Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
"A négymilliárd forintos hitel újabb 40, immár csuklós jármű vásárlására lehet elegendő; az ügyletet még ebben az évben vagy 2014 első felében szeretnék nyélbe ütni."
az első adagot már megnyerte a Rába. vajon ez a következő lehet?
Az orosz Zf térnyeréshez, meg annyit, hogy az előző negyedévek 2,5 millió eur átlaghoz képest Q2-ben már4,8 millió eur bevétel volt innen. Talán ezt is érdemes lett volna megnézni.
...másrészt, a 228 mFt/db csuklós troli, db ára, - számomra -, horribilis érték, a RÁBA/VOLVO csuklós busz 78 mFt/db verseny árához képest...!!!
...meglátásom szerint, ezért nem indulhattak, a Pesti tenderen, mert nagyon "leverhették volna" Őket...!
...ahogy olvasom az írásodat, meg a linket, nagyon hasonlít az eset, az utolsó magyar gyártású és tervezésű villamos történetéhez...!
...még Hevesi József (SZDSZ) polgármesterhez köthetően, rendelt meg Debrecen, a Ganz - Ansaldótól (a régi Ganz Villamos Művek) 11 db új tervezésű villamost...!
...éppen hogy csak le tudták szállítani, mert a megrendelt trolikból már csak - talán - a felét tudták leszállítani, mert csődbe jutottak...!
...ezek JÓ TERVEZÉSŰEK...!
...nem úgy, a trolik másik fele, amelyek "szedett vedett" külföldi megoldásúak...!
„Nincs magyar alkatrész a Nemzeti buszban”
A cím nyilvánvalóan bulváros csúsztatás.
A szerző maga is cáfolja a cikkben (van a padlóhoz magyar beszállító) a címet, ráadásul hivatkozik (linkelve) a Rába közleményre, amiben szintén ennek ellentetje szerepel.
„Korábbi sejtésünket a Rába végül igazolta, miszerint az első két általuk megnyert tender 66 buszában egyetlen magyar alkatrész sem lesz.”
Sajnos szomorú tény, hogy sejtésekre alapozva születnek tényfeltárónak mondott cikkek. Ráadásul e mondat után linkelik be a Rába közleményt, amiben:
„Már az első Rába-Volvo kooperációban készülő autóbuszok a helyi igények szerinti specifikációval, magyar termékek és magyar szakemberek bevonásával készülnek.”
Furcsa újságírói fogás, illetve elfogultságtól nem mentes viselkedés, ha ennyire kitudják forgatni az eléggé egyértelmű közleményt.
erre fűzi rá a következő megállapítást:
„Ugyanis azt mondják, hogy a későbbiekben nemcsak a hazai beszállítói körre számítanak, de a buszok specifikációja is a magyar igényeknek megfelelő lesz.
Gyakorlatilag ezzel megerősítették azt, amihez nem kellett nagy képzelőerő, a nemzet autóbuszának semmi köze Magyarországhoz, az teljes egészében a lengyelországi Wroclawban készül. Így bizonyos, hogy a kocsik hazai hozzáadott értéke csak a Rába logók felragasztásában merül ki.
ld.előbb: Rába közzétette az első szállítás is helyi igényeknek megfelelő specifikációjú, vagyis ezt megerősítésnek venni szándékolt(?) tévedés. Ha a kiinduló pont hamisnak bizonyul alaptalan a további levezetés, a következtetés pedig nem méltó a szakmaisághoz. Kétlem, hogy a szerzőnek megfelelő rálátása lenne (mert ha lenne, nem írna ilyen marhaságokat) az ügyre, hogy felelősségteljesen kimerje jelenteni, hogy matricaragasztás történik. Lehet, hogy ez jópofának hangzik, lehet vele élcelődni, de közel jár a hitelrontáshoz, a bulvárszintű újságíráshoz, mert teljes egészében nélkülözi a tudásalapot.
„Szomorú tény az is, hogy az a 159 Mercedes Citaro, ami nemrég állt forgalomba Budapesten több magyar alkatrészt tartalmaz, mint a Nemzeti busz.”
minősíthetetlen megállapítás, miután láttuk, hogy a Rába-Volvo beszállítási arányról sincs fogalma a szerzőnek, ezt az összehasonlítást tényként bemutatni több, mint meggondolatlanság.
„…miközben egyébként Ikarus ma is van.”
jól nézze meg mindenki, mennyire van ma Ikarus, 2010 óta semmit nem gyártanak, telephelyén ingatlanfejlesztés folyik, tendereken el sem tud indulni. nem túl ütős ezzel érvelni.
A történet folytatódik, a Rába reagált:
„Már a jövő év elején leszállításra kerülő 66 darab buszban is lesz hazai hozzáadott érték (alkatrész és élőmunka is)”
jó magyar szokás szerint jött az Omnibusz válasz, ahol nem azzal kezdték, hogy előző cikkünkben tévedtünk, de… hanem ezt elegánsan elfelejtve, jó-jó de csak max. 30%-os lesz a magyar:
„Válaszolt a tegnap megjelent cikkünkre a Rába, de nem tudta megcáfolni értesüléseinket. A következő évekről beszél, amikor is egyszer majd eléri a Rába-Volvo buszokban a hozzáadott magyar értékhányad a 30 százalékot.”
