Ez a hidegháború óta a legnagyobb fenyegetés Európára  

"„Putyin zsidó, Porosenkót megölik” - Kijevben folytatnák a háborút az ukrán nacionalisták

Ukrajna legjobb fegyverei, az önkéntes zászlóaljak jelenthetik a legnagyobb fenyegetést Kijevre. A szélsőjobbosok szándéka ugyanis az, hogy Kijevben folytassák a háborút – számolt be a brit The Guardian. A magyar sajtóban gyakran „önkéntes belügyi alakulatként” megvezetett ukrán zászlóaljak neonáci tagjai – akik szerint Petro Porosenkónak hónapokon belül vége van – egy diktátort látnának legszívesebben Ukrajna élén.
„Nincs semmi bajom az orosz nacionalistákkal, vagy a nagy Oroszországgal. De Putyin nem is orosz. Putyin zsidó” – nyilatkozta az Azov zászlóalj egyik fegyverese a brit The Guardian tudósítójának, aki Mariupolban készített riportot az alakulatról. A Dmitrij álnéven bemutatkozó férfi annak az Azov zászlóaljnak a tagja, amely oroszlánrészt vállalt Kelet-Ukrajnában a szeparatisták elleni, Kivej által „terrorista ellenesnek” nevezett büntetőhadjáratban.

Most azonban, ahogy arról az atv.hu is beszámolt egy korábbi cikkében, egyre nagyobb fejtörést okoz Kijevben az, hogy mi lesz ezekkel a fronton megedzett szélsőjobboldali, neonáci brigádokkal, ha véget ér keleten a háború.
A The Guardian által megszólított Dmitrij ugyan azt állította magáról, hogy nem náci, de remek hadvezérként méltatta Adolf Hitlert, és kijelentette, hogy a holokauszt soha nem történt meg. Ugyan a The Guardian szerint lehet, hogy nem mindenki osztja Dmitrij véleményét – az SS-jelvényre emlékeztető zászlóval vonuló - zászlóaljban, de a tudósító szerint a több tucat szóra bírt fegyveres közül sokan hajmeresztő politikai nézetekkel rendelkeznek, többen neonáci csoportokkal állnak kapcsolatban, a legtöbbjük pedig arra készül, hogy a Kijevben folytatja a harcot, amikor keleten a hadjárat véget ér.
A tagok közül a The Guardian tudósítója legalább egy emberen látott horogkeresztes tetoválást – de a norvég TV2 a héten beszámolt arról, hogy az alakulat tagjai közül többen SS, illetve horogkeresztes szimbólumokat hordanak a sisakjukon.
Dmitrij azon álláspontját, miszerint Ukrajnának „egy erős diktátorra lenne szüksége, aki ugyan sok vérontás árán, de egyesíteni tudná a nemzetet” az Azov számos tagja osztja – ezzel pedig a fegyveres csoport nagyon messze sodródott azoktól a jelszavaktól, amik mellett Kijevben tüntetések törtek ki még 2013 végén.
Az Azov mellett ugyanakkor más „önkéntes zászlóaljak” is górcső alá kerültek, főleg miután az Amnesty International arra szólította fel az ukrán kormányt, hogy vizsgálja ki az Ajdar zászlóalj által elkövetett bűncselekményeket, állítólagos kivégzéseket. De ilyen hírhedt zászlóalj a Dnyepr, vagy a Donbassz is. Ezek az alakulatok nem csak harci cselekményekben vesz részt, de egyfajta „rendőrségi” egységként járőrszolgálatot is ellátnak. Tagjaikat semmilyen szabály nem köti, és mindig állig felfegyverkezve mozognak az utcákon.
Videó a Dnyepr zászlóalj egyik razziájáról:

Most, hogy egyre több remény van arra, hogy a konfliktust sikerült békésebb mederbe terelni egyre több vita zajlik arról, hogy ezeket a „különleges egységeket” hogyan lehet beágyazni a katonai hierarchiába. Kérdés ugyanakkor az, hogy ez lehetséges-e egyáltalán, amikor ezek a szélsőséges csoportok teljesen másként képzelik el Ukrajna jövőjét, és ugyan viszonylag kevesen vannak, de nagyon sok fegyvert kaptak Kijevtől.
Dmitrij például úgy gondolja, hogy Petro Porosenko ukrán elnököt néhány hónapon belül meggyilkolják, és egy diktátor lesz Ukrajna vezetője. „Mit tehet ez ellen a rendőrség? Nem valószínű, hogy ellen tudnának állni a harcoló alakulatoknak, ha a Majdan békés tüntetőivel sem tudtak mit kezdeni” – fogalmazott az Azov zászlóalj tagja.

