Egészségügyi reform  

Mindjárt akira, csak éppen nézem az ATV-t, ahol a cseh valamilyen orvosok szövetsége elnöke nyilatkozik az ottani vizitdíj, kórházi napidíj és receptdíj kapcsán.
Ezek a cseh fiúk ugyanazt csinálták most jan 1-től mint mi, sőt ott már 9 biztosító létezik és a kórházakat is részvénytársaságokká alakítják.
A társadalom 75%-a ellenzi ezt a díjfizetési rendszert, a parlamenti pártok mégsem ölik egymást miatta.

mit értünk "lényeg" alatt?:)

a megfogalmazott célját? az eszközeit? a remélt közvetett hatásokat?

conqui,

Beavatnál? mert én még mindig nem értem....

Konki elmész Te a pi.... :-)))

igen? akkor vízen is tudsz már járni
ha ezt megértetted, bármire képes vagy

Sokáig tartott, de végre megértettem a jelenlegi egészségügyi reform lényegét.

...csak azt nem tudom, hogy a Magyar Kormánynak miért nem volt elég ezeket a pozitív és működő modelleket tanulmányoznia ahhoz, hogy életképes reformot alkothasson???????????

cetas,

Végre egy pozitív hangvételű cikk, amit belinkelsz, bár ha emlékeztek, épp ezeket a jellemzőket írtam le korábban is a magánbiztosítással kapcsolatban:

"A társadalombiztosításon alapuló nyugat-európai egészségügyi rendszerekben a magán egészségbiztosítás alternatív és kiegészítő biztosítási funkciót tölt be. Az alternatív biztosítás a kötelező egészségbiztosítással szemben jött létre."

Erről írtam én akkor, amikor a complementary és a supplementary insurance-ról (pótló ill. kiegészítő biztoisításról) írtam.

"...a biztosítottak bizonyos csoportjai választhatnak a magánbiztosításhoz való csatlakozás és a társadalombiztosításnál való maradás között."

Pontosan erről írtam, hogy szerintem ez volna a helyes modell magyarországon.

"Németországban a társadalombiztosítás és a magán egészségbiztosítás között húzódó határvonal a 70-es évek elejétől stabilnak tekinthető. Míg a lakosság kb. 90%-a részesül társadalombiztosításban, kb. 8%-át alternatív magán egészségbiztosítás fedezi. Ez három fő csoportból áll: vállalkozók, köztisztviselők, bizonyos jövedelmküszöb fölött levő alkalmazottak."

Ha a választás nem kötelező, de bárki számára elérhető, szerintem az a legjobb modell. Franciaországban pl. a köztisztviselők az állami egészségbiztosítás alapján kapják az ellátásukat, nem léphetnek innen ki és nem választhatják az alternatív magán-egészségbiztosítást.

A cikkben megfogalmazottakkal ellentétben azonban - információim szerint - Franciaországban is ilyen (alternatv, vagy pótló) modell működik...

"...valamennyi egészségügyi rendszerében a magán- és a társadalombiztosítás vegyesen található meg, az utóbbi domináns szerepével."

Igen, pontosan ezt írtam én is, az általam vázolt modellel kapcsolatosan...

"Mind a magán, mind a társadalombiztosítók versenyeznek a három lakossági csoportért, melyek választhatnak a két rendszer közül."

Ezt is pontosan így írtam meg korábban, azaz kívánatosnak gondolom, hogy a magán- és az állami biztosító egymással versenyhelyzetbe kerüljön. Ez az állami ellátás folyamatos színvonal-emelkedésének egyik kulcsa.

"Németországban az alternatív magán egészségbiztosítás díjának kiszámítása tőkefedezeten és kockázaton alapul."

Erről is írtam...

"A biztosítási díjakat időről időre igazítják a növekvő egészségügyi kiadások kiegyenlítésére. 2000-től a magánbiztosítók 10% felárat számolnak az új szerződéseknél a növekvő kiadások ellensúlyozására. Ezt a többlet díjat a biztosított megtakarítja és az emelkedő egészségügyi költségek finanszírozására használja a 65. életév betöltése után."

Ezt is pontosan így írtam le, azaz szükségesnek tartottam, hogy az öregkori ellátás fedezetéül valamilyen megtakarítási számlát kelljen nyitni, ahelyett, hogy mindent egy kalapba, a biztosító kockázati alapjába helyeznénk.

"Kormányzati szabályozás korlátozza a kockázati besorolást. A biztosító egyszer, a szerződéskötés elején felméri a biztosított kockázatát, azonban később nem ismételheti meg, és nem vonhatja vissza a szerződést."

Így van, pontosan erről van szó. Így nem fordulhat az elő, amivel sokszor riogatnak egyesek, azaz, hogy majd a biztosító megválik az időközben betegessé váló ügyfelektől. (Ez a rendszer viszont kizárja, hogy a jelenleg krónikus betegek a magán-biztosítás részévé váljanak, mint ahogy a ma élő eü törvény ezt rákényszerítené a biztosítókra. erről írtam, hogy ez nem valósítható meg, jórészt ezért nem lesznek partnerek a biztosítók a reform megvalósításában...)

"Franciaország és Belgium kivételével a kiegészítő magán egészségbiztosítás piaca a költséghozzájárulás fedezésére nem számottevő, Svájc ezt tiltja is."

Szvsz az önrész fedezésére szóló kiegészítő biztosítás marhaság, ha rajtam múlna, én is tiltanám, mint a svájciak. Nem véletlen, hogy máshol sem túl elterjedt, ahol egyébként magas a biztosítási kultúra... Az önrészre szóló kiegészítő biztosítás szvsz egy nagy átverés a biztosítók részéről, semmi valóságos haszna sincs. Ugyanis közép és hosszabb távon bizonyosan drágább, mint maga az önrész...

...és a lényeg:

"A kiegészítő magán egészségbiztosításnak a társadalombiztosításra gyakorolt költségvisszatartó hatását nehéz felmérni. Mind a hét ország kormánya egyre jobban támaszkodik a kiegészítő magán egészségbiztosításra, hogy betömje a rést, melyet a teljes egészségügyi kiadás közkiadás hányadának csökkenése hagyott. A magán egészségbiztosítás további jövedelmet jelent az ellátók számára, akik szigorú társadalombiztosítási költségvetéssel állnak szembe, így a magánbiztosítás csökkenti az ellátók ellenállását a kormány költségvisszatartási irányelveivel szemben."

...és a legfontosabb érv a magánbiztosítás bevezetése mellett:

"A kiegészítő magán egészségbiztosítás nyomást gyakorol a társadalombiztosításra, hogy vegye be ezeket az innovatív terápiákat csomagjába."

Ezt is leírtam már korábban....

fide_L

Az általad beidézett két mondatodon nincs is mit csodálkozni. Ha valakinek telik magánbiztosításra (pl. mert magasabb a jövedelme, vagy fontosabb számára ez a kiadás, mint a cigi, sör, plazmatévé, stb), az egészségesebb. Ez igaz a kiegészítő és az alterbatív magán-egészségbiztosításra is. Nem mondanám, hogy kizárólag azért egészségesebb, mert van magán-biztosítása, mindenesetre ezek a tényezők (jövedelem, egészségtudatosság, magán-egészségbiztosítás, egészség) erős összefüggést és egymásra hatást mutatnak.
A szegényebbeknek pedig ott van az állami mentőöv, a társadalombiztosítás.

Lassan egy éve hasonló gondolatokat írok itt, fölkeltendő az érdeklődést a magán-egészségbiztosítás irányába.

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében Izraelben a kiegészítő magán egészségbiztosítással bíró egyének egészségesebbek, műveltebbek, és magasabb gazdasági státusszal bírnak. A férfiak és az alkalmazásban levők túlreprezentáltak, a szegényeket nagyobb valószínűséggel utasítják vissza a biztosítók.

Rövid összefoglaló a téma iránt érdeklődőknek:

"Magán egészségbiztosítás a nyugat-európai országokban

A társadalombiztosításon alapuló nyugat-európai egészségügyi rendszerekben a magán egészségbiztosítás alternatív és kiegészítő biztosítási funkciót tölt be. Az alternatív biztosítás a kötelező egészségbiztosítással szemben jött létre. Vannak országok (pl. Hollandia), ahol a lakosság bizonyos csoportjait nem fedezi a kötelező egészségbiztosítás, így azok a magánpiacon kereshetnek fedezetet. Más országokban (pl. Németország) a biztosítottak bizonyos csoportjai választhatnak a magánbiztosításhoz való csatlakozás és a társadalombiztosításnál való maradás között. A kötelező biztosítást kiegészítő funkció a társadalombiztosítás által nem fedezett szolgáltatásokért nyújt fedezetet, pl. fogászati ellátás, kozmetikai műtét. Bizonyos országokban a kiegészítő biztosítás a költségmegosztás pénzügyi kockázatának fedezésére szolgál.

