lzoli41

Regisztráció: 2015-06-23 13:47:45

Hozzászólások száma: 298

Utolsó hozzászólás: 2021-11-10 19:27


Tapasztalat: 3
Aktivitás: 4
Népszerűség: 5


utolsó 20 hozzászólás

Koronavírus: Az ellenség kivont karddal rohan felénk, de mi mégis félünk meghúzni a ravaszt 2021. 11. 10. 19:27
#1
Az egyéni szabadság felfogása szerint, mindenki szabadsága addig terjed, amíg azzal mások szabadságát nem sérti. Ez alapján az oltástagadó, ha közösségbe megy mások szabadságát sérti. Az egészségügyi finanszírozási kérdésköre egyrészt járulék alapú máshol adóalapú vagy vegyes, de egyfajta kockázatközösségként kezelik a társadalmakat. Így helyesebb lenne kockázati díjat szedni, ami ilyen esetben egyértelműsítené azt, hogy az oltást fel nem vevőknek(régebben a szűrésre nem járókra gondoltam) a plusz költséget indokolt lenne viselni. Niall Ferguson Civilizáció című könyvének Tudomány fejezetének egyik alcíme Oszmán és Frigyes, ami arról szól, hogy ott ahol a világi és vallási hatalom szétvált, le tudta győzni a gazdagabb és erősebb de korlátozott képességű hatalmat. Szerintem már indokolt lenne a szakpolitikáknak nagyobb szabadságot biztosítani, hisz egy miniszterelnöknek sok mindent kell mérlegelnie, miközben a képességei az adott kérdésben korlátozottak. A nyugati világban a meritokrácia hanyatlásának ebben a modellnek szerintem van szerepe, de ehhez egy más irányítású és választású rendszerre lenne szükség.
Hőhullámok miatti halálozás: sokkal többen halnak meg a hideg, mint a meleg miatt 2021. 07. 18. 19:17
#1
Láttam egy videót a tudóssal, amit Baló György készített vele. Linkje: https://rtl.hu/rtl2/magyarul/a-vilag-megmentese-tervezheto Ezzel a videóval lehet adózni az értelemnek több szempontból. Ami engem ebből még foglalkoztatott a konszenzuskutató központ kialakítása. Szerintem az igazi kérdés az, hogy hogyan kellene az államok társadalomszervezési funkcióit kialakítani, hogy azt mindig a gyakorlatias józan problémamegoldás vezérelje. A tömegdemokrácia ebben jelentősen hanyatlik és más megoldást kellene keresni. A mondanivalóban szerintem van ellentmondás, mégpedig az, hogy egyik halálozás sem elfogadható, igazából a neoliberális kapitalizmus következménye az, hogy a szociális funkciók kezdenek kihalni. Egy ízben a lányommal vitáztam, egy témában, hogy melyik a kisebb rossz és azt hogyan értessük meg az elszenvedőkkel. Azzal igazított el, hogy ez olyan mintha egy éhezőt azzal nyugtatnánk, hogy Etiópiában többen halnak éhen.
A magyarok kétharmada eldobná a forintot: egyre nagyobb az euró bevezetésének a támogatása itthon 2021. 07. 09. 14:56
#1
Megismétlem egy máshol tett hozzászólásom: "Daniel Gros szerint miközben zajlott az akadémiai vita az euróról az uniós lakosság 80%-a elégedett vele. Az Eötvös-csoport egyik ülésén Hamecz István arra jutott, hogy mind az euróhoz mind a nemzeti fizetőeszközhöz választható megfelelő gazdaságpolitika. Niall Ferguson pedig a Civilizáció című könyvében azt rögzíti (Churchill után), hogy a nyugati civilizáció lényege az, hogy az uralkodó elit aláveti magát a nép akaratának, szokásának és az alkotmánynak. Ezekből én arra jutottam, hogy a magyar euró tulajdonképpen civilizációs kérdés és amikor az elit a társadalom menedzselhető akaratával szemben elmélkedik (bármelyik oldalról) az egy civilizációs probléma." Egyébként külön elkeserítő, hogy minden globális válság minket pénzügyileg mindig jobban megtalál. A forintunk meg sokszor spekulációs eszköz, hol kamatozó, hol finanszírozó deviza.
