Beszéljünk ezekről a külpiacokról. Hogyan találták meg Angolát, Törökországot vagy éppen Irakot?A biztos ügyfélkapcsolatok kialakításához személyes kapcsolatra van szükség, ezért olyan fejlődő piacokat kerestünk, ahol amellett, hogy szükség van az általunk kínált szolgáltatásokra, nincs akkora időeltolódás sem, hogy ne tudjunk egymással telefonon akár napi szinten többször is egyeztetni. Utóbbi azért is fontos, mert most is rengeteg kollégánk van külföldön, nekik az anyacéggel együtt kell végezniük a munkájukat, a Távol-Keletről pedig ezt elég nehéz lenne kivitelezni.Ezzel párhuzamosan régóta vallom, hogy Afrika az új Kína, már ami a várt fejlődés mértékét, valamint a demográfiai várakozásokat érinti. Olyan országok ezek, ahol a személyazonosító okmányok iránt nem csökkenő, hanem növekvő kereslet várható, így nekünk is ott a helyünk ezeken a piacokon.Az UBM agrágóriás vezére egy áprilisi interjúnkban szinte pontosan ugyanezeket mondta el Kazahsztánról. Gondolkoznak például Kazahsztánban is?Igen, ahogy a régió számos más országában is.Miért éri meg egy afrikai vagy közel-keleti országnak magyar cégre bíznia az útlevelei vagy személyi igazolványai legyártását? Nincsenek meg helyben a kapacitások?Az érintett országokban még nem áll rendelkezésre az a technológiai infrastruktúra és speciális szaktudás, ami saját kapacitásból lehetővé tenné az állami megrendelések teljes körű megvalósítását. Ugyanakkor mivel igazán sok versenytársunk van a biztonságinyomda-szegmensben, egy-egy ilyen projektnél olyan tényezők döntenek, mint például a rugalmasság, mi pedig ezt garantálni tudjuk a megrendelőknek.És tényleg úgy gondoljuk, hogy a személyes kapcsolatok kialakítása a jó üzlet alapja, ezért rengeteg kiállításra, szakmai eseményre megyünk el, hogy megismerhessük a potenciális megrendelőket. A tavalyi év egyik legfontosabb projektjéről például így értesültünk: Angola minket bízott meg, hogy vezessük be a biometrikus útlevelet az országban. Ehhez nulláról kellett felépítenünk egy teljes rendszert, az adatfelvételtől a kibocsátásig mindent mi intéztünk egy átfogó rendszerintegrációs folyamat részeként.Azért ezt a teljes adathalmazt átadni egy külföldi vállalat kezébe, nem kis bizalomra vall a megrendelő részéről. Hogyan kell elképzelni egy ilyen projektet?Nagyon sok utazással. Volt, hogy 23–25 kollégánk volt kint Angolában a projekt során két–három hónapokat, jellemzően fiatalok, akik imádják a kemény feladatokat és a meglepő digitális újításokat.Nekik nem volt idegen három hónapot kint tölteni és kint utazgatni, de ezzel én sem vagyok másként, szerintem mindenhol jó, Elefántcsontparton, Ghánában, Gambiában.Ha megvan az embernek a célja, hogy mit és hol szeretne elérni, akkor működik.Ugyanakkor egy ilyen projekt természetesen komoly bizalmat feltételez, ezek az együttműködések mindig szigorúan szabályozott szakmai és biztonsági keretek között valósulnak meg. Ilyenkor pontosan meghatározott folyamatokban dolgozunk, egyértelmű, hogy ki miért felel, hogyan történik az adatkezelés, és milyen biztonsági protokollok garantálják a rendszer védelmét.Ahogy látom, a jövő a személyazonosítás terén is a digitalizáció, a Digitális Állampolgárságtól az online ESTA-ig minden az online térbe költözik. Ezen a vonalon hogy látják a jövőjüket?Ez rettenetesen érdekes téma, főleg, hogy az online személyazonosítás a mesterséges intelligencia felfutásával válik széles körben alkalmazottá. Az országokon belüli digitális alkalmazások használata már nem is a jövő, hanem a jelen, mint azt a DÁP-pal is átéljük, de az már más kérdés, hogy mindezt mikor lehet az országok közti szintre emelni.Az ilyen