Az "önkéntesek"
A zászlóaljak - például a Donbassz, vagy Azov - a neonácik által előszeretettel használt szimbólumokat használják. Az Azovnak farkashorog van a zászlaján, alapítója pedig egy ismert ukrán neonáci, Andrij Biletszkij, a Szociális-Nemzeti Gyűlés és az Ukrán Hazafiak nevű mozgalmak vezetője. Tagjai nyíltan a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, vagy antiszemiták – számolt be a brit The Telegraph, amely megszólaltatta az egység több tagját. „Náci vagyok. Nem gyűlölök más nemzetiségűeket, de szerintem mindenkinek a saját országában kell élnie” – mondta egyikőjük, aki a Fantom álnéven mutatkozott be. Hozzátette: nagyra becsüli Hitlert, aki az első világháború után újjáépítette Németországot. Fantom a homoszexualitást mentális aberrációnak tekinti, a holokausztot pedig szerinte „nagyon eltúlozzák”. Egy másik tag, aki a Sztyepán néven fut, azt mondta, hogy a fogságba esett oroszbarát szeparatistákat katonai bíróság elé kell állítani, majd ezt követően ki kell végezni."

"Több, kívülről érkező nagy energiájú tárgy okozta szerkezeti károsodás miatt még a levegőben darabokra szakadt a maláj légitársaság Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó MH17-es járata júliusban Kelet-Ukrajna fölött – állapította meg a katasztrófáról készített jelentésében a Holland Biztonsági Testület. Semmi sem utal arra, hogy a szerencsétlenséget műszaki meghibásodás vagy a személyzet hibája okozta volna – vonták le az adatokból a következtetést a holland szakértők.

A pilótafülke hangrögzítője szerint július 17-én 13:20:03-ig minden megfelelően alakult a fedélzeten, semmilyen vészhelyzetre vagy hibára utaló nyom nincs a hangfelvételen, és meghibásodást jelző figyelmeztető hangot sem lehet hallani. A repülési adatrögzítő pedig arról tanúskodik, hogy a rendszer semmilyen hibát nem jelzett, a hajtóművekről a fekete doboz a normális repülésnek megfelelő adatokat rögzített. Az ukrán légi irányítással folytatott párbeszédek tanúsága szerint a pilóták semmilyen vészhelyzetet nem jelentettek.

A felvétel 13:20:03-kor hirtelen megszakad – áll a jelentésben, amely arra is kitér, hogy az ukrán légi irányítás a felvétel megszakadása előtti másodpercekben kétszer is megpróbált kapcsolatba lépni a pilótákkal, de akkor már semmilyen válasz nem érkezett a gépről.

A roncsoknak a földön való elhelyezkedéséből a holland szakemberek arra következtetnek, hogy a repülőgép a levegőben darabjaira szakadt. A dokumentum arra is kitér, hogy bár a roncsot a szakértők még nem tudták tüzetesen elemezni, a rendelkezésre álló fényképek tanúsága szerint a darabokat több helyen lyukak borítják, a károsodás pedig egybevág azzal, amilyet több, kívülről érkező nagy energiájú tárgy okoz."

"Egyebkent ertem en, hogy putyinnak lehetnek altala jogosnak gondolt erdekei"
Na látom nem hiába olvastad el a cikket, lassacskán csak megmagyarázod magadnak, hogy mire is akart utalni a szerzője.
Persze, minden népnek joga van az önrendelkezéshez. Ez az elv.
A gyakorlat meg az, hogy ezt a nagyhatalmak vagy hagyják vagy nem, vagy tesznek érte vagy tesznek ellene - ahogy éppen az ÉRDEKÜK (nem az ELVEIK!) megkívánja.
Ebből pedig az következik, hogy aki realista akar lenni, az figyelembe veszi a nagyhatalmak érdekeit és vagy nem piszkálja azokat vagy nem csodálkozik ha a piszkatúrát nem tűrik el.

Például.
Mi is élni óhajtottunk az elvileg nekünk is kijáró önrendelkezési joggal 1956-ban.
A nagyhatalmak pedig úgy döntöttek, hogy az akkor nekünk nem jár ki, mert ők másként egyeztek meg rólunk. Így hát az egyik jól lemészárolt, a másik meg hagyta. Egyik sem az elveket követte hanem az érdekeit. :-(
Úgynevezett reálpolitikát folytattak, az usa nem kockáztatott meg egy atomháborút a szuval egy nép önrendelkezési joga miatt.
Nekünk rosszul esett az elveik feladása.
Az ukránoknak is rosszul esne, ha magukon is megtapasztalnák ugyanezt.
Viszont egy atomháború Európában sokkal rosszabbul esett volna mindenkinek - és most is sokkal rosszabbul esne!
Úgyhogy nem kellett volna piszkálgatni a medvét, ráadásul nem a barlangjában! Tudhatta mindenki, hogy akkor kijön és szétcsap.

át

"hatalmas", de remelem atjott az ironia idezojel nelkul is

Egyebkent ertem en, hogy putyinnak lehetnek altala jogosnak gondolt erdekei, de azt esetleg mashogy is megprobalhatja ervenyesiteni.

Es ha a nato annyira az oroszokra lenne keszulve akkor nem az lenne a mostani nato csucs outputja, hogy hatalmas, nehany ezer fos haderot kell letrehozni, mert keleti vedelemre (nemhogy tamadasra) nincsen loszar sem elokeszitve.

Bár módosítanám. Putyin geopolitikailag sokat elért. Ellenségeket szerzett partnerek helyett. Cserébe valószínűleg megkaparinja kelet-ukrajnat.
Sajnos azt is sikerült demonstralnia, hogy az ahany orszag annyifele erdek vezerelte EU elegge bena kacsa jelenleg.
Hogy megerte-e majd az ido eldonti.

Jövök szivem :)

Nos, jó a cikk (bár Lovas, ezért ferdít 1000rel, ismerjük őt : )
Szóval ami a cikkből is kisül, a nyugat az oroszokról kultúrát feltételezve kezelte az ukrajnai helyzetet és ebben hibázott. Szerintem nem ördögtől való, hogy egy ország eldönthesse kihez csatlakozik és nem "kell" az ukránoknak ütközőállamnak lennie. Miért kéne? Miért putyin dönti el, hogy az ukránoknak mit kell csinálniuk? Ez egy nagyon karakteres különbség a 2 tábor között, mindenki eldöntheti maga, hogy melyik szimpatikusabb (tudom, szerinted az, ha megmondják neked, hogy it tehetsz. nekem nem).

Ukrajna nato tagságáról szó nem volt az oroszok marháskodása előtt már megbocsáss. Most meg kb könyörögnek érte. Geopolitikailag putyin nem sokat ért el.

Amerika abba meg nagyon nem köthetne bele, hogy az oroszok meg mondjuk mexikó szabadkereskedelmi egyezményt köt.

Aki azzal vádolja az eu-t hogy választásra kényszerítette az ukránokat szimplán nme ért semmihez. Ha valaki be akar lépni az eu-ba az nem léphet be egy másik vámunióba is. Közgazdasági képtelenség. Ukrajna pedig választhat a 2 köz, szíve joga.

hol van ilyenkor a mi pettink, a nagy szövegértelmezőr?

"Az USA mit szólna, ha Kanada és Mexikó Kína katonai szövetségébe akarna belépni?
A Nyugatot terheli a fő felelősség az ukrán válság kialakulásáért, mivel az Egyesült Államok és az Európai Unió „liberális téveszméiket” követő keleti terjeszkedésükkel Moszkva alapvető stratégiai érdekeit veszélyeztették, és ezzel maguk provokálták ki Vlagyimir Putyin orosz elnök kemény válaszát. Csak Ukrajna semleges ütközőállammá alakításával lehet megfelelő kiutat találni a mostani helyzetből.
Washington és európai szövetségesei megpróbálták kiszakítani Ukrajnát az orosz érdekszférából, dacára annak, hogy Moszkva számos alkalommal egyértelművé tette, ezt nem hajlandó elfogadni. A Nyugat a NATO és az Európai Unió keleti bővítésével, illetve az ukrajnai „demokratikus mozgalom” támogatásával és a nyugati értékek terjesztésével Oroszország alapvető stratégiai érdekeit veszélyeztette, anélkül, hogy ennek jelentőségét érzékelte volna.
Amerika és Nyugat-Európa egy liberális téveszmét követve azt gondolta, hogy a 21. században a hatalmi politika már nem meghatározó, és a kontinens békéjét a joguralom, a kölcsönös gazdasági függőségek, illetve a demokrácia képes önmagában is biztosítani. Nyugaton a hidegháború vége után elterjedt az a nézet, hogy a nemzetközi politika jellege alapvetően megváltozott, és Európában egy „posztnacionalista” rend jött létre, amelyben az Egyesült Államok – saját elképzelése szerint – egy „jóságos hegemónként” lépett fel, célja pedig az volt, hogy az egész kontinenst Nyugat-Európa képére formálja.
Az európaiak pedig – az Európai Unió korábbi sikerein felbuzdulva – még Washingtonnál is mélyebben hittek abban, hogy a geopolitika már nem számít, és egy liberális rend képes fenntartani a békét. E felfogás mentén – amely manapság már dogmának számít az amerikai tisztviselők körében – a Nyugat úgy vélte, hogy nem jelent fenyegetést Oroszország számára, és hogy megfelelő módon kezelte a keleti terjeszkedésével kapcsolatos orosz félelmeket.
Ugyanakkor a Nyugat és Oroszország merőben ellentétes felfogást követ, és végső soron Moszkva dönti el, hogy mit tekint fenyegetésnek saját magával szemben.
Putyin és honfitársai a liberálissal szemben a realista (azaz geo- és hatalompolitikai) elveket követik, és ebből a nézőpontból vizsgálva lépéseik korántsem meglepőek. A geopolitika logikája szerint minden nagyhatalom érzékeny a saját területe közelében felbukkanó potenciális veszélyforrásokra. S bár a NATO azt gondolja, hogy nem fenyegeti Oroszországot, ám egyetlen orosz vezető sem fogadná el, hogy egy olyan katonai szövetség, amely nemrég még Moszkva legádázabb ellensége volt, betegye a lábát Ukrajnába. Ahogy azt sem, hogy a Nyugat olyan kormányt állítson Ukrajna élére, amely a nyugati világ részéve akarja tenni az országot. Az orosz vezetők ezt számos alkalommal egyértelművé tették, különösen Ukrajna és Grúzia NATO-csatlakozását illetően; a 2008-as grúz háború pedig kristálytisztává tette Moszkva álláspontját.
„Gondoljanak bele az amerikai felháborodásba, ha Kína egy jelentős katonai szövetséget építene ki, amelybe Kanadát és Mexikót is megpróbálná bevonni!” – jellemezte a helyzetet a szerző. Lovas István Na és egy kis Ukrajna Mexikóban? című márciusi írása elérhető ITT !
Viktor Janukovics ukrán elnök idén februári elmozdítása volt az utolsó csepp a pohárban Putyin számára. Ezt követően az orosz elnök egyértelművé tette Kijev számára, hogy Ukrajnát, mint országot működésképtelenné teszi, ha a vezetés a Nyugathoz akar csatlakozni. A legtöbb amerikai elemzővel szemben – törvénytelen puccsnak nevezte Janukovics elmozdítását. Megjegyezte, hogy bár a színfalak mögötti amerikai részvétel mértéke nem ismert, az Egyesült Államok 1991 óta ötmilliárd dollárral támogatta az ukrajnai Nyugat-barát politikai erőket, és kiszivárgott telefonbeszélgetések szerint azt az Arszenyij Jacenyukot akarta ukrán miniszterelnöknek, aki végül megkapta a posztot – nem csoda hát, ha az oroszok azt gondolják, hogy a Nyugat szerepet játszott Janukovics megdöntésében. Ahogy az sem meglepő, hogy az Ukrajnában folyó nyugati „társadalommérnökösködést” látván, az orosz vezetők attól tartanak: az ő országuk lesz a következő, ahol hasonló rezsimváltást akar levezényelni a Nyugat.
Realista kutatók már korábban is ellenezték a NATO keleti terjeszkedését. Azzal érveltek, hogy Oroszország egy hanyatlóban lévő hatalom öregedő népességgel és egyoldalú gazdasággal, így nem kell tőle tartani, szükségtelen a feltartóztatása. Az amerikai hidegháborús politika megalapozójaként számon tartott George Kennant idézve a NATO keleti bővítése tragikus hiba volt. „Erre semmi szükség nem volt. Senki sem fenyegetett senkit” – mondta Kennan egy, a cikkben idézett 1998-as interjúban, nem sokkal azután, hogy az Egyesült Államok jóváhagyta Magyarország, Lengyelország és Csehország felvételét az atlanti szövetségbe.
Az Egyesült Államok és európai szövetségesei hibát követtek el azzal, hogy Oroszország előszobájában akartak egy nyugati erődöt létrehozni. A helyzetre egyetlen megoldás adódik: az, ha Ukrajna egy semleges ütközőállam lesz Kelet és Nyugat között. Ehhez azonban Putyin hibáztatása és kárhoztatása helyett a Nyugatnak változtatnia kell gondolkodásmódján.
Ukrajnának Ausztria hidegháborús helyzetéhez hasonló státust kell adni. A Nyugatnak bele kell törődnie, hogy Putyin nem hajlandó elfogadni egy oroszellenes vezetést Kijevben. Mindez azonban nem jelentené azt, hogy a „semleges” Ukrajna feltétlenül Nyugat-ellenes legyen: a cél egy olyan szuverén állam, amely sem a nyugati, sem az orosz tábornak nem tagja.
Ugyan sokan úgy vélik, hogy Putyin a Szovjetunió újjáélesztésén mesterkedik, és a Krím után újabb területeket akar bekebelezni, de ez az álláspont jobban megvizsgálva nem helytálló. Ha Putyin terjeszkedésben gondolkodna, annak minden bizonnyal Janukovics megbuktatása előtt is jelét adta volna, de még arra sincs bizonyíték, hogy a Krímet meg akarta szerezni – valójában a félsziget elfoglalása inkább egy spontán reakciónak tűnik Putyin részéről. De még ha akarná is, Kelet-Ukrajnát akkor sem tudná megszállni, mivel ehhez Oroszországnak nincsenek meg a képességei. Mindemellett Afganisztán, Vietnam, Irak vagy akár Csecsenföld példája mind azt jelzi, hogy a katonai megszállás általában nem jól sül el, Putyin pedig átlátja ezt és tudja, hogy nem lenne értelme uralma alá hajtani Kelet-Ukrajnát.
Az orosz elnök egy elsőrangú stratéga, akit tisztelni kell, és akitől tartani kell. Ukrajnával kapcsolatos lépései mindemellett nem offenzív, hanem defenzív jellegűek voltak realista perspektívából. S mivel Oroszország úgy érzi, alapvető érdekeit fenyegetik, a vele szembeni fellépés eszközei is korlátozottak a Nyugat számára: a történelmi példák ugyanis azt mutatják, hogy az államok hatalmas károkat hajlandóak elszenvedni stratégiai érdekeik védelmében. Ráadásul igazán szigorú nyugati gazdasági szankciók bevezetésére már csak azért sem valószínű, hogy sor kerül, mert Nyugat-Európa, elsősorban Németország tart az esetleges orosz választól, attól a gazdasági kártól, amelyet az az EU-nak okozna.
Mindenesetre a Nyugat válasza csak ront az amúgy is rossz helyzeten, mivel az orosz vezetők minden egyes újabb nyugati lépéstől egyre inkább fenyegetve érzik magukat.
Egyesek szerint egy radikális irányváltás már túl költséges lenne és jelentősen rombolná az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét, de a jelenlegi elhibázott stratégia követése még nagyobb károkat okozna. Az sem kéne, hogy problémát jelentsen, ha az ukránok maguk is csatlakozni akarnának a Nyugathoz. Az olyan absztrakt elvek, mint az önrendelkezéshez való jog, értelmetlenek akkor, amikor nagyhatalmak gyengébb államokkal kerülnek viszályba. Az erő számít, és az erős akarata érvényesül. Ukrajnának pedig el kell fogadnia az élet ezen igazságait, a Nyugatnak pedig azt, hogy egyes ukránok álma nem éri meg az Oroszországgal való ellenségeskedést.
Moszkvával pedig már csak azért sincs értelme összerúgni a port, mert az továbbra is hanyatló hatalom, amely idővel egyre gyengül. De ha ez nem így lenne, akkor sem lenne értelme bevenni Ukrajnát a NATO-ba, hiszen a Nyugat számára Ukrajna nem alapvető stratégiai érdek, amit az is jelez, hogy mindeddig nem nyújtottak katonai segítséget Kijevnek. Márpedig nagy butaság lenne a kollektív védelmen – azaz egymás megvédésén – alapuló szövetség tagjává tenni egy olyan államot, amelyet a NATO-tagok láthatóan nem akarnak megvédeni.
Mindemellett a Nyugatnak egy sor másik ügyben szüksége van Oroszország együttműködésére, Afganisztántól Iránon át Szíriáig. Egy nem olyan távoli napon pedig Washingtonnak a felemelkedő Kína féken tartásához is szüksége lesz Moszkva segítségére.
Az Egyesült Államok és szövetségesei választás előtt állnak Ukrajnában. Ha folytatják jelenlegi, elhibázott politikájukat, azzal kiélezik a konfliktust Oroszországgal és elpusztítják Ukrajnát is, így mindenki veszít. Ha azonban egy prosperáló, de semleges Ukrajna megteremtésén kezdenének munkálkodni, mindenki nyertesként jöhetne ki a válságból."

"Sigmar Gabriel gazdasági miniszter a német hadiipari vállalatok vezetőivel pénteken folytatott megbeszéléseit követően közölte, hogy a kereszténydemokrata és szociáldemokrata kormánykoalícióban az elkövetkező hetekben egyeztetnek majd a német hadiipari fejlesztések jövőbeni céljairól és irányáról.

Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter, Ursula von der Leyen védelmi miniszter és Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter bevonásával vitatják majd meg, hogy milyen költségvetési lehetőségek állnak rendelkezésre, illetve milyen katonai szükségletek jelentkeznek a Bundeswehrnél annak a veszélynek az elhárításához, amit például a kelet-ukrajnai helyzet eszkalációja, illetve az iszlám milíciák előretörése a nyugati demokráciákra nézve jelenhet.

Sigmar Gabriel szerint mindezek tükrében már az is kérdésessé vált, hogy az amit a Bundeswehr, a NATO és az uniós tagállamok jelenleg a német hadiipari vállalatoktól rendelnek, elegendőek-e egyáltalán a túléléshez.

Sigmar Gabriel ugyanakkor rámutatott a koalíciós szerződés ellentmondásaira. Ami egyrészt kimondja, hogy Németország az Európai Unión és a NATO tagországokon kívülre csak kivételes esetben, kifejezetten saját biztonsági érdekeit szem előtt tartva exportálhat hadianyagokat, másrészt rögzíti, hogy Németország érdekeit egy erős és fejlett hadiipar szolgálja.

A német hadiipari vállalatok szakmai képviseleti szervezete a BDSV (Bundesverband der Deutschen Sicherheits- und Verteidigungsindustrie e.V.) elnöke, a Rheinmetall vezérigazgatója Armin Papperger szerint gyors megoldásra van szükség, mert az idő ellenük dolgozik. A késlekedés veszélybe sodorná a német haditechnikát és vele együtt a hadiipari vállalatoknak azt a képességét, hogy "a lehető legmagasabb színvonalon szerelje fel a hadseregben szolgáló fiainkat és lányainkat".

Az "innovációs motorként" is fontos gazdasági szerepet betöltő német hadiipari szektor jelentősége már olyannyira megrendült - mutatott rá Claus Günther, a lőszereket, rakétákat és lánctalpakat gyártó Diehl konszern vezérigazgatója, hogy számos nemzetközi fejlesztési projekt már német közreműködés nélkül működik.

A BDSV a német hadiipari ágazat üzleti kilátásainak romlása miatt elsősorban a középvállalatok kerültek nehéz helyzetbe, mivel a magasabb kockázatokra hivatkozva bankjaik megnövelték hitelfinanszírozási költségeiket. Ezen a téren mindenképpen segítségre számít a német hadiipar, például az állami Kreditanstalt für Wiederaufbau közreműködésével.

A BDSV statisztikái szerint a német hadiipari ágazat 2011-ben mintegy 100 ezer alkalmazottat foglalkoztatott.

A német hadiipari ágazat évente többmilliárd eurós forgalmat bonyolít.

A kézifegyvereket gyártó Heckler & Koch forgalma 2013-ban 200 millió euró volt. A Leopard tankokat és Puma lövészpáncélosokat, illetve önjáró lövegeket gyártó Krauss-Maffei Wegmann (KMW) 900 millió euró forgalmat ért el tavaly. Az Eurofighter vadászgépek hajtóműveit gyártó MTU Aero Engines forgalma 501 millió euró volt. A Rheinmetall konszern páncélosokat, lőszereket és légvédelmi rendszereket gyártó hadiipari üzletága, a Rheinmetall Defence forgalma 2,2 milliárd euró volt tavaly. A tengeralattjárók és hadihajók építésével foglalkozó Thyssenkrupp Marine Systems pedig a 2012/2013-as pénzügyi évben 1,2 milliárd értékesítési árbevételt ért el.

A svéd SIPRI (Stockholm International Peace Research Institute) kutatóintézet statisztikái szerint Németország a világ harmadik legnagyobb hadianyag exportőre, igaz forgalma messze elmarad az első kettőétől. Tengeralattjáró-exportban viszont világelső, harckocsi-exportban pedig Oroszország után a második.

A nemzetközi hadianyagpiacot az Egyesült Államok és Oroszország együttesen 56 százalékkal uralja, Németországnak pedig 7 százalékos a részesedése.

A német fegyverexportnak 2009 és 2013 között mintegy egy harmada európai országokban talált vevőre, 29 százaléka Ázsiába és a csendes-óceáni térségbe irányult, 22 százaléka Amerikába, 17 százaléka pedig a Közel-Keletre.

A BDSV adatai szerint a német védelmi ágazat forgalmának túlnyomó részét azonban nem a kifejezetten hadiipari célú felszerelésekkel és eszközökkel, hanem felügyeleti és biztonsági berendezésekkel, számítástechnikai megoldásokkal és szolgáltatásokkal bonyolítja le."

Bekeményített Putyin, és ennek megint a "kicsik" isszák meg a levét....

"Ezek közé sorolja a NATO terjeszkedését, az amerikai rakétaelhárító rendszer kiépítését, valamint az ukrajnai politikai válságot"

""Balijevszkij felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi doktrína értelmében Oroszország fenntartja magának a jogot az atomfegyver válaszként való használatához, ha ellene vagy valamelyik szövetségese ellen atomfegyvert vagy bármilyen más típusú tömegpusztító fegyvert vetnének be. Ugyanez vonatkozik olyan esetekre is, amikor hagyományos fegyvert vetnek be ellene, s ez az orosz állam létét veszélyezteti.
Az orosz biztonsági tanács már korábban bejelentette szándékát, hogy az ország katonai doktrínáját ez év végéig az új viszonyokhoz igazítja, figyelembe véve az újfajta fenyegetéseket. Ezek közé sorolja a NATO terjeszkedését, az amerikai rakétaelhárító rendszer kiépítését, valamint az ukrajnai politikai válságot.
A tervezett módosítások révén Oroszország szavatolni akarja technológiai függetlenségét a fegyverek, a számítógépes technika és más katonai felszerelések gyártásának a területén."(MTI)

Én azt nem értem, hogy miért nekünk kell itthon félázsiába élni és miért nem a félázsiaiak mennek el a francba Putyinhoz?
Ott persze megtudnák mi a félázsiaiak istene, de ez legyen az ö problémájuk.

"Hangsúlyozta: "a szankciókkal csak azt fogjuk elérni, hogy Oroszország még inkább elfordul Európától". Már látszanak is az első jelek, hiszen Moszkva Kínától és más országoktól szerzi be, amit nem kap meg Nyugaton, és ezekbe az országokba exportál nyersanyagokat, aminek az a végeredménye, hogy "Európa gyengébb" lesz, Oroszország pedig "hátat fordít Európának"

végülis neked az is kevés, ha mondjuk igor grikin maga ismeri el hogy moszkvabol jott.. :)

"Kelet ukrajnában a harcokat nem ukrajnai oroszok szervezik elsősorban"

Tudtam én ezt előre!!! :)))))

Érdemes ezen a fórumon "lógni" Sokat tanulhat az ember.:))))

Az, hogy te totálisan funkcionális analfabéta vagy nem az én bajom. Kelet ukrajnában a harcokat nem ukrajnai oroszok szervezik elsősorban (azok is vannak benne, de az eszkalációnak semmi köe a helyi oroszokhoz).
De kötekedj csak meg próbálj olyanokat a számba adni, amit sosem mondtam :)

A következő megállapításod valószínűleg az lesz, hogy kelet-Ukrajnában nem is élnek oroszok...Ott csak ukránok élnek és Putyin "zsebben" csempészte be a lázadást,elszakadást kezdeményező embereket....

Félázsiában, sajnos...

Egyebkent mar csak a krim miatt is erdeke volt Moszkvanak szitani a konfliktust, hogy a krimmel kapcsolatos vitakat elnyomja es kelet ukrajnaval kelljen foglalkozni helyette.