Új erő formálódik Európában, és Orbán Viktor lehet az egyik legfőbb vezetője 2021. 06. 06. 11:55
#1
Ez egy nagyon fontos kérdés. Régóta figyelem ezen kérdéseket és arra jutottam, hogy a demokratikus rendszer hosszú távú fennmaradásának alapja nemcsak a kimunkált hatalommegosztási rendszer megléte, hanem a hatékony társadalomszervezési funkciók működése is, aminek alapja a megfelelő intézményrendszer és annak jó működése. Az EU romló hatékonysága abból ered szerintem, hogy a társadalomszervezési funkciói romlanak vagy stagnálnak, ennek pedig az az oka meggyőződésem szerint, hogy a kormányfők nem ennek rendelik alá tevékenységüket, hanem a hatalomtechnikai oldalon spekulálnak és szervezkednek úgy hogy nem lehet közben fejlődni. Marozsán Györgytől olvastam a vetokráciáról, ami ezen a szemléleten fejlődött ki. A nagyon jobboldaliak azon tépelődnek, hogy hogyan akadályozzák meg az EU nagyobb kockázatmegosztási kihívásait (szerintem ez a fejlődésének a mozgatója, ami szuverenitás-megosztással kezdődött), csak azért hogy a hatalmuk megmaradjon vagy nagyobb legyen. Ez egy csapda, mert azoknak kellene ezt megszervezniük, akik ehhez leginkább ragaszkodnak. Érdekes játékelméleti kihívás, hogy hogyan lehetne ezt jobban megszervezni (és honnan kellene indítani) egy ilyen bonyolult rendszerben.
Hogyan készülj a következő válságra? Vezesd be az eurót! 2020. 10. 28. 15:19
#1
Mindig feltétlen híve voltam az eurónak és minden ilyen vitát átolvastam figyeltem és többször hozzászóltam. De Daniel Gros megközelítése tetszett a legjobban, ami így szólt: "A közgazdászok továbbra is vitázni fognak arról, hogy az euró jó ötlet volt-e. Úgy tűnt, az euróválság igazolta az ezzel kapcsolatos brit szkepticizmust. Ám az elmúlt években a közvélemény-kutatások azt mutatták, a lakosság túllépett az akadémiai vitákon. A legfrissebb Eurobarometer-felmérés szerint a megkérdezettek csaknem 80 százaléka jó dolognak tartja az eurót." https://www.vg.hu/velemeny/a-kozgazdaszok/kulonleges-kapcsolat-2-2044218/ Azt hiszem ez frappáns válasz. A napokban jelent meg egy tanulmány arról, hogy a magyarok 70% is szeretné az eurót (Tárkitól olvastam), azaz hasonlóan gondolkodnak. Az igazi kérdés az, hogy a sok nemzeti konzultációt folytató elitünk ebben az esetben miért nem követi a jó irányú népakaratot? A számomra egyik legmeghatározóbb szerző Niall Ferguson (történész nagyon erős gazdasági pénzügyi megközelítésekkel és a legjobb húszba sorolják) a Civilizáció című könyvének végkövetkeztetésében Churchillre hivatkozik:" a (nyugati) civilizáció központi elve az uralkodó réteg alávetése az emberek bevett szokásainak és az alkotmányban kifejezett akaratának." Mire mi eljutunk ide fogunk még megélni egy pár válságot.
Hat fontos tanulság a maratoni EU-csúcs eddigi fejleményeiről 2020. 07. 20. 18:47
#1
A bonyolult helyzetekben több játékelméletre lenne szükség, ami talán jogi helyzetekre is alkalmazható lenne (hiszen a jog adja a társadalmi együttélés szabályrendszerét). Szerintem az adott helyzetre van analógia, amit vezérlő dinamikának hívnak. .http://dimenzio-uzenetek.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1212252
Hazugnak és nárcisztikusnak nevezi saját unokahúga Trumpot egy most megjelenő könyvben 2020. 07. 08. 11:20
#1
A II. világháborút meghatározó államainak vezetői vagy nárcisztikusok vagy demensek voltak. Van egy mondás, mely szerint a történelem nem ismétli önmagát, hanem újból felteszi a társadalomnak ugyanazon kérdéseket. Szerintem az alapvető kérdés az lenne, hogy hogyan fejlesszük a "tömegdemokráciát", hogy problémákat megoldó meritokratikus vezetőket tudjunk kitermelni vagy választani. Trump a tömegdemokratikus rendszer csúfsága.
Leszakadunk a régiótól: rendkívül gyenge osztályzatot kapott Magyarország a költségvetése miatt 2020. 05. 04. 20:20
#1
Magyarország modernizációjának legfontosabb kérdése ez. Fontos lenne konszenzuskutatást folytatni arról, hogy milyen célú gazdasági kiadásokat preferál a magyar társadalom és azt megvalósítani. Számomra elfogadhatatlan, hogy a gazdasági célú kiadások kissé átlépik a nyugdíj kiadásokat, hogy a pótlólagos adóbevételekből nem a kockázatközösség ellátását fejlesszük (eü.), hanem a sportközönséget szórakoztatjuk és nem a humán tőkét fejlesszük, aminek már kínálati korlátai voltak egy pár év teljes kapacitás után. Ezek visszanyesése a demokratikus rendszert is javítaná.
A demokraták szerint is túl öreg a saját elnökjelöltjük 2020. 05. 04. 20:09
#1
A tömegdemokrácia sajnos elavult, mivel nem tudja a kompetens (meritokratikus) vezetőket kiválasztani. Ezt a rendszert a boomer generáció uralja. Külön elkeserítő, hogy a világ meghatározó államában két idős ember vetélkedik. Hogy tudnák ezek az emberek az intézményrendszert modernizálni. Úgy látszik a XX. század is hosszú lesz. The New York Timesban gerontokráciáról értekeznek. Sajnos ezek az emberek nem tudnak progresszívek lenni és még személyiségzavar is van hozzá.
Bizonyítottan sikeres a kormány munkahelymegőrző csodafegyvere - már csak be kéne vetni 2020. 04. 08. 18:10
#1
Az elmúlt 10 év költségvetési folyamatok láttán az megállapítható, hogy a "képviselőinknek" problémát okoz, hogy a közpénzt a köznépre szánják.
Trump Kínával való viaskodása miatt szabadult el Vuhanban a járvány? 2020. 03. 23. 18:21
#1
Trump képtelen azt is megérteni, hogy a nemzetközi kapcsolatokat a kölcsönös függőség hatja át. Azaz, ha valakivel hátrányosan bánnak, az visszahat a hátrány okozójára is. A járvány ezt közérthetően szemlélteti.Ez gazdaságilag is így van, csak az USA-ban párosult azzal, hogy az elnök a saját teljesítménye elismerése miatt állandóan biztatta a tőzsdei emelkedést, miközben a kölcsönös függőségen keresztül gyengítette a gazdasági fundamentumokat. Ez egy valódi Trump-lufi volt. Sikerült neki újból naggyá tenni az USA-t. Dani Rodrik egy ízben arról értekezett, hogy demokratikusan megerősített globális kormányzásra van szükség, még ha hibáznak is a demokratikusok. linkje:Megakadályozhatók az önkárosító nemzeti intézkedések? Ezt egy ízben már kifogásoltam és szerintem nem fogadható el, hogy valaki négy évre legitimációt szerezzen arra, hogy nyíltan buta legyen és a saját közösségét rombolja. A járvány kezelése a meritokratikusoknak (az a vezető és boldogul leginkább aki jól teljesít) sikerült (Szingapúr, Hong Kong, Dél-Korea, Tajvan). A globális kormányzást is meritokráciával lehetne normalizálni. A Rodrik trilemma is azon alapul, hogy a globalizáció és nemzetállami berendezkedés mellé, a demokrácia nem eléggé teljesítményelvű. A nagy komplexitású rendszereknél a hozzá nem értők rombolók, ezért elengedhetetlen a meritokratikus demokráciák kialakítása, ha a globalizáció szintjét fenn akarják tartani.
Új javaslatokkal segítenék a magyar rákos betegeket 2020. 02. 04. 15:18
#1
A magyar államot képviselőket különösebben nem érdekli a magyar kockázatközösség, hisz vezetünk a rákhalálozásban. Annyi érdekli őket, hogy a kórházi beszállítók tartozásaiból lealkudjon. Miközben másokat szeretnek potyautasnak beállítani valójában az állam a legnagyobb potyautas. Ahol pénzt lát mindenhonnan kiszívja és a közösségeit pedig alulfinanszírozza.
Több kárt okoz a kapitalizmus, mint amennyi hasznot hoz egy friss felmérés szerint 2020. 01. 20. 20:29
#5
Andor Lászlótól a Jóléti modellek, európai válságok könyvből olvastam. Ennek egy fejezetében három kapitalista jóléti modellt hasonlít össze. A liberlálist (angolszászok), korporalistát (németek), szociáldemokratát (svédek, skandinávok). A hármat négy tekintetben hasonlítja össze: az egyenlőtlenség, foglalkoztatás, nemek helyzete és társadalombiztosítás vonatkozásában. Arra a következtetésre jut, hogy a szociáldemokrata modell tudta teljessé tenni a jóléti modellt. Társadalmi szempontból ez, hozta a legtöbb hasznot. Ez a modell távolodott el leginkább attól, hogy az alapvető szükségleteket piaci úton elégítsék ki. Ezt dekommodifikációnak hívják. A jóléti modelleket így hasonlította össze. Remélem értettem, hogy mit akarsz és szerintem az immunrendszer kifejezés belesimul ebbe a megközelítésbe.
Több kárt okoz a kapitalizmus, mint amennyi hasznot hoz egy friss felmérés szerint 2020. 01. 20. 19:48
#3
Azt nem mondta ott, ahol én olvastam tőle. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy jól kifejezi a lényeget, hogy a kapitalizmus hosszú távú fennmaradásának a feltétele a jóléti állam működtetése. Én ezt helytállónak gondolom, ezért szóltam hozzá.
Több kárt okoz a kapitalizmus, mint amennyi hasznot hoz egy friss felmérés szerint 2020. 01. 20. 18:47
#1
Lester C. Thurow mondta azt, hogy a jóléti állam a kapitalizmus immunrendszereként alakult ki. Amióta megszünt a kihívás a szocializmus irányából, illetve a globalizmus fokozta a versenyt a jólét állami modellek gyengültek. Ezt Fukuyama sem láthatta előre. A mostani rendszerekben fontos lenne a gazdasági növekedést a szociális fejlettségi index fejlődésével összhangba hozni illetve megfeleltetni.
Budapesti lakáspolitikát javasol Fürjes Balázs 2020. 01. 16. 20:25
#1
Tetszett az interjú, továbbá egy fontos és komplex téma. Azt is fontos lenne szabályozói oldalról megvizsgálni, hogy hogyan lehet kiszorítani a lakásfunkcióból az oda nem való keresletet. Az ÉVOSZ elnöke szokott még nyilatkozatokat tenni, és az egyikben a kivitelezési költségek és eladási árak aránytalanságairól értekezett. Fontos azzal is szembesülni, hogy annyi forrás, ami szükséges lenne a megfelelő lakásszám kialakításához csak piaci viszonyok között érhető el és a monetáris politika ultra laza, de ide még sem áramlik elég tőke. Harold James foglalta ezt össze a klímaváltozás kapcsán ami itt is igaz: "A kapitalizmus zsenialitása abban a képességében rejlik, hogy organikus válaszokat nyújt a hiányproblémák és forrásallokálás legtöbb nehézségére. A piacok jellemzően azokat az elgondolásokat jutalmazzák, amelyek a leghasznosabbnak bizonyulnak." https://www.vg.hu/velemeny/elemzes/az-uj-antikapitalizmus-2-1866225/
Újabb figyelmeztetés érkezett: időzített adósságbombán ül a világ 2020. 01. 12. 10:48
#1
Az adósságot én jövedelemcserének fogom föl, mivel megkapom most a jövőbeni jövedelmem elköltöm és később a jövőbeni jövedelmemből visszaadom. A vállalati beruházási hitelek is hasonlóak. A jelentős adósságnak nem csak az a hatása, hogy sokáig fizetnem kell, hanem az is, hogy a jövőbeni fogyasztásom csökkenti. Ha ez buborék mellett történik, akkor a buborék miatt mondok le több évi jövőbeni fogyasztásomról. Ha belegondolunk az ingatlanpiacra, ahol mondjuk egy lakásszerzés költsége felment 6 évi jövedelemről 8 évire, két évi jövedelem fogyasztásáról mond le a vevő. A fiatalok helyzete ilyen helyzetben nagyon szerencsétlen és nem csak a sokkok hatása jelentős, hanem maga a folyamat