Hét, a bismarcki szolidarítási elven működő ország kerül vizsgálat alá (Hollandia, Németország, Ausztria, Franciaország, Belgium, Izrael, Svájc), valamennyi egészségügyi rendszerében a magán- és a társadalombiztosítás vegyesen található meg, az utóbbi domináns szerepével. Alternatív magán egészségbiztosítás csak Hollandiában és Németországban található. A társadalombiztosítás alapcsomagja által nem fedezett szolgáltatásokért köthető kiegészítő biztosítás valamennyi országban rendelkezésre áll. Az önrészre (co-payment) köthető kiegészítő biztosítás csak Franciaországban és Belgiumban elterjedt. Jelentősek a különbségek a különböző országokban a magán egészségbiztosításnak az egészségügyi összkiadás részesedésében: Belgiumban 5%, Hollandiában 18%.

A kiegészítő egészségbiztosítás piaca nagy részt a társadalombiztosítás alapjuttatási csomagjának mértékétől függ. Ha az elég átfogó, jó minőségű és alacsony önrészesedéssel jár, a kiegészítő egészségbiztosítás többnyire luxus tételekre korlátozódik (pl. kényelmesebb kórházi tartózkodás).

Alternatív magán egészségbiztosítás

Mind Németországban, mind Hollandiában a kormány nagyban szabályozza az alternatív magán egészségbiztosítást, hogy a kedvezőtlen kockázatú betegeknek hozzáférést és megengedhető díjat biztosítson. A két ország alternatív magán egészségbiztosítása sok közös vonást mutat, de vannak jelentős különbségek is. Hollandiában a legtöbb magas jövedelmű lakos, aki nem jogosult betegpénztári biztosításra a kb. 40 magán biztosítótársaság közül választhat. A holland lakosság kevesebb mint 1%-ának nincs semmilyen biztosítása, ezek többnyire illegális bevándorlók vagy olyan csoportok, akik vallási okokból tagadják meg a biztosítást. Hasonlóan a betegpénztárakhoz, a magán egészségbiztosítók jogilag független vállalkozások, és az egészségbiztosításon kívül nem árulhatnak egyéb szolgáltatásokat. 2001-ben 24 non-profit magán egészségbiztosító volt Hollandiában, akik alternatív biztosítást nyújtottak. Nincsenek jelentős különbségek ezen csoportok között a piaci tevékenységet illetően. Az elmúlt évtizedben a magán egészségbiztosítók egyre inkább együttműködtek a betegpénztárakkal a tapsztalatcsere és a hagyományos egészségbiztosítás kiterjesztése céljából (pl. kollektív biztosítás, munkavállalói juttatási csomagok).

Németországban a társadalombiztosítás és a magán egészségbiztosítás között húzódó határvonal a 70-es évek elejétől stabilnak tekinthető. Míg a lakosság kb. 90%-a részesül társadalombiztosításban, kb. 8%-át alternatív magán egészségbiztosítás fedezi. Ez három fő csoportból áll: vállalkozók, köztisztviselők, bizonyos jövedelmküszöb fölött levő alkalmazottak. Hollandiától eltérően a három csoportnak választási lehetősége van, hogy a társadalombiztosításban maradjanak mint önkéntes tagok, vagy a magán egészségbiztosítás mellett döntsenek. Viszont ha egyszer a magánbiztosítást választják, a jövőben már nem térhetnek vissza a társadalombiztosítás kereteibe. A jövedelemi küszöb dinamikus, 2003-ban 13%-kal növelték. 1999-ben 30 for-profit és 22 non-profit magánbiztosítás volt Németországban. Nincs jelentős különbség ezen csoportok marketing stratégiájában, s mindkettő kb. azonos piaci részesedéssel bír. Mind a magán, mind a társadalombiztosítók versenyeznek a három lakossági csoportért, melyek választhatnak a két rendszer közül.

A biztosítási díjakat és a fedezetet illetően Hollandiában a magánbiztosítók eldönthetik, hogy elfogadjanak vagy visszautasítsanak jelentkezőket, pénzügyi feltételeket szabhatnak, meghatározhatják a juttatások terjedelmét, és a biztosított kockázati struktúrájához igazíthatják a díjakat. Széleskörű biztosítási csomagokat nyújtanak különböző fedezettel, levonható költségekkel és jogosultsági kritériumokkal. Általánosságban elmondható, hogy a fedezet legalább olyan széleskörű, mint a társadalombiztosításé, és tartalmaz orvosi és kórházi ellátást, gyógyszereket, egyéb szolgáltatásokat. Németországban az alternatív magán egészségbiztosítás díjának kiszámítása tőkefedezeten és kockázaton alapul. A biztosítási díjakat időről időre igazítják a növekvő egészségügyi kiadások kiegyenlítésére. 2000-től a magánbiztosítók 10% felárat számolnak az új szerződéseknél a növekvő kiadások ellensúlyozására. Ezt a többlet díjat a biztosított megtakarítja és az emelkedő egészségügyi költségek finanszírozására használja a 65. életév betöltése után. Kormányzati szabályozás korlátozza a kockázati besorolást. A biztosító egyszer, a szerződéskötés elején felméri a biztosított kockázatát, azonban később nem ismételheti meg, és nem vonhatja vissza a szerződést.

Az alternatív magán egészségbiztosítás költségfékező hatása különböző módon érvényesül a két országban. Hollandiában nem általános gyakorlat, hogy az ellátók magasabb árakat szabnak a magánbiztosítással bíró személyeknek. Az ellátóknak a magán egészségbiztosítás általi kifizetését az állam szabályozza és a magánbiztosítók nem fizethetnek magasabb díjakat biztosítottaikért. Mindez egyben csökkenti az ösztönzést a magánbiztosított személy előnyben részesítésre a társadalombiztosítás által fedezettekkel szemben. Németországban a ellátók többet számolnak fel a magánbiztosítottaknak. A magán egészségbiztosítók sikeresen kiválogatják a jó kockázatokat, a rosszak meg megmaradnak a társadalombiztosításban. Mivel többnyire a fiatal, egészséges, magas jövedelmű réteg lép ki az állami szkémából, jelentős a társadalombiztosító jövedelmi kiesése.

Kiegészítő magán egészségbiztosítás

Míg az alternatív magán egészségbiztosítás csak Hollandiában és Németországban áll rendelkezésre, addig a kiegészítő magán egészségbiztosítás jelen van a többi tárgyalt országban is: Ausztria, Franciaország, Belgium, Izrael, Svájc. A kiegészítő magán egészségbiztosítás részesedése az egészségügyi összkiadások kevesebb mint 5%-a Belgiumban, Németországban, Izraelben és Hollandiában. Ennél jóval magasabb az arány Franciaországban és Svájcban – 12 és 13%, míg Ausztria a két csoport között helyezkedik el 7%-kal. A biztosítási díjakból befolyó évenkénti jövedelem egyenletesen növekszik Franciaországban, Németországban és Hollandiában, kiugróan Belgiumban, lassan Ausztriaban. A Svájcban bevezetett egészségbiztosítási törvény kiszélesített társadalombiztosítási alapcsomaghoz vezetett, majd azt követően a kiegészítő magán egészségbiztosítás díjbevételének 15%-os csökkenéséhez.