Egyrészt válaszolt és megcáfolta az értesülést, mert mi a cáfolat? Omnibusz kijelentette szinte tényként (megfelelő tudásbázis nélkül), hogy nincs magyar alaktrész a buszban. Rába, már előtte is a közzétételében, de a válaszban is egyértelműen cáfolta. Az eredeti állítás tehát az volt, hogy van benne, vagy nincs benne magyar alaktrész.
Az új sláger pedig a 30% lett, ami persze az elejétől így lett kommunikálva.
„Ez bizony nagyon kevés, mivel a meglévő, de hazai megrendelések híján vergődő magyar buszgyárak 70-85 százalékos hozzáadott magyar értéket tudnak felmutatni a saját buszaikban.”
egyrészt a magyar „buszgyárak” 70-85%-a sem bizonyított, pl. az import alapanyag minek minősül(?), másrészt a szerzők nem akarják megérteni, hogy a Rába-Volvo komplex ügylet, ami autóbuszszállításból és ellentételezésből áll, nem lehet külön-külön kezelni. Márpedig így a teljes import tartalom magyar termékekkel lesz ellentételezve, vagyis közgazdasági szempontból 100% a magyar termelési értéket generáló hatás, ami meghaladja a 70-85%-ot. Ez fájó lehet a konkurenciának, de akkor is így van.
és akkor jöjjenek a légből kapott, alaptalan, már-már személyeskedő megjegyzések:
„A Rábában sem hely, sem tudás, sem szakképzet munkaerő nincs a valódi buszgyártás elindításához.”
van hely, ezt a szerző is tudja. A Rába volt tavaly a legnagyobb buszexpotrör, e ténnyel szemben azt állítani, hogy nincs tudás, szakértelem mennyire is állja meg a helyét? töbi magyar cég mennyit is exportált??
bezzeg pl. az Ikarusra a felsorolásból persze semmi nem igaz, mi….
„Rába buszai nem saját fejlesztésűek, hanem a Volvo aktuális palettájáról leemelt, majd felmatricázott, a jövőben egy-két magyar alkatrésszel is felszerelt buszok lesznek.”
A szerző már önmagával is ellentmondásba keveredik, annyira fontos lehet a matrica hangsúlyozása, a 30% már csak egy-két alkatrészt jelent.
„Mi a motiváció? Az ellentételezés, mivel a Rába szerint a Volvónak a buszok értékének megfelelő összegben szállítanak alkatrészeket. Ezek az alkatrészek főleg teherautókban használt futómű elemek. Furcsa egy üzlet, de olyan ismerős a konstrukció. Hát persze, pár évtizede ezt még kölcsönös gazdasági segítségnek nevezték!”
húha. sajnos az az érzése ilyenkor az embernek, hogy a szerző is megragadt abban a korban, de ma már nincs évi 10-12 ezer db-os magyar buszgyártás, melynek jórésze exportra ment. talán érdemes aktualizálnia erre a paici helyzetre magát.
Az ellentételezés jelentősége természetesen elbagatelizált.
„Bár a Rába tavalyi pénzügyi adatai jó képet festenek,”
itt már nehéz a témával kapcsolatos összefüggést megtalálni. ha már itt tartunk, az idei év számai még jobbak lesznek:)
„iparági megfigyelőknek feltűnhet, hogy a régi, keleti piacain fokozatosan teret veszít, főleg a német (de Egerben is gyárral rendelkező) ZF-fel szemben.”
itt már nem is keresnék összefüggést, szimplán személyeskedésbe süllyedt a cikkíró. egyrészt gondolom, hogy tisztában van vele, hogy nem főleg német, hanem német a ZF, ami a világ egyik legnagyobb futóműgyártója. Büszkeséggel tölthet el mindenkit, hogy ennek a cégnek versenytársa lehet egy magyar cég.
Másrészt gondolom csak a jópofaság kedvéért keverte bele Egert (legyen benne kis nemzeti), mert gondolom pontosan tudja, hogy Egerben manuális és automata váltókat gyárt a ZF, vagyis persze semmi köze a futóműgyártáshoz.
Rettenetesen sajnálatos, hogy szakmai újságírók ilyen szinten irányt tudnak téveszteni, összemosva a probléma forrását a következményekkel, ezáltal egyáltalán nem segítve a tisztánlátást. A sajtó és internet hatalmával lehet élni és visszaélni, remélem a szerzők átgondolják(ták), hogy a Rába magyar cég, magyar munkavállalókkal, nemzetközi hírnévvel, és furcsa magyar szokásként (dögöljön meg a szomszéd tehene), az ilyen hangulatkeltéssel milyen károkat lehet okozni a cégnek. Annak a cégnek, ami ugyanúgy elszenvedi a probléma forrása által okozott következményeket.
Se a Mercedes, se a MAN tendrenyerések nem sarkallták ilyen stilusú, hosszúságú és gyakoriságú kirohanásra a szerzőket, emiatt könnyen felvetődhet a kérdés, hogy az önmagukat magyar buszgyártás védelemzőinek aposztrofált szerzők, nem-e inkább a Mercedes, MAN érdekeit szem előtt tartva próbálják támadni a nemezetközi színtéren méltán neves MAGYAR Rába gyárat.
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama