagyvonalú, a szlovénok 95%-ának van önkéntes kiegészítő biztosítása, egyrészt, hogy az 5-50%-os önrészesedést fedezze, másrészt mert a privát egészségügyi kiadások az utóbbi 10 évben erősen emelkedtek. A legtöbben a ZZZS-hez telepített Mutual Health Insurance Organisationnál vannak biztosítva, egy kisebb rész pedig az Adriatic magánbiztosítónál. Az önkéntes biztosítás terjedelme nőtt az utóbbi években és újabban más általános biztosítók is benyomultak a betegbiztosítási piacba, ezért az egészségügyi minisztérium 2006 márciusában egy kockázati struktúra kiegyenlítést vezetett be, hogy a magán kasszák kockázatszelekciójára eleve egy reteszt írjon elő.
Biztosítási kártya
2000-ben Szlovéniában egy betegbiztosítási kártyát vezettek be. A biztosítottaknak az adataikat maguknak kell aktualizálniuk, a nyugdíjasoknak és gyermekeknek évente egyszer, mindenki másnak háromhavonként. Aki ezt elmulasztja, számolnia kell azzal, hogy sürgős esetek kivételével orvoshozfordulásnál magának kell fizetnie. Az adatok frissítésére önkiszolgáló terminálok vannak nyitva 6-22 óráig.
Az orvosok és a gyógyszerészek hivatalnokok
A szlovén egészségügyi ellátás rendszere sok területen – mint azelőtt is – állami.
A magán arány csak 10%. Az intézményekben foglalkoztatottak hivatalnokok, pl. az orvosok és a gyógyszerészek is. Az infrastruktúra igen jó, a személyzet jól képzett. Az elsődleges ellátás lényegében az egészségügyi központokban van és kisebb községekben az egészségügyi állomásokon. A szekunder terület, a szakorvosi ellátás 75%-ban a kórházban játszódik le, azaz 26 regionális és általános kórházban valamint 12 szakklinikán és ambulancián vagy a kevés letelepedett szakorvosoknál.
A szlovének az egészségügyi ellátással általában elégedettek. A rendszer kihasználtsága magas és az erős kereslet és a kórházi ellátás túlhangsúlyozása révén az orvoshiány miatt hosszú várakozási idők keletkeztek pl. műtétekre.
Az első költségfékezési intézkedések
A háziorvosi modell következetes alkalmazásával és az egynapos kórház koncepciójával igyekeznek a súlypontot az elsődleges szektorra és az ambuláns ellátásra áthelyezni és az ellátást egészében racionalizálni. Ezenkívül a szolgáltatás privatizálását következetesebben folytatják, hogy a versenyt fejlesszék a rendszerben.
A gyógyszerek árképzése
A kasszatérítés keretében az ármegállapítás viszonyítási mértéke a nagykereskedelmi ár. Ez nem lehet magasabb, mint egy hasonló termék árának 85%-a Németország, Franciaország és Olaszország vonatkozásában. Az OTC árak és a kereskedelmi árrés szabad. A gyógyszerek forgalmi adója 8,5%, kevesebb mint a normál adótétel fele.
Térítési tételek
A betegbiztosító intézet gyógyszerbizottsága a gyógyszereket egy teljes-, vagy egy 75%-os térítésű pozitív listára veszi fel (kb. 1250 gyógyszer) vagy egy intermedier listára 25%-os térítéssel (kb. 350 készítmény). Teljesen fizetik a gyógyszereit bizonyos személyi csoportoknak, pl. gyermekeknek, hallgatóknak, terheseknek valamint a fertőző és bizonyos krónikus betegségek gyógyszereit, 75%-ig olyanoknak, amelyekre más betegségekre hatásos és elismert terápiákat képeznek. A listákat évente kétszer aktualizálják. Az önrészesedések minden biztosítottat azonos módon érintenek, a szociális szempontok nem kivételek. Ezeket az önkéntes biztosítás vagy a beteg maga vállalja.
2003 óta van Aut-idem
2003 novembere óta vezették be az Aut-idem elvet (helyettesíthetőség) és egy kisérő információs kampányt indítottak a racionális gyógyszerrendelésre. Jelenleg 250 készítmény van azoknak a gyógyszereknek a jegyzékén, amelyek hatóanyaguk alapján egymással kicserélhetők. Ismerteti a szlovák gyógyszer- és egészségügyi termék ügynökség illetékességét.
Gyógyszerpiac és elosztás
Jelenleg Szlovéniában kb.3000 engedélyezett gyógyszer van. A gyógyszerekkel és egészségügyi termékekkel való forgalomban 1000 intézmény vesz részt (gyógyszervállalatok, nagykereskedők, stb.). Az egész gyógyszerpiac előállítói áron 2004-ben 503 millió euró volt. Összehasonlításul: Szlovákia = 672 millió, Csehország 1,6 milliárd euró. A piac fele generikum.
A gyógyszertárak kétharmada állami
Jelenleg még a gyógyszertárak túlnyomó része állami kézben van. Az ezekben foglalkoztatott gyógyszerészek hivatalnokok, szabályozott jövedelemmel. A magángyógyszertárak üzemeltetési engedélyét a községi igazgatóságok adják ki, amelyeknek ehhez be kell szerezniük a gyógyszerészkamara és a betegbiztosítás állásfoglalását, valamint az egészségügyi minisztérium hozzájárulását.
2004 végén feloldották az eddig fennállt letelepedési korlátozást. Láncokat addig csak állami gyógyszertáraknak engedtek mg. Ezek többnyire regionális egyesüléseket tartottak fenn, 30 tagig. Bár a privatizálás 1992-ben kezdődött, a folyamat csak elhúzódva halad. Így a magángyógyszertárak aránya alig változott és eddig nem haladta meg az egyharmadukat. 2004 decemberében 269 officinagyógyszertárból csak 77 és 37 fiókgyógyszertárból csak három volt privát.
A véradás vérellátás kérdésében az első reakcióm az volt, hogy legyen állami feladat, a kórházak meg fizessenek érte. Továbbgondolva azonban a "vérpiacot" emlegettem, amely bizonyos szembpontból jobb lenne, mint az állami, de mindenesetre elég hitchcocosan hangzik. Így utólag végiggondolva itt is hasonló egyensúlyt lenne célszerű kialakítani, mint a biztosítási oldalon, hiszen a "vérpiac" egyrészt növelné a véradók létszámát, így több vér lenne elérhető, de másrészt valószínűleg az ára is növekedne (a valóságban azonban csak a piaci árig). A piac első sorban a hiányt tudja megszüntetni, nem az árat csökkenteni, de kérdem én, szerinted melyik fontosabb, Hogy legyen, bármennyiért, ha égető szükség van rá, vagy legyen olcsó, de hiánycikk.
(Az ilyen dolgokról mindig az a szakállas vicc jut eszembe:
A vevő megkérdezi a piacon, hogy
Mennyi a dinnye?
mire a zöldséges: 100.
vevő: milyen drága, a szomszédnál csak 50!
zöldséges: akkor miért nem ott veszi meg?
vevő: mert ott épp elfogyott.
zöldséges: ha majd elfogy, nálam is 50 lesz...)
"És persze akkor senki nem megy majd vért adni önként, hiszen pénzt is kaphat érte, azaz majd jól felnyomják az árat azzal, hogy csak akkor mennek, amikor már az eget veri az "árfolyam". "
Szvsz ez nem így van. Mindig lesznek olyanok, akik már kevesebbért is fognak vért adni, ez azért nem igazi tőzsde, ami csak a "gazdagok játéka".
"Az "állami eltartottak" száma lényegesen nem csökkenhet, hiszen ha megnézed, a ~6 millió összetételét, sok tartalék nincs benne"
Szerintem pedig rengeteg tartalék van, csak gondolj a szükre meg a fekete gazdaságra, meg azokra a fehér jövedelmekre, amelyek - lobbierejüknél fogva - még mindig nem vesznek részt az arányos közteherviselésben. Nem is kell messzire mennünk, itt vannak mindjárt a spekik, akik bármennyire is fehér jövedelmük van, mégis a legkevesebb közterheket fizetik. De ilyen szinte az összes tőzsdei cég, ellentétben a tisztességes, de nem tőzsdén jegyzett cégekkel, stb.
"Szóval akkor ha tovább emelik a járulékot (más néven) akkor végre többet is lehet majd kapni érte? Azaz akkor több lesz az elvonás, de talán több is elsz a szolgáltatás.
De mennyivel lesz több a havi díj a mostaninál?"
Sokszor elmondtam már, nem a meglévő járulékot kell növelni, hanem a fizetők körét (és nem a nyugdíjasokra gondolok), Így az adóként beszedett járulékkulcsok még csökkenhetnének is. (Lehet, hogy annak idején így képzelte a fidesz is?)
A járulék teljesen más, mint a biztosítási díj. A járulék az egy adó, amit - részben történelmi okokból - szívesen elkerül a magyar ember, mert nem magának, hanem a hatalomnak fizeti. A biztosítási díjat viszont csak magáért fizeti, azt sokkal kevésbé fogja megspórolni. Pláne, ha egy részét tartalékként az egyéni számláján "számolgathatja", és nem a "feneketlen kútba" szórja.
Szvsz ezeket az alepelveket kellene a társadalamom számára bemutatni, megértetni, a saját bőrén érzékeltetni. S aki nem fizet járulékot, az nem is fizethet biztosítást magára. Így a jelenleg fekete jövedelemmel rendelkező járuléknemfizető is rá lesz kényszerítve - a saját érdekében, és nem puszta erővel -, hogy fizessen szolidáris járulékot, biztostási díjat és - ha ezt már befizette, akkor nyilvánvalóan van jövedelme - így jövedelemadót is. (Persze ez utóbbi gondolatmenet szerinti megoldás nem ilyen egyszerű, csak érzékeltetni szerettem volna, hogy az egyéni érdekek közvetlenebbé tételével miként lehetséges javítani a járulék- és adófizetési morált. Nem csak "ostorral", hanem "cukorkával" is lehet motiválni a "lovat", hogy "húzzon")
"Ha azonos lene a kockázat minden korcsoportban, akkor a kockázattűrő képeesség is megegyzene, de a valódi kockázat az idő előrehaladtával nő, azaz a eü.-i célra való kiadás valószínűsége nagyobb."
A kockázattűrő képességet egy másik dimenzió szerint kellene értelmeznünk: A Te gondolataid szerint a kockázattűrő képesség a várható betegség valószínűségével arányos, azzal csökken, ha valaki nagyobb eséllyel betegszik meg. Az önrész meghatározásához szükséges kockázattűrő képesség azonban - amely értelemben használtam ezt a kifejezést - nem a valószínűségén, hanem a várható veszteség (lehetséges költség) mértékén alapszik. Jövedelemtől és célzott megtakarítás mértékétől függ, hogy ki milyen pénzmennyiséget képes áldozni a gyógyulása érdekében (önrész), s csak az efeletti részt fizetné a biztosító. Így tehát a fiatalnak, akinek csak havi jövedelme van és nincs megtakarítása, annak lehet, sok esetben kisebb a kockázattűrő képessége, mint annak az idősnek, akinek ugyan még van jövedelme, de előrátó esetben van már egyészségügyi célú megtakarítása.
De az önrész fajtáiról még egy két gondolat idevág:
Az önrész lehet eseményenkénti fix (ld vizitdíj)
eseményenkénti %-os (pl. a CASCO-nál)
e fenti kettő vegyesen (pl. szintén a CASCO-nál)
és lehet az egészségbiztosításban olyan is, hogy nem eseményenként (azaz vizsgálatonként), hanem az egy betegség kezeléséből adódó összköltségre (pl. a krónikussá váló betegségeknél), vagy
egy bizonyos idő alatt felmerülő összköltségre (pl a 20. vizitdíjtól már nincs önrész)
Dániában valahogy úgy működik a gyógyszerfinanszírozás, hogy évente új lapot indítanak, és amíg egy évben nem éred el az 500 Korona gyógyszerköltséget, addig 100%-ban Te fizeted, 500-1000 Koronáig 75%-ot Te fizeted, 1000 Korona fölött 50%-ot, stb. A számok nem valósak, csak a modell miatt mutattam be.
De ilyen modell szerint működik a német egészségügyfinanszírozás is.
Ez leszoktatja az embert arról, hogy minden ingyen van, de ha nagy baj van, és rögtön fölszökig a költség a szint fölé, vagy hosszan elnyúló kezelés miatt éri el az önrész költségszintjét, akkor már nem kell aggódnia, lesz pénz a biztosításból, hogy meggyúgyuljon. De a bagatell költségekkel nem terhelik a biztosítási kasszát, sem a felesleges bürokratikus adminisztrációt.
A járulékbeszedésről még annyit, hogy szerintem nem a nettóból kellene beszedni, mert 1. akkor nem látjuk a bruttó adóalapot, így továbbra is a bruttó bevétel eltitkolására ösztönöznénk az adóelkerülőket, és 2. mindenki szívesebben fizet úgy, ha azt még költségként is levonhatja a bruttóból, vagy eleve levonja a munkáltatója - szintén a bruttóból. De ez már megint adóreform kérdés és itt nem érdemes a mélyére mennünk.
Az átmenetet én is nagyon fontosnak tartom a reform hosszú távú sikere érdekében, nem vagyok híve a "forradalmi" változtatásoknak. A forradalom után mindig fosztogatás jön...
Véradás-vérellátás-vértőzsde:
Véradást térítésre kérdeztem rá legelőbb, hiszen az elengedhetetlen az ellátáshoz.
És én is úgy látom, bárki is bármilyen forrásból is csinálja, ha egyéni fizetőssé válik az ellátás, akkor a véradást is szükségszerűen azzá kell tenni.
És persze akkor senki nem megy majd vért adni önként, hiszen pénzt is kaphat érte, azaz majd jól felnyomják az árat azzal, hogy csak akkor mennek, amikor már az eget veri az "árfolyam".
Leggazdagabbak kiváltsága:
Az "állami eltartottak" száma lényegesen nem csökkenhet, hiszen ha megnézed, a ~6 millió összetételét, sok tartalék nincs benne, hacsak nem a nyugdíjasokat sarcolják meg jobban...
(Azért sem tetszik az eü.-ben az MSZP-SZDSZ-féle többiztoítós tervezet, mert nem "tőkésítik" fel a nyugdíjasokat, azaz úgy néz ki, mintha azok szándékosan nem kötöttek volna biztosítást akkor amikor még aktívak voltak és egyáltalán nem köszön vissza az, hogy egykoron az állam ezt a pénzt beszedte tőlük, csak más jogcímen...
Többért többet:
Szóval akkor ha tovább emelik a járulékot (más néven) akkor végre többet is lehet majd kapni érte? Azaz akkor több lesz az elvonás, de talán több is elsz a szolgáltatás.
De mennyivel lesz több a havi díj a mostaninál? Legalább 40%-os emelés mellett tudok elképzelni egy kisebb szolgáltatás javulást, bár kérdés, hogy hol lehet majd igénybe venni, hiszen attól, hogy többet fizetek a biztosítónak, még a kórháznak kellene meghitelezni a fejlesztést, amit csak évek múlva szedhet vissza.
Azaz a jobb ellátás nem a biztosítón múlik, hanem a kórházakon...
Szerintem is, ugyanennyi pénzből csak rosszabb ellátást tud adni a "magánbiztosítós" rendszer!!!
De klegjobb esetben is csak változatlan lehet a rendszer, ha valóban az is marad, csak 10-30%-ot a magántőke tehet majd el ebből a pénztömegből. (És a működés racionalizálása mindenképpen további feszültséget hoz majd...)
Kockázattűrő képesség, kockázat:
Ha azonos lene a kockázat minden korcsoportban, akkor a kockázattűrő képeesség is megegyzene, de a valódi kockázat az idő előrehaladtával nő, azaz a eü.-i célra való kiadás valószínűsége nagyobb. És nem mindegy, hogy milyen kockázatot tűrök jobban...
Fehérebb:
Nem hiszem, hogy egy harmincas vállakozó csak azért fizetne eü. biztosítónak, mert ő jobb ellátást akar. Majd fizet az orvosnak, közvetlenül és akkor valóban jobb ellátást kap. Bár lehet, hogy most is elkelne 10-20 magánkórház, de akkor miért nem erre nyitunk. Ha valóban van rá reális igény, akkor nosza, nyissanak magánkórházakat, ahova mehetnek a leggazdagabbak, míg a járuléktöredékük marad közteherviselésnek.
És ha már senki nem megy OEP-kórházba, akkor úgyis bezárnak majd azok...
Szerintem továbbra is az első feladat lenne a járulékbeszedés (a tényleges nettó bér szerinti!), az elfekvő betegek elfekvő intézményekbe irányítása (pl. nyugdíj 80%-a fejében "közellátás"), gyógyszerfelhasználás nyomon követése, nyilvántartott támogatás, kórházi étkeztetés piacosítása (mint nem eü.-i ellátás), de nem extraprofittal, egynapos műtétek, stb. De mindenképpe lassú, kiszámítható átmenettel!
"Olvasatodban állami feladat maradna az, hogy a műtétekhez biztosítsák a vért? "
Korábban - ha jól emlékszem - véradást írtál, ezért írtam azt, hogy ez nem ellátás. A vérellátás pedig valóban szolgáltatás, ami ma döcögve megy, mert nincs megfelelő motivációja a véradásnak. (Gyakorlatilag az egyetlen motiváció a szolidaritásból eredő belső indíttatás...)
Ha ez is részben piaci alapra helyeződne, úgy a "szegény egészséges" pénzért is adhatna vért. Miért ne, ha a CO2-dal lehet kereskedni, akkor vérrel miért ne lehetne? Ha van hol, mindig lesz eladó is és vevő is. Épp ezen a fórumon magyarázzam ezeknek a piaci folyamatoknak az előnyeit?
"Gondolom a 3,9 millió befizető nagy része magánbiztosítóhoz menne, a többi ellátott maradna az ingyenes államinál.."
Valahogy úgy. Viszont, ha valóban jobb lesz a magánbiztosítás, akkor javulni fog az arány, így magától egyre kevesebb lesz az állami eltartott. Ha nem akkor marad minden a régiben, aztán csak a leggazdagabbaknak a kiváltsága lesz a minőségi ellátás, a többinak meg marad az egyre romló állami közép...ar.
"Szerinted előfordulhat, hogy egy negyves állampolgár többet kell majd fizessen biztosításra (jelenlegi önrész melletti elképzelése setén), mint amennyit most fizet, ha jövedelme mondjuk br. 275000 Ft?"
Igen, sőt! Meggyőződésem, hogy aki jobb ellátást akar, annak többe fog kerülni. nem biztos, hogy a biztosítási díja lesz több, lehet hogy csak az önrész miatt fog összességében többet fizetni, de legalább "iagazságosabb" felelősségteljesebb és "fehérebb" lesz az egész rendszer.
Szvsz az is csak demagógia, hogy ugyanannyi pénzből lehet mindenkinek jobb ellátást varázsolni. Ugyanannyi pénzt csak más csoportosítással, egyes csoportok előnyben részesítésével lehet ezeknek a csoportoknak jobb ellátást kínálni.
Az önrészt nem a kockázatata, hanem a kockázattűrő képessége szerint fog választani - ha az önrész szabályai egészséges keretek és célok érdekében lesznek kialakítva.
Hozzáteszem, hogy van egy óriási bökkenő az egészben, amivel kapcsolatban még később komoly viták lesznek a biztosítókkal: Te is céloztál rá, hogy a már meglévő betegségek, vagy a most rendszeres kezelés alatt állókat miként lehetne a magánbiztosításba bevonni? Szvsz ezt egy átmeneti megoldással lehetne a legtisztábban megoldani, azaz a már most meglévő betegségek kezelését - egy bizonyos ideig - közösen kellene finanszíroznia a magánbiztosítónak, az OEP-nek ill. önrészként a betegnek is. A valódi biztosítás ugyanis a jövőben keletkező váratlan költségekre nyúlt fedezetet, nem pedig a jelenleg is biztosan meglévőkre, így ezt ismételten nem nevezném valódi biztosításnak, inkább valamilyen közös finanszírozásnak. Nem elvárható ugyanis egy biztosítótól sem, hogy teljes egészében átvegyen olyan bizonyosan felmerülő kiadásokat is, amelyre ezidáig egy másik biztosító kapta a díjat, azaz ezt az előző biztosítót (OEP-et) terhelné a költség.
Ez a kérdés azonban olyannyira összetett, olyan sok betegségről kellene összegyűjteni statsiztikai és költség adatokat, stb, amely valóban túlmutat ezen a fórumon megvitatható részleteken.
Egészségügyi reform