A kiegészítő magán egészségbiztosítás piaci struktúrája különböző a hét országban. For-profit és non-profit biztosítók egyaránt nyújtanak kiegészítő magán egészségbiztosítást Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Izraelben és Hollandiában. Ausztriában teljesen for-profit biztosítók uralják a piacot. A for-profit biztosítók piaci részesedése 25%-tól (Belgium, Franciaország, Izrael) 50%-ig (Németország, Hollandia) terjed. Nem lehet felfedezni általános tendenciát a for-profit és non-profit biztosítók piaci viselkedésében. Franciaországban non-profit társaságok (mutuelles) régen az 1945-ben létrehozott társadalombiztosítási rendszer előtt léteztek, a hagyományos piacuk egy részét vették el tőlük. A for-profit biztosítók csak a 80-as években léptek színre, többnyire kockázat menedzselési profillal. A helyzet hasonló Belgiumban. Németországban és Hollandiában nincsenek számottevő különbségek a for-profit és non-profit biztosítási piaci viselkedésében. Ausztriában és Németországban a törvény csak a szakellátásban ad lehetőséget a kiegészítő magán egészségbiztosításra. A betegpénztárak törvényi rendelkezés szerint nem nyújthatnak kiegészítő magán egészségbiztosítást Ausztriában, Németországban és Hollandiában, a többi országban ez lehetséges. Csoport szerződések ritkán fordulnak elő Németországban és Hollandiában, elterjedt Ausztriában, Svájcban (20%) és Izraelben (60%), igen elterjedt Franciaországban (61%) és Belgiumban (74%).

A kiegészítő magán egészségbiztosítás juttatási köre igen eltérő a hét országban, s többnyire a társadalombiztosítási fedezet mértékétől függ. A leggyakoribb juttatás a minőségi kórházi elhelyezés. Szintén elterjedt a fogászati ellátás, mely nem szerepel a társadalombiztosítási csomagban (Svájc), vagy az csak részben fedezi (Németország, Franciaország, Izrael, Hollandia). Franciaország és Belgium kivételével a kiegészítő magán egészségbiztosítás piaca a költséghozzájárulás fedezésére nem számottevő, Svájc ezt tiltja is. A költségmegosztás növekedése, melyet annak reményében vezettek be, hogy visszafogja a fogyasztást és a kiadásokat, serkentette a kiegészítő magán egészségbiztosítást Franciaországban a költséghozzájárulás térítésére. A legtöbb országban a kiegészítő magánbiztosítók nem állnak közvetlen szerződéses kapcsolatban az ellátókkal. Általában az ellátók tételesen elszámolják a szolgáltatásokat, majd a betegek költségeit a biztosító visszatéríti.

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében Izraelben a kiegészítő magán egészségbiztosítással bíró egyének egészségesebbek, műveltebbek, és magasabb gazdasági státusszal bírnak. A férfiak és az alkalmazásban levők túlreprezentáltak, a szegényeket nagyobb valószínűséggel utasítják vissza a biztosítók. Franciaországban gyakoriak a hozzáférési problémák, mivel a hozzáférés a jövedelem és a társadalmi osztály függvényében változik. A francia rendszer szintén diszkriminál a külföldiekkel, a 21-24 éves fiatalokkal és a 70 éven felüliekkel szemben. Belgiumban néhány non-profit piaci szereplő újító megoldást próbált találni a hozzáférés problámájára. Belgiumban egyre nőnek a társadalombiztosítás által nem fedezett egészségügyi költségek, melyek így a betegre hárulnak. A kórházi költséghozzájárulásra kötött kiegészítő biztosítás igen népszerűvé vált.

A kiegészítő magán egészségbiztosításnak a társadalombiztosításra gyakorolt költségvisszatartó hatását nehéz felmérni. Mind a hét ország kormánya egyre jobban támaszkodik a kiegészítő magán egészségbiztosításra, hogy betömje a rést, melyet a teljes egészségügyi kiadás közkiadás hányadának csökkenése hagyott. A magán egészségbiztosítás további jövedelmet jelent az ellátók számára, akik szigorú társadalombiztosítási költségvetéssel állnak szembe, így a magánbiztosítás csökkenti az ellátók ellenállását a kormány költségvisszatartási irányelveivel szemben. Izraelben pl. a kiegészítő magán egészségbiztosítás nyereségét a betegpénztárak társadalombiztosítási költségvetésében fennálló veszteségek fedezésére használják. Németország a jobb kórházi körülményekért kiszabott magánbiztosítási díjak szabályozásából eredő többletforrást használja a kórházi befektetések finanszírozására. Másfelöl a költségvisszafogás miatt néha hosszú időbe telik, mire új gyógyszerek vagy egy új technológia bekerül a társadalombiztosításba. A kiegészítő magán egészségbiztosítás nyomást gyakorol a társadalombiztosításra, hogy vegye be ezeket az innovatív terápiákat csomagjába.

Mind a hét ország küzd azért, hogy egyensúlyt teremtsen a jó minőségű ellátáshoz való egyetemes hozzáférés, a pénzügyi terhek igazságos megoszlása és a közkiadások ellenőrzésének szükségszerűsége között. Különféle megoldásokat dolgoztak ki az egészségpolitikai célok elérésére, s nem létezik egyedüli, legjobb modell.

Forrás: Stefan Gress, Private Health Insurance In Western European Social Health
Insurance Countries, The 8th International Conference on System Science in Health Care, Geneva, Switzerland, 1-4 September 2004"

"Azt meg pláne nem látom be, hogy a sürgősségi ellátást miért kellene az állam kiváltságába helyezni. "

Ezt én sem állítottam, az ellátás lehet akár külföldön, magánkórházban is, ahogy te is példakánt hozod. A számla pedig minden esetben utólagos, bárki is állja.

tozsdenyul,

A járványügyet értem, hogy miért kell másként kezelni, mint az egyént érintő beavatkozásokat, de magam is ezt írtam, azt írtam, hogy az állami feladat, sőt, állami finanszírozással kell megoldani. A biztosítási elv itt szóba sem jön - szerintem.

A sürgősségi ellátásnál azonban szerintem már más a helyzet. Persze, lényeges különbség van a sürgősségi és nem sürgősségi ellátások között orvos-szakmai szempontból, de szerintem finanszírozási szempontból (merthát az alapellátás fogalma most finanszírozási szempontból jött elő) nincs, vagy nem ilyen éles a különbség.

Mire is gondolok?

Pl. elutazol külföldre, ott autóbalesetet szenvedsz, elveszted az eszméletedet. Kihívják a mentőt, sürgősségi baleseti psztályra szállítanak, életet mentenek, műtenek, stb. Senki nem vizsgálja, hogy miből fogod ezt kifizetni, van-e biztosításod. Legföljebb akkor, ha már magadhoz tértél, jobban vagy, és a gyógyulásod mellett erről is tudtok kommunkikálni.

Majd tisztázzátok a várható számla értékét, és kifizeted egészben, vagy csak részben, ahogy a biztosításod erről rendelkezik.

Alapellátás volt? Szerintem szakmailag igen, de finanszírozás szempontjából miért kellene ezt egy kategóriába sorolni a 100%-ban államilag finanszírozott, azaz "ingyenes" alapellátások közé? Mert nincs mérlegelési lehetőség? Valóban nincs. De ez orvos-szakmai, nem finanszírozási kérdés.

Sürgős az sürgős, a nem sörgős pedig nem sürgős. A finanszírozásában én nem látok olyan különbséget, mint ahogy azt az alapellátás "ingyenessége" sugallja az alapellátáson kívüli ellátásokhoz képest.

Azt meg pláne nem látom be, hogy a sürgősségi ellátást miért kellene az állam kiváltságába helyezni.

Ha külföldön épp egy magánkórház előtt lesz valaki rosszul, azt ott fogják ellátni a legjobb szakmai tudásuk szerint (nem szállítgatják át állami kórházba, hiszen SÜRGŐS), a számla kifizetése mindig utólagos - bár kétségtelenül nem elhanyagolható - szempont...

Egyébként létezik, létezhet alapellátás minden területen, itt most arról van szó, amely "nélkülözhetetlen" vagy finanszírozási/biztosítási szempontból más megítélés alá esik, mint esetleg más ellátások.
Egzakt meghatározások itt nincsenek. (Hogy egyáltalán lehetne-e egzaktul, majdnem mindenre kiterjedően meghatározni? Szerintem igen.)

Alapellátás meghatározása valóban nehéz. Nem mondtam, hogy egzakt lenne. Sőt... De ettől még létezhet. Ma ez leginkább egy szakmai ajánlásnak vagy konszenzusnak tekinthető, írásos formában nincs egzakt módon meghatározva. (Protokollok szintjén vannak ellátásra vonatkozó meghatározások, kevés számban, tehát nem mindenre kiterjedően és nem kötelező jelleggel)

Arra tudok válaszolni, hogy miért más a sürgősségi ellátás, vagy a járványügy, mint mondjuk onkológia, vagy gyermekgyógyászat. (Most finanszírozásról beszélünk, tehát miért szükséges a megkülönbözetetés egyik ellátás keretében, miért nem feltétlenül a másik keretében)

A sürgősségi esetben nincs idő. Biztosított, nem biztosított, mikor fizetett, kinek, mennyit stb...
Ezt nem lehet mérlegelni mert nincs rá idő, sokszor lehetőség sem (nem lehet a személyazonosságot megállapítani például egy eszméletlen betegnél stb...)

A járványügy pedig azért más, mert ott nem egyénekről van szó, hanem populációkról. Egy ember fertőzése adott esetben jóval nagyobb csoportot veszélyeztet. Itt sincs lehetőség mérlegelni, hogy biztosított valaki, vagy nem, mert a nagyobb közösség érdekében kell őt ellátni (nem csak az ő saját gyógyulása miatt).
Erre jó példa az oltási rendszer, amit ha kellő számú szülő tagad meg, az az egész népességet veszélyeztetheti. Ezért kell törvényben, rendeletben szabályozni, hogy mely oltások kötelezőek, akkor is, ha az a szülőnek esetleg nem elfogadható.

Az onkológia, gyermekgyógyászat esetében (ha nem sürgősségről van szó) van lehetőség sokféle szempontot mérlegelni.

tozsdenyul,

Szerinted mennyire egzakt az alapellátásnak azon meghatározása, hogy:

"Elsősorban a sürgősségi ellátás (de ide tartozik a társadalom szintjén fontos járványügy ami nem csak egyéni kérdés) minden körülmények között jár, sőt adott esetben kötelező."

Az imént éppen arra próbáltam dlph-t rávezetni, hogy szerintem nincs meghatározva egzakt módon az alapellátás, ergo nincs is olyan.

Sőt, valószínűleg nem is véletlen, hogy az alapellátások köre nincs meghatározva, ugyanis szerintem nem is lehet.

De induljunk el a "legalapabb" ellátási szintektől:

1. járványügy (ebben is első sorban a kötelező és nem kötelező védőoltások, valamint a katasztrófa-elhárítás) kérdései? - OK, valóban állami feladat, valóban mindenkinek egyformán jár.

2. Sürgősségi ellártás? - OK, valóban fontos, hogy valaki (pl. az állam) megszervezze a sörgősségi ellátások szolgáltatási hátterét, úgymint az ügyeleti rendszert, a mentést, a katasztrófa-elhárítást, és a sürgősségi osztályokat, mindezt pedig a földrajzi és népességi sajátosságokat figyelembe véve.

A gyerekek ellátása nem alapellátrás? A gyerkeknek nincs joguk "alapellátásban" gyógyulni, bármi bajuk is legyen? Miért lenne előrébbvaló (az alapellátás körében) a sürgősségi baleseti központ a gyermekrendelőknél?

Vagy miért lenne előrébbvaló (az alapellátás körében) a sürgősségi osztály pl. a rákdiagnosztikánál, vagy az onkológiánál?

Szerintem a gyereket és a rákos beteget sem lehet az "alapellátás"-ból kikerülve "másodrangú" betegként, másodrangú jogosultsággal kezelni.

Aki sürgősségi (pl. baleseti vagy stroke) ellátásra szorul annak az az elsődleges, aki pedig onkológiára, annak pedig az. Miért kellene különbséget tenni?

Érted, hogy miért kételkedem az "alapellátás" kifejezés valóságos tartalmában?

"Azzal kapcsolatban, hogy lesz-e járulékemelés a müncheni székhelyű Egészséggazdasági Intézet röviddel ezelőtt elkészült tanulmányában a következő állást foglalta. A tanulmány szerint az eddigi átlagosnak tekinthető járulékhoz viszonyítva (ami jelenleg 14,8%) jelentős +0,7%-os járulékemelésre lehet számítani, azaz várhatóan 2009-től az egységes járulék mértéke 15,5% körül alakulhat. Ez a negatív jellegű változás mintegy 44 millió járulékfizetőt érintene, tehát a járulékfizetők csaknem 90%-át. Egyes kötelező betegbiztosítottak számára az éves teher az egységesítést követően több száz eurós növekedést is jelenthet és a tanulmányban adatai szerint egyes vállalati betegbiztosítottak számára a járulék terhek növekedése meghaladhatja akár a 700 eurót is."

"8 éven át orvoskörnyezetben éltem
mindegy miért
tudom "

"Ne becsüld alá, hogy nyolc éven át egy idegsebész volt a...

Értjük dlph. Igyekszünk ezután diszkrétek maradni.....:)).

Újabb járulékemelés az egységes járulék bevezetésének köszönhetően 2009-től? - Németország

Az új Egészségügyi Alap 2009-es bevezetésével a pénztárak jelenlegi eltérő mértékű biztosítási járulékát felváltja egy törvényileg meghatározott egységes járulék. Az egységes járulék mértékének meghatározására 2008 októberéig kell, hogy sor kerüljön. Jelenleg a munkáltató és munkavállaló által térítendő járulék átlagos mértéke 14,8% (2005. júliusától térítendő még a munkavállalók részéről 0,9% kiegészítő járulék, tehát a járulék átlagos mértéke jelenleg 13,9%+0,9%).

A vélemények a koalíción belül is megoszlanak a 2009-től várható járulék mértékével kapcsolatban. Az SPD osztja azt a véleményt miszerint elkerülhetetlen a járulékemelés, hiszen az egészségügyi reformban világosan szabályozva van, hogy az új Egészségügyi Alapnak a 2009-es indulásakor a várható pénztárkiadások 100%-át fedezni kell. Ez azonban álláspontjuk szerint a jelenlegi átlagos járulékalappal nem realizálható. Ezzel szemben a CSU kitart álláspontja mellett, miszerint nem lesz járulékemelés, hanem annak épp az ellenkezője, azaz a járulékok csökkenése várható.

A pénztárak is elkerülhetetlennek tartják a járulékemelést. A Kereskedelmi Betegpénztár például arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben az egységes járulék mértéke a mai átlagos járulékétól alacsonyabb lenne, egyoldalúan a biztosítottaknak kellene viselniük a felmerülő további terheket a pénztárak által kiszabható kiegészítő járulék formájában, miközben ez a megoldás a munkáltatók és a szövetség számára nem jelentené a terhek növekedését.

A Vállalati Betegbiztosítók Országos Szövetsége is kritikával illette a CSU álláspontját. A 2009-es reformnak köszönhetően egyedül az orvosi honoráriumok terén bekövetkező változások mintegy 2 és 3 milliárd euró közötti tehernövekedéssel jár. Ezen kívül a kiadások növekedésére lehet számítani a kórházak körében is és a gyógyszerkiadások növekedésének kockázatát sem sikerült elhárítani.

Azzal kapcsolatban, hogy lesz-e járulékemelés a müncheni székhelyű Egészséggazdasági Intézet röviddel ezelőtt elkészült tanulmányában a következő állást foglalta. A tanulmány szerint az eddigi átlagosnak tekinthető járulékhoz viszonyítva (ami jelenleg 14,8%) jelentős +0,7%-os járulékemelésre lehet számítani, azaz várhatóan 2009-től az egységes járulék mértéke 15,5% körül alakulhat. Ez a negatív jellegű változás mintegy 44 millió járulékfizetőt érintene, tehát a járulékfizetők csaknem 90%-át. Egyes kötelező betegbiztosítottak számára az éves teher az egységesítést követően több száz eurós növekedést is jelenthet és a tanulmányban adatai szerint egyes vállalati betegbiztosítottak számára a járulék terhek növekedése meghaladhatja akár a 700 eurót is.

A minisztérium élesen bírálta a tanulmányban közölteket és véleményük szerint semmi alapja nincs az effajta feltételezéseknek. A meghatározandó egységes járulékalap a pénztárak valós szükségéhez fog igazodni és azt sem szabad elfelejteni, hogy a pénztárak jelenleg a hiány leépítésével jól haladnak, illetve a társadalombiztosítás mérlege pozitív. Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy a kormány támogatása a pénztárak részére 2009-ben az eddigi 2,5 milliárd euróról 4 milliárd euróra fog növekedni.

link
link

A Gyurcsány-kormány egy rákos daganat módjára pusztítja a nemzet testét.
A hazafiak kezelgetik sugarazással, kemoterápiával, de a daganat csak burjánzik, és Új tulajdonosi programmal pusztítja a nemzet sejtjeit. :(