megoldásokhoz ugyanis robusztus infrastruktúrákat kell kiépíteni, és tartalmukat úgy kell megosztani a különböző országok közt, hogy azt mindegyik fél hatékonyan tudja kezelni és használni. Az ehhez szükséges kormányközi megegyezések egyelőre hiányoznak, de az infrastruktúra sincs még készen. Az EU-nak vannak ezen a téren is törekvései, ezeket mi is követjük, és minden bizonnyal előbb-utóbb valósággá is fognak válni. Addig viszont, amíg ezek a rendszerek nem épülnek ki, maradunk a papíralapú útleveleknél, és véleményem szerint még jó ideig szükség lesz rájuk.Az MI és a digitalizáció mellett az utóbbi években másik visszatérő téma az ellátási láncok sérülékenysége és a geopolitika. Több kontinensen vannak jelen egyszerre, ki vannak téve a csiphiánynak, az olajáraknak, a politikának és a geopolitikának. Hogyan kezelik ezt a problémahalmazt?Ez egyrészt készletgazdálkodás kérdése, másrészt a vállalati tervezésé, harmadsoron pedig a piacismereté. A kulcs szerintem az, hogy mennyire gyorsan tudunk reagálni a fejleményekre, legyenek azok projektek vagy bármilyen másfajta változások. Egész egyszerűen rendelkeznünk kell például az adott projektek megvalósításához szükséges alapanyagokkal, hogy még ilyen turbulens időkben is talpon tudjunk maradni. Sok fejlesztésünk van, igyekszünk mindent sztenderdizálni, hogy elkerülhessük azt a globális őrületet, amit például a covid alatti ellátásilánc-problémák vagy a csiphiány okoztak.De a csiphiány sem egyformán érintett mindenkit, míg nálunk egy útlevélbe egy csip kerül, addig egy BMW-be akár öt-hat száz darab is beépül, így az autógyártást nagyságrendekkel jobban érintette a dolog. Ennek ellenére nekünk is szükségünk volt azokra az alapanyagokra, amikre nekik, így nem ülhettünk ölbe tett kézzel. Az ilyen helyzetekre fel kell készülnünk.Az ilyen megoldásokhoz ugyanis robusztus infrastruktúrákat kell kiépíteni, és tartalmukat úgy kell megosztani a különböző országok közt, hogy azt mindegyik fél hatékonyan tudja kezelni és használni. Az ehhez szükséges kormányközi megegyezések egyelőre hiányoznak, de az infrastruktúra sincs még készen. Az EU-nak vannak ezen a téren is törekvései, ezeket mi is követjük, és minden bizonnyal előbb-utóbb valósággá is fognak válni. Addig viszont, amíg ezek a rendszerek nem épülnek ki, maradunk a papíralapú útleveleknél, és véleményem szerint még jó ideig szükség lesz rájuk.Az MI és a digitalizáció mellett az utóbbi években másik visszatérő téma az ellátási láncok sérülékenysége és a geopolitika. Több kontinensen vannak jelen egyszerre, ki vannak téve a csiphiánynak, az olajáraknak, a politikának és a geopolitikának. Hogyan kezelik ezt a problémahalmazt?Ez egyrészt készletgazdálkodás kérdése, másrészt a vállalati tervezésé, harmadsoron pedig a piacismereté. A kulcs szerintem az, hogy mennyire gyorsan tudunk reagálni a fejleményekre, legyenek azok projektek vagy bármilyen másfajta változások. Egész egyszerűen rendelkeznünk kell például az adott projektek megvalósításához szükséges alapanyagokkal, hogy még ilyen turbulens időkben is talpon tudjunk maradni. Sok fejlesztésünk van, igyekszünk mindent sztenderdizálni, hogy elkerülhessük azt a globális őrületet, amit például a covid alatti ellátásilánc-problémák vagy a csiphiány okoztak.De a csiphiány sem egyformán érintett mindenkit, míg nálunk egy útlevélbe egy csip kerül, addig egy BMW-be akár öt-hat száz darab is beépül, így az autógyártást nagyságrendekkel jobban érintette a dolog. Ennek ellenére nekünk is szükségünk volt azokra az alapanyagokra, amikre nekik, így nem ülhettünk ölbe tett kézzel. Az ilyen helyzetekre fel kell készülnünk.
Állami Nyomda