is. Fontos lett volna azt elérni, hogy a mennyiségi lazítások miatti pénzbőség miatt a lakásfunkció ne legyen befektetési célpont, továbbá a patrióta gazdaságpolitika szempontjából a kritikus infrastruktúra részének kellene tekinteni a lakásokat. A magánadósság miatti válságokra Minsky hívta fel a figyelmet, de szerintem nem kizárólag a pénzügyi hatás, és prociklikusság jelentős, hanem a fogyasztási hatás is. http://ujegyenloseg.hu/a-kozgazdasagi-iskolak-valsagelmeletei/ Volt szerencsém olvasni lufikockázatról is, ami elég izgalmas volt és kapcsolódik ehhez a témához habár előfizetéses. https://hvg.hu/360/20200110_ingatlanpiac
Olyan fordulatra van szüksége Magyarországnak, amire már hosszú évek óta várunk 2019. 12. 28. 19:47
#3
A közepes jövedelmű országok csapdájából, a kis Tigrisek egyfajta fejlesztő állami modellel tudtak kitörni, amit mi a vezetőink is meg akarnak elvileg valósítani. Amiket felsoroltam azokat a fejlesztő állami modellt érdemben megvalósítók elérték.  Amit akartam még mondani, hogy szerintem a mi elitünk erre nem is képes.
Olyan fordulatra van szüksége Magyarországnak, amire már hosszú évek óta várunk 2019. 12. 27. 20:19
#1
A fejlesztő állami modellek nálunk hiányzó elemei: - gyorsan növekvő humán erőforrások - meritokratikus, professzionális kompetens bürokrácia - elitek sikeres megadóztatása - fontos a versenyképes vállalkozói elit is mivel az tudja a reál, pénzügyi és humán tőkék hatékony kombinációját létrehozni és működtetni Lehet hogy elméleti törekvés van erre nálunk, de szerintem ennek gyakorlati megvalósítására hiányzik a politikai elitünk képessége. Másrészt ezek hosszú távú ciklusok, amelyek a politikai ciklusokból kimaradnak.
Lavina indul a lakáshiteleknél? Kisöpörnék a közjegyzőket 2019. 12. 13. 18:16
#1
Szép elméleti levezetés, de legyünk gyakorlatiasok. Tegyünk fel egy egyszerű kérdést: A közjegyzői felolvasás miatt hány szerződést nem kötöttek meg,és hány módosult? Szerintem jelentéktelen. Ha az igazi kérdést akarnánk feltenni, ami a devizahiteles anomáliához vezetett, azt kellene feltenni hogy az információs aszimmetria csökkent-e és annak a kiigazítási mechanizmusa kialakult-e? Erre tudom a választ, mégpedig nem. Számomra ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs haszna a közjegyzőknek ezen a téren, míg a közvetlen végrehajtást más jogi úton is lehetne rendezni. De ne csak a tagadással, hanem foglalkozzunk a megoldással is. Két fontos mechanizmust tartanék szükségesnek. Egyrészt a szerződések kialakítása során az információs aszimmetriát le kellene küzdeni, amit úgy tartanék megvalósíthatónak, ha egy ilyen tapasztalatú szervezet részese lenne a blanketta szerződés kialakításának. Ezt tartanám érdekegyensúlyban létrejött szerződésnek. Tulajdonképpen az állami szabályozást kellene kicserélni szakmai egyenrangúságra. Lehet lenne jobb megoldás is. A másik kérdéskör a piachoz való költségoldali hozzáférés fokozása. Számomra ez azt jelenti, hogy egy megadott időszakban (pl.: mint a köt.fel. bizt.) lehetőség lenne arra hogy ki lehessen váltani a hitelt akként, hogy a szerződésben csak a hitelező módosul és a kondíció, ami alapján a bankok elszámolnak egymással, miközben az adós élvezi a piacot. Lehetne a kamatperiódusokhoz is kötni, illetve a szabályozás során azt kieszközölni, hogy ne az őrült hitelező vezesse a piacot. Ez a modell beleillene Roberto Unger (brazil ötletminiszter volt) baloldali progresszív elképzelésébe miszerint:" Több embernek többféleképpen még több hozzáférést kellene biztosítani még több piachoz!"

friss hírek További hírek